Régészeti helyszínelők
MúzeumCafé 11.
A Régészeti nyomozások Magyarországon című kötet hiánypótló a nagyközönségnek szánt régészeti könyvkiadásban. A szerkesztő előszavában hivatkozik arra a két nagy sikerű könyvre (A magyar régészet regénye, 1968 és Régészeti barangolások Magyarországon, 1978), amelyhez nemcsak szerkesztési elveiben, de megjelenésében, tipográfiájában is köthető ez a könyv. Minthogy azonban egy újszülöttnek minden vicc új, és ebben az esetben már felnőtt korúak az újszülöttek, akiket nem emlékeztet semmire a külalak, fontos, hogy a könyv önállóan is el tudja adni magát. Erre pedig alkalmas a szép, kézbe illő megjelenés, a jól kitalált könyv- és fejezetcímek. Arra a kérdésre azonban, hogy sikerült-e olyan olvasmányos könyvet összeállítani, amelyet egyéjszakás lendülettel olvas a krimi- és régészetkedvelő közönség, nem mernék igenlő választ adni. Egyrészt nem érdemes végigrohanni a könyvön, sok olyan részlet van benne, amelyeket csak lassan, – gasztronómiai hasonlattal élve – ízlelgetve szabad olvasni, másrészt nem sikerült megszabadulni a szakmai publikációk kötelező apparátusától, ami viszont nagyon megnehezíti a laikusok számára az olvasást. Még zárójelben sem szabad a szakmán kívül értelmezhetetlen mondatokkal (Nemejcová-Pavúková rendszerében IIA-nak megfelelő fázis), vagy követhetetlenül hosszú és ismeretlen „horizontokkal” (Rixheim/Rigsee/Baierdorf/Caka/Tirol I/Canegrate/Montelius III) terhelni az olvasót, mert nemcsak a fonalat veszíti el, hanem a kedvét is az olvasástól. Márpedig akit érdekel a régészet, annak érdemes végigolvasnia a könyvet, hiszen nem egyszerűen esettanulmányok gyűjteménye ez a kötet, hanem átfogó képet ad a régészet mai feladatairól, kutatási módszereiről.
Ahogyan a nyomozásban harminc évvel ezelőtt Colombo hadnagy szükséges felszerelése néhány szivar és egy gyűrött ballonkabát volt, úgy a régészeti ásatások eszközkészlete sem volt bonyolultabb az ásó-lapát-spakli technológia-sornál. Ma a legnépszerűbb krimik főszereplői egész csapatok (Helyszínelők), a munkában a keresztkérdésekkel egyenrangúak, az eset felderítéséhez elengedhetetlenek a bonyolult laboratóriumi vizsgálatok. Hasonló tendencia figyelhető meg a régészetben is: egyre fontosabbá válnak a természettudományos módszerek. A 19 cikkből kettőben új technikákat mutatnak be (Régész a pilótával – légi-régészet, Darabolós gyilkos a fürdőben – dendrokronológia), további háromban pedig az anyagvizsgálatokra építenek a szerzők a következtetések levonásában (Szarvasagancsok, Őskori bányászok a Kárpát-medencében, Gyöngyöm, gyöngyöm…), vagy maguk a szerzők művelői valamelyik társtudománynak (zoológia, antropológia, geológia, térinformatika). Szerencsére megtalálható a könyvben az igazi régész-kaland is. A kötet egyik legjobbja, Szabó Géza Istenek a vízben című beszámolója nemcsak a témának köszönhetően lett „olvasóbarát”, hanem azért is, mert jól van megírva. Igaz ez a Hogyan kell megfejteni egy római feliratot? című fejezetre is, amelyben Tóth István kalanddá változtatja az epigráfiát, igazolva a régi igazságot, hogy bármi lehet érdekes, ha megfelelően beszélnek róla. Szemléletesen bemutatja a tudományos munka lépéseit és a következtetések korlátait is. Láthatjuk, milyen sok információt lehet kiolvasni egy töredékből, ha értő kezekbe kerül. Ez utóbbi megállapítás a kötetre is igaz, a szerzők az apró részletek megfigyelésére, a régészeti aprómunka hasznosságára tanítanak. Nem térhetek ki minden részletre, bár szívesen elemezném, milyen élmény megismerkedni a korszakos régészeti felfedezéseken dolgozó olyan emberekkel, mint Dancza János (Nagy barlangok kisgyermekei), emlékezni Balás Vilmosra (A fekvő nyolcas fölfedezése), vagy rekonstruálni a szövés szakmai fogásait úgy, hogy produktumai nem maradtak fent (Menjünk a fonóba!), de a terjedelmi korlát már csak az összegzést engedi: ez a kötet félúton van a szakirodalom és az előképnek megjelölt ismeretterjesztő irodalom között; elolvasását kötelezővé tenném az ugyanezen az úton haladó régész- és történészhallgatóknak.
Régészeti nyomozások Magyarországon
Szerkesztő: Ilon Gábor. Martin Opitz Kiadó, Budapest, 2008