A kert időben változó alakzat, növekedő és pusztuló élőlény, amelynek formálódását a természetet megzabolázó ember szabályozza. Ültet, nyes és kivág, miközben maga készítette építményekkel, tárgyakkal teszi otthonosabbá az uralma alá vetett vegetációt. Az Epreskertnek nevet adó eperfaerdőt a homokos talaj megkötésére a 18. században ültették, fáin 1770-től selyemhernyókat tenyésztett a Valero selyemgyár.1 A terület a 19. század végére elhanyagolt bozótossá vált, ami „csak dologtalan csavargóknak szolgált éjjeli menedékhelyül”.2 Felértékelődése a Sugár úti építkezésekkel kezdődött meg, a terjeszkedő villanegyed, a Városliget és az 1877-ben elkészült Műcsarnok közelsége a főút távolabbi vonzáskörében fekvő telkeket is vonzóvá tette. Elsőként Huszár Adolf épített itt műtermes villát, amely Gerster Kálmán tervei nyomán 1881 tavaszára készült el.

¶ Amikor Trefort Ágoston kultuszminiszter kezdeményezésére 1881. október 26-án a magyar képzőművészeti élet befolyásos személyiségei megvitatták egy jövendőbeli képzőművészeti akadémia működésének kereteit, annak helyszíneként az Epreskertként ismert területet javasolták, épületének formájaként pedig a pavilonrendszert ajánlották.3 A következő év tavaszán a terület használatbavételi jogának átadásáról döntő fővárosi közgyűlés kikötötte, hogy „az említett terület köztéri jellege fenntartassék; mi végből az egyes épületek önállóan,
a pavillon rendszerben modorban lesznek elhelyezendők, az egyes épületek közötti szabad terület pedig a magyar kormány által parkszerűen berendezendő, kezelendő és fenntartandó lesz saját költségén.”4 Az akadémia építészeti formájaként tehát kezdettől adott volt az épületek pavilonszerű elhelyezése, amiből következett a köztes terek parkként való kialakítása. Az epreskerti park története ezzel a döntéssel kezdődött.5

¶ A pavilon mint építészeti forma valamely főépülethez vagy parkhoz kapcsolódó alépület, kerti lak.6 A kertépítészetben, kastélyparkokban ismertek voltak a templom-, kínai, fürdő- vagy zenepavilonok. A 19. században jellemző alkalmazási területe volt a kórház, kaszárnya és kiállítási épületek, ahol fontos szempont volt az egyenrangú részegységek elkülönítése. A tervezett hazai képzőművészeti akadémia esetében a szándék nyilván az egyes műhelyek elszeparálása és ezzel nyugalmának, független működésének biztosítása volt. Míg a Sugár úton 1876-ra elkészült Mintarajziskola háromszintes épülete a műtermeket iskolaszerűen, egy hagyományos bérház tömbjében helyezte el, az akadémia kialakításában fontos összetevő volt az egyes műteremházak között húzódó, zavartalan alkotói nyugalmat biztosító kert.

¶ A kert, mint a tanítás és művészi alkotás tere, már az ókori gümnaszionok sétaútjaiban és a Múzsák helikoni kertjének mitikus színterében is megjelent. Ilyen helyként idézi fel az Epreskertet Pekár Gyula is 1893-ban.7 „Az a kis zöld folt az Andrássy-úttól balra, az epreskert: még szent hely – a múzsáktól, a szépet kedvelő görög istenektől ihletett hely. […] A nagy Babylon beteg sohajai közepette itt még boldogan húzhatják meg ők magukat, akár Árkádia mythikus rengetegében. Itt laknak a múzsák: azok élnek lombzizegésben, a szerelmes madarak dalán, a fű zöld és a mennyek kék színén.” A 19. században a múzeumokat és műtermeket is gyakorta övezték művészi igénnyel kialakított kertek, ebbe a sorba illeszkedett a Magyar Nemzeti Múzeum Pollack Mihály elképzelései alapján, az 1850-es évektől kialakított tájkertje.8 William Morris műtermes villáját gondosan megtervezett kert övezte, ahogy a 19. század végétől létrejövő, telepszerű műteremházak építészeti kialakításának is fontos összetevője volt a zöldfelületek parkosítása.9 A műterem kiterjesztéseként a kert, mint a külső és belső világot elválasztó-összekötő tranzitzóna, az alkotó számára a kivonulás, elszigetelődés tere, egyfajta védett övezet kapott formát.

06-10

A „pavilonok”

¶ Az Epreskert 8480 négyszögöles telkét a főváros két rokon jellegű célra ajánlotta fel. A Bajza utca–Lendvay utca–Epreskert (ez ma a Munkácsy) utca–Szondi utca által határolt területet
a Kmetty utcával kettéosztották, a délkeleti részeket műterem-
lakások számára tartották fenn. Ide 1883 és 1891 között, a Huszár-villa mellé további hét műteremház épült, részben szobrászok (Zala György, Szécsi Antal, Donáth Gyula), részben festők (Aggházy Gyula, Pállik Béla, Konek Ida, Feszty Árpád)
részére. Mára csak Pállik Béla és Feszty Árpád műterem-
háza áll, ugyanis a Sugár úttal szomszédos telkek ára rövid időn belül magasba szökött, az örökösök által értékesített telkekre pedig a műtermeknél nagyobb bérházak épültek.10

¶ A szomszédos, 3683 négyszögöles telekrészt az újonnan létrejött Mesteriskolának szánták, amelynek alapítását az uralkodó 1882. szeptember 22-én hagyta jóvá. 1883 és 1893 között három műteremház épült a kertben, három különböző építész tervei nyomán, nem egységes stiláris program mentén. 1883-ra készült el Benczúr Béla tervei nyomán a Benczúr Gyula által vezetett I. számú Festészeti Mesteriskola épülete. Az Epreskert virágkora azonban nem az első mesteriskola létrejöttével, hanem 1889-ben, a szobrászok munkáját vezető Stróbl Alajos beköltözésével vette kezdetét. A „gyakorlati szobrászati osztály” műterme Gerster Kálmán tervei szerint 1889-ben, antikizáló stílusban készült el.11 A műterem homlokzatára Stróbl növendéke, Damkó József készített két, triptichon elrendezésű domborművet. Mindkettő szobrászattal kapcsolatos allegória, de csak a jobb oldali jelentése oldható fel egyértelműen: középképén Pheidias éppen a készülő athéni Parthenon frízét mutatja be megrendelőjének (Periklésznek talán.)12 Az épület egyszerre szolgált a mester műtermeként és iskolaként, sőt a Stróbl családnak is otthont adott. Mivel mindennapjaikat is itt töltötték, Stróbl a kertet sajátjának érezte. Utolsóként 1893-ban Lotz Károly „gyakorlati festészeti osztálya” költözött a Herczeg Zsigmond által tervezett műteremházba.

¶ Az ezt követő évtizedekben az itt dolgozó iskolák státusa többször változott: 1897-ben a három epreskerti iskola Szépművészeti Akadémia néven egyesült, majd 1908-tól valamennyit visszacsatolták a Képzőművészeti Főiskolához. A mesteriskolák felszámolását követően az épületeket a főiskola különböző tanszékei és mesterei vették birtokukba, és továbbra is voltak mesterek, akiknek nemcsak munkahelye, hanem lak-
helye is volt az Epreskert.13 A mesteriskolai műtermek historizáló egysége sokáig érintetlen volt, csak 1972-ben bővült ki az V. számú műteremházzal, majd az 1980-as években a szobrászműtermek mellé került egy bővítmény, amelyben a látványtervező tanszék talált otthonra. Ma a Stróbl-műtermet a szobrászok használják, a Benczúr-házban Chilf Mária osztálya és a szobrász-restaurátorok, a Lotz-műteremházban Károlyi Zsigmond, Radák Eszter és Bukta Imre osztályai, az V. számú, új műteremházban pedig Károlyi Zsigmond, Radák Eszter
és Filp Csaba osztályai dolgoznak.

