FÉRC PÁLYÁZAT
EGY MÚZEUMBAN TALÁLHATÓ TÁRGYAK SORSFORDÍTÁSA, AMELYEK VALÓJÁBAN NEM MŰTÁRGYAK
MúzeumCafé 103.
Az alábbiakban bemutatott pályázattal a Néprajzi Múzeum azt kívánja megmutatni, hogy a múzeumi tárgynak nem megfelelő, ám a múzeumon belül rekedt textíliákat hogyan emelhetjük vissza a mindennapi életünkbe kreatív módon, ugyanakkor a hagyományok tisztelete mellett. A projekt a környezeti fenntarthatóságot is célozza, amit a projekt „arcának” választott textil is jól szemléltet: az átalakításra utaló öltések alapján több funkciót is betöltött; javítása, foltozása a végsőkig való használatot, egyben a kézimunka értékét is jelzi. A FÉRC pályázati kiírás célja használati tárgyak
és műalkotások létrehozása az említett anyagok felhasználásával.
1. A FÉRC pályázatra beérkezett pályamunka. Karakó Zsana: Lampala című egyedi tervezésű befoglaló formájú gyűrűkollekciója. A koncepció leírása a pályamunkából: „A pajzs szimbóluma a védelmet jelképezi, míg a középen elhelyezett hímzés a magyar gyökereinket és a múltunkat idézi meg. Ez a hímzés nem muzeális értékű, ám mégis mély jelentést hordoz, hiszen a népművészeti motívumok a hovatartozás és az összetartozás fontosságát hangsúlyozzák. Az alkotás így egyszerre mutat előre a jövőbe a korszerű technológia révén, és néz vissza a múltba a hagyományos motívumok által.”
¶ A projekt megszületését a Néprajzi Múzeum 2017 és 2022 között zajló költözése tette lehetővé. Az intézmény a Kossuth téri épületet egy minden tárgyat érintő revízióval összekötött költözéssel hagyta el. Ennek során előkerültek olyan tárgyak is, amelyek nem kerültek végül a gyűjteménybe.
2. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem 2022-ben elsőéves divat- és textiltervező mesterszakos hallgatók által tervezett és kivitelezett mintadarabok, melyek a Future tradition című kurzus keretében valósultak meg
¶ A múzeumok szakmai folyamatait csak távolról figyelők és az arra rá nem látó laikusok számára sokszor nem teljesen egyértelmű a múzeumok gyűjteményezési metódusa. Aki egy múzeumnak ajándékozna egy tárgyat, nyilvánvalóan szeretné, ha a múzeum megőrizné és kiállítaná azt. Ez presztízst is jelent az ajándékozni vágyók számára, és néha felszabadulást a raktározás kötelezettségétől. A múzeumok egy előre jól átgondolt és megtervezett gyűjteményi stratégia mentén fogadják be a tárgyakat, hogy a gyarapítás átgondolt és logikusan felépített lehessen a gyűjtőkörnek megfelelően. A múzeumi szakemberek talán magától értetődő dolognak tartják a gyűjteményezési folyamatok mikéntjét, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy a folyamat részleteit újra és újra kommunikálni kell, időnként betekintést engedni a kulisszák mögé. Elmesélni, hogy a terepmunka során végzett gyűjtés vagy múzeumba érkező tárgyi felajánlások első lépése a muzeológus válogatása, hogy a befogadási eljárást érdemes-e egyáltalán megkezdeni. Az eljárás része, hogy egy bizottság dönt a tárgy gyűjteménybe vételéről. A folyamat zárulhat azzal, hogy a felajánlás műtárgyként megőrzésre kerül, ezzel kutathatóvá és bemutathatóvá válik. Ugyanakkor az eljárás zárulhat nemleges válasszal is, ami az elutasítást jelenti. Vajon mi lesz a sorsa ezeknek a tárgyaknak? A legegyértelműbb és legtisztább, ha az ajándékozó visszakapja és visszafogadja azokat. De létezik egy szürke zóna, ahol a tárgyak jövőjéről nem rendelkezik sem jogszabály és sokszor a felajánló sem. Ezek, amiket nem akarnak visszavenni, és a múzeumra bízzák a döntést a sorsukkal kapcsolatban. Szép számmal előfordul, hogy a múzeum tovább tárolja a tárgyakat, mert annál jobban becsüli, semhogy kidobja vagy megsemmisítse. Az ilyen tárgyak halmozódnak, nemcsak a Néprajzi Múzeumban, hanem jellemzően minden más muzeális jellegű intézményben. A problémát a raktározási kapacitás végessége is jelenti. A múzeumi műtárgyak biztonságos tárolásának megoldása a legfontosabb, de előbb-utóbb ezekkel a sokszor évtizedek alatt felgyülemlett dolgokkal is kezdeni kell valamit.
3. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem 2022-ben elsőéves divat- és textiltervező mesterszakos hallgatók által tervezett és kivitelezett mintadarabok, melyek a Future tradition című kurzus keretében valósultak meg
¶ A Néprajzi Múzeum most ezekről a tárgyakról szeretne beszélni a FÉRC pályázati kiíráson keresztül: a gyűjteményezési bizottság nemleges válasza ellenére reflektorfénybe helyezni őket a pályázatra jelentkező tervezők által. Miért kerüljenek megsemmisítésre az ilyen anyagok, amelyekbe egykor több száz vagy ezer kézműves munkaórát tettek? Valaha azért készültek, hogy a mindennapi életünket támogassák, szebbé és könnyebbé tegyék. A projekt lehetőséget kínál arra, hogy a textilek – egy irányított folyamatban – értő kezekbe kerüljenek, a jelentkezők szakavatott módon felhasználhassák a felkínált anyagokat. A dekonstrukción áteső textilek később akár új gazdára is találhatnak az Etnoshopban. Nem az árusítás az elsődleges cél, hanem olyan megoldásokat bemutatni, amelyek átültethetők a projektben szereplő textilekhez hasonló anyagokra: a kiírásban is szerepel, hogy a pályázókkal közös megegyezés esetén akár workshopok keretében a tudás megosztásra is kerülhet. (Olyan típustárgyakat vonultatunk fel, amelyek akár egy-egy bolhapiacon, szekrényben vagy padláson is fellelhetők még.)
¶ Ennél a pontnál szeretnék visszaemlékezni a 2011-ben Mindörökké Zsolnay! – Az Iparművészeti Múzeum újjászületése ékszerként címmel kiírt ékszertervezői pályázatra. Az alkotók feladata az volt, hogy az Iparművészeti Múzeum tetejéről leesett, egykor a Zsolnay-gyárban készült zöld és sárga kerámiamázas tetőcserépdarabokat integrálják kortárs ékszerekbe. A kiírók célja a figyelemfelhívás volt arra, hogy a műemlék épület felújítását minél előbb meg kell kezdeni. A múzeum a kiírás kapcsán kapott hideget-meleget, mert a tetőcserép az Iparművészeti Múzeum műemléki védettségű épületének szerves részét képezte, így az is védettség alatt állt, ám volt egy „enyhítő” körülmény: a tetőről lehullott, tehát sérült és összetört darabokat ajánlották fel a pályázaton. A kiírók szándéka a figyelemfelhíváson túl az értékmentés is volt, hiszen a törött cserepet már nem tudják visszaépíteni, így a megsemmisülés helyett a továbbélés lehetőségét adták meg a hulladékká váló töredékeknek. (A Néprajzi Múzeum FÉRC pályázat kiírása természetesen ettől annyiban eltér, hogy a felhasználásra kínált tárgyak sohasem voltak az épület vagy a gyűjtemény darabjai.)
4. A projektre felajánlott alapanyagok egyike, mely mutatja a textil újra és újra javíthatóságát és használhatóságát
Fotó: Sarnyai Krisztina, Néprajzi Múzeum
¶ A Néprajzi Múzeum 2022-ben töltötte be a 150. évét. Ez idő alatt jelentős mennyiségű, gyűjteménybe nem kerülő anyag halmozódott fel. A költözéssel egybekötött revízió során felszínre kerültek az összegyűlt leltározatlan, szakmai szempontból múzeumi megőrzésre nem javasolt tárgyak. Ebben a tárgycsoportban vannak töredékességük, állapotuk miatt, vagy önmagukban dokumentumértékkel nem rendelkező darabok, de sok az ajándékozók által a múzeumban hagyott, ám hivatalosan át nem vett, a szakemberek ítélete szerint nem néprajzi tárgy is. A Textilgyűjtemény muzeológusai már több fázisban szelektálták, csoportosították a leltározatlan anyagot, illetve a múzeum más osztályainak és külsős intézményeknek ajánlották fel a válogatás lehetőségét (például oktatási célra, múzeumpedagógiai hasznosításra, a Demonstrációs Gyűjteménybe, a Skanzennek vagy a Kiss Áron Játéktársaságnak). A fennmaradó töredékhalmaz tehát a hosszú válogatás utáni maradék, amelyet a muzeológusok felajánlottak képző- és iparművészeti felhasználásra, azt remélve, hogy a tárgytöredékek nem semmisülnek meg, hanem „új életet” kezdhetnek. A textilek használatból kerültek ki, ezért fizikai állapotuk eltérő. Van, amelyik szakadt, kopott, színét vesztett. A gyenge szerkezetű textileknél pótanyag alkalmazására lehet szükség a felhasználás során. A textilek között nincs két ugyanolyan, viszont kategóriákba sorolhatók, például: nyers/fehér színű szövött vásznak piros és kék hímzéssel; szalagok és csíkszerű szövettöredékek; viseletből kivágott díszítmények; párnahuzatok; terítők; szőttesek; csipkék stb.
