Málló betonlapok alól is a világra tekintenek
A Nógrádi Történeti Múzeum küzdelme és dicsősége
MúzeumCafé 12.
A Nógrádi Történeti Múzeumban tavaly 61 látogató fizette ki a belépőt. Mellettük további 4485 látogató tekintette meg ingyenesen, vagy különféle kedvezményekkel a kiállításokat. Pedagógusok, diákok, fogyatékkal élők, más okból támogatásra jogosultak, vagy az ingyenes verniszázsok vendégei adták tehát a többséget. A múzeumot fenntartó megyei önkormányzat képviselői – pártállástól függetlenül – egyetértettek: ez katasztrofális. Másfelől szemlélve a dolgokat: a mélyből még látszik a fény.
A Nógrádi Történeti Múzeum hol ellenszélben, hol hátszélben keresi új útját. Hamarosan egy újabb projekt, a Munkástörténeti kiállítás megvalósítása kapcsán derülhet ki: melyik a meghatározó széljárás. A kiállításnak már a címe is borzongást kelt az amúgy tradicionális munkásváros, Salgótarján jó néhány polgárában. Miközben ez lehet az a történet, amely húsz év késlekedés után segíthet megtalálni a Nógrádi Történeti Múzeum valódi profilját.
Soványka eredmény az alig félezer látogató egy nagy múltú megye történeti múzeumában. A fizető és a nem, vagy alig fizető publikum aránya pedig valóban katasztrofális. De nincs benne semmi titokzatos. A Nógrádi Történeti Múzeum elődjét éppen ötven éve, 1959-ben alapították egy nagyobbacska, falusi házban. Munkásmozgalmi Múzeum – hirdette a felirat. A mozgalmi relikviák, valamint ipar- és bányatörténeti emléktárgyak 1980-ban kerültek át egy akkoriban ultramodern épületbe. A rendszerváltásig nemigen voltak üres napjai: aki nem látogatta volna saját kedvéből, azt elhozta az iskola, vagy a munkahely. Ám a rendszerváltással megváltozott a helyzet. Miután elveszett az ideológiai tartalom, az intézmény elbizonytalanodott saját profilját illetően. Mondhatni: némi identitászavarral küzdött. Bár Munkásmozgalmi Múzeumból átkeresztelték Történeti Múzeummá, vezetői elsősorban a képzőművészet irányában kerestek új lehetőségeket. Nem is teljesen alaptalanul, hiszen az intézmény még a hetvenes években megkapta a Derkovits Gyula, Gulácsy Lajos, Mednyánszky László és Rippl-Rónai József munkáit is tartalmazó, nyolcszáz darabos Mihályfi-gyűjteményt. A múzeum tavaly decemberben kinevezett új igazgatója, dr. Szirácsik Éva azt mondja: a Mihályfi-gyűjtemény klasszikusainak salgótarjáni jelenlétéről is elsősorban csak a szakemberek tudnak. Ezzel együtt a kortárs képzőművészeknek is rendszeres bemutatkozási lehetőséget adott, illetve ad az intézmény. Falai között rendezik 1980-tól a legnagyobb Országos Rajz Biennálét is. Dicséretes, megőrzendő tradíció. Másfelől: mindaddig fából vaskarika, amíg a múzeum címében a történeti jelzőn van a hangsúly. Azért persze történeti kiállítás is látható itt; egy állandó és egy időszakos. Az előbbi tematikusan dolgozza fel a megye múltját. Utóbbi szülinapi tárlat: az elmúlt ötven év legfontosabb helytörténeti kincseit mutatja be. Mindkettő tárgyszerű, és mentes a direkt ideologizálástól. Csakhogy látogatottságuk átlagos napokon is kissé szellős. Szintúgy a Mihályfi-gyűjtemény és a kortárs alkotók műveiből összeállított Tavaszi Tárlaté. Az új igazgatónő úgy látja: elsősorban a promócióval és a marketinggel van a fő gond. Ezekhez nem lehet pályázati úton pénzt szerezni. Persze azt sem lehet szó nélkül hagyni: az amúgy impozáns felsőszinti, részben üvegtetős bemutatóterekben nyári napon mértek már 46 fokot is. Igaz, még az épület 1980-as átadása előtt szóba jött egy szellőztető-berendezés beüzemelése, de a beszívócsőnek csak a kukatároló mellett akadt volna hely. Ez már akkoriban sem tűnt frappáns megoldásnak.
Ami a jelent illeti: a Nógrádi Történeti Múzeum idén 147 millió forintból gazdálkodhat, ami lényegesen kevesebb, mint a tavalyi összeg. Ráadásul az intézmény fennhatósága alá tartozik, vagyis ebből a pénzből él még legalább fél tucat kisebb községi múzeum, bemutatóhely. Ám Szirácsik Éva nem azért indult tavaly az igazgatói posztért, hogy győzelmét gyors szakmai bukta kövesse. Pályázatában kiemelt szerepet kaptak azok a megoldások, amelyekkel a múzeum akkor is közösségi színtérré változhat, ha erre nincs direkt menázsi. A direktrisz receptje nem bonyolult. A megye civil szervezeteivel, egyesületeivel keresi a kapcsolatot. Többekkel kötött már megállapodást közös programokra. Az idei Múzeumok Éjszakáján például kétszázan léptek fel ingyen a Nógrádi Történeti Múzeumban. Az érdeklődők pedig teltházat produkáltak.