06-10

A kert mint színpad

¶ Stróbl Alajos a szobrászati iskola beköltözésétől kezdve sajátjának tekintette a kertet. Persze ez a „kisajátítás” azon praktikus okkal is magyarázható, hogy a kert díszei hagyományosan plasztikus alkotások és épületek. Stróbl közvetlen mintái
a 18. század közepétől elterjedő angolkertek lehettek, ahol szabad természet benyomását keltő táji alakzatok között kaptak helyet szobrok, szökőkutak és kerti pavilonok. A tájkertek összefüggésében a szobrok (és kisebb építmények) alárendelt, dekoratív szerepet játszottak (ornamental sculpture), szerepük a festőien megkomponált összkép megteremtésében volt, amolyan hangulatteremtő staffázsalakokként.14 A szobor háromdimenziós, körbejárásra ösztönző alakzata szervesen
illeszkedett a mesterségesen kialakított tájkertek organikus formáihoz.15 Mozgásra, sétára késztető látványosság, amely a tájjá formált természet jelenségeit intellektuális, metaforikus tartalmakkal bővítheti. A tájkert szövevényeiben kalandozó látogatót a szobor megállásra ösztönzi, s a megformált mitologikus, történeti tartalmak továbbgondolásra serkentik. A kerti szobor egyszerre ellenálló és kitett az időjárási viszonyoknak. Nemes anyagokból (kőből, márványból, bronzból) formált felülete sokáig megtartja eredeti minőségét, ám idővel maga is változik, a természet egészének organikus részeként.

¶ Stróbl szoborállításait a tájkerti hagyomány és a nevelő, oktató szándék együtt magyarázza. Amint Nagy Ildikó is meg-
állapította, Stróbl „elképzelésében a »tanulmányi gyűjtemény« és a díszkert fogalma egyesült”, a kert egyszerre volt a munka, az oktatás és a nagyközönség számára rendezett látványosságok színtere.16 A kertbe telepített szobrok java része nem saját mű, hanem a szobrászati oktatásban mintaként szolgáló másolat volt. Mindez szerves részét alkotta az akadémiai oktatási koncepciónak, amely a másolást a tradíció fenntartását, a klasszikus minta elsajátítását biztosító alapvető pedagógiai eszköznek tekintette.

¶ Mindezen túlmenően Stróbl a kert egységes, színpadszerű kidolgozásában gondolkodott. Az egyes elemek helyét és jelentését az összkép artisztikumának rendelte alá. Összhangban állt mindez azzal a vonzalommal, amit a historizmus a hatásos látványosság iránt táplált.17 „Stróbl számára a műtárgy, a műemlék nem az élettől elkülönített, piedesztálra emelt entitás volt, hanem megbecsülendő, de eleven nyersanyag, ami bármikor részévé válhat egy nagyobb együttesnek. Ebben a nagyobb együttesben egyenrangúak voltak az eredeti művek és az igényes másolatok, a művészettörténet remekművei és a saját munkái. Valamint a természeti növények, állatok, vizek.”18 Mint minden magángyűjtemény, a szoborkert is folyamatosan változó, bővülő egység volt. Rekonstruálásában nagy segítséget nyújt számunkra az a nagyszámú leírás és fénykép, amely a Stróbl-féle kertről készült.19 Köszönhetően elsősorban Nagy Ildikó kutatásainak, a kert 1890 és 1920 közötti elrendezése, az egyes szobrok származása és utóélete párját ritkító alapossággal feltárt.

¶ A kertben elhelyezett szobrok egy része antik görög-római művek után készült másolat volt. Ezek másolása hozzátartozott az akadémikus szobrászképzéshez. Ennek megfelelően a szobormásolatok egy részét (iskolai feladatként) növendékek készítették, így Burger József a Borghese-faun szobrát.20 Más részük a kor színvonalas másolatiparának terméke volt, mint az Ülő Hermész szobra, amelyet Stróbl talán valamely itáliai útja során szerzeményezett. Bár leleményes módon, személyes ismeretségeit is felhasználva igyekezett állami forrásokat szerezni a vágyott másolatok megszerzésére vagy elkészíttetésére, saját vagyonából is nagyvonalúan áldozott e célra.21

¶ Mint az antik szobrászat remekművei, eredetileg az oktatást szolgáló mintatár részei voltak, s helyük ennek megfelelően a szobrász-műterem átriumában volt, ám idővel kikerültek a kertbe, hogy a reprezentatív dekoráció díszleteiként keljenek új életre. A műteremházban egyedül az athéni Parthenon frízének másolata található. Elhelyezésében a bécsi tanultságú Stróbl nyilván a bécsi Képzőművészeti Akadémia példáját követte, aminek auláját szintén a Parthenon-fríz másolatai díszítették. Amint azt Szentesi Edit kutatásaiból tudjuk, a másolatokat Stróbl minisztériumi engedéllyel készítette a Magyar Nemzeti Múzeum frízmásolatáról.22 Az öntvények a műegyüttes azon része után készültek, amelyet Lord Elgin nem szállíttatott Londonba, és az athéni templomon maradt. Stróbl átriumába a mintegy háromszáz domborműnek természetszerűen csak egy töredéke kerülhetett, anélkül hogy
a táblák az eredeti fríz sorrendjét megtartották volna.23

¶ Az egykorú fényképek tanúsága szerint az árnyas fák között álltak Európa megannyi múzeumának antik műremekei: az aiginai Aphaia-templom Nyilazó harcosa bronzból, a Doryphoros,
a Szamothrakéi Niké gipszmásolata, a Milói Vénusz, az Íját feszítő Érosz, a Borghese-szatír, a Borghese-vívó, a Barberini-faun és a Belvederei torzó.24 A másolatokból csak néhány készült klasszikus görög mű után, nagyobb részük a plasztikusan izgalmasabb, Stróbl saját szobrászatához is közel álló késői római, hellenisztikus mintákat követte. Jelenlétük nyilván erős hatással volt az arra fogékony növendékekre.25 Ma ebből a gazdag együttesből csak néhány alkotás maradt fenn a kertben. Köztük az egyetlen bronz a Lüszipposznak tulajdonított Ülő Hermész szobra, a nápolyi Museo Archeologico egyik világhírű kincsének másolata. A kópiát készítő nápolyi öntőmester neve ma is olvasható a szobor alján. Amikor nem oly rég egy leszakadt faág letörte a szobor lábfejét, az egyetem restaurátorai hozták rendbe az alkotást, Lukács István pedig új alapzatot faragott hozzá. Marcus Aurelius társuralkodója, Lucius Verus büsztje számos variációban maradt fenn a világ múzeumaiban. A Stróbl által az egyik legtehetségesebbnek tartott, ám korán elhunyt tanítványának, Fakits Ernőnek másolatában áll ma az Epreskertben. Kivételes módon az erősen megrongálódott, kőből faragott fej díszes, feliratos talapzata is fennmaradt.26 Héraklész büsztje szintén az akadémikus mintatár hagyományos kelléke volt, Vaszary László kőfaragványa jól felismerhető a századfordulós fotókon.27 Fejszobra ma is az eredeti talapzatán áll, felirata: „A becsület olyan erő mint az oroszlán.” Ezen kívül egy szarkofág maradt meg az egykori kollekcióból, amelyet a Fővárosi Közúti Vaspálya építése során ástak elő.28

