„Egy város nem tégla, kő, beton halmaza. Egy városnak lelke, szelleme van, mi ebből a lélekből, szellemből szeretnénk annyit bemutatni, amennyi ebbe az épületbe belefér, aminek a megismertetésére lehetőségünk nyílik” – szól a Múzeumház, a győri Káptalandombon megteremtett Zichy Ferenc Látogatóközpont egyik „tagjának” ars poeticája. Az idézet lehetne az új múzeumi-kiállítási komplexum üzenete is. Az elmúlt években Győr megújult, és a város legbelsőbb magja, az egyházi fellegvárnak számító Káptalandomb is újrafogalmazta önmagát, megnyitva eddig részben eldugott kincseit a közönség előtt.

Győr belvárosában, a Rába és a Mosoni-Duna találkozásánál meghúzódó Káptalandombon a bágyadt kora téli napfényben egészen krúdys hangulatba kerülünk: az egymásba kapaszkodó, meredek tetejű barokk házak között macskaköves utca húzódik, sárga leveleket fúj a szél. Sehol senki, csak egy idős pap csoszog egy ház felé. Az ódon házak fölött a székesegyház és a püspöki palota tornyai magasodnak. Igazi közép-európai összkép ez, hiszen ilyen óvárosokat találunk Ausztriában, Csehországban és a Felvidéken is. De a Káptalandomb a dunántúli, pannon genius locival egészíti ki közös közép-európai örökségünket.

Csak az a kérdés, mennyien ismerjük egyáltalán Győr értékeit? A szélesebb tömegek szerint Győr talán még mindig egy poros, szürke iparváros. És amíg Sopron, Eger, Szentendre a belföldi turizmus megérdemelt fellegvárai, addig a hasonló, nagyrészt egységben és épségben megmaradt barokk óvárossal rendelkező Győr talán még mindig nincs saját értékén kezelve. „Pedig Győrben van Budapest és Sopron után a legtöbb műemlék” – hangsúlyozza Szabó Péter, a Zichy Ferenc Látogatóközpont turisztikai vezetője. A fejlesztés fő célja éppen ez volt: bemutatni a Káptalandomb régi és újonnan előkerült értékeit a nagyközönségnek. És nem csak külföldieknek és magyar utazóknak – maguk a győriek sem ismerik igazán a Káptalandombot, úgy el van dugva a Rába és a Duna zugában. Az új múzeumi és kiállításegyüttes a város történelmével együtt mutatja be az egyház diadalmas és üldözött korszakait. Győr az egyetlen olyan város Magyarországon, ahol a magyarság három legjelentősebb szakrális tárgya, a Szent Korona, a Szent Jobb és a Szent László-herma egyaránt megfordult. A bazilika pedig háromszoros búcsújáróhely (Könnyező Kegykép, Szent László-herma, Boldog Apor Vilmos sírja).

Győr története a mai Káptalandombon kezdődött. Ezen az egyesek szerint a rómaiak által kialakított mesterséges dombon emeltek Arrabona néven határerődöt. A népvándorlások évszázadait is átvészelő település az egyik legkorábbi magyar város lett, sőt újra határváros, immár a fiatal Magyar Királyság bástyája a német birodalommal szemben. 1001-ben megalakul a püspökség, és Modestus püspök (1009–1037) idején felépül az első székesegyház a Káptalandombon. Szinte azt mondhatjuk, a káptalandombi múzeumok története is ekkor, ezer éve kezdődött – hiszen a püspökség kincstára a kezdetektől fogva gyűjtötte a hitélethez és a reprezentációhoz szükséges kellékeket, műtárgyakat, ékszereket. A középkortól a székesegyház és a szomszédos püspökvár alkotta az egyházi központ magvát. Győr csak négy évig, 1594 és 1598 között volt török uralom alatt, a város ugyanis nyugtalanítóan közel volt Bécshez ahhoz, hogy sok más magyar végvárhoz hasonlóan tartósan a török–osztrák ütközési zónában maradjon. Így a 17. századra Győr újra a királyi Magyarország biztos erőssége, az ellenreformáció, a Habsburg-hű gondolkodás és a katolikus egyház bástyája lett. A Káptalandomb mai arculatát a 17–18. században nyerte el, majd elcsendesedtek félreeső, önmaguknak élő utcái. A régmúltat így mind külcsínében, mind szellemében megőrizni képes klerikális fellegvárat 1945-ben szimbolikus tragédia szembesítette a megváltozó világgal. A front veszélyei elől a Püspökvár pincéibe menekülő asszonyokat Apor Vilmos püspök a saját testével védte, mire egy szovjet tiszt lelőtte – éppen nagypéntek napján. Apor húsvéthétfőre belehalt szenvedéseibe, II. János Pál pápa avatta boldoggá 1997-ben. A győri óváros a Káptalandombbal együtt csak a rendszerváltás utáni második évtizedben ébredt fel: az elmúlt években technikailag egymástól függetlenül, de a szándékokban nagyon is összehangolva újult meg a polgári óváros és az egyházi negyed.

