Jankó János századfordulón megfogalmazott gondolatainak relevanciája élő és naprakész. Némileg árnyalja azonban a képet, hogy a fenti szavakat éppen elkeseredésében vetette papírra.² A Néprajzi Múzeum második vezetője³ fiatalos lendülettel látott munkához kinevezése után. Munkásságának szűk évtizede alatt sokszorosára növelte a műtárgyállományt, ugyanakkor kiemelt figyelmet fordított a megszerzett javak adatainak megbízhatóságára, valamint sokrétűségére. Legalább ekkora elánnal próbálta elérni, hogy az adatokkal megfelelően ellátott gyűjteményt közreadja magyar és idegen nyelven egyaránt.

Az 1848–49es polgári forradalomban és szabadságharcban részt vett székelyudvarhelyiek csoportképe 1896ból
Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely

¶ Ennek első megvalósult formája az 1899-ben napvilágot látott Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Gyűjteményei című periodika, majd esztendővel később az Ethnographia mellékleteként megjelenő Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának
Értesítője című folyóirat.⁴ Jankó nemzetközi tapasztalatokon is alapuló elképzelései haladó szemléletet tükröztek. Egyértelmű célja volt a gyűjtemény mind több „felületen” történő bemutatása és láttatása, hazai és nemzetközi szinten egyaránt. Tudjuk, hogy Jankó is igyekezett kihasználni a kor adta feltételeket, az is realizálható, hogy összehasonlíthatatlan és nagyságrendekkel szélesebb vertikumban folytatunk ma diskurzusokat a tudásközvetítés és -körforgás velünk élő lehetőségeiről. A gyűjteménygyarapítási stratégián túlmutató múzeumszakmai kérdésekben is határozott elképzelései voltak. Hangsúllyal kezelte a vidéki és kisebb múzeumok támogatását, amelynek gyakorlati realizálásában fontos mérföldkőnek számított, hogy 1901-ben kinevezték az Országos Főfelügyelőségen belül néprajzi felügyelőnek.⁵

Szolokmai szőttesminták Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely

¶ A magyar kormány az 1920. június 4-én aláírt békediktátum századik évfordulójára emlékezve a 2020. évet a Nemzeti Összetartozás Évének nyilvánította.⁶ Annak az eseménynek a centenáriumi megemlékezése került tehát fókuszba, amely jelentősen átértelmezte hazánkban a Jankó által is használt vidék fogalmát.

¶ Követve az intézmény csaknem másfél évszázadnyi szellemiségét, a Néprajzi Múzeum elkötelezte magát, hogy mintaprojektet fogalmaz meg a Nemzeti Összetartozás Éve alkalmából. Egy jövőbe mutató vállalkozást, ahol a végső cél elérése csak években, akár évtizedben mérhető. Olyan nemzeti értékmentő és feltáró tevékenység elindítását, amelynek célja a teljes magyar nyelvterület néprajzi tartalmú kulturális örökségének a számbavétele és bemutatása.

¶ Az elképzelés keretét egyfelől a Néprajzi muzeológia területén keletkezett digitális tartalmak fejlesztése és koordinálása elnevezésű országos kompetenciafeladat gyakorlati alkalmazása adta, másfelől az intézménynek a kulturális javak digitális feldolgozásában szerzett tapasztalata. Több évtizede zajlik
az a tudatos munka, amelynek eredménye, hogy országosan az egyik legnagyobb és legteljesebb integrált múzeumszakmai adatbázissal rendelkezik az intézmény. A folyamatosan bővülő nyilvántartási rekordok online elérhetősége messze meghaladja a hazai átlagot. A Néprajzi Múzeumban rendelkezésre álló szakmai tudás mellé sikerült megteremteni azon technikai feltételeket és kialakítani azt a 21. századi követelményeknek is megfelelő eszközparkot, amely lehetőséget biztosít a kompetenciafeladat akár határon túli kiterjesztéséhez is.

Hímzett női váll (mellény)
Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy

¶ A székelyföldi mintaprojekt vázát meghatározó tényezők mellé egy érvényes értékkel bíró és az intézmény által többször megfogalmazott kritikai felismerés társul.

¶ Tisztában vannak-e az ágazat hazai szereplői a határon túli muzeá-
lis intézményekben őrzött kulturális javakkal, valamint azok gyűjteménnyé olvadó együttesével? Van-e rálátásunk azok összetételére, jellegére? A kérdés persze feltehető, és releváns tartalommal bír a határon túli intézmények egymáshoz mért kontextusában is. Ezen ismeretek hiányában meghatározható-e a vonatkozó tárgyegyüttesek nemzeti örökségben elfoglalt helye és szerepe? Megítélhetjük-e, hogy ezek a gyűjtemények milyen jelentéssel bírnak a nemzeti kultúrában? A problémakör megoldási lehetőségeire nyújthatnak reflexív választ a nevezett kompetenciafeladatban rejlő gyakorlati megvalósulások.

