Wartburg, Eisenach
1867-ben Liszt Ferenc itt vezényelte Szent Erzsébet legendáját
MúzeumCafé 6.
A lovagvárat Goethe fedezte fel újra, weimari miniszter korában. Miután lenyűgözte az épület építészeti és történelmi értéke, a környező táj, a panoráma fenségessége, 1777-ben szorgalmazta múzeummá alakítását. Ám a weimari nagyhercegi család csak fél évszázad multával látott hozzá a nagy volumenű rekonstruáláshoz.
Hosszan elnyúló, hatalmas kőhajó vesztegel a merészen hullámzó zöld lombtenger ölén – ilyennek látni madártávlatból Wartburg várát. Az ódon építmény magányosan őrködik a szakadékok ölelte, meredek hegytetőn, a Thüringiát és Hessen tartományt összekötő erdőség közepén az 1067-es esztendőtől mind a mai napig. Kőfalaiba vésve ezer év történelem. Lábánál Eisenach városa, Bach szülőházával, Luther gimnáziumával, a középkori Prediger-Kirchével, a Szent György Katedrálissal.
Kipillantok a vár legszebb emeleti termének ablakán: ilyennek láthatta a 13. század elején Erzsébet, Árpád-házi királylány, későbbi thüringiai szent is a wartburgi rengeteget. Itt, ebben a „kemenatában”, hálószobában, a rideg várfalak között akkor fészekmelegen berendezett teremben élt húszéves koráig a wartburgi őrgróf, Lajos hitvese, amíg sorsa másképpen nem fordult. A helyiség színes ornamentikával ékített boltívei a terem közepén hatalmas oszlopra támaszkodnak. A belső udvarban korabeli növényzettel beültetett kert, kővel szegélyezte tavacskával: vajon emlékeztették-e a várbéli virágok az otthoni kertekre a négyévesen ide, a thüringiai udvarba költöztetett Erzsébetet, a királygyilkosság áldozatául esett merániai Gertrúd lányát? II. Endre harmadik gyermekét négyévesen jegyezték el a thüringiai őrgróf fiával, és 1221-ben esküdött örök hűséget IV. Lajosnak az eisenachi Szent György templomban. Az 1180-ban felhúzott, elnyúló épület hajója nemcsak a fényes esküvőnek adott helyet; itt alussza örök álmát Erzsébet korán elhunyt férje, Lajos is, aki a keresztes háborúba menet halt meg betegségben. És itt látható a szent királylány fiatalon megmérgezett fiának a szarkofágja is. Ott jártamkor fokozta megilletődésemet, hogy 1498 és 1501 között ebben a templomi kórusban énekelt a diák Luther Márton, és 1685-ben itt keresztelték meg Johann Sebastian Bachot. A szemközti Prediger Kirchében a magyar királylány 800. születésnapjára rendezett, nagyszabású wartburgi tárlatot kiegészítő Erzsébet-kiállítás várta tavaly novemberig a közönséget. Thüringiai Erzsébet halála után nem sokkal, az ő tiszteletére kezdték építeni a templomot. Ma már múzeum.
Jó sorsom úgy hozta, hogy hat hét leforgása alatt kétszer is ellátogathattam Wartburg várába. Első ízben Matthias Werner, a jénai Friedrich Schiller Egyetem professzora, a Thüringiai Tartományi Kiállítás kurátora vezetett végig a vár termein, amelyet Thüringiai, azaz Árpád-házi Szent Erzsébet születésének 800. évfordulója alkalmából rendeztek a világ különböző múzeumaiból, templomaiból kölcsönkért műtárgyakból a legendás királylány életének „eredeti helyszínén”.
A húszévesen megözvegyült főúri asszonyt jótékonyságáért vagyonelherdálással vádoló udvar nyomására Erzsébet-nek távoznia kell Wartburgból; de hiába hívja haza apja, II. Endre immár háromgyerekes lányát, ő ekkor már inkább a kharitásznak szánja életét. Haláláig hátra lévő még négy esztendejében az általa Marburgban alapított szegények kórházában ápolja a nincstelen betegeket. Elsőként a mellette dolgozó négy nővér tanúskodik csodás gyógyításairól – ennek írásbeli dokumentuma ott látható a kiállításon. Mindenekelőtt ez szolgált a kanonizáció alapjául.
Második alkalommal, a Wartburg-díjjal frissen kitüntetett Mádl Ferenc kíséretében Günter Schuchardt, a vár kapitánya (az ottani múzeumigazgatót ma Burghauptmannak nevezik) kalauzolt a történelmi helyszínen. A nemzeti kincs karbantartásáról, ápolásáról, mint mondja, az 1922-ben létrejött Wartburg Alapítvány gondoskodik.