A káptalandombi projekt a Lébény–Győr-Káptalandomb komplex turisztikai attrakció fejlesztés pályázat keretében készült el 2012 májusára; az Európai Unió 561 millió forinttal támogatta a 670 millió forintos beruházást. Így jött létre a Zichy Ferenc Látogatóközpont, amely összefogja ezt a sokszínű, több helyszínnel működő múzeum- és kiállításegyüttest. A pályázati dokumentációt a Győri Egyházmegyei Hivatal – mint a Káptalandomb turisztikai látványosságainak tulajdonosa – és a Múzeumház Nonprofit Kft. készítették elő. A cél az volt, hogy a Káptalandomb élettel teljen meg: a különböző korosztályok és látogatói csoportok nem hagyományos múzeumi zónába lépnek be, hanem a kulturális kikapcsolódás innovatív, színes és folyamatosan megújuló kínálatát élvezhetik. A statikus, állandó kiállítások mellett új, kreatív programok szervezésére törekedtek. A káptalandombi fejlesztések mellett Lébényben a román kori Szent Jakab-templom felújítása volt a fő célkitűzés.

Hogy ki volt az új látogatóközpont névadója? „Zichy Ferenc a török idők után az újjáépítés kiemelkedő alakja volt, nem véletlen hát, hogy a látogatóközpontot az egykori győri püspökről nevezték el” – emelte ki Pápai Lajos megyés püspök a központ megnyitása előtt. Zichy gróf jellegzetes barokk főpap és főúr volt: 1743-ban nevezték ki győri püspökké, és 1783-as haláláig, négy évtizeden keresztül állt az egyházmegye élén; ugyanígy negyven évig volt Győr vármegye főispánja is. Zichy püspök a katonaságtól visszaváltotta a püspökvárat, restauráltatta és felszereltette a székesegyházat, az ő idején épült fel vagy újult meg az egyházmegye minden második temploma; öröksége tehát ma is példaértékű lehet.

A Zichy Ferenc Látogatóközpont már létező és újonnan kialakított kiállítóhelyeket kapcsol össze. A fejlesztés során új helyszínekként a tulajdonképpeni látogatóközpont, a Káptalanház, a Püspökvár tornya és a civil fenntartású Múzeumház csatlakozott az egyházmegyei kincstár és könyvtár, a bazilika és múzeuma, a 2004-ben megnyílt Apor Vilmos-kiállítás, valamint a most restaurált híres lébényi templom együtteséhez. Ez a sokszínű komplexum mutatkozott be tavaly egységes keretben a nagyközönségnek. „Ez egy hiánypótló fejlesztés: eddig nem volt elegendő lehetőség, hogy az egyház megmutassa a történetét és szellemi gazdagságát a látogatóknak – mondja Szabó Péter. – Az egyház megpályázta, végigvitte és létrehozta ezt a fejlesztést. A Káptalandomb eddig nem volt bekapcsolva a város vérkeringésébe, de ez a fejlesztés hatalmas nyitás volt az egyház részéről, most már szerepet vállal a város kulturális vérkeringésében is. Pápai Lajos megyés püspök és tanácsadói felismerték az új lehetőségeket, és cselekvőleg léptek fel. Sok ötlet volt már korábban is, és az egyházi oldalról érnie kellett az ötletnek, de mostanra találkoztak a szándékok.”