Üvegkép Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy

¶ Összmúzeumi szerepvállalásként az intézmény mind felszereltségében, mind humánerőforrásában készen állt arra, hogy a megfogalmazott kérdésre pragmatikus, szakmai feleletet kínáljon. Az évtizedek alatt felgyűlt tudás és gyakorlati tapasztalat átadása volt a cél az ágazati szereplők számára, ahogyan azt már Jankó is kötelező érvényűnek vélte a kisebb múzeumok irányába.

¶ A mottóban aposztrofált illusztrátió értelmezése korszakonként eltérő. Elsősorban a technikai vívmányok és az ehhez konvergáló társadalmi elvárások metszete jelenti a helyes irányt. A tárgykultúra digitalizálása (képi megjelenítése)⁷ napjainkban koherens viszonyt alkot az online térben történő használattal és ennek alkalmazási lehetőségeivel. A kettő jelenleg nem választható el, így kívánja a museum user és többek között ilyen módon válhatnak a tárgyiasult örökségi elemek egy tudáskörforgás elemévé. A műtárgy- és dokumentumgyűjteményekre épülő tudásbázis közvetlen hasznosításának elengedhetetlen feltétele, a minőségi digitalizáció mellett, annak korszerű nyilvántartása, kereshető és rendszerben lévő kínálata.

¶ Jelenleg nem létezik – többszöri próbálkozás ellenére sem –
olyan adatbázis, amely az egyes intézményeken átnyúló
– ágazati – keresést tenne lehetővé. Külön-külön némelyik intézmény rendelkezik ugyan online térben működő, bárki számára elérhető és keresési opcióval rendelkező adatbázissal. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy az így elérhető tartalom csak egy szűk szeletét biztosítja az adott intézmény teljes gyűjteményi vertikumának. Hazai és határon túli intézményeknél egyaránt.

Üvegkép
Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy

¶ Nyilvánvaló, hogy a korábbi közös adatbázisok létrehozására tett próbálkozások kudarcainak oka van. Ezek őszinte elemzése és megfogalmazása a mai napig nem történt meg igazán. A jelenség számos diskurzusnak biztosított tartalmat, a konkrét gyakorlati lépések azonban elmaradtak. Ezért tartotta a Néprajzi Múzeum kiemelten fontosnak, hogy mielőbb elinduljon egy olyan program, amely reflektálva a problémára a megoldás alapját képezheti. Evidenciaként tartjuk számon, hogy egy fizikailag is látható eredményekkel mutatkozó – célként is értelmezhető – felület megvalósulása többévnyi, komplex és összehangolt munkavégzésként jöhet csak létre.

¶ A székelyföldi múzeumok sem rendelkeznek jelenleg olyan integrált és komplex nyilvántartó rendszerekkel, amelyek alkalmasak a metaadatok és a digitalizált tartalmak tárolására, magyar nyelvű, online megjelenítésére. Ezáltal jelentősen leszűkül az általuk őrzött kulturális javak megismerhetősége és kutathatósága. Mindezzel párhuzamosan csak szeleteiben bontakozik ki a közgyűjtemény társadalmi szerepvállalása,
illetve nagyságrendekkel nehezebb annak nemzeti örökségben történő pozicionálása.

Werkfotó az üvegképdigitalizálásról
Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy

¶ A célként megfogalmazott, teljes magyar nyelvterület néprajzi gyűjteményeire vonatkozó nyilvántartási és digitalizálási program célorientált és szakemberek bevonásával zajló megvalósítása elengedhetetlen feltétele a későbbi használhatóságnak. A létrejövő rendszerrel szembeni általános elvárás, hogy mind szélesebb tartományban elégítse ki a múzeumhasználó közösséget.

Werkfotó a kéziratdigitalizálásról
Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy

¶ A mintaprojekthez indulásként négy székelyföldi múzeum csatlakozott: Csíki Székely Múzeum (Csíkszereda), Haáz Rezső Múzeum (Székelyudvarhely), Székely Nemzeti Múzeum (Sepsiszentgyörgy), Tarisznyás Márton Múzeum (Gyergyószentmiklós).⁸ Ahhoz, hogy az együttműködésben szereplő intézmények is rendelkezzenek korszerű, digitalizált állományokat is tartalmazó, publikálási lehetőséggel bíró nyilvántartással, a Néprajzi Múzeum szakemberei komplex, öt pilléren nyugvó feladatrendszert dolgoztak ki.