¶ A reneszánsz minták követése nem jellemezte Stróbl másolatgyűjteményét. Egy kora reneszánsz kút másolata is csak azért kerülhetett a kertbe, mert az efféle kutak divatos kellékei voltak ekkoriban a főúri kerteknek, s Stróbl nagy hasznát vette jelmezes ünnepségein.29

¶ A másolatok másik része a magyar történelemhez kötődő alkotás. Az 1799-ben talált, hagyományosan „Attila csészéjének” nevezett bikafejes ivócsanak az ősi, hun-magyar művészet műalkotásaként vonult be a 19. századi köztudatba. Stróbl a Zsolnay-gyár felkérésére készítette el az Attila-serleg nagyméretű kerámiaváltozatának tervét.30 A mester több, 1900 körül készült munkájában is felhasználta a bikafejes ivóedény formáját, így Munkácsy Mihály katafalkján 1900-ban, a Kossuth Mauzóleum díjnyertes pályatervén 1902-ben és Arany János Margit-szigeti emlékszobra előtt 1912-ben. Az ivócsanak az Epreskert 1908-ban készült fényképén tűnik fel a reneszánsz kút szomszédságában, egy későbbi fényképen pedig
a Gerster-féle műterem lépcsősorának két oldalán.

¶ A kert legfőbb látványossága egykor a Hunyadi-kápolna volt, ez a múzeumszerű díszlet, Stróbl Mátyás-kultuszának emléke. Folyamatosan gyarapodó épületébe a mester eredeti középkori darabokat, másolatokat és saját műveket egyaránt beépített. A budavári Nagyboldogasszony-templom 13. századi, délkeleti kapuját műemléki okok miatt bontották le és szállították el 1876-ban a Magyar Nemzeti Múzeumba.31 Az ott beleltározott kövek Stróbl kérésére kerültek az Epreskertbe. A Mária-kaput 1889-ben, a Nagyboldogasszony-templom építésvezetője, Aigner Sándor vezetésével építették össze kápolnát idéző műrommá.32 A műrom a mai V. épület helyén állt,
a Kmetty utca vonalában. Az impozánsan izgalmas épület vonzotta a bámészkodókat, ezért még ebben az évben megépült (a Mintarajziskola épületét is jegyző) Rauscher Alajos tervei szerint egy magas kőkerítés az utca vonalában.33 A műromot Stróbl fokozatosan „rendezte be” másolatokkal. Az 1896-os Ezredéves ünnepségek után került a kápolna „szentélyébe” Mátyás bautzeni emlékművének másolata. Az egykorú, hiteles Mátyás-képmások egyikeként számon tartott emlékmű eredetije az uralkodó életében készült.34 Stróbl elhelyezte a falakon Mátyás és Beatrix bécsi képmásának, Francesco Laurana Beatrix-portréjának, valamint Hunyadi János gyulafehérvári szarkofágja fedőlapjának másolatait.35 Szintén a kápolna falába volt beépítve Georg Schönberg pozsonyi prépostnak (†1486) a pozsonyi Szent Márton prépostsági templomban található sírszobrának és rövidebb sírfeliratának kőből faragott másolata.36 A szobor nem kapcsolódik ugyan közvetlenül a Mátyás-kultusz gondolatköréhez, de több Hunyadi-emlékhez hasonlóan, a magyarországi gótikus síremlékszobrászat kiemelkedő alkotásaként ennek is szerepelt a gipszmásolata az Ezredéves Kiállítás történeti kiállításán.37 A Hunyadi-kápolnát a második világháború után, 1972-ben szedték szét, ekkor a Mátyás-templom kapujának köveit egy időre visszaszállították a Budapesti Történeti Múzeum raktárába, majd 1977–78-ban a mai, új helyén, a Benczúr-műterem szomszédságában állították fel újra.38 Régi szobordíszeinek megmaradt darabjai ma szétszórtan, a kert különböző pontjain állnak: a bautzeni emlékművet (töredékesen) és a Schönberg-síremlék másolatait a Benczúr-ház falába építették be, a Hunyadi-síremlék pedig a Lotz-műterem Lendvay utca felőli hátoldalában találta meg új helyét.39

¶ Stróbl középkori szobormásolatai közül ma is a kert kiemelt helyén, a Benczúr- és a Lotz-műterem között, a Bajza utca felé fordulva áll a prágai Szent György-szobor bronzmásolata. A Kolozsvári testvéreknek tulajdonított, 1373-ban készült, Prágában felállított bronzszobrot a hazai művészettörténet a magyarországi gótika jeles emlékeként tartja számon, ezért jelentett fájó hiányt, hogy a mű nincs az országban. Ezt a hiányt enyhítendő 1900 körül Ferenc József két gipszmásolatot készíttetett
a prágai szoborról, egyiket az Erdélyi Múzeumnak, a másikat
a fővárosnak ajándékozta. A gipszek után 1904-ben Róna József öntödéjében készültek el a bronzmásolatok: az egyiket Kolozsvárott, a másikat a Halászbástyán állították fel. E vállalkozás kapcsán Stróblnak sikerült rábírnia Róna Józsefet, hogy egy harmadik bronzmásolatot az epreskerti szoborparknak ajándékozzon. E nagyvonalú gesztusról az 1906-ban elkészült másolat táblája is megemlékezett: „Stróbl Alajos igazgató tanár kezdeményezésére a Magyar Szobrászat eme legrégibb emlékét bronzba öntötte és a szobrászati mesteriskolának ajándékozta 1906-ban RÓNA JÓZSEF.”40 Az értékes századfordulós másolatot később a Magyar Nemzeti Múzeumba szállították, így a kertben ma a Róna-féle másolat bronz kópiája látható.

¶ Stróbl Epreskertje messze túlhaladta az akadémikus mintatár kereteit, sokkal inkább olyan színpadnak tekintette a mester a kertet, amely alkalmi ünnepségeinek és mindennapi művészlétének ad méltóképpen egyedi keretet. A Hunyadi-kápolna mellett a kert másik – ma is álló – látványossága a Kálvária. Az 1746 és 1749 között a Józsefvárosban (a mai Kálvária téren) felállított, kör alakú barokk építmény a magyarországi Kálvária-architektúrák egyik legszebb darabja.41 A fővárosi közgyűlés 1889-ben határozott úgy, hogy a tér rendezése miatt a barokk Kálváriát el kell távolítani, és 1893-ban engedélyezte, hogy a kőépítményt átengedjék az epreskerti szobrásziskolának.42 Az építmény áthelyezésére, részben Stróbl saját költségén, mérnöki felügyelet alatt, még ebben az évben sor került. Stróbl kertépítő elképzeléseihez jól illeszkedett a nagyszerű barokk architektúra, amely a kert közepére helyezve, megfosztva eredeti szakrális funkciójától, amolyan kerti kilátóként, belvedere-ként szolgált. A századfordulón készült fotók tanúsága szerint a tetejére Stróbl az antik szobrászat egyik etalonját, a Belvederei Apolló bronz másolatát helyezte. A szobor talán azonos azzal a művel, amely ma az egyetem főépületeként szolgáló, Andrássy úti Régi Műcsarnok palotájának előcsarnokában, a szoborfülkében áll.43 A húszas években készült felvételeken a Kálvária tetején feltűnik egy kőkereszt, ekkor jelenik meg az arra való utalás, hogy a Kálvária felszentelt kápolna, amelyben istentiszteletet is tartottak.44
Az építmény második világháborús sérüléseit az 1970-es felújításakor javították ki. A fotók tanúsága szerint az 1980–1990-es években árkádjai alatt növendéki szobrokat állítottak fel. Újabb felújítása 2006-ban történt meg. Belső tere ma kiállításoknak, felső terasza koncerteknek ad helyet.