Az új győri „múzeumnegyeddel” ismerkedő körsétánkat a látogatóközpontban kezdjük: a kanonokok házsorának egyik egyszerű, földszintes épületét alakították át a káptalandombi kiállításkomplexum kapujának. Ide került a turisztikai információs központ, a két utca felé is megnyitott udvaron pedig a turisták gyülekezhetnek a körséták előtt.

A szomszédban áll a gótikus, barokk és klasszicista elemekből álló Káptalanház, amelyet a sikeres pályázat nyomán 2012-ben nyitottak meg a közönség előtt. Az itteni kiállításon az egyházmegye ezeréves történelmét járhatjuk végig. A korai időszakot egy román kori keresztelőkút-maradvány, gótikus ablakkeret, valamint a török csatározásokra utaló emlékek idézik fel. Egy korabeli bútorokkal berendezett kanonoki szoba megmutatja, milyen körülmények között éltek a püspök munkáját segítő hivatalnok-papok. Ezután Madonna-szobrocska és öltöztetőruhái, kegyajándékok, köztéri szobrok és ötvösmunkák elevenítik fel a Győrre oly jellemző barokk korszakot – a terem régi falfestményeit egy villanyszerelő találta meg véletlenül a fejlesztéshez kapcsolódó felújítások során. A következő teremben a Tanácsköztársaság és az 1945 utáni kommunista diktatúra áldozatául esett papok élettörténetét is megismerhetjük. A Kanonokház kiállítása II. János Pál pápa 1996-os győri látogatásával, az egyházmegye máig emlékezetes történelmi eseményével zárul.

A kanonoksor a székesegyház árnyékában húzódik meg. A túlnyomórészt barokk, de részleteiben román, gótikus és klasszicista jegyeket is mutató bazilika bemutatása önmagában meghaladná a cikk kereteit, de érdemes kitérni pár értékes kincsére. A Könnyező Szűz-anya kegyképét Walter Lynch, az írországi Clonfert püspöke menekítette ki az 1650-es években a protestánsok által sanyargatott messzi szigetről. (Lynch végül Bécsen keresztül Győrben telepedett le, az ír püspökből magyar segédpüspök lett.) A Héderváry-kápolna gótikus terében áll Szent László király hermája, a magyar és az európai középkori ötvösművészet egyik csúcsműve. A méltóságot sugárzó, kifinomult herma Szent László koponyáját rejti – vele szemben pedig Apor Vilmos síremléke őrzi a boldoggá avatott püspök földi maradványait. A 2012-ben elkészült fejlesztések során alakították ki a Bazilika múzeumot az épület előterében lévő termekben, amelyek addig raktárként és hittanteremként funkcionáltak. Püspöki sírok köveit és Szent László emlékeit láthatjuk bennük, és itt van kiállítva a szent király arcának gipszrekonstrukciója is, amelyet egy tudóscsoport készített el a herma felnyitása és a koponya tudományos vizsgálata után. Különleges élmény szembenézni a korai Árpád-házi szent királynak az ázsiai és európai vonásokat ötvöző, valósághű arcmásával.

A bazilikával szemben áll a Püspökvár több épületrészből álló tömbje. Kívülről szerénynek tűnik, belül azonban gyönyörű barokk termek sorakoznak empire, biedermeier és barokk bútorokkal. A szalonokat sajnos nem lehet látogatni, csak a toronyszobákban látható kiállítás képein lehet őket megcsodálni. A Püspökvár tornya új, 2012-ben megnyílt attrakció: mint kísérőnktől megtudjuk, évtizedek óta mozgatta a győriek képzeletét, mi lehet a toronyban, és milyen lehet onnan a kilátás – most megtudhatják. A középkori és barokk elemekből álló építményben további régi egyházmegyei emlékeket láthatunk, régi püspökök arcképei sorakoznak, a tetőteraszról pedig körbetekinthetünk a városon és a Kisalföld síkságán át Pannonhalmáig. A Püspökvárban az idei évtől a látogatók megkóstolhatják a győri püspökségi borokat, amelyeket jelenleg a soproni Lövér Pincében készítenek: chardonnay, kékfrankos és kékfrankos rosé szerepel a kínálatban.

