Kísérletezőkedv, kockázatvállalás, lehetőség
MúzeumCafé 4.
Az 1964-es születésű Bencsik Barnabás művészettörténész 2008. március 1-jétől öt évre került a Művészetek Palotájában működő Ludwig Múzeum főigazgatói állásába, az intézményt 1992 óta vezető Néray Katalin utódjaként, az ACAX (Kortárs Képzőművészeti Exportiroda) vezetői pozíciójából.
Bencsik 1990-től dolgozik kortárs képzőművészeti területen. Legelőbb a Képzőművészeti Alaptól frissen elszakadt, nonprofit egyesületté alakult Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület galériájának vezetője, munkatársa lesz, ily módon meghatározó szerepet vállalva a kortárs képzőművészet omladozó hierarchiájának megújításában, a posztkádárista, aczélista kánon feszegetésében, egy új intézményi struktúra létjogosultságának provokatív és meggyőződéses hangsúlyozásában, teret követelésében. Művészettörténészi magatartására a kurátor- és projektmenedzser-pozíció mellett a legfrissebb magyar kortárs képzőművészetnek a megújuló társadalomban elfoglalt szerepének kutatása, a fiatal képzőművészek szociális helyzetének és alkotási körülményeinek egzakt dokumentálása, a független és rugalmas képzőművészeti intézményrendszer feltétlenül szükséges létrehozásának hangoztatása, a nemzetközi trendekhez való felzárkózás, a tágabb látókör megteremtésének vágya és a kortárs képzőművészeti formanyelv felfrissítésére való törekvés jellemző. Szívesen vállal kockázatot, és tapos ki addig járatlan utakat. 1991-ben a Stúdió Galériában a Tavaszi Fesztivál szponzorált programjaként megszervezi a Gallery by Night programsorozatot, amely tíz napon keresztül éjjel tíztől nyújt egyéjszakás megnyilvánulási lehetőséget fiatal művészeknek. A siker óriási, a kezdeményezés hiányt pótol, meglévő igényt elégít ki mind a közönség, mind a képzőművészek szempontjából, ráadásul nagyon szórakoztató és trendi.
Bencsik 1993-tól két éven keresztül projektszervező a Soros Alapítvány Kortárs Művészeti Központjánál. Nevéhez fűződik az alapítvány 1993-as kiállításának, a Polifóniának a megvalósítása és katalógusának megszerkesztése. A katalógus A társadalmi kontextus, mint médium a kortárs magyar képzőművészetben alcímet viseli, a kiállítás helyspecifikus műveket, installációkat mutatott be. Az adott térre reflektálás, az egyszeri lehetőségre való felkészülés rugalmasabb gondolkodásra, a saját identitás felkészültebb és elevenebb megfogalmazására, intenzívebb és kíváncsibb szellemiségű látásra, a világgal és a benne elfoglalt hellyel való őszintébb és intellektuálisabb szembenézésre készteti a művészeket, és nagyvonalúan szellemes művek létrehozására adott lelki, és nem mellékesen materiális lehetőséget. 1996-ban jelenik meg Bencsik ötletéből és szerkesztésében a Stúdió 1994-95-ös, forradalmian újszerű évkönyve, amely a Gallup Intézet szociológiai felmérésére épül, és a mai napig meghatározó jelentőségű helyzetképet nyújt a kilencvenes évek pályakezdő generációinak pozíciójáról, problémáiról, és az őket körülvevő gazdasági, szociális, intézményesült és képzőművészeti közegről.
Bencsik a Független Képzőművészeti Műhelyek Ligája Alapítvány szervezője és 1996-tól kuratóriumának tagja is. A Liga a svájci Pro Helvetia Alapítvány pénzügyi támogatását élvezve számos nemzetközileg is jegyzett cserekiállítást, tanulmányutat és konferenciát szponzorált és szervezett, igyekezve a nemzetközi képzőművészeti élet vérkeringésébe bekapcsolni a magyar művészek úttörő és független szervezeteit, csoportjait, tagjait. Bencsik 1999-től számos jelentős intézményben dolgozott (Trafó – Kortárs Művészetek Háza, Műcsarnok, MEO – Kortárs Képzőművészeti Gyűjtemény, a debreceni MODEM). A 2003-ban megrendezett 50. Velencei Biennálén a Nefertiti teste című, a Kis Varsó (Gálik András – Havas Bálint) művészpáros által megalkotott, hazai és külföldi feltűnést egyaránt keltő mű megvalósításában projektmenedzserként vett részt. Szabadúszó független kurátorként aktív részt vállalt a hollandiai és más, külföldön megrendezett magyar kulturális évadok képzőművészeti programjának kidolgozásában és megszervezésében.
A 2006 januárjában létrejött ACAX Nemzetközi Kortárs Képzőművészeti Iroda vezetőjeként Bencsik a kortárs képzőművészet hazai és nemzetközi szereplői közötti hatékony és folyamatos szakmai kommunikáció csatornáinak kiépítését és fenntartását, valamint a magyar művészek nemzetközi megjelenésének és integrálódásának elősegítését és támogatását képviselte. A szervezet működésének legfontosabb területei a műteremprogramok, tanulmányutak, kiállítások, konferenciák és projektek szervezése, szakmai és anyagi támogatása, továbbá a nemzetközi biennálékon és más jelentős kiállításokon való magyar részvétel előkészítése és feltételeinek biztosítása.
A Ludwigban a gyűjtemény státuszának tisztázása, az állandó- és az időszakos kiállítások viszonya, a Művészetek Palotájával való együttműködés részletei, az épület funkcionalitása, a diszfunkcionális megoldások újragondolásának szükségessége, a jelenlegi működés anomáliái, a Néray Katalin-féle örökség feldolgozása és megújítása, a műtárgyállomány gyarapítására nyújtott állami keret nagyságrendjének ingadozása, egy látogatóbarátabb, közönségcentrikusabb, európaibb múzeum arculatának megteremtése nem állítja könnyű helyzet elé az új igazgatót. Mindenesetre ha Bencsik Barnabás szuverenitása alkalomadtán meg is osztja a magyar művészettörténész-szakmát és a kultúrpolitikát, eddigi tevékenysége következetesen és karakteresen deklaráló, célkitűzéseiben határozott, pályájában elhivatott, tapasztalt személyiséget takar.