Felmérés

¶ A vonatkozó gyűjtemények felmérése és az adatok rendszerezése nyomán kialakuló gyűjteménytérkép alapján lehetőség adódik elkészíteni az intézményekre szabott, rövid és középtávú specifikációt.

Úrihímzéses párnahuzat
Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy

Adatbázis-építés

¶ A magyar nyelvterületen őrzött néprajzi gyűjtemények közös adatbázisban történő elérhetősége a nemzeti kulturális örökség megőrzésének kiemelt jelentőségű eredménye lehet. A határokon és intézményeken átnyúló, online keresőfelület megvalósítása, valamint az adatok rendszerbe foglalása soklépcsős, a centenáriumi éven messze túlmutató feladat.

¶ Alapvető elvárás, hogy az együttműködő intézmények nyilvántartása rendszert alkosson a magyarországi gyűjtemények struktúrájával. A közös koncepció mentén haladó, szakemberek által végzett adatgazdagítás lehet az alapja egy olyan nemzeti tudásbázisnak, amely egyaránt alkalmas az összehasonlító elemzések elvégzésére, illetve megjelenésére közös online felületen. Így kap érvényes relevanciát és lehetőséget a kulturális javak elhelyezése nemzetközi térben is. Az így kinyíló és elérhetővé váló állományok nemzetközi kontextusa értelmezheti, hogy a vonatkozó kulturális javak összessége milyen jelentőségű a nemzeti kulturális örökség vertikumában. Az adatgazdag nyilvántartásokban rejlő adatfeldolgozási technológiák, az információkkal történő változatos gazdálkodás számos fejezetet nyithat meg a tudásmegosztás értelmezési és alkalmazási módszertanában, a felhasználói kapcsolatok építésében.

Digitalizálás

¶ A Néprajzi Múzeum a mintaprojekt pragmatikus keretrendszerében saját eszközparkját felhasználva mobil stúdiót épített a helyszínen, helyben oldva meg ezzel a digitalizálás kérdéseit.
A felszerelés mellett szakmai oktatással, gyakorlati workshop foglalkozások segítségével készítettük fel a digitalizálás munkálataira az erdélyi kollégákat. Az elsődleges cél természetesen az intézményünk által rendelkezésre bocsátott fotóberendezések önálló használata. A felépített ideiglenes digitalizáló állomás először Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban, majd Csíkszeredán teljesített szolgálatot. Jelenleg Székelyudvarhelyen, a Haáz Rezső Múzeumban és Gyergyószentmiklóson, a Tarisznyás Márton Múzeumban zajlik a munka ezen része.

¶ Az intézmény kulturális javainak képi megjelenítésére már Jankó idejében is jelentős igény mutatkozott, a kor lehetőségeihez mérten. A digitális gyűjtemény- és szolgáltatásfejlesztés létjogosultsága mára nemhogy megkérdőjelezhetetlen, de jelentős prioritást élvező fejlesztési terület a közgyűjteményi ágazatban. Különböző hasznosulási vetületekkel rendelkező kampányok és programok indultak, például a múzeumok mind szélesebb körű, oktatási fókuszú társadalmi szerepvállalását elősegítő Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia. Mindennek alapját a 21. század követelményeinek megfelelő minőségű műtárgyfotók és reprodukciók jelentik. Ezek hiányában értelmetlen a digitális tudásmegosztás bármely területén tervezni. Ahogyan része lett a közgyűjteményi hétköznapoknak ez a fogalom, úgy nyitott meg számos diskurzust önmagával kapcsolatban. Mára egyedül elbírja egy többnapos, nemzetközi konferencia előadásait,⁹ törvényben rögzített önálló stratégiával rendelkezik,¹⁰ és számos fejlesztési irány meghatározója.¹¹ Szemlélet- és paradigmaváltási ütközések gyakori témája, elég, ha a digitális tartalmak vízjellel védett publikálását említjük.

Archiválás

¶ A Néprajzi Múzeum által biztosított felhőalapú és térítésmentes tárhelyszolgáltatás garanciát jelent minden intézmény számára a már digitalizált örökségi elemek szakszerű és egységes rendszerbe foglalt megőrzésére. Tudható, hogy a folyamatosan és növekvő minőségben létrejövő digitális tartalmak egyre nagyobb feladatok elé állítják a közgyűjteményi hálózatot, rászorítva őket az állandó technikai fejlesztésre. A probléma akut, és a felelősség megkerülhetetlen. A biztonsági kockázatok minimalizálása párhuzamosan emeli az informatikai háttér költségvetését. A finanszírozási nehézségekkel küzdő intézmények esetében nem élvez prioritást a „láthatatlan” digitális munkaterület professzionális üzemeltetése. A program során, illetve annak folytatásaként a jövőben létrejövő digitális tartalmak megfelelő – önálló, többkörös mentési stratégiával rendelkező tárolása messze túlmutat az intézményi felelősségen. A Néprajzi Múzeum a határokon túli intézmények bevonásával, valamint azok összekapcsolásával teszi igazán kiemelkedő jelentőségűvé az adattrezorként funkcionáló szervereit, illetve az ezek működtetéséhez szükséges személyi és materiális infrastruktúráit.