Az édes élet pillanatai után azonban drámai történettel szembesülhetnek a látogatók: a torony alatti pincékben rendezték be az Apor Vilmos-emlékkiállítást. Azokról a félhomályos, szűkös pincékről van szó, amelyekben a győri asszonyok meghúzódtak, és a bejáratánál Apor Vilmos a testével védte őket a szovjet katonák elől, végül halálos lövést kapva. „A kereszt erősíti a gyengét, és szelídíti az erőset” apori jelmondata jegyében 2004-ben létrehozott emlékkiállítás Apor Vilmos élettörténetét és mártíromságát mutatja be.

Innen a Győri Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár épületébe megyünk át. „Különös hangulat van itt: idős, nyugdíjas papok élnek egy házban a turisták által is látogatott kincstárral és a könyvtárral” – emeli ki Szabó Péter. Kiss Tamás, a Győri Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár igazgatója 1998 óta vezeti az intézményt: „Az elmúlt tizenöt évben csaknem harminc időszaki kiállítást rendeztünk. Fő célunk, hogy az egyházmegye értékeit megőrizzük, és a mai kor eszközeivel bemutassuk a nagyközönségnek.” Az intézmény szervezetileg elkülönül a többi kiállítóhelytől, de 2012-ben belépett a Zichy Ferenc Látogatóközpont keretei közé. A győri kincstárat az esztergomi után a második leggazdagabbnak mondják. Egy 14. századi, Franciaországból származó elefántcsont-faragvány a kincstár legrégibb darabja, ezen kívül a késő középkortól a 20. századig tartó időszakból származó liturgikus tárgyakat, ötvösremekeket, textileket láthatunk. A kincstár jelenlegi kiállítását még a nyolcvanas években rendezte be egy szakértő csoport, de az egyházmegye illetékesei ma is használják alkalmanként a kincstár egy-egy tárgyát. Nagyot nézünk, amikor egy másik terembe érve felkapcsolják a villanyt: az egyházmegyei könyvtár hatalmas dísztermében körös-körül öreg könyvek és ősnyomtatványok sorai érnek a padlótól a plafonig. Csak ebben a teremben húszezer kötet található, a teljes könyvtár nyolcvanezres állománnyal rendelkezik, köztük 15–16. századi nürnbergi, velencei, kölni vagy bázeli könyvekkel és egy igazi Corvinával, amelyik a korabeli Róma latin nyelvű leírását tartalmazza.

A káptalandombi egyházmegyei intézmények mellett egy civil kezdeményezéssel létrejött helyszín is csatlakozott a látogatóközponthoz: ez a Múzeumház, egy öreg házból átalakított hangulatos teázó és kiállítási helyszín. A szűkös telek miatt a házat egykori tulajdonosai ráépítették a várbástyára, a ház szinte rákapaszkodik a régi falakra. Még egy kisebb várkapu is előkerült a ház gyomrában a fejlesztéshez kapcsolódó felújítások során. A Múzeumház célja a kortárs képzőművészet bemutatása és egy reprezentatív közösségi tér kialakítása. Jelenleg Lebó Ferenc nemzetközi hírű helyi szobrász- és érmeművész kiállítását lehet megtekinteni a régi polgárház praktikus igényességgel átalakított kiállítási termeiben.

A látogatóközpont által összefogott régi és új intézményekkel tehát létrejöttek a megújult keretek – de vajon milyen tartalommal akarják ezeket megtölteni? „Győr barokk város, a találkozások és a folyók városa. A felújítások során igyekeztek olyan koncepciót követni, amivel a barokk jelleget ki tudják domborítani” – mondja Szabó Péter. Azt is megtudjuk tőle: a helyi Tourinform iroda összefogja a városi és egyházi működtetésű kulturális intézményeket; folyamatosan találkoznak, együtt gondolkodnak a két fél képviselői. A Káptalandombon hagyományosan márciustól indulnak be a rendszeres rendezvények. Az idei szezonnyitó nyílt napon jelképes jegyárakkal várták a látogatókat: 1200 ember jött el egy nap alatt, ami nagy sikernek számít. „Nem is tudták az egyházi hivatalnokok, mi ez a nagy embertömeg a bazilika körüli téren.” Jól megy az együttműködés a várossal is: Szent Donát, a szőlősgazdák védőszentje napján borosrendezvényt tartottak az egyházi kulturális intézmények. Hagyománynak számítanak az áprilisi szeretetnapok, Böjte Csaba szerzetes vendégszereplésével. A Püspökvár máskor elzárt kertjének megnyitásával családi napokat is tartanak, amikor akár megasztáros popénekesek hangja tölti be az ódon palota máskor csendes tereit. Májusban a Múzeumok Éjszakáján is nyitva tartott a Zichy Ferenc Látogatóközpont. Fotópályázatot is hirdettek: a pályázóknak a Káptalandomb csodáit kellett megörökíteniük, a játék Szabó Péter szerint nagy sikerrel zárult.

