Muszlim kendő
MúzeumCafé 86.
A fekete-szürke mintás kendő a 2015-ös migrációs hullám idején akadt fenn a szerb–magyar határövezetben több kilométer hosszan felhúzott határzár szúrós pengéin, és erősen megrongálódott. Mivel használóját nem ismerjük, a tárgy egyelőre leletként annyit árul el, hogy a drótakadály leküzdése közben hagyták el, anyaga selyem és természetes alapú műszál, azaz viszkóz, mintázata gépi szövésű, viseléshez egy vagy több biztosítótűvel rögzítették
a fejrésznél, tulajdonosa muzulmán nő lehetett. A kendő hossza és az itt leírt jellemzői arra utalnak, hogy hidzsábként hordták, azaz a hajat, a nyakat
és a mellkast eltakaró sálként, Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában elterjedt módon.
¶ Honnan érkezhetett a viselője? Milyen módon és jelentésekkel hordta? Egyet jelent-e számára a kendő elhagyása és a szabadon maradt fej, illetve haj
a meztelenséggel? Egy olyan krízishelyzetben, mint amilyen a szigorított határzáron át való menekülés, mit jelent egy muszlim nő számára a kendője elvesztése, miként vállalható a vele járó leplezetlenség? Hogyan lehet pótolni? A hosszú és embert próbáló útra van-e lehetőségük többet is magukkal hozni? Melyek azok a legszükségesebb és legfontosabb személyes tárgyak, amelyeket ilyen helyzetben mindenképp magukkal hoznak, és melyek azok, amelyeket nem tudnak megtartani?
¶ A kendő mint múzeumi tárgy személyes aspektusai és – az európai kultúra felől nézve – mássága, vagyis hogy mit jelenthetett eredeti használati közegében, még felderítés alatt áll. De az, hogy milyen jelentőséggel bír manapság és majd a jövőben, az vitathatatlan: önmagán túlmutató történelmi és dokumentális értéke az emlékezet tágabb dimenzióit lesz képes megidézni.