Írói magángyűjtemények
A kolozsvári Szabédi Emlékház
MúzeumCafé 3.
Szabédi László (1907–1959) költő, prózaíró, esztéta, irodalomtörténész, nyelvész, az ötvenes években a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem tanára főként az utóbbi két évtizedben került az erdélyi irodalom- és művelődéstörténet érdeklődésének homlokterébe. Neve egy ellentmondásos korszakban összeforrott a kolozsvári Babes és Bolyai egyetemek erőszakos egyesítése elleni tiltakozással, aminek egyik áldozata is lett: sem életműve, sem végső kiállása nem lehetett emlékezés tárgya.
Ma már Szabédi önálló fejezetet kap az iskolai tankönyvekben, irodalmi és közéleti munkásságának látványos pillanatait pedig dokumentumok és tárgyak segítségével egy kiállítás teremti meg. Emlékére az idén immár tizenhatodik alkalommal szerveznek kétnapos rendezvényt; a Szabédi születésnapja táján megrendezett Szabédi Napok irodalmi és interdiszciplináris konferenciái a szakmai tanácskozás mellett évente a kultikus tiszteletadás rítusait is gyakorolják. A házsongárdi sírnál elmondott emlékbeszédhez és koszorúzáshoz irodalmi zarándoklat is társul a fogadott szülőfaluba, Szabédra, ahol Szabédi László gyerekkorának egy részét töltötte.
A kolozsvári Szabédi Emlékház (képünkön a gyűjtemény egy részlete látható) természetesen nem a felsorolt események miatt válhat élővé, hanem mert múzeumi és kutatóműhelyi feladatokat is felvállal. A kolozsvári Lázár utcai családi ház egyik szobáját még 1992-ben alakíttatta emlékszobává a költő húga, a hagyatékot gondozó Székely Rozália. Az emlékszoba megnyitásával és emléktábla-avatással vette kezdetét annakidején a Szabédi Napok rendezvénysorozata. A család 1996-ban, Székely Rozália elhunyta után az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületre hagyta a házat. Az 1991-ben újjáalakult, nagy múltú civil szervezet nem véletlenül vállalta magára az 1918 utáni erdélyi/romániai magyar irodalom kutatásához egy olyan gyűjtemény kialakítását, ahol a különböző írói hagyatékok megőrizhetők és hozzáférhetővé tehetők, hiszen a társszervezet, az Erdélyi Múzeum Egyesület az 1918 előtti dokumentumok gyűjtését, feldolgozását és kutathatóságát vállalta. 1997-ben az EMKE az elhunyt erdélyi magyar írók irodalmi hagyatékának számbavételét kezdeményezte, körlevelet küldve mintegy ötven szerző örököseinek (a körlevelet Dávid Gyula és Kötő József jegyezte).
Az erdélyi magyar irodalmi dokumentumok Erdélyben való megőrzése és hozzáférhetősége valós igényt próbál megfogalmazni. A Kolozsváron állami pénzből működő múzeumok, gyűjtemények, noha rengeteg magyar vonatkozású anyagot tartalmaznak, nem ezek reprezentációján, sőt, inkább a meglévő anyagok egyfajta „elrejtésén” ügyködnek. Az irodalomtörténeti múzeum kialakításával ezen kívánt változtatni a civil kezdeményezés. Az írói hagyatékok összegyűjtése ugyan – a jogutódok bizalmatlansága és anyagi ellenérdekeltsége miatt – nem az elképzelt formában haladt, mégis jelentős eredményeket értek el, még ha az EMKE nem is rendelkezik a hagyatékok felvásárlását lehetővé tévő pénzalappal, sem elegendő munkatárssal.
A gyarapodás az évek során részben spontán, részben szervezetten folyt. A törzsanyagot Szabédi László kéziratos hagyatéka képezte. Ehhez csatlakoztak később Balogh Edgár (1996), Méliusz József (1998), Kacsó Sándor (1999), Nagy István (2002), Engel Károly (2002) írók magánkönyvtárai. Ezzel párhuzamosan töredékes, illetve teljesebb kéziratgyűjteményekkel is bővült az állomány: Nagy István, Engel Károly, E. Szabó Ilona, Méliusz József, Gaál Gábor, Reményik Sándor, Török Enyingi Sándor, Muzsnay Magdolna kéziratokat és egyéb dokumentumokat tartalmazó gyűjteményei, valamint a Kriterion Könyvkiadó irattára is ide került. A felgyűlt anyagmennyiség miatt a tárolás és a rendezés ellehetetlenült; szükségessé vált az egykori háromszobás magánlakás felújítása, bővítése. Jelentős magyarországi pályázati támogatásoknak és saját forrásoknak köszönhetően az emlékház egy emelettel bővült.
Kétéves építkezés után, 2007 májusában, Szabédi László születésének centenáriumán, a tizenötödik Szabédi Napokon avatták fel az Emlékházat. Ekkorra a hagyatéki könyvtárak nagy részét elhelyezték a polcokon, az utca felőli szobát ismét emlékszobává alakították. Jelenleg a kézirattár rendezése és feldolgozása folyik. A tudományos kutatói munka mellett 2007 novemberétől elindult a Szabédi-estek állandó rendezvénysorozata is, ahol az érdeklődők – elsősorban irodalomtörténészek, egyetemi hallgatók – a Szabédi Emlékházban őrzött dokumentumokkal és az itt kínálkozó kutatási lehetőségekkel ismerkedhetnek meg. A tervek szerint a gyűjtőkörhöz kapcsolódó rendezvényeken időszaki kiállításokkal is egybekötött előadások, könyvbemutatók, vitafórumok is lesznek.
A Szabédi-estek első alkalmán A Szabédi Emlékház dokumentumaiból című sorozat első kötetének a bemutatójára került sor, ennek címe A Lázár utcától a Postakert utcáig, és Szabédi László naplófeljegyzéseit, önéletrajzait és válogatott levelezését tartalmazza.