A látogatóközpont pályázata ötéves időtartamra szól, a feltételeknek folyamatosan teljesülniük kell, például a látogatószám és a munkahelyteremtés területén. 2013-ban nyolcvanezres látogatószámot kellett teljesíteniük – ezt már október végére elérték. A kiállításokat elsősorban tárlatvezetésekkel szeretnék bemutatni az érdeklődőknek, hiszen így tudnak megfelelő többletinformációkat nyújtani nekik. A tavaly májusi nyitás óta rendszeresen kérdőíveztek a látogatók között, így az első tapasztalatok alapján szeretnék átalakítani a kiállításokat. „Feltűnő, hogy egyre inkább – különböző médiumtípusokat is megelőzve – a másoktól hallott jó vélemények alapján jönnek az emberek, így terjed a megújult Káptalandomb jó híre” – árulja el Szabó Péter. A látogatóközpont turisztikai vezetője a kiegyensúlyozottságra is felhívja a figyelmet: „Egyházi intézményről van szó, meg kell találni a világias, populáris megközelítés és az egyház feladatai és igényei közötti helyes arányokat”. Szabó szerint az egyházi szempontok nem korlátnak, hanem lehetőségnek számítanak, hiszen hatalmas kulturális, építészeti és egyházi értékeket lehet új megközelítéssel bemutatni a látogatóknak.

Kiss Tamás kincstárigazgatótól megtudjuk: a kincstár és a könyvtár mindössze három fővel működik, ami a feldolgozás munkájának hatékonyságát csaknem megkérdőjelezhetővé teszi. Éves költségvetésük mintegy tízmillió forint, ami gyakorlatilag a munkabérekre és a fenntartási költségekre elég. Évente ötszáz-hatszázezer forint jut kiállítások rendezésére. Tíz éve kezdtek bele az Egyházmegyei Levéltárral közösen a plébániákon lévő műtárgy- és dokumentumállomány felmérésébe. Az értékeseket behozzák az egyházmegyei központba, mert ez szolgálja a legbiztosabban a védelmüket, egyben lehetővé teszi a bemutatásukat. A kiállításokat pályázatokból építik, a restaurálások költségeit is abból fedezik. „Kiállításaink tervezéséhez és kivitelezéséhez külső szakembereket vonunk be, kialakult már egy nagyon erős csapat, amellyel gyakorlatilag mindent meg tudunk valósítani, csak az anyagiak szabnak határt a kreativitásnak. A Zichy Ferenc Látogatóközpontot is ez a csapat tervezte és építette. Akkor már tényleg a határainkat feszegettük, amikor a Szent László-hermából kivett koponyacsontból készíttettünk arcrekonstrukciót.” Kiss Tamás is kiemeli az egyházi intézményi jelleg fontosságát: „Az, hogy egyházi intézmény vagyunk, kötelez minket arra, hogy szem előtt tartsuk minden kiállításnál: a szakrális tárgyakat és a történelmi eseményeket úgy – olyan színvonalon és olyan módon – mutassuk be, hogy az a látogatókat valamiképpen a Jóisten felé segítse. – Az igazgató egyúttal hisz abban –: A Káptalandomb a szakrális turizmus egyik fellegvára lehet Magyarországon, ez az értékegyüttes alkalmas arra, hogy Győrt európai szempontból is jelentős turisztikai célponttá tegye.”