¶ A másolatok között természetesen ott voltak a kertben Stróbl saját és a növendékek készülő művei is. Ezek hírmondója ma a szobrászműterem előtt álló gipszló, amelyet a mester a Szent István-emlékszobor bizottságának kérésére mintázott 1901-ben, a városligeti Barokaldi cirkusz lova nyomán.45 A ló anatómiája, ábrázolása és mintázása szerves része volt az akadémikus oktatásnak, ennek köszönhetően a gipszminta szerencsésen átvészelt egy évszázadot az Epreskertben. A szobrot 2010-ben Lukács István és Tamáska János restaurálta.46 Stróbl másik munkájának töredéke egy vörösmárvány pad, amely ma Mátyás bautzeni emlékművének másolata alatt található. Nagy Ildikó szerint a pad vélhetően Trefort Ágoston 1898-ban készült emlékművéhez tartozott.47 Művésztársa, Lotz Károly emlékére mintázta 1904-ben Stróbl azt a nagy méretű bronzplakettet, amely ma is látható a Lotz-műterem bejárati falán.48 Lotz hagyatéki kiállítását Stróbl rendezte, és művésztársa fontosságát az is jelezte, hogy a bronzplakett gipszmásolata a mai napig a nagy szobrászműterem falát díszíti.

¶ A szoborkert hatásos elrendezése jól mutatta Stróbl eredendő vonzalmát a teátrális megoldások iránt. „A természettel és a művészettel színházat játszatott, s a színháznak ő maga egyik hőse volt” – írta róla Gerő Ödön.49 Ez a színpadiasság a szobraiban is érvényesült, amint azt a budai Vár Mátyás-kútja bizonyítja, de teljes pompájában élőszerepelős ünnepségein bontakozott ki. Az 1892-es művészünnepély leírásai vagy a Stróbl epreskerti birodalmát bemutató, beállított fotósorozatok jól reprezentálják azt a módot, ahogyan a mester történeti játékai díszleteként használta a szoborkertet.50

06-9

A kert mint műterem

¶ Az Epreskert, mint Stróbl alkotása átvészelte az első világháborút (akkor a kert hadikórházként működött). Az azt életre hívó művészeti eszmék kora azonban fokozatosan leáldozott. A húszas évektől kibontakozó Lyka-féle oktatási reformok az akadémikus oktatási módot új, szabadiskolai jellegű, természet utáni, plein air tanulmányokat szorgalmazó metódussal váltották fel.51 Ennek következményeként az oktatásból kiszorult a másolás és a másolatok használata. A húszas évek elejére a kert szobordísze jobbára már csak Stróbl mester saját örömére szolgált, közvetlen pedagógiai haszna erősen megkopott. Sőt miután több bronzszobrot is elloptak a kertből, Stróbl 1923-ban a bronzokat jobbnak látta saját műtermében elhelyezni.52 Miután az idős mester egy évvel nyugdíjazása után, 1926-ban meghalt, családja árverésre bocsátotta a hagyatékot, köztük az Epreskert szobrait is.53 Minthogy csak egy részük kelt el, így a másolatok egy része eredeti helyén van a mai napig.

¶ A háborús idők szétzilálták az Epreskert gondosan ápolt idilljét. 1920-ban otthontalan, szegény hallgatók egy csoportja
a Stróbl-műterem szomszédságában beköltözött egy bódéba,
a régi gipszraktár helyére, ahol a hadikórházból ott maradt vaságyakon aludtak. „A helyiség nedves, egészségtelen volt, mert fűteni sem lehetett, WC sem volt, de 6 évig kibírtuk” – emlékezett vissza az ironikusan „zsenimagazinnak” nevezett szükséglakásra Barcsay Jenő.54 A hajléktalan művészpalánták nyomorúságos otthona közvetlenül a békeidők historizáló reprezentációját konzerváló Stróbl-műterem oldalában húzódott meg.

¶ A két világháború közötti időszakban a szoborpark korábbi gyors bővülése megtorpant. Kevés új szobor került az Epreskertbe, azok is jellemzően egy újonnan kialakítandó művészpanteon jegyében. Stróbl maga is tervezett a kertbe egy hasonló jellegű arcképcsarnokot, eredetileg Munkácsy Mihály mellszobrát is ide szánta.55 E program jegyében készült el Székely Bertalan emlékszobra. Az emlékszobor állításának gondolatát 1935 szeptemberének egyik rektori ülésén Pilch Dezső és Sidló Ferenc vetette fel, mondván, hogy „az Epreskertben, ahol amúgy is alig van már szobor a Stróbl-féle hagyaték elvitele óta, állíttassék fel Székely Bertalan kőből faragott szobra”.56 A kultuszminiszter támogatta egy Székely-fejszobor állítását, és költségeihez ezer pengővel hozzájárult.57
Az eredményhirdetést a következő év májusában tartották: a kétszázötven pengős díjat és a kivitellel való megbízást Osváth Imre ötödéves szobrászhallgató nyerte el.58 1944-ben négy szobrásznövendék készített portrészobrokat az Epreskertbe Benczúr Gyuláról, Munkácsy Mihályról, Ferenczy Istvánról és Izsó Miklósról.59 Ezek azonban ma már nincsenek a kertben. A művészpanteon másik, ma is a kertben álló darabjának alkotója Damkó József, Stróbl Alajos tanítványa (aki a szobrászműterem allegorikus frízeit is készítette).60 A mészkőből faragott mellszobor most a Lotz-műterem oldalában,
a kert bejáratának közelében áll, méltóképpen adózva annak, aki az Epreskertet műalkotásokkal keltette életre.

¶ A mesteriskolák 1908-as beolvasztását követően a Benczúr- és Lotz-műteremházakat a főiskola festőosztályai vették birtokba. A két világháború között mások mellett itt dolgozott Réti István, Ferenczy Károly, Vaszary János, Csók István, Glatz Oszkár és Csók István osztálya. A kertet visszahódították tehát a festők, ám a tízes évektől fellépő új nemzedék viszonya alapvetően megváltozott az Epreskerthez. A természet utáni tanulmányok előtérbe kerülésével a növendékek munkáin mind gyakrabban szerepelt az Epreskert mint festői, tájképi téma. A nagybányai hagyományok folytatásaként Ferenczy Károly és Réti István növendékei a kertet már a műterem természetes folytatásának tekintették, és gyakorta dolgoztak a szabadban. A húszas évek közepétől az új oktatási irányban oly fontos nyári művésztelepek egyik helyszíne az Epreskert volt.61 Az újabb, modernista nézőpontból a kert szobrai már nem másolandó minták, hanem a festői összkép egyenrangú látványelemei voltak. Nemes Lampérth József tusrajza (1912), Paizs Goebel Jenő grafikája (1922) vagy Maghy Zoltán akvarellje (1926) jól szemlélteti ezt a hangsúlyváltást.62

