Az Egyed-ház titka
MúzeumCafé 5.
Udvariatlanság, ha ebédidőben meghívás nélkül toppanunk be valahová. Ugyanakkor nem kell szabadkoznunk, ha az alkalmatlannak ítélt időpontban a kékkúti tájházat lenne kedvünk megtekinteni, mert Vidosa Istvánné, vagy ahogy mindenki ismeri, Gizi néni biztos nem neheztel ránk, sőt… Ő az Egyed-ház őrzője, gondnoka és gondozója, és nála jobban aligha ismeri más a házat, mert egykor ott lakott. Nem költözött messzire, csak a szomszédba, onnan ballag át kulcsával, hogy megmutassa a házat.
Látogatásunk idején a Balaton felől sötét esőfelhők közeledtek. Az, hogy eső lesz-e, vagy sem, a Balaton-felvidéken nem egyszerű kérdés, a különös domborzati viszonyok és a tó közelsége igencsak érdekes mikroklímát alakított ki errefelé. De mielőtt a térség éghajlati földrajzába belemerülnék, váltsunk témát egy huszárvágással, hiszen a maga nemében nemcsak a megyében, de az országban is egyedülálló tájház-múzeum miatt érdemes ellátogatni az alig nyolcvanfős faluba, Kékkútra, amely a Káli-medence legkisebb lélekszámú települése címet is magáénak tudhatja. A hely két dologról biztosan ismert az országban: az ásványvizéről, és 209 éves tájházáról (azt már nyilván kevesebben tudják, hogy itt lakik a Kossuth-díjas színművész, Cserhalmi György is).
– Könnyű megtalálni, a templom melletti szűk utcába balra fordul, az első házban lakik Gizi néni, a második pedig a tájház – adják a szakszerű utasítást a helybeliek. Csengő nincs, hangos köszönéssel tudom csak előcsalni a telek hátsó részében kertészkedő férfit, mint kiderül, Gizi néni fiát. Ő szól be a konyhára, ahonnan Gizi néni a főzést félbehagyva siet kalauzolásomra.
Alacsony, törékeny asszony, inkább nagymama, mint tájház gondozója. Azonban ki lenne erre a feladatra alkalmasabb, mint ő, aki ebben a házban született, cseperedett fel. Ismeri az épület minden zegét-zugát, sarkát. Pontosabban: itt nincsenek sarkok, ahogy azt fotós kollégám megjegyezte. És valóban, a „meseházban”, ahogyan az épületet sokan emlegetik, egyetlen olyan fal sincs, amelyik merőleges lenne a másikra.
– Kérleltek, hogy maradjak itt és vezessem az idelátogatókat, mert senki sem ismeri a jobban a ház történetét, mint én – ad rövid magyarázatot Gizi néni arra, hogyan lett gondnok, tárlatvezető, egyszóval mindenes.
A tájegység legrégebbi épen megmaradt házának nádtetejét néhány éve újították fel, eredetiek a faszögek a gerendában – mutatja Gizi néni. A vöröskőből és keményfából épült ház a masszív anyagok miatt bírhatta ki az évszázadok viharait. Szabatosan és pontosan fogalmazva a „zsúp héjazatú, füstöskonyhás, nyitott oldaltornácos, háromosztatú lakóházban a tornác utcai végében a szokásosnál keskenyebb előkamra, a konyha mögött a tornácról nyíló istálló és az azzal azonos hosszúságú kamra található”. A házat az Egyed család építtette 1799-ben. A ház tetejét szalmazsúppal fedték, ezt később náddal váltották fel. A berendezés nem egykorú az épülettel, hanem egy száz esztendővel későbbi állapotot mutat be: az 1900-as évek elejének paraszti háztartása, tárgyi kultúrája elevenedik meg. A tájház ismert és népszerű, nemcsak a környéken, hiszen messzi vidékekről érkeznek ide.
– Többet éltem itt, mint a másik házban, ezért szoktam azt mondani, hogy a fél szívem itt van, a másik fele az új házban. Mindenki itt lakott a családból, édesanyám itt halt meg – avat be Gizi néni családjának történetébe. – A gyerekeknek mindig elmondom, hogy tizenkét évesen tanított meg édesanyám kenyeret sütni. Hat kenyeret kellett megdagasztani, ami nehéz feladat volt, de két-három hét után sem morzsolódott, mint a mostaniak egy-két nap után. Kérdeztem édesanyámat, amikor már elfáradtam a dagasztásban, hogy mikor lesz már jó a kenyér, mire azt válaszolta: majd ha csöpög az eresz. Szép idő volt, mint most, nem állt esőre, úgyhogy nem tudtam, mire véljem a feleletet. Kiderült, hogy akkor jó a dagasztás, ha már az én verítékem is csöpög.
A házba belépve a magasabb növésűeknek alaposan be kell húzniuk a nyakukat, nehogy a gerendába üssék a fejüket. A nagyszobában, ami egyszerre nappali, háló és étkező, két népviseletbe öltözött házigazda, Rózsika néni és Károly bácsi várja a vendégeket. A hőingadozás már rövid távon is megviseli az embert, a kinti húsz-huszonkét fok után mellbe veri a belépőt a tíz fokkal hidegebb levegő. A tavalyi harminchat-negyven fokos melegben voltak olyan látogatók, akik visszamentek a kocsihoz kabátért – eleveníti fel Gizi néni, és mutatja, hogy egykor az egész család itt ült, ahogyan mondták, „szobateljén” voltak, és az apja olvasott fel azokból a könyvekből, amit a tanító hozott kétnaponta. Nem volt tévé, vagy rádió, az áramot is csak 1962-ben vezették be.
A következő helyiség, ahová a tornácról jutunk be, a döngölt padlójú füstöskonyha. A kenyérsütés után a konyha három napig „fürdőmeleg” volt. A háznak úgynevezett fektetett kéménye van a padlástérben, nehogy meggyújtsa a tetőt a sziporka, azaz a szikra. A ház végén, de az épületben istálló van, ahol nyolcvan éve még jószágok voltak. Gizi néni róluk is mindent tud még ma is, nincs olyan kérdés, amire ne válaszolna azonnal.
Aki nem hiszi, járjon utána…
Egyedülálló épület
A kékkúti tájház berendezése a Laczkó Dezső Múzeumé, míg a ház a Kincstári Vagyoni Igazgatóság jogutódjának a tulajdonában áll – közölte érdeklődésünkre V. dr. Fodor Zsuzsanna, a Megyei Múzeumi Igazgatóság vezetője. A megyében Veszprémben, a Laczkó Dezső Múzeum szomszédságában áll az úgynevezett Bakonyi Ház, amely az egyik legkorábbi magyar szabadtéri néprajzi kiállítóhely, Paloznakon néprajzi gyűjtemény látható, s hasonló jellegű Tihanyban a Skanzenudvar. Nagyvázsonyban a Szabadtéri Néprajzi Múzeum és Tájház tekinthető meg, Kővágóörs–Pálköve pedig a Bajcsy-Zsilinszky Endre Emlékmúzeumnak ad otthont.
- dr. Lackovits Emőke néprajzkutató, a kékkúti tájház egyik létrehozója arról beszélt, hogy az 1799-es építésű Egyed-ház egy ősi háztípusnak, az ereszes előkamrás épületeknek a fennmaradt darabja. Egyedülálló, mert a térség legrégebbi ilyen jellegű építménye. A szakmában a mai napig vita tárgyát képzik, hogy mi volt az előkamra funkciója: az egyik magyarázat szerint a házat védte, a másik szerint katonák elszállásolására használták.