A Pulszky Társaság 2021-ben elindított fenntarthatósági workshop sorozatának záróeseményeként 2022 áprilisában megjelent magyar fordításban a téma egyik alapműve, a Museums and the Sustainable Development Goals című kiadvány. Henry McGhie, a kötet szerzője a Curating Tomorrow¹ alapítója és tulajdonosa, a szervezet második köteteként² 2019-ben publikálta a múzeumok és múzeumi szakemberek számára készített kiadványát, amelyben részletesen körbejárta – a múzeumi világ sajátosságait figyelembe véve – az ENSZ által 2015-ben megfogalmazott Fenntartható Fejlődési Célok (FFC)³ által megjelölt
irányokat.⁴

¶ Henry McGhie liverpooli⁵ ökológus, kurátor és múzeumi vezető, jelenleg pedig mint fenntarthatósági szaktanácsadó dolgozik világszerte számos szervezetnek. Tagja az ICOM fenntarthatósági munkacsoportjának, és jelenleg a Reimagining Museums for Climate Action csapatának tagjaként dolgozik, illetve 2017 óta szorosan együttműködik az ENSZ-szel, ahol a múzeumi szektor képviselőjeként fogalmazza meg a szakmában rejlő lehetőségeket a szervezet számára. Mint e – természetesen közel sem teljes – felsorolásból is jól kiolvasható, Henry McGhie munkájának és ha úgy tetszik, missziójának fókuszában az áll, hogy támogassa a múzeumokat, azok partnereit, illetve az intézményekre hatást gyakorló és azok működésében érdekelt szerveket abban, hogy mindinkább fokozzák saját képességeik és lehetőségeik szerint a közös jövőnk érdekében tett
lépéseiket.

A kötet címlapja

¶ Jelen kötet kettő, önállóan is működő, ám egymást szervesen kiegészítő részre bontható. Az első része általánosságban szól a fenntarthatóság témájáról, kiemelve az ENSZ által megfogalmazott jövőképet,⁶ az alapvető emberi⁷ és környezeti jogokról,⁸ illetve ismerteti magukat a Fenntartható Fejlődési Célokat⁹ is.
A második rész azt a kérdéskört mutatja be, miért van szükségük a múzeumoknak az FFC-kre, de utal arra is, miért van szükségük az FFC-knek a múzeumokra. McGhie alaptézise az, hogy a tizenhét FFC és azok százhatvankilenc alcélja egyszerűen túl soknak bizonyult, így annak érdekében, hogy hatékonyan és szervezetten lehessen lépéseket tenni a megvalósítás érdekében, útmutatójának segítségével koncentrált, főként a kulturális területen elérendő célokat csoportosított újra, annak érdekében, hogy folyamatosan növelhető legyen a szektor pozitív hatása, és persze ezzel párhuzamosan csökkenjenek
a negatív hatások. McGhie hat lépés és hét kulcstevékenység megfogalmazásával reflektál a tizenhét FFC-re, saját felosztásában ötvenhat alcélhoz való kapcsolódással.¹⁰ A kérdéskört nyitottan hagyva, megértve nemcsak a szakma,
de a téma összetettségét és szerteágazódásait is, a kulcstevékenységek kialakításában olyan vezérfonalak kialakítására vállalkozott, mint például a belső menedzsment működésének hatékony meg- vagy átszervezése és a fenntartható turizmus támogatásának fontossága.

¶ Az ENSZ által összeállított célrendszerrel foglalkozó kiadványok, tanulmányok elsősorban angol nyelven érhetők el, így hiánypótló volt a kötet magyarra fordítása. Ezzel a hazai múzeumi szakma számára biztosítottá vált egy olyan kulcskiadvány, amely gondolatébresztő és a fejlődést elősegítő ellenőrző listaként, nem pedig kézikönyvként segíthet mindenkinek a közös célokért tett erőfeszítésekben. Mindezt McGhie úgy biztosítja számunkra, hogy végig megmarad tanácsadónak, és soha nem ad konkrét feladatokat az olvasónak, ezzel is erősítve azt a gondolatot, hogy minden intézmény más és más megoldásokkal, más és más ritmusban tud a célok éléréséért tenni. A kötet egyik előnye ebből adódóan, hogy egyrészt mindenki számára egyértelműsíti a célok alapjait, ismerteti és egyértelműen megfogalmazza, hogy milyen fogalmi rendszerrel dolgozik, másrészt kerüli azt, hogy konkrét „itineráriumként” szolgáljon. A szakmán kívüli kitekintés egyértelműen érdekes adaléka a kötetnek, hiszen magának a fenntarthatóságnak is esszenciális része a kapcsolati háló, illetve a más szakterületekkel való szoros együttműködés, mivel „egy hatékonyan működő partnerséggel jobb eredmények érhetők el, mint egyedül, és olyan új lehetőségek nyílnak meg, amelyekre elszigetelten működve nem lenne esély”.¹¹

¶ Szemünk láttára, napról napra fejlődik a fenntarthatóság magyar fogalomrendszere, és gyorsuló tempóban készülnek a hazai szakmán belül a fenntarthatóságra reflektáló tanulmányok és konferenciák, nem is szólva a percenként születő újabb és újabb előremutató gyakorlatokról, így fontos, hogy több szemszögből lássa a saját munkáját egy-egy intézmény, amihez a kötet tökéletes
adalék.

Részletek a kötetből

¶ Fontos, hogy a fenntarthatóság olyan kölcsönösen előnyös helyzet, egyezség ember és környezete között, amelyet, ha jól használnak fel, olyan mértékű változások történhetnek, amelyek tevékenyen elő tudják segíteni a jövő generációinak jóllétét és fejlődését. Lényeges hát, hogy a hazai kulturális szféra is a lehetőségeihez mérten tevékenyen tudjon a jelen oltalmazása és a jövő védelme érdekében részt vállalni a fenntarthatóság terén, hogy ne csak legyen mit megőrizni jövőnek, hanem azért is, hogy legyen kinek megőrizni a múltat.

[1] A szervezetről bővebben: http://www.curatingtomorrow.co.uk/ (letöltés dátuma: 2022. április 5.).

[2] Az első kötet címe Museum Collections and Biodiversity Conservation, e kettőt pedig olyan kiadványok követték, mint a Museums and Disaster Risk Reduction vagy a néhány hete megjelent Action for Climate Empowerment.

[3] Külföldi szakirodalomban a Sustainable Developement Goals, azaz SDG-k
az általánosan elterjedt kifejezés.

[4] Bővebben a keretrendszerről és a fenntarthatóság fogalmi hálójáról jelen lapszámunk 65. oldalán, Nagy Sándor Zsuzsa cikkében olvashatunk.

[5] McGhie a magyarországitól eltérő struktúrában működő intézményrendszerre épített szemléletet összegez, ám mindez nem csorbítja munkája itthoni aktualitását.

[6] McGhie, Henry: Múzeumok és a fenntartható fejlődési célok. 2022. 12–13.

[7] Uo. 14–17.

[8] Uo. 18–21.

[9] Uo. 22–27.

[10] Ezek egyértelműsítésére szolgál a kiadvány 74–90. oldala.

[11] Uo. 67.