Utógondozás

¶ A program talán legfontosabb eleme, hiszen a fentebb felsorolt feladatok csupán egy hosszú folyamat kezdeti lépéseit, elindítását jelentik. Éppen ezért az intézményközi együttműködések nem korlátozódtak a centenáriumi emlékévre. Ahogyan Jankó fogalmazott az adott témáról az idézett felterjesztésében: „rengeteg a tenni valónk”¹² – a munka tovább folytatódik. Az együttműködésben rejlő partnerség fenntartásával nyomon követhetők az intézményi haladások, összegezhetők azon tapasztalatok, amelyek a különböző műhelybeszélgetések alapját képezhetik a jövőben.

¶ A Néprajzi Múzeum mint kultúrstratégiai intézmény, illetve
a „néprajzi muzeológia területén keletkezett digitális tartalmak fejlesztése és koordinálása” országos kompetenciafeladat felelőse, feladatának és küldetésének érzi a jelenlegi határon túli ágazati intézmények támogatását. Elismerve és folytatva ezzel az intézmény első vezetőinek munkaprogramját. Az elköteleződés gyakorlati megvalósulási formája az a szakmai alapokon nyugvó partneri gondolkodás és feladatmegosztás, amely a bemutatott vállalás gerincét képezi. Kiemelve az együttműködésben résztvevők, illetve a gesztori minőségben jelen lévő múzeum felelősségét, ami jelenlétével befolyásolhatja a részt vevő intézményekben kialakuló múzeumi tudásbázis minőségét.

¶ A teljes magyar nyelvterület néprajzi gyűjteményeinek egységes rendszerbe történő nyilvántartását és digitalizálását célzó örökségvédelmi program évszázados adósság törlesztését teszi lehetővé. A kezdeményezés indulásának éve szimbolikus jelentéshordozásában és recens értékeivel mindenképpen alkalmas a centenáriumi év üzenetének megjelenítésére, egyben releváns igazolást nyújt a Néprajzi Múzeum küldetésnyilatkozatában megfogalmazott szellemiséghez.

Jegyzetek

[1] Idézet Jankó Jánosnak (1868–1902) a Nemzeti Múzeum igazgatójához fogalmazott felterjesztéséből, amelyben a szakmai publikálás nehézségeiről értekezik.

[2] Rendkívül rosszul érintette Jankót, hogy több néprajzi tárgyú tanulmányát is elutasították a szaklapok.

[3] Jankó a Nemzeti Múzeum 1872-ben létrehozott Néprajzi Osztályának vezetői megbízását vehette át, amelyet a később önálló intézményé váló Néprajzi Múzeum jogelődjének tekintünk.

[4] A Néprajzi Értesítő 100. évfolyama 2019-ben jelent meg a Néprajzi Múzeum kiadásában (szerk. Szarvas Zsuzsa).

[5] Fiatalon bekövetkezett halála miatt elképzeléseinek jelentős részét nem sikerült megvalósítania.

[6] 18/2019. (VI.18.) OGY-határozat.

[7] Az analóg kulturális javak bármilyen digitalizáló eszköz segítségével, az informatika által értelmezhető kódolása.

[8] A cikk születésével egy időben kerül aláírásra a következő intézménnyel a programra szóló Együttműködési Megállapodás (Maros Megyei Múzeum – Marosvásárhely).

[9] Pl. A 2002-ben Zágrábban indított, éves szinten megrendezésre kerülő The Best in Heritage konferencia számtalan előadása foglalkozik a témával. A rendezvényen belül néhány éve IMAGINES néven önálló szaknapként jelenik meg a kérdéskör (https://www.thebestinheritage.com).

[10] A muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról
és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. tv.

[11] Az angol MuseumNext által szervezett nemzetközi konferenciák
fő küldetése (https://www.museumnext.com).

[12] A felterjesztés teljes szövege: „Méltóságod legjobban tudja, hogy tárgyi ethnographiát illusztrátió nélkül csinálni nem lehet, s hogy az illustratiokat bármennyire is reducáljuk, nekünk magyaroknak, kik illustrált tárgyi ethnographiát még csaknem semmi sem adtunk ki – rengeteg a tenni valónk…” Balassa Iván: A Néprajzi Értesítő megindítása (1900) In.: Néprajzi Értesítő. Budapest 1997, 87–91.