Változás közben, bővítés előtt
A Zsidó Múzeum gyűjteménye
MúzeumCafé 9.
A gyűjtemény értéke felmérhetetlen: „egyrészt történeti, másrészt – anyagánál fogva – tezaurált, azaz felhasznált anyagértéke és külön készítői értéke is van, attól függően: hol, kinek készült”. A gyűjtemény nagyobb része állandó kiállításon látható a múzeum első emeleti termeiben. Alapkoncepciója szerint a zsidó élethez kapcsolódó rítu-sokat és ünnepeket mutatja be.
A magyarországi zsidóság 1896-ban, az ezredéves kiállítás alkalmával döbbent rá arra, hogy igen kevés értékes tárgyi emlékkel rendelkezik történeti múltjából. Erre az alkalomra hitközségektől és magánszemélyektől gyűjtötték össze azt a kilencven darab műtárgyat, amelyek között nem volt olyan régi, ami a zsidóság és a magyarság együttélését történetileg bizonyította volna. Ez a felismerés mindenképpen motiválhatta azt a törekvést, melynek nyomán a Zsidó Múzeum gondolata kivirágzott. Szabolcsi Miksa az Egyenlőség című lapban egyenesen azt írta: „Teremtsünk egy zsidó gyűjtemények tárát, melynek a kiállított és be-küldött, de visszautasított tárgyak képezzék a törzsét, és melyet szaporítani, gazdaggá és híressé tenni a jövő feladata”. Büchler Sándor a forrásdokumentumok és a történeti iratanyag gyűjtését és bemutatását szorgalmazta. Kezdeményezésük nyomán lelkes gyűjtő- és szervezőmunka indult meg a zsidóság körében.
Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat (IMIT) felkarolta a kezdeményezést, 1909-ben tartott ülésén indítványt fogadott el, és döntött a múzeumbizottság felállításáról. Az intézmény jövőbeni feladatait már a bizottság fogalmazta meg, miszerint össze kell gyűjteni és meg kell őrizni a zsidó vallásos életnek „a hajdani nemzeti múltból fennmaradt emlékeit, történelmi küzdelmeinek, szellemi mozgalmainak elszórt tanulságait”. Kiáltványban szólította fel a magyar zsidóságot, hogy évi járulékkal, adományaival, alapítványokkal, letétekkel segítse a múzeum megvalósítását. Ennek eredményeként értékes darabok kerültek az alakuló gyűjteménybe. Ezek adják a múzeum törzsanyagát.
Közülük kiemelkedő értéket képvisel a Pesti (33 darab) és az Óbudai (13 darab) Chevra Kadisa Izraelita Szentegylet, a Nagykanizsai (36 darab), az Óbudai (25 darab), Kabai (1 darab) Izraelita Egyletek tárgy-együttese, amit az is bizonyít, hogy az Iparművészeti Múzeum 1950-ben egyedi védettség alá helyezte ezeket és az Országos Zsidó Vallási és Történeti Gyűjtemény 175 további műtárgyát is, mint a magyar kulturális örökség darabjait. Az egyedi védettség feloldására csak 2008-ban került sor (a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal által), annak ellenére, hogy időközben ez az intézmény is közgyűjtemény lett. Ennek az okát abban kell látnunk, hogy 2001-ig nem történt meg a védett egyházi javak felülvizsgálata. Az első, de folyamatosan gyarapodó gyűjtemény 1913-ban egy Hold utcai bérelt lakásban kapott helyet, első kiállítását 1916-ban nyitották meg hivatalosan a közönség előtt. Ekkor készült el a gyűjtemény első leíró katalógusa is. A múzeum 1929-ben a Wesselényi utcai zsidó polgári iskolában kapott új helyet, majd 1931-ben elfoglalta végleges helyét a Dohány utcai zsinagóga melletti, kiállításokra is alkalmas épületben. Ebben az évben a múzeumbizottság is feloszlott, a gyűjteménnyel kapcsolatos feladatokat az autonóm Országos Magyar Zsidó Múzeum Tudományos és Művészeti Egyesület vette át.
A mai gyűjtemény túlnyomó részét a judaikák (zsidó szakrális tárgyak) alkotják, de a magyarországi Holocaust történeti relikviáit is őrzi. Műfa-jok szerint képző- és iparművészeti tárgyakból (10 000 tétel), könyvekből és levéltári dokumentumokból, valamint történeti fotóanyagból áll (utóbbiak revíziója most folyik). A gyűjtemény értéke felmérhetetlen: „egyrészt történeti, másrészt – anyagánál fogva – tezaurált, azaz felhasznált anyagértéke és külön készítői értéke is van, attól függően: hol, kinek készült”. A gyűjtemény nagyobb része állandó kiállításon látható a múzeum első emeleti termeiben. Alapkoncepciója szerint a zsidó élethez kapcsolódó rítusokat és ünnepeket mutatja be (Sabat, Ros hásáná, Szukot, Széder, Purim). Ezt egészíti ki, teszi teljessé a magyarországi Holocaustra emlékező kiállítási egység. Az AVIV Iroda szervezésében idelátogató turisták számára idegen nyelvű tárlatvezetéseket és külön programokat is szerveznek. A második emeleten időszaki tárlatokat rendeznek, mindegyikhez kiadvány is készül (legalábbis ez ideig), ezt alapkövetelményként kezelik.
A Zsidó Múzeum, melynek mai tulajdonosa a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (MAZSIHISZ), szinte a kezdetektől fogva anyagi gondokkal küzd. Az állami támogatás a MAZSI-HISZ költségvetésébe kerül, csupán kis hányadát kapja meg az intézmény, amiből csak a legfontosabb működési kiadásokat tudják fedezni. A gyarapítás többnyire adományokból, felajánlásokból történik ma is. A restaurálási, állagmegóvási munkákra pályázatok útján próbálnak anyagi forrásokat teremteni. A saját bevétel bizonytalan jövedelemnek számít, mert igen sajátos helyzetben van az intézmény. A havi 9800 fő látogató az AVIV Jegyiroda szervezésében látogatja a Zsinagógát és a Múzeumot, egy belépőjeggyel. Ebből következően átláthatatlanok a bevételi adatok, nem kevés problémát okozva.
A múzeum szakalkalmazotti létszáma jelenleg négy fő (Képző-és iparművészeti gyűjtemény egy-egy fő, levéltár egy fő, oktatás és ifjúsági felelős, valamint könyvtári állomány egy fő), az üzemeltetés feladatait nyolc fő (két technikai munkatárs, öt tárlatvezető, egy recepciós), az adminisztrációt egy fő látja el.
Napjainkban változás előtt van a Magyar Zsidó Múzeum: dr. Békési Éva személyében új igazgató került az intézmény élére. Óvatosan tervez, igyekszik a helyzethez igazítani elképzeléseit. Kiemelt feladatnak tartja a látogatók körének bővítését, a szakmai színvonal emelését, s ehhez megoldandónak a szakalkalmazottak létszámának növelését, s hogy a programokat egyre többen látogasssák. Az intézménynek igen jó, gyümölcsöző szakmai kapcsolatai vannak a külföldi társintézményekkel. Ezek ápolása, fejlesztése mellett az igazgató a hazai társintézményekkel való együttműködés kiépítését is kiemelt célnak tekinti. Kívánjuk, hogy „tegye gazdaggá és híressé” a Magyar Zsidó Múzeumot, ahogyan azt az alapító elődök kívánták!