06-8

A kert mint múzeum

¶ Gerlóczy Gedeon 1945 márciusában készült állapotfelmérése szerint az Epreskert épületei súlyos háborús sérüléseket szenvedtek.63 A három régi műteremépületben csak évek múlva indulhatott be újra az oktatás.64 Az ezt követő évekről, évtizedekről meglehetősen kevés információnk van, közelmúltjának történetét inkább a felejtés, mint az emlékezés jellemzi. Az írásos és szöveges emlékek közelmúltban megkezdett gyűjtése szerint a kert az 1950–60-as években meglehetősen elhanyagolt „dzsungel” volt.65 A historizáló szobormásolatok nyilván kevés inspirációt jelentettek a felnövő modern művésznemzedékeknek. A kert átfogó rendezése a hetvenes években kapott először lendületet: 1970-ben felújították a Kálváriát, 1972-ben felépült az új, (Domanovszky Endre nevét viselő) műteremház, 1977–1978-ban új helyén állították fel a Mátyás-templom középkori kapuját. A kert értékeinek tudatos megőrzése közvetlenül a háború után megindult: 1951-ben műemléki védettség alá helyezték a Benczúr-, Stróbl- és Lotz-műteremházakat, a Mátyás-templom déli kapuját, a barokk Kálváriát, a Rauscher Alajos által tervezett kerítést, valamint a hely egészének kertépítészeti és szobrászati értékeinek egészét. Ennek kibővítése történt meg 2013-ban, amikor az új rendelkezés a védettséget a Stróbl idejéből fennmaradt valamennyi szoborra és néhány újabb alkotásra is kiterjesztette.66

¶ Ez a szemlélet az Epreskertet múzeumnak tekinti, amelynek feladata a megőrzés, a védelem és a bemutatás. Hogy miként vált a kert lerakatból menedékké, annak bizonysága Erzsébet királyné szobra. Szécsi Antal és Mayer Ede Hódolat I. Ferenc József és Erzsébet királyné előtt című, 1908-ra elkészült szoborcsoportját eredetileg a Parlamentbe szánták.67 A Monarchia eszméjét megtestesítő négyalakos kompozíción az uralkodópár előtt egy gyermekét karján tartó anya és egy kardos vitéz hódolt. Az időközben bekövetkező politikai változások miatt azonban a reprezentatív együttes a Műegyetemre került. Innen „deportálták” a szobrokat az ötvenes években a főiskola kertjébe, hogy ott újrahasznosítsák értékes carrarai márvány anyagukat a hallgatók. A mellékalakokat és az uralkodó szobrát valóban újra felhasználták (utóbbiból csak az országalmát tartó kezet mentette meg az egyik mester), Erzsébet királyné szobrát viszont sértetlen állapotban megőrizték. A mesterien
kivitelezett uralkodói szobor rejtegetése egyfajta ellenállás
volt az epreskertiek részéről, a művészi kvalitás győzelme
a múlandó politikai szempontok felett. A szobor a rendszerváltás után került ismét a figyelem középpontjába, 1998-ban Káldi Richárd restaurálta.

¶ Efféle „menekült” szobor az iskola volt rektora és tanára, Pátzay Pál Sztálin-büsztje is. A nagyméretű kőfaragvány a Rákosi-kor egyik legnépszerűbb Sztálin ábrázolásának egy példánya volt, amely csodálatos módon átvészelt több rendszerváltást, anélkül, hogy bárki is alapanyagnak használta volna. A büszt a legutóbbi időkben a hátsó traktus szoborraktárában, növényzettel benőve rejtőzködött, mígnem 2016-ban Majkó Katalin javaslatára ki nem szabadították, s ki nem állítottuk a főiskola 1950-es évekbeli történetét bemutató Forradalom előtt című kiállításunkon.68 Mára visszakerült a kertbe, és továbbra is keresi a végleges helyét.

¶ A szoborkert néhány alkotása tiszteletadás az újabb kori mestereknek. A szobrász tanszék mesterei közül ma Somogyi József, Kő Pál és Körösényi Tamás művei láthatók a kertben. 1963 és 1993 között a szobrász tanszék tanára, tanszékvezetője, majd 1974 és 1986 között, több mint egy évtizeden át a főiskola rektora volt Somogyi József, akinek két bronzszobra is megtalálható az Epreskertben. A Kubikus című bronzszobor 1955-ben készült, és befejezését követően a Magyarok Világszövetségének Bajza utcai székháza előtt állították fel, ahonnan 1997-ben Kő Pál közvetítésével került az Epreskertbe.69 Somogyi József másik epreskerti szobra többszörösen is kötődik az egyetem történetéhez: Rudnay Gyula 1922-től a főiskola festőtanára, 1939–1940-ben rektora volt. Az ő sírszobrának formázta meg Somogyi a rőzsevivő lány alakját 1983-ban, amelyet azonban csak egy évtizeddel később, Kő Pál közreműködésével, az időközben elveszett kezek kiegészítésével öntöttek bronzba 1999-ben, és állítottak fel.70

¶ Az Epreskert szobrainak egy része értelmezhető úgy is, mint az egymást követő művésznemzedékek tiszteletadása az elődök előtt. Művészgenerációk találkozása érhető itt tetten: Somogyi József tanára Kisfaludi Strobl Zsigmond volt, aki mestere, Stróbl Alajos tiszteletére vette fel nevét – Kő Pál mestere pedig 1963 és 1968 között Somogyi volt. Kő Pál 1978 óta az intézmény tanára, ma az egyetem professzor emeritusa. Saját alkotásaként a Benczúr-ház bejárata közelében áll a 2003-ban
a Váci úton felállított A magyar tudomány hajója című monumentális kompozíció vörös márványból faragott, kisméretű előtanulmánya. A kert növendéki szobrai közül több alkotónak ő is mestere volt. Tanítványai 2011 nyarán a Kálvária közelében egy fát ültettek mesterük tiszteletére.71 Szintén Somogyi József tanítványa volt Rátonyi József, aki 1969 és 2008 között maga is az egyetemen tanított, mint a restaurátor tanszék adjunktusa.72 1960-ban készült kőből faragott Lovasa ma őt idézi meg.

¶ Szintúgy egy nagy hatású szobrász mester iránti tiszteletadás Körösényi Tamás Ajándék Pozsonynak – Az arány szelleme című szobra. Körösényi Tamás 1990-től tanított az egyetemen, 1999 óta pedig a szobrász tanszék vezetését is ellátta. A mű egy pozsonyi utazás emlékére, groteszk önportréiról ismert 18. századi alkotó, Franz Xaver-Messerschmidt hatására született,
s Körösényi azon művei sorába illeszkedik, amelyeknek központi plasztikai problémája az arány-egyensúly, üres-telített, mérték-mértéktelenség fogalma.73 A szobor 2005-ös műcsarnoki kiállítása után az Epreskertbe került. Körösényi 2010-ben bekövetkezett hirtelen halálakor ez a plasztika állt a Fríz Teremben a mester jelképes ravatalaként.74 Három évvel
később felavatott bronzba öntött formája pedig már emlékszoborként tiszteleg az egyetem nagy hatású mestere előtt.75
Az összetett, áttört műanyag forma, belül hézagos bronzba öntése technikai különlegesség.76

¶ A kertben ma a szobrok kétféle típusa látható. A faragó és öntő műhelyek körüli rendezetlen szoborraktár most készülő vagy éppen itt maradt, töredékes, alapanyagként is felhasználható művek lerakata. Ez a „szürke zóna” a maga szürreális eklektikájával a kívülálló látogató számára kivételesen izgalmas látványt nyújt. A voltaképpeni szoborkert viszont rendezett kiállítótér, amely a fennmaradt régi művek mellett elsősorban kortárs művek bemutatásának ad otthont. Karmó Zoltán elmondása szerint, a növendéki munkák kihelyezése a tanszék jóváhagyásával történik, így az egyfajta kitüntetésnek tekinthető.

