Szécsi Zsolt építészmérnök
„Végre történik valami azon a téren” – összekötni a régit az újjal
MúzeumCafé 14.
Az eredeti tervet megalkotó építésszel, Szécsi Zsolttal két tárgyalás között beszélgetünk – stílusosan a Szépművészeti Múzeum személyzeti előcsarnokában. Az új épületelemektől a mínusz hatméteres szintig végigvesszük a homogén modernitáson alapuló terveket, szemléltetve a kül- és belcsínt. A munkálatok koordinátora kifejtette szempontjait, elmondta az építkezés előzményeit – és arról is szót ejtett, mi várat magára húsz éve. Tény persze, hogy öt éve indult meg először az a múzeumi látogató-áradat – elsősorban Monet és Miró tárlatai kapcsán –, aminek láttán a vezetőség úgy döntött, hogy a megnövekedett nézőszámból adódó problémákat valahogyan orvosolni kell. Ekkor került fókuszba a kulturális miniszter megbízásából a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat (illetve annak jogelődje, az Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ), és annak vezető építésze, Szécsi Zsolt, és munkatársai. A múzeumfejlesztés terve 2005-re érett be annyira, hogy Brüsszel jóváhagyta, és megszületett az erről szóló kormányhatározat is. A hatósági engedélyeztetés közben indult meg az Építészkamara – nem kevés szakmai vitákkal járó – meghívásos pályázata. Ennek győztese Karácsony Tamás és tervezőcsapata, Sebők Ildikó és Selényi György építészek lettek. – A szakma bizonyos köreiből indult problémagyártás szerencsére nem nyomta rá a bélyegét a munkára – idézi fel indításként Szécsi Zsolt, miközben láthatólag igyekszik lélekben átváltani az előbbi tárgyalásáról. – Korábban jeleztem a kamarának is, hogy ha a bevonás javít a már hatósági fázisba került projekten – márpedig javított –, akkor én ezt nem tartom problémának, sőt, örömmel fogadom. A két terv egyébként szimbiózisban van: sok tervelem maradt meg az általunk készített tervből, ami a Tamáséval összeolvadt, így a két tervből született tulajdonképpen egy. – Szécsi Zsolt egyébként munkakörét tekintve kimeríti a „mindenes” fogalmát: egyik legnagyobb feladata a folyamatba bevont korábbi szakági tervezők (tűzvédelmi szakértők, statikusok, műépítők, épületgépészek stb.) koordinálása, tervezői irányítása az egész épületre vonatkozóan. Másik feladatcsoportja pedig a technológiai terek tervezése, amibe a konyha, az étterem, a látogatóközponthoz csatlakozó vizesblokkok is benne foglaltatnak.
Az építész így foglalja össze a munkáját a kezdetektől meghatározó szempontjait: – Fontos cél volt a ’64-es Velencei Charta alapján az, hogy a műemléki épülettől karakterisztikusan váljon el az új terv – stílusában, anyaghasználatában egyaránt. Ettől függetlenül szerintem jól kiegészíti azt és együtt él vele. Az is alapvetésnek számított, hogy a Schickedanz Albert által megálmodott millenniumi épületet ne bolygassuk, és ha hozzáteszünk, a legnagyobb alázattal tegyük azt. Továbbra is követjük a meglévő közlekedési és gyalogos rendet, ám húsz éve várat magára a Hősök tere rendezése – vált át hirtelen a nyugodt hangszínről kissé szomorúbba az építész. – Ötletbörzében pedig nincs hiány: felmerült, hogy a Hősök tere alatt össze kéne kötni a két nagy múzeumot egymással, szó esett a kisföldalatti alagútjának beintegrálásáról, illetve olyan elképzelés is született, hogy az egész tér alatt mélygarázs készüljön. Ekkor persze jöttek a 64 vármegyéből idehozott megszentelt földdel. Ezért csak annyi történt, hogy elkészültek ezek a díszvilágítási kandeláberek, amikhez szépen hozzá lehet láncolni a kukákat. Eközben az egyetlen vendéglátóipari egység a szerencsétlen turistáknak egy fapavilon-büfé a Városligetben. A mi tervünkben egyébként megszületett az Állatkerti sétány méltó helyreállításának gondolata is – hiszen a kocsik egymás hegyén-hátán parkolása eléggé provinciális –, de az anyagi források hiánya miatt ez ebben a fázisban nem fog megvalósulni. Azt is tervezzük, hogy erre a sétányra visszahelyeznénk a Hősök teréről „kilökődött” III. Károly-, Ferenc József- és Mária Terézia-szobrokat is. A lényeg, hogy most végre történik valami azon a téren – zárja mégis kissé optimistábban a gondolatmenetet a műemlékvédelmi szakember.
Az eddig klasszikus patinájával hódító Szépmű-vészeti Múzeum tehát nem csupán „kinyújtózkodhat” százkét éves álmából, hanem a letisztult modernitás jegyében kap új kiegészítőket. Az épületet körbevevő közterület minden elemét elbontják – a járda vonaláig, magát a Hősök terét már nem érintve –, hogy létrejöhessen a megálmodott új arculat. – A felszínen három új látványelem lesz – mondja Szécsi Zsolt. – Az egyik egy harmadolással képzett új bejárat a díszlépcsőbe metszve, Tamásék ötlete nyomán. A másik elem eredetileg egy üvegkocka lett volna a múzeum baloldalán, de a művészeti tanács ajánlására ez végül egy képzőművészeti alkotás lesz. A harmadik pedig a Városliget felől egy teraszos lejutás a mínusz hatméteres szintre: ott lesz a fogadócsarnoka az új bővítésnek. A benti 6000 négyzetméteres bővítés pedig önmagában új látványelemként fogadja majd a látogatókat: a mínusz második emeleten lesz egy turisztikai látogatótér előcsarnokkal, múzeumshoppal, vizes-helyiségekkel, információs központtal, étteremmel és kávézóval. Valamint szintén ezen a szinten lesz kialakítva egy foglalkoztató-terem, egy oktatási központ és egy multifunkcionális előadóterem. Ami a stílust illeti, hatalmas, egyszerű felületek lesznek, semleges burkolatokkal: a térszerkezet és a behelyezett műtárgyak fognak dominálni a homogén térben. Mindezek összességében nagyon jó építészeti hátteret fognak biztosítani a funkcióhoz – fejezi be Szécsi Zsolt az elképzelések számbavételét.