Címke nélkül is európai kultúrváros
Miskolc, a város, amely lehagyta saját múltját
MúzeumCafé 9.
Miskolc hajszállal maradt le a 2010-es Európa Kulturális Fővárosa címtől. A Kultúra Magyar Városa 2008 elismerést viszont megkapta. A hajdani acélváros – amelyet az Edda Művek rock-balladája szerint jobb volt egykor elhagyni – ma barátságos, vendégváró kultúrcentrum. Hamarosan Rock Múzeum is nyílik egyik hajdani ipartelepén. Miskolc a csillagtúrák alapbázisa, a Bükk közelsége még vonzóbbá teszi a várost, melynek változásaiban komoly szerepe van jelenlegi alpolgármesterének, Fedor Vilmosnak.
Fedor Vilmos miskolcinak született. Végzettsége szerint üzemmérnök, politológus. Nem titkolja: ösztönösen, hályogkovács módjára kezdte a városfejlesztést. Persze komoly gondolatai is voltak városa jövőjéről. Ám úgy látja: sosem lett volna profi városfejlesztő, ha nem talál társakat a feladathoz. De eltelt némi idő, míg intuíciói, elképzelései gyakorlattá váltak.
Fedor Vilmost tősgyökeres miskolciként mindig zavarta, amikor lekezelő mosoly nyugtázta hovatartozását. Például a 70-es években a honvédségnél. Debreceni, szegedi, pécsi katonatársai mind úgy vélték: míg maguk történelmi városok polgárai, Fedor honvéd szűkebb pátriája lényegében kurta múltú szocialista találmány. Afféle ipari képződmény.
Ez a vélekedés csak mostanában kezd megváltozni. A tévhiteket még a rendszerváltást követő években is életben tartotta (három cikluson át) az egymást követő kormányzatok – mondjuk úgy – tehetetlensége. Amelyek a gazdasági törvényszerűségek ellenére pumpálták a pénzt a miskolci kohászatba. Fedor Vilmos szerint már a 80-as évek közepétől érezni lehetett, hogy még a Kádár-kor legvidámabb barakkja sem tudná magát elsáncolni azoktól a folyamtoktól, amelyek tönkrevágták a nyugat-európai országok egyes iparvidékeit.
Miskolcon mégis csak az ezredforduló közeledtével ütött be a krach. De akkor nagyon. Az ipar leállása tizenkilencezer családot érintett. A városból megindult az elvándorlás, lakóinak száma drasztikusan csökkent.
Fedor Vilmos már korában azon törte a fejét: miként lehetne „visszaadni” a világnak a méltatlanul elfeledett várost. A gazdasági kényszer tovább ösztönözte a lokálpatrióta felbuzdulást. A megoldás kulcsa egyébként szem előtt volt addig is. Fedor Vilmos pontosan tudta: Miskolcot nem a Rákosi-éra iparosítása teremtette meg. Az inkább csak ártott az „imidzsének”. Miskolc 2010-ben ünnepli fennállásának 800. évfordulóját. A Bükk kagylójában elterülő települést már fekvése, természeti adottságai is különlegessé teszik. A Bükkben eredő és a Sajóba torkoló Szinva-patak nyugat-keleti irányban teljesen átszeli a várost, különleges hangulatot teremtve az érintett részeken. Közel van a Hámori-tó, találni arra tufa- és cseppkőbarlangokat. A miskolctapolcai Barlangfürdő pedig unikum a maga nemében.
A Miskolc belvárosában található – Európában egyedülálló – kilencszáz borospince sem a szocialista acélipar hozadéka. Ahogyan a Miskolccal összenőtt Diósgyőr középkori, királynéi vára sem. 1823-ban, az akkor 18 ezres lélekszámú Miskolcon magyar nyelvű színházat építettek. Az ország mai határain belül ez volt az első. A teátrumot olyan művészek fémjelezték, mint Déryné, a Latabárok, Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán. Vagyis: környezet, épületek és a város legendáriuma is adott volt ahhoz, hogy arra jövőt lehessen építeni.
Fedor Vilmos még „hályogkovács” korszakában érzett rá: a szélesebben értelmezett kultúra az, amelynek segítségével „újra lehet fogalmazni” Miskolcot. Első körben a belváros megszépítését tűzte ki céljául. Amihez „utat” is talált, miután alpolgármesterré választották. 2003-ban négy építész, két kertépítő és két iparművész kereste fel az irodájában. Két kéréssel fogadta őket. Az első az volt: hagyják a „párttagkönyvüket” az előszobában. A másik kérés így szólt: gondolják újra a várost, de ne önmegvalósítóként, hanem élhető tereken töprengve. Meggyőző volt, lett csapata.