¶ Az 1945 utáni szobrok túlnyomó többsége az ezredforduló után készült hallgatói alkotás, köztük több diplomamunka van. Az előző évtizedek szobrait nyilván mindig újabbak váltották fel. A korábbiak közül ritka kivételként maradt meg Gaál Tamásnak a Stróbl-műterem előtt felállított, az 1980-as évek közepén készült, kőből faragott női akt torzója.77 A művészképzésben ma is alapvető plasztikai témának tekintett aktábrázolás az újabb művek között is gyakori (Drabik István, Orbán Előd, Balázs József Tamás, Varga Ferenc). Ahogy a torzó is klasszikus témaként tér vissza (Gaál Tamás, Kiss Dávid, Sallai Dávid). Kosina Tamás 2003-as diplomamunkája, a Táncolók, egyúttal a fiatalon elhunyt művészre is emlékezik. Absztrakt geometrikus művekkel szerepel a szoborparkban Magyari Balázs, Dorogi János, Gergely Farnos Lilla, Nagy Sándor Zoltán, Józsa Pál, Parizán Mihály és Gilly Tamás. Menasági Péter 2001-ben készült Külön kerék kompozíciójának témája a saját tengelye körül forgó mozgás. A kert több szobra természeti, organikus alakzatokhoz közelít, így Mikus Áron fából rakott spirálja vagy az idén diplomázott Becskai Andor acélhálóból formált szövet textúrája. Némely alkotások közvetlen kapcsolatba lépnek a táji környezettel, beolvadva a természetbe. Ilyen Balogh Krisztián bronz facsemetéje, Sánta Botond óriás darázsfészekre emlékeztető, bokrok alatt meghúzódó kúpja vagy Marész Máté kőből faragott óriás csigája. A fát, követ, bronzot a természet eltérő módon, de átformálja, szétmállasztja, bekebelezi. Így válik a természet maga is a szobrok alkotótársává. Ennek folyamata testesül meg, amint Szőke Gábor Miklós 2009 körül készült, fából ácsolt bikája lassan alkotóelemeire hullik, vagy ahogy Balázs József Tamás (Bajóta) immár több mint egy évtizede a kertben heverő kőszobrát belepi a moha és a föld.

¶ A kert mint a változás színpada, remélhetőleg most is egy újabb átalakulás előtt áll. Az egyetem rövid távú fejlesztési tervei között szerepel az Epreskert közelében egy új campus kialakítása, ami várhatóan enyhítene a képzést sújtó súlyos helyhiányon. Bár ennek megvalósítására még nem áll rendelkezésre a megfelelő anyagi fedezet, annyi biztos, hogy a hetvenes években felhúzott, V. számú műteremház helyett új épületre lesz szükség. Ahogy alig halogatható már a régi műterem-
házak felújítása is. Az átépítések és felújítások vélhetően
a szoborkertre is hatással lesznek, megőrizve annak történeti magvát és frissítve kortárs bemutatóját.

[1] Radványi Orsolya: „Aranykedélyű bohém-ek tanyája”. Az Epreskert története (1882–1914). Auktor Kiadó, Budapest 2001, 17.

[2] Szana Tamás: Modern magyar művészet. Magyar Szalon, 1891–1892, 7. – Idézi: Gábor Eszter: Az epreskerti művésztelep. Művészettörténeti Értesítő, 1990/1–2., 22. (22–69.)

[3] Jelentések és javaslatok egy országos képzőművészeti Akadémiát illetőleg műtermek felállítása tárgyában. Budapest, 1882 – Idézi: Nagy Ildikó: Stróbl Alajos és a szobrász mesteriskola. Magyar Képzőművészeti Akadémia, Budapest 2006, 7.

[4] Idézi: Gábor 1990, i. m. 24.

[5] Ezúton köszönöm a cikk megírásához nyújtott segítségét mindenekelőtt Karmó Zoltánnak, valamint Nagy Ildikónak, Majkó Katalinnak, Peternák Miklósnak, Filp Csabának, Lestyán-Goda Jánosnak, Görbe Katalinnak, Sugár Jánosnak, Jovánovics Györgynek, Wehner Tibornak és Szeifert Juditnak.

[6] Bugár-Mészáros Károly: A sokarcú pavilon. In: Pavilon építészet
a 19–20. században a magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből.
Szerk.: Fehérvári Zoltán, Hajdú Virág, Prakfalvi Endre. Pavilon Alapítvány, Budapest 2000, 47–54.

[7] Pekár Gyula: Stróbl műtermében. A Hét, 1895. május 14., 517. – Idézi: Radványi 2001, i. m. 17.

[8] Debreczeni-Droppán Béla: A Múzeumkert története. In: Budapesti Helytörténeti Emlékkönyv VI. Budapest 2010, 119–131.

[9] Christine Hoh-Slodczkyk: Das Haus des Künstlers im
19. Jahrhundert. Prestel Verlag, 1985.; Keserü Katalin: Előszó.
In: Művészek és műtermek. Ernst Múzeum, Budapest,
2002, 8. (7–12.)

[10] Gábor Eszter: Az epreskerti művésztelep. In: Művészek és műtermek. Szerk.: Radványi Orsolya, Hadik András. Ernst Múzeum, Budapest, 2002, 43. (30–43.)

[11] A műterem bejárata felett lévő tábla felirata: „Deák Ferencz dicső emlékét hirdeti e csarnok mely a haza bölcsének szobrára történt adakozás fölöslegéből épült MDCCCLXXXIX”

[12] Nagy 2002, 54.; Szentesi Edit: Az epreskerti szobrászműtermek Parthenón-fríze. Ars Hungarica, 2005/2, 383-404.

[13] Így például Csók István a Benczúr házban lakott.

[14] Adrian von Buttlar: Az angolkert. A klasszicizmus és a romantika kertművészete. Balassi Kiadó, Budapest 1999, 18–19.

[15] Blázquez Abascal, Jimena; Valeria Varas and Raúl Rispa: Sculpture Parks in Europe: A Guide to Art and Nature. Basel; Boston 2006.

[16] Nagy 2006, i. m. 8.; Nagy 2002, i. m. 1.; Nagy 2013, i. m. 29–30.

[17] Moravánszky Ákos. Versengő látomások: esztétikai újítás és társadalmi program az Osztrák–Magyar Monarchia építészetében, 1867–1918. Vince, Budapest 1998.

[18] Nagy 2002, i. m. 49.

[19] Az Epreskertről készült fotók katalógusa: Nagy 2006, i. m. 52–59.; lásd még: Nagy Ildikó: Egy fotóegyüttes az Epreskertről 1894-ből.
In: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997–2001.
Szerk: Király Erzsébet, Budapest, 2002, 205–214.

[20] Nagy 2013, i. m. 29.

[21] Uo.

[22] Szentesi Edit: Az epreskerti szobrászműtermek Parthenón-fríze.
Ars Hungarica, 2005/2, 383–404.

[23] A belépővel szemben a nyugati fríz összefüggő sora jelenik meg.

[24] Nagy Ildikó: Másolatok Stróbl Alajos műtermében. Ars Hungarica, 2006/1–2, 307–318.

[25] Stróbl Mihály-idézet – 196.

[26] Felirata: LUCIUS VERUS AVG ARM PARTH MAX – azaz: Lucius Verus Augustus Armenicanus Parthicus Maximus.

[27] Stróbl Mihály: A gránitoroszlán. Egy magyar szobrász élete az Osztrák–Magyar Monarchiában. Stróbl Alajos életútja. Budapest 2004, 95.

[28] Nagy 2006, i. m. 8.

[29] A bizáncias, kora reneszánsz ornamentumokkal díszített, Pulszky Károly által a Szépművészeti Múzeumnak vásárolt kútról később kiderült, hogy hamisítvány. – Rostás Péter: A rejtelmes kút.
Egy velencei kút magyarországi másolatai. Ars Hungarica, 2006/1–2, 277–305.

