„Nem kell mindenkihez szólni”
Piringer Patrícia, a Ludwig Múzeum sajtóreferense
MúzeumCafé 5.
Egy hazai zenei televíziós csatorna és egy kereskedelmi tévé népszerű műsorvezetőjeként ismerhette meg az ország Piringer Patríciát, aki az elmúlt évtől a Ludwig Múzeum sajtóreferense. A kortárs múzeum kommunikátoraként úgy gondolja, a LUMÚ népszerűsége szorosan összefügg a kortárs művészet elfogadásával, de nem feltétlenül szükséges mindenkit meggyőzni egy-egy művész, vagy kiállítás fontosságáról.
– Néhány hónappal ezelőtt új főigazgató került a Ludwig Múzeum élére. Bencsik Barnabás több helyen nyilatkozott arról, hogy közönségcentrikusabb, látogatóbarát intézménnyé tenné a LUMÚ-t. Ezt hallva egy sajtós igazán örülhet, ez nagyobb mozgásteret, lendületet adhat az intézmény kommunikációjának…
Az új vezető szándékai mindenképpen örvendetesek, és szerencsére egybevágnak az itt dolgozók elképzeléseivel. Azonban az új vezető kinevezése óta még csak néhány hónap telt el, ez az idő még kevés ahhoz, hogy látványosan megváltozzon a múzeumról kialakult kép. Ráadásul az intézménynek magának is meg kell változnia: ahhoz, hogy dinamikusabb legyen, szükség van szerkezeti változásokra, a munkatempó felgyorsítására, és talán a létszám növelésére is.
– Egy kortárs művészetet bemutató intézmény népszerűsége szorosan összefügg a kortárs művészet elfogadottságával. Talán több embert lehetne becsábítani a múzeum falai közé, ha első lépésként magát a kortárs művészetet, az alkotásokat fogadná el a nagyközönség.
Nyilván a kettőt nem lehet elválasztani egymástól. Már az is óriási előny, hogy ma már nem kell elmagyarázni senkinek, mi is az a Ludwig Múzeum. Itt azonban hangsúlyozni kell, hogy nekünk nem feladatunk az, hogy minden kortárs művészt megismertessünk a nagyközönséggel. Számos olyan kiállítsunk volt és lesz, ahol olyan művészeket mutatunk be, akik a szakmai berkekben elismertek, nevük van, de nincs az az intenzív kommunikáció, nincs annyi felület és pénz, amely ezekből a művészekből a szélesebb közönség körében népszerű alkotókat varázsolna. Úgy gondolom, nem mindig kell mindenkihez szólni, és nem is lehet mindenkinek elmagyarázni, hogy egy kiállítás miért jó. A kortárs művészet népszerűsítése jóval hosszabb és bonyolultan, ráadásul többszereplős feladat. Persze ez nem jeleni az, hogy a mai kortárs művészek között nincsenek olyanok, akiknek a kiállításira ne lehetne tömegeket becsalogatni. Az utóbbi esetben természetesen van értelme és hatása a széles kört megcélzó kommunikációnak.
– Számos olyan program van a LUMÚ-ban – koncertek, filmvetítések –, amelyek nem feltétlenül a klasszikus múzeumlátogatókat célozzák meg. Őket becsábítva az intézménybe bővülhet a kiállításokat látogatók köre is?
Én elsősorban a múzeumpedagógia fontosságát hangsúlyoznám. A foglalkozásainkon résztvevő gyerekek, fiatalok már tudni fogják, hogy mi a kortárs művészet, milyen szemmel kell nézni egy mai művet, hogyan kell megfejteni egy-egy alkotást. Az idejáró diákok szinte azonnal megértik, hogy a kortárs művészet tényleg az ő világukról szól, legyen szó akár a most bemutatott Nádler István-kiállításról, akár az állandó tárlaton szereplő pop-art művészekről. Ezeket a gyerekeket tíz-húsz év múlva is sokkal könnyebben lehet majd megszólítani. Azonban a múzeumba járó fiatalok szüleivel már nem biztos, hogy el tudjuk érni ugyanezt. Természetesen nagyon fontos, hogy a kortárs társművészeteknek is helyet adjon a LUMÚ, hiszen a kortárs zene, a tánc és a képzőművészet mindig is hatással volt egymásra. Úgy látom, hogy a későbbiekben ennek jegyében a Ludwig Múzeum akár művészeti központként is működhet, ahol a művészeti ágak bemutatása egyforma hangsúlyt kap. Az most is látható, hogy ha több programot kínálunk, könnyebb a látogatókat becsalogatni az intézménybe. Ha pedig valaki betéved a házba, és itt bármilyen jó élménnyel gazdagodik, azt sokkal könnyebb már újból megnyerni egy-egy programra, kiállításra. És meggyőződésem, hogy ezzel nemcsak a Ludwig szerez új látogatókat magának, hanem a többi múzeum számára is megnyertünk egyet.
Piringer Patrícia 1978-ban született. Diplomáit a Magyar Táncművészeti Főiskolán és a Magyar Iparművészeti Egyetem Művészeti menedzsment szakán szerezte. 2002-től négy évig a Viva TV, 2003-2004-ben a Tilos Rádió műsorvezetője volt. 2006-ban a TV2 Megatánc című produkcióját vezette Till Attila partnereként, 2007-től a Ludwig Múzeum sajtóreferense és rendezvényszervezője.