Ember alakú méhköpű
MúzeumCafé 86.
Az első ránézésre szobornak tűnő tárgy valójában egy méhköpű, azaz fatörzsből kivájt, hengeres méhlakás. Egyike a Gyűjtögetésgyűjteményben őrzött tíz darab, emberalakot formázó köpűnek.
¶ A változatos formai megoldású méhkasok közül a legkezdetlegesebbek
a köpűk vagy bodonok, amelyek azonban – anyaguknál és kialakításuknál fogva – jól faragható, sima és jól díszíthető felületűek.
¶ A tíz emberalakos méhlakás közül hét a Bars megyei Felsőtótiból,
a Körmöcbányához tartozó német telepesfaluból származik – ezek
1910-ben kerültek a gyűjteménybe Ernyey Józsefen keresztül. A fennmaradó három tárgy a közeli, szlovák lakosságú Medzihradne településről való, és Fabinyi Lili 1913-as, Árva megyei gyűjtőútjának eredménye. A két községből bekerült bodonok stílusa annyira megegyezik, hogy feltehetően egy kéz vagy mester és tanítványa munkái.
¶ A tárgyak német eredete mellett több érv szól: a leglátványosabb, hogy
a figurákon német polgári, egyházi, katonai viseletek jellegzetes darabjaival találkozunk. Ennek a tárgytípusnak a párhuzamai Európa olyan fejlett faragókultúrával rendelkező tájain ismertek, mint Németország keleti része, a Szudéta-vidék, az Érchegység, Lengyelország és szórványosan Kelet-Európa szlávok lakta területei. Mivel stílusjegyeik alapján a köpűk készítésének ideje a 19. század első felére datálható,
az sem kizárt, hogy a gazdáik hozták magukkal német területről
az új lakóhelyükre.
¶ A figurák arcának kidolgozása igen karakterisztikus, ruházatuk
és „kiegészítőik” pedig lehetővé teszik pontosabb azonosításukat is. Az itt bemutatott nőalak empire stílusú, pirosas ruhát visel, gondosan kimunkált haja fésűs kontyba tűzve, jobb kezében kancsót tart, melynek szája egyúttal a méhek közlekedését biztosító röplyukként is szolgál.
¶ E reprezentatív méhlakások feltehetően úri, polgári méhesekhez tartoztak.