Hunyadi Mátyás könyvtára
MúzeumCafé 3.
Tartja magát a nézet, hogy Magyarországon, köszönhetően a 16. század kedvezőtlen fordulatainak, a török támadásának, az ország három részre szakadásának, nem futhatta ki magát a reneszánsz, ahogyan erre lehetősége volt például Itáliában, Franciaországban, vagy éppen Angliában. S bár az említett országokhoz képest valóban kevés tárgyi emlék maradt fent, egyvalamiben mégis egyedi a velünk élő reneszánsz Magyarország. Ezek a corvinák, a Bibliotheca Corviniana.
Mátyás tudatosan gyűjtötte corvináit, a különböző témában és terjedelmben megírt díszes könyveket. A király sokkal többre tartotta ezeket, mint a polcon jól mutató bőrkötéses díszeket; olyan belső szenvedély hatotta át megszerzésükben, mint amilyen szenvedély megmutatkozott már nevelőjében, Vitéz János váradi püspökben, és akkor teljesedett ki igazán, amikor megismerte és feleségül vette a nápolyi király leányát, Beatrixot. A humanizmus elterjedése, valamint a reneszánsz művészettel való személyes találkozás eredménye tehát a Bibliotheca Corviniana. Vitéz János – valamint Janus Pannonius – könyvgyűjteményére alapozva fejlődött Mátyás könyvtára, és a király folymatosan rendelt, szerzett újabb könyveket, díszítésüket gyakran bízta Firenzében élő mesterekre – Mátyás fiának, Corvin Jánosnak is Firenzéből szerzett nevelőt, Ugoletot, aki egyben a király könyvtárosa is volt.
A magyarországi szellemiség és tudomány megerősödésnek időszaka Mátyás uralkodása; a budai sikertelen kísérlet után például Pozsonyban alapítottak 1467-ben egyetemet, ahová Vitéz János Esztergomból hívta át tanítani Regiomontanust (tudása fennmaradt ma is, például egy vaknyomásos bőrkötéses, aranymetszéssel készült corvinában, melyet az állócsillagokról írt Mátyásnak), Budának csupán az a kegy jutott, hogy Matthias Tollhopff és Johannes Müntz, a kor két ismert csillagásza az ezen a városon áthaladó meridiánt (super meridiano Budensi) tekintette kiindulópontnak.
Sokan próbálkoztak már azzal, hogy meghatározzák a corvinák gyűjtésének kezdetét, de minden bizonnyal közelebb visz az igazsághoz, hogy folyamatosan gyarapodott – vásárlásokkal, ajándékozásokkal, elkobzásokkal – a könyvtár. Mátyás halála után véget ért a már akkor is európahírű könyvtár gyarapodása. Buda török megszállása megpecsételte a gyűjtemény sorsát, a könyvtárat kifosztották, számos könyv Konstantinápolyba került, többszáz kézirat eltűnt. A török díszes mivoltuknál fogva diplomáciai ajándékozásra használta a corvinákat.
Ma az Országos Széchenyi Könyvtár őrzi a visszatért corvinákat, s foglalkozik legbehatóbban a corvinák tanulmányozásával és történetével. Programjuk is van erre, melynek neve: Bibliotheca Corviniana Digitalis. Ennek célja, megfogalmazásuk szerint az, hogy „digitális eszközökkel virtuálisan visszaállítsa Mátyás király egykori könyvtárát, a Bibliotheca Corvinianát vagy korabeli nevén Bibliotheca Augustát”.
Thuróczy Iohannes: Chronica Hungarorum. A szerző az ún. „személyi jelenlét” bíróságának (personalis praesentia regia) helyettes vezetője, tehát magasrendű királyi tisztviselő, történetíró. Műve Magyarország története, amely 1488-ban két kiadásban jelent meg, Brünnben és Augsburgban, Mátyás királynak szóló ajánlással. A corvina számos fametszettel készült, amelyek rendkívül szépen vannak kiszínezve ebben a példányban. A képeken Mátyás és Beatrix fametszetű, kiszínezett portréi.
Graduale. Pars II. a sabbato sancto ad dominicam XXIV. post Pentecosten. A mise változó énekeit tartalmazó szertartáskönyv II. kötete.
Pergamenkódex. 201 fol. 370 x 503 mm. Szerzője nem ismert. Gótikus írással készült,
díszítése 1480-1490 táján történt. A rajta lévő címer Mátyás királyé és Beatrixé. 1755-ben készült a kötése, arany metszéssel. A régebben tévesen „Antiphonale” néven emlegetett kódex eredetéről sok vita folyt. Azt a feltevést, hogy a francia király ajándékaként hozta magával követsége alkalmával Filipec János püspök 1487-ben, korábban Hermann, újabban Szigeti Kilián és Jean Porcher meggyőzően cáfolták. Valószínűleg a budai királyi kápolna számára készült, és Mária királyné 1526-ban menekülésekor vitte magával Budáról. A 17. században a stuttgarti Württembergische Landesbibliothek tulajdonában volt, onnan került a bécsi Udvari Könyvtárba, majd 1934-ben az Országos Széchenyi Könyvtárba.
Thuróczy Iohannes: Chronica Hungarorum. Nyomtatott könyv. Augsburg, 1488. Radtolt Nyomda, Theobald Feger budai könyvkiadó. Pergamenre készült nyomtatvány, a Mátyás királynak szóló ajánlást a nyomdász aranybetűkkel nyomtatta.