Ahol a költő „nyugovást” talált
Babits Mihály esztergomi házának története
MúzeumCafé 10.
Babits Mihály 1924-ben vásárolt házat Esztergomban. Tizenhét nyarat töltött az előhegyi lakban. 1934 júliusában írta az Esztergom és vidéke című lap: „Minden évben közöttünk van nyáron, helyesen: felettünk tölti el szabadságos napjait. Úgy érezzük, hogy amióta Esztergomban van, szeme van az Előhegynek. Rajtunk és életünkön a tekintete, érezzük meleg barátságát, szeretetét, keze simogatását. Ennél is többet ad: írásokat, mik fiainknak is szólnak. És mit adhatunk mi?” A felújított, májusban megnyíló Babits Mihály Emlékház működtetői választ találtak a kérdésre.
A minták között két felirat. Az egyik Horatius-sor: „Non ebur neque aureum”. Azaz: Sem elefántcsontból, sem aranyból. Arra utal: vityillóját Babits nem gondolta földi panteonnak. A másik Zrínyi-idézet: „Adsz nyáron nyugovást és szép csendességet”. Vagyis: ennyit várt, s kapott Babits a háztól. Amúgy a költő szigorral firtatta nagynevű látogatóit: tudják-e, honnan valók a falakra írt sorok?
Emlékhelyek esetében gyakran említik: mennyire jelenvaló ott annak a szelleme, akit megidézni kívánnak. Hiszen erős hatása lehet a tárgyak, ereklyék, képek sokaságának. Persze az is megeshet: a vitrinbe zárt múlt nem sarkall többre puszta bámészkodásnál. Három hónappal a májusi nyitás előtt még nincsenek tárlók, fotók a falakon. Bútor akad, ám azokból talán csak egyetlen eredeti darabja a háznak. Néhány másik a Petőfi Irodalmi Múzeum közreműködésével került oda. Persze azok is Babitséi voltak egykor – csak éppen más városban, más lakásban.
Ám tény, ami tény: a felújított, még kissé szellős épület így is erős hatással van az emberre. Oka ennek egyfelől a táj, amely körbeveszi. Másfelől a ház aurája. Meg persze az, hogy a kísérő múzeumi ember nem rutinkalauz. A Babits Emlékházat gondozó Balassa Bálint Múzeum munkatársa, Tóth Franciska nem csupán érti, de át is érzi mindazt, amiről beszél. Titulusa sem hétköznapi: irodalmi muzeológus, magyartanár. Megállunk a tornácon, és mindjárt akad korfestő meséje: Babits Mihályt az előhegyi ház panorámája ihlette olyan költeményekre, mint például a Dal az esztergomi bazilikáról, vagy a Csonka Magyarország. Egyik-másikból – idézi a múltat Tóth Franciska – olykor egész sorokat törölt a cenzúra.
A domb magasából rálátni a Várhegyre, a Bazilikára, a Dunára. És persze a folyón túli, egykori magyar vidékre, amely pár évvel korábban került csak a határ túloldalára, hogy Babits Mihály Esztergomba érkezett. A látképpel szemben, a tornác falán magyar írók, költők, festők sajátkezű aláírásai. Vendég volt itt Móricz Zsigmond, Füst Milán, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Karinthy Frigyes, Németh László, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Weöres Sándor, Radnóti Miklós, Márffy Ödön, Kárpáti Aurél, Gellért Endre, Halász Gábor, Ignotus Pál, Keresztury Dezső. Erős hatású névsor.
A ház bejárata az üveges verandára nyílik. Ott estek a nagy ebédelések, beszélgetések, de egymagában is ott időzött legszívesebben a költő. Onnan a hálóba jutni, amelyet Babits dolgozószobájától boltív választ el. Annak szélein festett növényminták. Einczinger Ferencnek, a helyi Takarékpénztár volt igazgatójának míves munkája. Soktudású ember volt.
A minták között két felirat.
Az egyik Horatius-sor: „Non ebur neque aureum”. Azaz: Sem elefántcsontból, sem aranyból. Arra utal: vityillóját Babits nem gondolta földi panteonnak. A másik Zrínyi-idézet: „Adsz nyáron nyugovást és szép csendességet”. Vagyis: ennyit várt, s kapott Babits a háztól.
Amúgy a költő szigorral faggatta nagynevű látogatóit: tudják-e, honnan valók a falakra írt sorok? Állítólag csak Szerb Antal ment át vizsgán. Ugratták is: könnyű neki, hiszen éppen akkoriban írta meg a magyar irodalom történetét.
Babits Mihály dolgozószobájában látható Basch Edit festménye, az ikonszerű Madonna. Párja az emeleti helységben, Babits feleségének, Török Sophienak egykori ágya felett: Madonna gyermekével.
– Megrendítő – kommentálja kísérőnk –, ha belegondolunk: Babits asszonyának nem volt gyermeke.
Babitsék priváttörténetének persze könyvtárnyi az irodalma. Az előhegyi sétán annyi kerülhet fókuszba: hogyan találtak ide, szereztek itt házat?
A költőt és asszonyát – meséli Tóth Franciska – dömösi nyaralásuk idején invitálta Esztergomba a Nyugatosokhoz tartozó Kárpáti Aurél. Hajón érkeztek, a Dunáról látták meg először a várost. Babits Mihályt lenyűgözte a hajdani királyi székhely. A bazilika „az ünnepi karzaton”. Ráadásul a táj szülőföldjére, a szekszárdi dombokra emlékezette. Házat akart itt, de gyorsan. Csupán pénz kérdése volt a dolog.