Aki a szerpentinút végén fölkaptat a meredek emelkedőkön, fagrádicsokon – majd ezer esztendős történelmet bejáró időutazásra szerez jogot. Wartburg várának legősibb falait 1067-ben húzatta fel a thüringiai erdőségbeli Schauenburg kastélyának grófja, Ludwig der Springer (Ugrató Lajos). A Ludowingok birtoka és befolyása gyorsan nőtt, az 1200-as években már Hessen és Thüringia nagy részét birtokolták. Impozáns székhelyüket, Wartburg várát is tovább építették. Itt zajlott le I. Hermann őrgróf meghívására a Minnesängerek Wagner megörökítette (Tannhäuser) híres dalnokversenye Walter von der Vogelweide, Wolfram von Eschenbach és kortársaik részvételével (1207). Az esemény emlékét máig őrzi a Minnesängerek oszlopos galériájában Moritz von Schwind 1854-55-ben festett freskója. Ugyancsak von Schwind freskói díszítik – a vár alapításának legendájáról – az Őrgrófok termét, melyet a 19. századi restaurálást követően rendeztek be empire stílben fogant székekkel. A legrégebbi darabok a 13. századból maradtak fent: köztük három gyapjúselyem-szőnyeg, amelyek Jézus születését ábrázolják, egy Limoges-ban készült kis relikvia-tartó, amelyet a canterbury érsek, Thomas Becket mártitiumának jelenetével ékítettek, s néhány elefántcsontból faragott műtárgy.
Gazdagabb a vár textil-kollekciója: fönnmaradtak a Szent Erzsébet életét és legendás jótékony tetteit ábrázoló, 15. században szőtt szőnyegek. A múzeumban ott látni az 1510-ben faragott Dürer-pohárszéket, valamint Luther barátjának, idősebb Lucas Cranachnak egyik, fából mintázott, nagybecsű művét. Az eredetileg fennmaradt értékeket a Wartburg Alapítvány a 20. században nyolcezer középkori műtárgyra gyarapította, s kiállította ezeket a vármúzeumban.
És ha már a festő idősb Cranachot említettük: Wartburg egyik leglátogatottabb szobája az a cella nagyságú, puritán helyiség a ma gondnokságként használt épületszárnyban, amelyben a pápai kiátkozás utáni üldöztetésekor itt menedéket lelve Luther Márton 1521 májusától 1522 márciusáig a Bibliát fordította, amikor is az első változat befejeztével távozott Wartburgból. Kopott falépcsőn jutni el a boltíves, vaskos deszkakapun át a kőpadlózatú szobába, amelyben ott látni a durván ácsolt íróasztalt és a széket, a deszkafalon túl pedig az egyszerű priccset, ahol a vallásreformátor pihent.
Visszaugorván az időben: a kezdetben román stílusban épült középkori várkastély kezdettől a thüringiai Ludowing-őrgrófok hatalmát, pompakedvelését reprezentálta. Építőanyaga mindenekelőtt a seebergi homokkő volt. Nem kevés erőfeszítést kívánt a megálmodott vár emelése: a hegycsúcsot elegyengették, délen pincét alakítottak ki, északon a palás sziklát leborotválták az építkezés elkezdéséhez. Ugrató fia, II. Lajos építette ki kőből a vár ma is álló, legrégebbi szárnyát, ahova homokkő-boltív alatt jut át a látogató. Az őrgrófok lakosztálya a nyugati szárnyat foglalja el, két emeletén árkádos folyosói ablaksorral. A harmadik emeletet már I. Hermann, Szászország palatinus gróa, a nagyhatalmú mecénás építtette rá, 1190 után. Ő szemelte ki menyéül II. Endre leányát, és hozatta udvarába. Günter Schuchardt várkapitány szerint férje, IV. Lajos őrgróf halála után éppenséggel Erzsébet lett Wartburg legnagyobb tekintélyű uralkodónője, míg sógora, IV. Henrik Raspe intrikáival ki nem szorította. A 14. században átfogó javításokat végeztek a tűz-károsította várkastélyon: az őrgrófi lakosztályt kápolnával egészítették ki, északon hozzáépítettek egy lakószárnyat és a tornyot.
Az utolsó Ludowing-uralkodóval véget ért Wartburg dicső lovag-korszaka, a vár az elkövetkező századokban gyakran cserélt gazdát, majd hosszú ideig börtönül szolgált, később raktárként használták.
