Hogyér’ a művészet?
MúzeumCafé 9.
A Múzeumok Nemzetközi Tanácsa (ICOM) A gyűjteménygyarapítás etikai szabályai című, először 1970-ben megfogalmazott, s azóta már háromszor is – utoljára 2004-ben – a megváltozott viszonyokhoz igazított ajánlásai között a 12. pont nyomatékkal fogalmazza meg, hogy „A múzeumok (…) sohase gyűjtsenek tárgyakat kizárólag kereskedelmi értékük miatt” (lásd: www.ace.hu/icom/mutargyvasarlas.html). És ha ezt az elvet a múzeumok be is tartják, az ma már senki előtt nem lehet kérdéses, hogy a művészeti alkotások (közgazdasági szempontból) ugyanolyan árucikkek, mint a nyersolaj, az ütvefúró, a télikabát, vagy a déligyümölcs. Vagy ha nem is ugyanolyanok, legfeljebb csak azért nem, mert az esetek jelentős részében azoknál jóval (ha úgy tetszik: „irreálisan”) drágábbak – lásd az árveréseken időről időre elért rekordleütések dollár-, font-, vagy éppen forint-millióit. A művészet és a pénz viszonyrendszere azonban ennél az egyetlen – igaz, a leglátványosabb – megmutatkozásnál jóval szerteágazóbb: a műtárgyak alkotói mellett (után) kereskedők, galériások, kurátorok, múzeumi szakemberek, műgyűjtők egész serege foglalkozik azzal, hogy a műalkotásokból pénzt, méghozzá minél több pénzt tudjon „kifacsarni”. Ez néha egyeseknek sikerül (olyankor a sajtó tele van a rekordárak szenzációival), máskor mások hatalmasakat buknak ezen a piacon (és erről igyekszik mindenki mélyen hallgatni). Ami biztos: az egyszerű halandó legtöbbször sem azt nem érti, ki vagy mi miért is lesz egyszer csak annyira sikeres, sem azt, hogy ami tegnapig dollármilliókat hozó világszenzáció volt, az mától hirtelen miért ér jó esetben is csak filléreket.
De hogy a műtárgypiac, mint érdekes és vonzó, izgalmas és egzotikus téma mennyire benne van a levegőben, mi sem mutatja jobban, mint hogy 2008 végén szinte egyszerre jelent meg két olyan könyv is, amelyek erre a legtöbb ember előtt ismeretlen, ám az ismerői számára is igencsak ingoványos területre vezetik el az olvasót. A Németországban élő, magyar származású Piroschka Dossi 2007-ben németül megjelent könyvét példás gyorsasággal adta a hazai olvasók kezébe is a Corvina Kiadó (Schulcz Katalin fordításában), az 1970 óta szintén elsősorban Kölnben élő és alkotó Perneczky Géza személyes hangú írását pedig a miskolci Műút-könyvek ezzel a kiadvánnyal induló sorozata jelentette meg.
Dossi – aki amúgy 2008 novembere és 2009 januárja között a firenzei Palazzo Stozziban (kurátortársával, Franziska Norival karöltve) kiállítást is rendezett Művészet, ár és érték címmel, amelyen mások mellett a mai képzőművészeti piac olyan legnagyobb sztárjai, mint Damien Hirst, vagy Takashi Murakami, vagy éppen a falra firkáló „szegényházi” román Dan Perjovschi munkái között bemutatta Eva Grubinger osztrák képzőművész 1996-ban készített Hype! című társasjátékát is, amely a kapitalizmust „tanító” klasszikus Monopoly mintájára a művészet körül forgó pénz világába vezeti be játékos formában a gyerekeket – könyvében példák és elemzések során keresztül mutatja be a művészeti piac szereplőit, a gyűjtőt, a kereskedőt és a művészt (ebben a fontossági sorrendben), valamint e piac működését; míg Perneczky elsősorban az emlékeire és tapasztalataira hivatkozva, sok konkrét példát felidézve bolyong „a művész-galerista-műgyűjtő háromszögben”. És ami e lap olvasóinak különösen érdekes lehet: mind a ketten jelentős teret szentelnek a folyamatokban a múzeumok megváltozott szerepének és egyben lehetőségeinek is.
És végül még valami: a Piroschka Dossi könyvének végén található csaknem tízoldalas jegyzetapparátus hatalmas további forrásanyaggal szolgálhat mindazoknak, akik nagyobb jártasságot szeretnének szerezni a művészet és a pénz egymást jelentősen átfedő világában.
Piroschka Dossi: Hype!
Művészet és pénz. Corvina Kiadó, 2008
Perneczky Géza: Rózsák nyesése
Kalandozás a művész-galerista-műgyűjtő háromszögben. Műút-könyvek No1., 2008