Sokat számít az is, hogy a tervezett kiállításaihoz uniós forrásokra pályázó múzeumot a fogyatékkal élők helyi szervezetei éppúgy támogatják ajánlásaikkal, mint a nógrádi tanintézetek, óvodáktól főiskoláig. A salgótarjáni kórház igazgatója virágokkal ültettette be – saját kertészetének maradékából, nem a „kimeríthetetlen” egészségügyi kasszából finanszírozva – a Történeti Múzeum közelében elnyúló, eladdig kopár földnyelvet. Az emberek felfigyelnek az ilyesmire. A múzeum igazgatónője úgy véli: ha valaki tesz valamit valamiért – például egy közösségi intézményért –, azt kezdi majd a sajátjának érezni. Az elmúlt pár hónap konkrét szakmai eredményei között kell említeni azt is, hogy az ötvenéves múzeum több új kiállítást, konferenciát, múzeumpedagógiai foglalkozást rendez majd az évfordulón. Miközben a megyei levéltárral közösen indulnak az uniós Tudásdepó Expressz pályázatán. Ha nyernek, a múzeumi anyag digitalizálása is felgyorsulhat. És az egyik legnagyobb fegyvertény: az őszi hónapokban a salgótarjáni intézményben lesz látható először Budapesten kívül a Robert Capa-vándorkiállítás.
A múzeum látogatóinak száma – ha tolongásról még valóban nem beszélhetünk – már az elmúlt hónapokban emelkedett. Mindez alighanem az új direktrisz képességeit dicséri. Még akkor is, ha maga inkább a „csodák idejét” és az „égiek kegyeit” emlegeti. Valójában még a csekély tavalyi bevételen háborgó megyei közgyűlés tagjai sem ellenségesek. Csont nélkül szavazták meg azt a 345 millió forint önrészt, amely – egymilliárdos uniós pályázati pénzzel kiegészülve – lehetővé tenné az 1980 óta érintetlen épület felújítását. (Ha minden összejön, lesz légkondi is.)
Azért kekeckedők mindig akadnak. Volt konzervatív képviselő, aki a tudományos munkát kifogásolta. Azt rótta fel: az intézmény csupán azért vette fel profiljai közé a numizmatikát, hogy megfeleljen a megyei múzeum kritériumainak. Bizonyságul állította: egy év alatt egyetlen numizmatikai tárgyat gyűjtöttek. Az igazgatónő nem cáfol. Sok a szakterület, kevés a muzeológus. Ráadásul világválság van. Hatvanegy munkatársukból hetet kellett idén elbocsátania. A Nógrádi Történeti Múzeum tehát hol ellenszélben, hol hátszélben keresi új útját. Hamarosan egy újabb projekt, a Munkástörténeti kiállítás megvalósítása kapcsán derülhet ki: melyik a meghatározó széljárás. A kiállításnak már a címe is borzongást kelt a munkásváros, Salgótarján jó néhány polgárában. Miközben ez lehet az a történet, amely húsz év késlekedés után segíthet megtalálni a Nógrádi Történeti Múzeum valódi profilját. Arra is jó alkalom, hogy a civil világ és a politikai oldal képviselői kibeszéljék mindazt, amit már rég ki kellett volna.
Ami a kiállítás technikai részét illeti: át kell értékelni a múzeum történeti anyagát. Nagyobb hangsúlyt fektetve a tegnapok hétköznapi életét, a társadalom, a gazdaság földközeli történéseit megörökítő tárgyaknak, egyéb dokumentumoknak. Nem elrejtve, helyén kezelve a politikai múlt relikviáit is. Amúgy a Munkástörténeti kiállítás ötlete a jobboldali többségű megyei vezetéstől ered, és a képviselők pártállástól függetlenül támogatták. Az elvek harmóniája talán gyakorlattá válhat. Szirácsik Évának addig is sok a tennivalója. Nemrég a múzeum dekoratőrével, aki egyben az intézmény restaurátora, táblát készítettek a következő felirattal: Nógrádi Történeti Múzeum. Kirakták a legforgalmasabb salgótarjáni utcára néző ablakba. Ugyanis huszonkilenc éve semmiféle felirat sincs a múzeum épületén. 1980-ban megtiltották kihelyezését, mert úgy vélték: rontaná az ultramodern épület összhatását. Hitték, hogy a Kádár-világ építészeti csúcsteljesítménye önmagában – és a világ végezetéig – elég ahhoz, hogy bevonzza a múzeumlátogatókat. Most kiderült: kell a cégér.
Nógrádi Történeti Múzeum
Salgótarján, Múzeum tér 2.
www.nogradi-muzeumok.hu
Telefon: +36-32-310-140
E-mail: nograditmuzeum@nogradi-muzeumok.hu
Nyitva tartás: kedd-péntek: 9-16 óra, szombat: 9-13 óra
Belépődíj: felnőtt 630 forint., diák-nyugdíjas: 310 forint