¶ A projekt a tradíciók megőrzésére és megbecsülésére, a napjainkban is használható minőségi tudás átadására fókuszál, ugyanakkor figyelemfelhívás a korábbi korok tárgyainak létrejöttére, miközben megőrzésük egyik lehetséges alternatíváját kínálja. Rövidebben: a hagyomány megőrzésén alapuló új értékteremtésre fókuszál. A projekt megosztó lehet a tradicionális elemek felhasználásával kapcsolatos szemléletmódok ütközéséből vagy a múzeumok gyűjteményezési eljárásainak ismeretlenségéből adódóan. Ezeket figyelembe véve a tradicionális elemek (forma, díszítmény, alapanyagok) felhasználása csak alapos előkészület után történhet, ezt a pályázat kétfordulós gyakorlata biztosítja. Az alapanyagokat csak
az elfogadott tervek készítőinek adjuk ki prototípus elkészítésére. A nyílt napok nemcsak a textilek megtekintésére szolgálnak, hanem – konzultációs lehetőségként – a felhasználással kapcsolatos kérdések és kételyek tisztázására is. A gyűjteményezésre vonatkozó kérdéskört illetően minden megjelenésben szeretnénk hangsúlyozni, hogy hogyan válik egy tárgyból műtárgy. Egyértelműsíteni, hogy a múzeum falai közé kerülés nem jelenti azt, hogy a tárgy automatikusan műtárggyá válik, és nem lesz a gyűjtemény része. Ezek által kívánjuk biztosítani a projekt szakmaiságát.
¶ A pályázati kiírást megelőzte 2022 őszén egy pilot projekt. Ez a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen valósult meg elsőéves divat- és textiltervező mesterszakos hallgatókkal a Future tradition című kurzus keretében. A félév során a hallgatókat alapvető múzeumi ismeretekbe vezettük be a Néprajzi Múzeum kiállításaiban, könyvtárában és raktárépületében. Majd megismerkedhettek az alapanyagokkal. A tervezés során azt tapasztaltuk, hogy félve nyúlnak a textíliákhoz, inkább inspirálódnak, mintsem beépítsék azokat a készülő prototípusokba, ugyanakkor nagy hangsúlyt fektettek a tárgyak eredetére. A kipakolás tanulsága, hogy kevésbé kell engedni a tárgyak eredetét firtató kérdéseknek, mert ez inkább egy inspirációs út irányába viszi a tervezést a konkrét tárgy felhasználása helyett. A FÉRC projekt célja ezen textilek új funkcióba helyezése, emellett persze szolgálhatnak inspirációként, de a cél (az új funkció) szem előtt tartásával. Ennek ellenére születtek nagyon ígéretes anyagkísérletek, amelyek gondolatiságát tovább fejtegetve, meglévő anyagokkal kombinálva egy innovatív végeredmény is készülhet. További pozitív tapasztalatom, hogy a textilek struktúráját és technológiai megoldásait alaposan tanulmányozták, az ebből leszűrődő tudást integrálták a tárgyakra vagy új technológiával camouflage hatást eredményezve. Egyik hallgató a lágy textilre hímzett domború díszítményt átírta 3D-nyomtatási technológiára. Meg kell említeni még a kötött és szövött anyagkísérleteket és a motívumok formai átírásait öltözékké.
¶ Az egyetemi kísérlet tanulságait feldolgozva a pályázati kiírásban nagyobb hangsúlyt kapott a FÉRC pályázat kettős célja. Egyrészt egy redesign folyamat, ami a textilek dekonstrukciójával jár, így adva meg számukra egy méltó továbbélés lehetőségét. Másrészt újrafelhasználási mintákat kínálnak a tervezők, melyek akár a hasonló anyagok feldolgozásánál is alkalmazhatók. Szemléletében és stílusában színes pályamunkák beérkezését várjuk képző- és iparművészek, kézművesek részéről. Számítunk hagyományos és akár a konvencionális textilfelhasználás kereteiből kilépő alkotásokra is. Bátorítjuk a tervezőket, hogy a tervezés során használjanak fel egyéb textil vagy más textúrájú alapanyagokat is. Kombinálják a régit az újjal, a tradicionálist az innovatívval. Egységes szempontként az igényesen kivitelezett és a részletekre odafigyelő pályaműveket részesítjük előnyben.
¶ A pályázat végét követően egy pop up kiállítás keretében bemutatjuk a megvalósuló darabokat. A pályázat utóéleteként, az erre vállalkozó pályázók redesign témájú workshop keretében tudásukat továbbadják az érdeklődők számára. Mintaprojektként tekintünk a FÉRC-re. Bízunk benne, hogy más tárgycsoportok dekonstrukciójára is születik előbb-utóbb pályázati kiírás múzeumi berkeken belül. A FÉRC pályázat nem csupán egy alkotói kihívás, hanem arra emlékeztet, hogy az elfeledett vagy használhatatlannak tűnő tárgyak is új értéket kaphatnak megfelelő kezekben. A Néprajzi Múzeum nemcsak a múzeumok szerepére és működésére hívja fel a figyelmet, hanem a fenntarthatóság és a kreativitás összekapcsolódására is.