[30] A 9. számú formakönyv 2700. sorszámú, 15/VIII. 1904 keltezésű lapján szerepel a nagyszentmiklósi arany ivóedény „Attila Coup” (Attila-serleg) nevű, Stróbl Alajos által a Zsolnay-gyár részére készített kerámiaváltozatának rajza. (Tervezett méretei: 1,2 m hosszú és 1,05 m magas, de később kicsinyítve ajándéktárgynak is gyártották.) – Baranyay Pál: Zsolnay Vilmos emlékkútja százéves. 2015 – http://www.mecsekegyesulet.hu/wp-content/uploads/2015/11/zsolnaykut.pdf 1902-es kisméretű változatáról: lásd Csenkey Éva, Kovács Orsolya: „Attila-csésze”. In: Történelem – Kép. Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon. 712.; Csalog József: A nagyszentmiklósi kincs arany korsóinak cserépből készült változatai. In: Pécs Szab. Kir. Város „Majorossy Imre Múzeumának” 1939–40. évi értesítője 1939–1940. 52–54.; A századfordulón nagy méretű bronzmásolata állt
a Margitszigeten: Bercsek Péter: Műalkotások a Margitszigeten. Budapest, 2013, 84.

[31] Végh András: A budavári Nagyboldogasszony-templom középkori kőfaragványainak sorsa közgyűjteményekben. Budapest Régiségei, 41, 2007, 323–333.

[32] Nagy 2006, i. m. 8–9.

[33] Ekkor készült a mai portásfülke is.

[34] A bautzeni Ortenburg Matthiasturmján található I. Mátyás domborműve, akinek tulajdonában volt az erődítmény, lévén 1469 és 1490 között Oberlausitz tartomány ura. A domborművet feltételezések szerint Georg von Stein készítette. Az epreskerti másolat mellett a szegedi alsóvárosi ferences templom oldalkapuja fölött, valamint a budavári domonkos templom tornyán található még ugyanennek a műnek másolata, mindkettőt 1930-ban készítették.

[35] Ifj. Hunyadi János síremléke (1446 után), Gyulafehérvár. Veress Endre: A Hunyadiak síremlékei a gyulafehérvári székesegyházban.
In: Magyarország Műemlékei I., szerk.: Forster Gyula. Budapest, 1905, VI. tábla.

[36] A sírszobor felirata Lővei Pál feloldásában: „a(nno) d(omini) mcccclxxxvi in d(ie) s(ancti) Hyeronimi ob(iit) r(everendus) in xto [=Christo] p(ater) georg(ius) de schonberg prim(us) poson(iensium) eccl(esi)arum inf(ulatus) praep(ositus) et universitatis istropolit(ane) uic(e) cancell(ariu)s.” Értelmezése: „a főpap halálának dátumán
kívül csak a városhoz kötődő címeit sorolja fel, miszerint
ő volt a társaskáptalan első olyan prépostja, aki jogosult volt
a főpapi jelvények viselésére, valamint ő volt a pozsonyi egyetem alkancellárja” – Lővei Pál: „Mint egy halott a kripta mélyiről.”
A halál és Clairvaux-i Bernát Selmecbányán a 16. század elején.
Ars Hungarica, 2016/4, 353–354. (353–368.)

[37] Nagy 2006, 9.

[38] Horlel Miklós adatai szerint a kaput 1972-ben bontották szét
és vitték az öntőházi raktárba, majd 1977–1978-ban Antal Károly vezetésével állították fel újra és restaurálták. Végh András adatai szerint az 1960-as évek elején bontották szét és az 1980-as évek elején állították fel újra. – Lapidarium Hungaricum. Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye. Szerk.: Horler Miklós. Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség, Budapest, 1988, 94., 152.; Végh András: A Budavári Nagyboldogasszony-templom középkori kőfaragványainak sorsa közgyűjteményekben. Budapest Régiségei, 41., 2007, 324. (323–326.)

[39] A bautzeni emlék és a Schönberg-síremlék másolatait már a kert 1939-es leírása a Benczúr-ház falába beépítve említi – Kimutatás
a főiskola budapesti épületeiről. Budapest, 1939, október 18. Közölve: Kiss József Mihály: A Magyar Képzőművészeti Egyetem Levéltára. Repertórium (1845) 1871–1996. Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest, 2001, 114–115.

[40] Stróbl 2004, i. m. 101.

[41] Ritoók Pál: Az epreskerti Kálvária a források tükrében. Művészettörténeti Értesítő, 2003/1–2, 1–26.

[42] Uo. 12. „A józsefvárosi kálvária közforgalmi szempontból eltávolíttatik. A tanács elhatározta, h. a szobrászilag értékes
és érdekes alkotást az epreskerti művésztelepre viteti át, hogy teljesen el ne vesszen és hogy a fiatal művészeknek tanulmányi tárgyul is szolgálhasson.” Építészeti Szemle, II, 1893. május 31., 157. id. Ritoók,
i. m. 12.

[43] A szobrot az említett 1939-es leírás még a kertben említi – Kimutatás a főiskola budapesti épületeiről. Budapest, 1939, október 18. Közölve: Kiss József Mihály: A Magyar Képzőművészeti Egyetem Levéltára. Repertórium (1845) 1871–1996. Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest 2001, 115.

[44] Ritoók 2003, i. m. 15. Révhelyi Elemér 1926-os fotóján jelenik meg
a kereszt. Balogh Rudolf 1938-as fotóján már nincs ott.

[45] Stróbl 2004, i. m. 100–101.

[46] Az erre emlékeztető tábla felirata: „Strobl Alajos: A budavári Szent István szobor lovának első gipsz modellje. A restaurálást végezte: Lukács István, Tamáska János. Restauráltatta: az MKE-Amadeus restaura program keretében a Commerzbank Zrt anno 2010”.

[47] Nagy 2002, i. m. 54.

[48] Stróbl 2004, i. m. 233.

[49] Nagy 2002, i. m. 59.

[50] Az ünnepségekről: Radványi 2001, 43–48.; Nagy 2002, i. m. 56–57.

[51] Révész Emese: Reformok évtizede a Képzőművészeti Főiskolán 1920–1932. In: Reformok évtizede. Képzőművészeti Főiskola 1920–1932. Szerk.: Kopócsy Anna. Magyar Képzőművészeti Egyetem, 2013, 65–94.

[52] Stróbl 1994, i. m. 242.

[53] Liptóújvári Stróbl Alajos hagyatéki kiállítása (1856–1926). Budapest 1927, 12–13. – Köztük szerepelt a Magyar Nemzeti Múzeumba beleltározott Mátyás-templom-kapu is.

[54] Barcsay Jenő: Munkám, sorsom, emlékeim. Magyar Képzőművészeti Főiskola, Budapest 2000, 51–54. – Itt élt egy ideig Miháltz Pál, Erdei Dezső, Jálics Ernő, később Medveczky Jenő, Bánáti Schwerák József, Jurik József, Bedő Dénes, Döbröczöni Kálmán, Végh József és Kiss Imre.

[55] Stróbl Alajos: Munkácsy Mihály. In: Aranyérmek, ezüstkoszorúk. Művészkultusz és műpártolás Magyarországon a 19. században. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1995. 166–167.

[56] MTA MKI Adattára: MDK – C – I – 1/7. (231) – 1935. IX. 30. Rektori ülés jegyzőkönyve.

[57] MTA MKI Adattára: MDK – C – I – 1/7. (318.) – 1935. XII. 20. Rektori ülés jegyzőkönyve.