Dante Paradicsomának lefordításáért kapott kiadójától akkoriban Babits komolyabb összeget. Amelyből azért házra nem futotta volna. Azonban továbbadta fialtatni a honoráriumot. Jelesül a Nyugatban költőként is publikáló dr. Nagy Zoltán ügyvédnek. A poétikus jogtudor pedig banki tőzsdeosztály vezetőjét vonta az ügyletbe. Utóbbi – óvatosságból – a legszolidabb papírokba fektette a pénzt. Ám azok váratlanul megbolondultak: egyik napról a másikra duplájukat érték. Így vált – néhány további gyors és hihetetlen tőzsdei fordulat után – a komolyabb összeg jelentőssé. Végül Babits és felesége 35 millió inflációs koronáért megvehette a 222 négyszögölnyi előhegyi telken a kicsinyke, szoba-konyhás parasztházat. Az adásvételi szerződés szerint 1924. március 27-én, Toldezsán Istvánné Mészáros Ilonától. Később a kertet és a házat is bővítették. Erre ösztönözte Babitsékat a természet is. Aztán 1924 májusában nagy esők jöttek, minekutána leomlott a ház egyik oldalfala. A költőt telefonon értesítették, miközben még aznap este önszorgalomból a helyszínre siettek a következő urak: Tipary Dezső, Olajos János, Vodicska István. Utóbbi helyi építőmester volt, apósa Olajos János tanárnak. Tipary Dezsőnek pedig – a már említet Kárpáti Auréllal egyetemben – abban lett később szerepe, hogy Babits Mihály megismerte a fentebb ugyancsak megidézett Einczinger Ferencet, aki idővel Babits Mihály legjobb esztergomi barátja lett.
Babits lassan-lassan bővülő előhegyi háza az elvonulást szolgálta. Ugyanakkor a ház ügyei kapcsán – amelyek intézése újabb és újabb ismeretségeket hozott – a költőfejedelem a Duna-parti város megbecsült polgárává lett. Az irodalomtörténeti vonatkozásokhoz tartozik: Babits Mihály 1928. december 9-én tartotta székfoglalóját az esztergomi Balassa Bálint Művészeti Társaságban. 1935-ben pedig a Vajda János Irodalmi társaság tartotta ülését a városban. Ami pedig az Esztergomban született verseket illeti: nem kevés akad belőlük. Néhány a sok közül: A gazda bekeríti házát, Verses napló, Vers a csirkeház mellől, Dzsungel-idill, Hegyi szeretők idillje, Ildikó, Ádáz kutyám, Holt próféta a hegyen. Itt készült több középkori himnusz és az Oedipus Kolo-nosban fordítása is. És az esztergomi házban írta a Jónás könyvét. Babits Mihály művei – hiába a szép esztergomi nyarak – idővel mind borongósabbak lettek. Oka volt ennek az 1934-től már észrevehető nehéz légzése, majd a későbbi években elhatalmasodó betegsége is. Gégerák. Ám az előhegyi verandán még utolsó napjaiban is talált „nyugovást”. 1941 nyarán írásban kérlelte feleségét a „beszélgető füzetében”: hadd maradjon még városában, domboldali házában.
Augusztus 2-án vitték csak fel a pesti onkológiára. Két napra rá elhunyt. Özvegye később már nem szívesen látogatta az esztergomi kísértetházat. Utoljára 1943 júniusában jár ott Einczinger Ferenccel. Összeszedték, elszállították a legfontosabb bútorokat, könyveket, tárgyakat. A többit idegenek hordták szét idővel. A háború után a ház örömlányok tanyája lett. Később egy tanár vette bérbe, majd egy rendőrtörzsőrmester lakta. Azt követően szükséglakásként kapta meg egy gazdálkodó, aki kecskéket és baromfikat tartott a lakószobákban. A pusztuló épületet végül 1960-ban nyilvánította védetté az Országos Műemléki Felügyelőség. Az első helyreállítás után 1961. augusztus 6-án nyitották meg emlékházként. 1983-ban, Babits születésének centenáriumára ismét tatarozták. 1991-ben, a költő halálának 50. évfordulójára a házat és a kiállítást teljesen felújították.
A Babits emlékház sokadik újjászületése a 2008-as Babits Évben kezdődött Esztergom Város Önkormányzata, az Oktatási és Kulturális Minisztérium, a Magyar Irodalmi Emlékházak Egyesülete és a Petőfi Irodalmi Múzeum összefogásával. Nem volt két fillér az építkezés. És ez sem rutinból történt.
A Babits ház „gondozóinak” projektje választ ad a hajdani újság kérdésére. Vagyis arra: mivel viszonozhatja az utókor egy alkotó életművét? A zegzugos, múltidéző épületben most modern lakótér is helyet kapott. Nem tárlóknak, múltat idézni. Kortárs művészeknek lesz alkotóműhelye.
Babits Mihály Emlékház
Várhatóan 2009. május 1-jétől lesz látogatható.
2500 Esztergom, Babits Mihály u. 11. Személygépkocsival a Siszler út felöl (a Református Templom mellett) közelíthető meg.
Telefon: +33-412-185
E-mail: balassamuz.e@vnet.hu
Nyitva tartás: keddtől vasárnapig 11-től 17 óráig
Belépőíj: felnőtt: 200 forint, diák és nyugdíjas: 100 forint.
www.balassamuzeum.hu