Értelem és érzelem dominált Fedor Vilmos első „píáros” projektjében is. A Vendégségben Miskolcon című program során országosan ismert embereket láttak vendégül. Annyit kértek tőlük: fotózzák le, ami tetszik nekik, és azt is, ami nem. Többek között Koncz Zsuzsa, Vágó István, Kepes András, Nagy-Bandó András járta kamerával Miskolcot. Volt hírértéke. Fedor Vilmos időközben végigtanulmányozta több, Miskolchoz hasonló adottságú nyugat-európai nagyváros fejlesztési stratégiáját is. Köztük olyan ipari városokét, mint Glasgow, Liverpool, Essen. A hályogkovácsból profi városmenedzser lett, kész koncepcióval. Tudta: hamarosan kiírják a 2010-es Európa Kulturális Fővárosa pályázatot.
Már csak a „kollektív tudat” kisebbrendűségi komplexusát kellett legyőznie. Szakemberek, képviselők, de a város lakóinak többsége is úgy érezte: bár városuk szépül és épül, a nagy nyilvánosság megmosolyogná próbálkozásukat. Mert azt gondolnák: túl sokat képzel magáról a hajdani acélváros.
Az alpolgármester viszont – a menedzser pszichológiai érzékével – az újabb lehetőséget látta meg a faramuci helyzetben. Ha sikerül legyőzni az össznépi félszegséget, akkor az egész város csapattá formálódhat. Meggyőzte az illetékeseket, hogy muszáj pályázni. Miskolc első körben a tizenegy aspiráns közül hetedmagával jutott tovább. Első helyen, holtversenyben Péccsel. A végső döntés előtt Miskolcon volt a legnagyobb részvétel az internetes szavazáson. Felbuzdult az egész város. Fokozta az önbizalmat, hogy sok fővárosi illetőségi újságíró is felfedezte végre Miskolcot, és a város mellett kampányolt. Aztán nyert Pécs. Fedor Vilmos nem tagadja: volt némi elkeseredés. Ám a miskolci fejlesztések már a Kulturális Főváros pályázata előtt megindultak. A legtöbb projekt megvalósításáról a „vetélkedőtől” függetlenül döntöttek. A bánat nem tartott sokáig.
Miskolc ma már címke nélkül is európai kultúrváros. Átgondolt koncepciók, pontosan megfogalmazott pályázatok „hozzák” az uniós pénzeket. A város céljait a legkülönbözőbb rendezvények hitelesítik. Nincs min mosolyogni. A februári Kocsonya-fesztiválnak – egykori városi legenda adta hozzá az écát – tavaly kétszázezer látogatója volt. Az ezredforduló óta évente megrendezett Miskolci Nemzetközi Bartók+ Operafesztiválnak világsztárok a vendégei.
Miskolc fejlesztésének ma már aktív önkéntesei a helyi vállalkozók is. Ők alapították a Múzsa-díjat, amelyet minden évben az nyer, aki a legtöbbet teszi a város fejlesztéséért.
Magánszemély gyűjtötte össze azt a több száz – felbecsülhetetlen értékű – népviseletet is, amely egy egykori ipartelep – különleges építészeti megoldásokkal átalakított, főként uniós forrásból megvalósuló – épületkomplexumában kap majd helyet. Tudományos kiállítás, veteránmotor-gyűjtemény mellett lehet majd látni a felöltöztetett bábukat. Szomszédságukban lesz a Magyar Rock Múzeum is. Utóbbi szintén nem ad hoc ötlet: Miskolcon volt az első hazai rock-fesztivál 1973-ban. Az Illés, az Omega és a Metró együttesek egy-egy tagja vállalt szerepet a múzeum feletti védnökséget ellátó alapítványban. Fedor Vilmos úgy véli: ha nem légből kapott az ötlet, van mire építeni egy elképzelést, akkor azt már csak menedzselni kell. A jövőtől sem aggódik: a miskolciak megértették, hogy nem az önkormányzat színe a fontos, hanem a városé.
Fedor Vilmos 1954. október 28-án született Miskolcon. Édesapja asztalossegéd volt, majd 1936 és 1945 között hivatásos katona,
később asztalos a miskolci Lenin Kohászati Művekben. Édesanyja előbb kalauz, majd 1950-től a Miskolci Közlekedési Vállalat pénz-tárosa. Fedor Vilmos miskolci iskolái után a kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán szerzett üzemmérnöki oklevelet. 1979-től két évig termelésfejlesztő volt a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat miskolci üzemegységénél. 1981 és 1987 között a KISZ Miskolc Városi Bizottságánál kulturális és oktatási ügyekkel foglalkozott. 1990-ben szerzett politológus diplomát a moszkvai Politikai Főiskolán. A rendszerváltás után az MSZP „alkalmazottja” lett. Fiatal korától meghatározó életében a zene: a pol-beat, a táncház-mozgalom éppúgy, mint a rock.