[58] Dicséretben részesültek: Kerényi Jenő IV. éves és Kovács Imre III. éves
hallgatók pályaművei – Az O. M. Kir. Képzőművészeti Főiskola Évkönyve 1935–1936. Budapest 1937. 56. – Kivitelezéséhez Andreetti
Károly és Stróbl Zsigmond kőanyaggal és száz pengő magán-
adománnyal járul hozzá. – MTA MKI Adattára: MDK – C – I – 1/7. (391.)

[59] Az alkotók: Jankó János, Zentai Tóth István, Gách György, Molnár László. Bory Jenő levele – MTA MKI Adattára: MDK – C – I – 1/ 5759.

[60] A szobor azonosítását köszönöm Szeifert Juditnak, aki a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében találta meg a büszt gipszmintáját. A szobrász monográfiájában ez a gipszminta szerepel, a kész faragvány nem. Az életmű-katalógus 1925-ből egy márvány
és gránit valamint egy 1926-ból önálló büsztöt jelez. Az epreskerti szobor utóbbi felállításának konkrét dátuma egyelőre ismeretlen.
– Bildhauer Josef Damko und sein Werk. É. n., H. n. 66., 70., 119.

[61] A nyári időszakban ez idén is részint Budapesten az Epreskertben, másrészt a Főiskola hivatalos telepein s az egyes tanárok szünidei nyári vándortanfolyamain serény munka folyt. – Az O. M. Kir. Képzőművészeti Főiskola Évkönyve 1927–1928, Budapest, 1928, 10.

[62] Nemes-Lampérth József: Epreskert, 1912. Tus, papír, 41×51 cm. J. j. l.: Lampérth 1912 VII. 27. Magántulajdon; Maghy Zoltán: Szobrok
az Epreskertben. Olaj, papír, 51×31 cm. hajdúsági Múzeum, ltsz.: 90.1.; Paizs-Goebel Jenő: Epreskert. Lavírozott diófapác, 295×323 mm, J. b. l.: Goeble /922; MNG ltsz.: 1922-996; A főiskolai ifjúsági kiállításain is rendre feltűntek ilyen témájú művek.

[63] Gerlóczy Gedeon: Jelentés a Képzőművészeti Főiskola háborús sérüléseiről. In: Iratok a magyar képzőművészet történetéhez.
I. füzet, 1945. Kézirat. Szerk.: Kiss Dezső. (A Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Csoportjának Forráskiadványai VIII.) Budapest 1973, 50–51.; február 15.; 1948-ban már a részleges helyreállításról szólnak a források: Iratok a magyar képzőművészet történetéhez. 2. füzet, 1946–1948. Kézirat. Szerk.: Kiss Dezső. (A Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Csoportjának Forráskiadványai XVI.) Budapest 1979, 32.

[64] A Dolgozók Szabadiskolája már 1948 őszén a Lotz-műteremben kezdte meg működését. 1949-től a szobrászok is újra birtokba vették
a műtermeket.

[65] Jovánovics György visszaemlékezése szerint.

[66] Magyar Közlöny, 2013. augusztus 9., 65463, 65468. Az információt köszönöm Káldi Richárdnak.

[67] Farkas Zsuzsa: I. Ferenc József keze és az országalma. In: Történelem – Kép, i. m., 679–680.

[68] Forradalom előtt. Képzőművészeti Főiskola 1945–1956. Társkurátor: B. Majkó Katalin. Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest, 2016. november 20.–december 4.

[69] Rajna György katalógusa 1989-ben a szobor helyéül a Bajza utca 28. előkertjét adta meg. – Rajna György: Budapest köztéri szobrainak katalógusa. Budapesti Városszépítő Egyesület, Budapest 1989, 255., kat. 4662; Kő Pál így emlékezett vissza a szobor megszerzésének körülményeire: „A Kubikos című Somogyi-szobor úgy került
az Epreskertbe, hogy elkértem Csoóri Sándor elnök úrtól. A Magyarok Világszövetségében a határon túli képző- és iparművészek választott elnöke voltam. Feltűnt egy ideje már, hogy nincs a kovácsoltvas kerítés mögött a kedvencem, a Kubikos. Megkérdeztem elnök urat: Szentendrére került egy raktárba, felelte a nagy magyar költő. Hát akkor már csak jobb lenne egy szép környezetben, drága Sanyikám,
az Epreskertben! 12 évig volt itt Somogyi Jóska rektora az intéz-
ménynek. Ez szobrászbirodalom. Jól van, Palikám – mondta Csoóri, de írjátok rá egy táblára, az a mi tulajdonunk. Rendben. Szép ünnepséget szerveztünk. Koncz Gabi Sinka-verset mondott, és mindezt a drága Pityke, Antall István, a Kossuth rádió irodalmi osztályának riportere telefonálta össze az én kérésemre.” – Kő Pál: Válaszlevél Wehner Tibornak. Új Művészet, 2016/6, 57.; Amint az a talapzat feliratából is kiderül, az alkotást letétként őrzi az egyetem. A talapzat két táblájának felirata: „Somogyi József szobrász-tanár 1916–1993 KUBIKUS”. „A Magyar Világszövetsége tulajdona 1997”.

[70] A már idézett cikkben így idézte fel Kő Pál a szobor történetét: „A Rudnay Gyula síremléke – Rőzsehordó nő – ekkor még gipszfiguráját én pásztoroltam. Először is Bartha Zoli bátyó
és Mészáros Misi („külügyi Mihály”) nagyon rajta voltak, viszik ki
a temetőbe (?), de előbb ki kellett önteni bronzba – igen ám, de könyök-
től lefelé nem volt meg a két kéz! A bronzöntödében eltűnt, és nem találták meg se égen, se földön, de a padláson sem. Borcsa kérésére készítettem el a hiányzó végtagokat és a barkaágat alázattal. Amikor minden kunyerálásnak, érvelésnek ellenállva nem engedtem kivinni az Epreskertből, jól tettem! Ekkor erősödtek föl a szoborcsonkítások, szoborlopások – mindenütt az országban.” – Kő Pál: Válaszlevél Wehner Tibornak. Új Művészet, 2016/6, 57.; Rudnay Gyula síremléke
a Farkasréti temetőben most egy egyszerű feliratos kőtábla.

[71] Emléktáblájának felirata: „Kő Pál fája. 2011 június 2.”

[72] Rátonyi József (1942) 1962 és 1969 között szobrászatot tanult
a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Mesterei Somogyi József, Szabó Iván, és Pátzay Pál voltak. Tanulmányai befejeztével 1969-től Pátzay Pál tanársegédje lett. 1969-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanársegéde, tanára, majd a restaurátor tanszék adjunktusa. 2008-ban nyugdíjba vonul.

[73] Iványi Bianca: Szellemeim. Balkon, 2005/11–12, 14–16.

[74] http://www.mke.hu/node/31157.

[75] Emléktábla felirata: „KÖRÖSÉNYI TAMÁS. SZOBOR POZSONYNAK. AZ ARÁNY SZELLEME 2002. A szobor bronzba öntését támogatták: EMMI, NKA, Amadeus Művészeti Alapítvány, MFB, T-Silox, Ruukki Hungary Kft., Magyar Képzőművészeti Egyetem, 2013.”

[76] Ez úton köszönöm Karmó Zoltánnak, a szobrász tanszék vezetőjének, hogy a kertben ma álló szobrokról részletes információkkal szolgált.

[77] Gaál Tamás (1962): Képzőművészeti Főiskola 1983–1988, Vigh Tamás, Segesdi György, Pécsett tanítványa, a Pécsi Művészeti Egyetem szobrász tanszék vezetője.