A lovagvárat Goethe fedezte fel újra, weimari miniszter korában. Miután lenyűgözte az épület építészeti és történelmi értéke, a környező táj, a panoráma fenségessége, 1777-ben szorgalmazta múzeummá alakítását. Ám a weimari nagyhercegi család csak fél évszázad multával látott hozzá a rekonstruáláshoz. 1846-ban Hugo von Ritgen fiatal műépítész kapta meg a feladatot, ami negyven esztendőt igényelt. Újjáépült a román stílusú nagytorony, a lakosztályok, a hálószobák, a fedett folyosók sora, amelyeknek falai a belső és az alsó udvart körülvették. Csak a bokrokkal, virágokkal beültetett, kis, kör alakú medencével ellátott, élő sövény keretezte kertecskét szegélyező várfalon át látni ki az erdőrengetegre. Az 1918-as forradalom lemondásra szólította fel a német nagyhercegeket, így 1922-től a Wartburg Alapítvány vette kezébe az impozáns vár gondozását.
A mai látogató először a középkori Lovagterembe lép: a puritán atmoszférát sugalló, négyszög alakú terem közepén vaskos tartóoszlop, sasokkal díszített oszlopfőjéből sugarakként indulnak ki a széles boltívek. A dísztelen kőfalakba egy-egy keskeny, boltíves ablak ékelődik. A földszint centrumában helyezkedik el az ebédlő. Ennek középpontban álló tartóoszlopa felett viszont nem kőboltívek, hanem feketére füstölt tölgyfagerendák fedik a helyiséget. A két ablakmélyedés közötti kandalló eredeti állapotát őrzi. Az ebédlő déli oldalfalának szomszédságában Erzsébet hajdani – ma nagy látogatottságnak örvendő – hálószobája van. Közepén tartóoszloppal, sugárban kivetülő boltívekkel, amelyek a mennyezetet képezik. Oszlopfője a középkor mesteri kőfaragásának mintapéldája.
Ebben a kiemelten kegyelt helyiségben – hiszen a később szentté avatott fiatalasszony töltötte itt pihenőóráit – a 20. század elejei felújítók nem fogták vissza a fantáziájukat. Gazdagon díszített mozaikkockákkal rakták tele a boltíveket a bizánci buja ornamentika és a szecesszió jegyében. Több mint egymillió színes üvegmozaik-darab került a szobába – magyarázza Günter Schuchardt. A falakon August Oetken Erzsébet életéből vett jeleneteket rajzolt ki az apró mozaikkockákból, amelyek Puhl és Wagner berlini műhelyében készültek és 1902 és 1906 között kerültek a helyükre.
A boltíves oszlopok térelválasztásával kialakított kápolnát 1320-ban építették hozzá az Őrgrófok lakosztályához; azelőtt egy kis udvari templomban tartották az istentiszteleteket. A kápolnában már megmutatkozik a korai gótika. Timpanonján 14. századi festmény maradványa látható, amelyen hat apostolt, köztük kulcsával Pétert fedezheti fel a látogató. Az ólomüveg-ablakok előtti, szerény oltáron egy 1230-ra datálható reinsfeldi feszület áll, amely a koragótika Krisztus-ábrázolásának szellemében készült. Ma itt tartják nyaranta a kastélykoncerteket. A jelenkori, tágas díszterembe – ünnepségek, hangversenyek hatalmas, téglalap alakú helyszínére – a Moritz von Schwind festette, Erzsébet életének jeleneteit ábrázoló freskók galériája vezet. Az emeletet a teremmel az Árpád-házi királylány apósa, I. Hermann kezdte építeni, és 1220-ra készült el. Több száz főt fogadott be, és csak a képzelőerőnk szabhat határt annak, micsoda szédületes ünnepségeket tarthattak itt a lovagkorban. Eredetileg lapos mennyezetét Ritgenék a felújításkor trapéz alakban kialakított kazettásra cserélték. Hosszában az oldalfalakon a thüringiai őrgrófok családtörténetéből vett jeleneteket ábrázoló festmények sorjáznak, faragott padokkal a falak mentén.
Amikor a várkastély alapításának 800. évfordulóját ünnepelték, 1867-ben Liszt Ferenc itt vezényelte el az erre az alkalomra írt Szent Erzsébet legendája című művét. Lehet-e ennél szebb történelmi, zenetörténeti mozzanat – a szépséges várkastély vonzerejét tetézve –, amely a magyarokat arra sarkallhatja, hogy oda látogassanak?