Volt-e Pécsen háza Drakulának?
A Széchenyi téri régészeti ásatás
MúzeumCafé 15.
Hosszú és nehéz folyamat végéhez közeledik régészeti szempontból a pécsi Széchenyi tér felújítása. Számos okból a megelőző régészeti kutatások csak az utolsó utáni pillanatban kezdődhettek meg. A Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat régészei így feladataik jelentős részét az építők munkájával párhuzamosan végezték. A lelkes és lelkiismeretes fiatal régészcsapat komolyan küzdött a Pécs történeti központjában lévő régészeti örökség védelméért. Munkánk során gyakran szembesültünk a közelmúlt földmunkáinak már-már barbár, a történeti örökséget módszeresen pusztító nyomaival. Például a közművek miatt az alapokig elbontott és rétegtani összefüggésrendszerétől megfosztott, országos jelentőségű műemléki értéket képviselő középkori Szent Bertalan templom szinte csak falcsonkok alapján volt vizsgálható. Pedig a megmaradt belsőépítészeti részletek komoly kvalitású templomra utalnak. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a pécsi főtérnek a 18. századtól induló és a mai állapota felé tartó alakulási folyamatában több alkalommal süllyesztették le az eredeti terepfelszínt, elpusztítva a történeti rétegeket. A teljes nyilvánossággal folytatott feltárásokat most is számos kritika érte, ami sokkal inkább az Európai Kulturális Főváros címnek Pécs lakosságát megosztó jellegéből, mint a régészet konkrét megítéléséből fakadt.
A kutatócsoport optimistán tekint vissza az elmúlt hónapokra, hiszen látja a tér felújításához kapcsolódó régészeti kutatás számos vágyott, remélt és meglepetésszerű eredményét, tudja, hogy a következő generáció konkrét, dokumentált adatokra alapozhatja egy esetleges újabb térfelújítás során a régészeti feladatok tervezését, ütemezését, és a jövőben tervezendő közműépítések kapcsán a nyomvonal-kijelölésbe az örökségvédelmi hatóság hatékonyabban tud beleszólni.
Várakozásaink beigazolódtak, amikor a mai tér teljes megnyitásával kirajzolódtak a középkori főtér egykori beépítettségének máig fennmaradt nyomai. Kutatási terveink egyik sarokpontja volt, hogy a középkori telekrendszerre, illetve városszerkezetre vonatkozóan információkat gyűjtsünk, hiszen Pécs jelentős elmaradásokkal küzd ezen a téren. A városi úthálózat vizsgálatát is kiemelt figyelemmel kísértük. Sajnos a korábbi útburkolati rétegződés az újkori terepviszonyok létrejöttekor csaknem teljesen megsemmisült.
Feltételezésünk, miszerint a középkorban a mai Széchenyi tér felső része jóval szűkebb volt, beigazolódott. Szerencsénkre minden égtáji oldalon sikerült olyan középkori építményeket azonosítanunk, amelyek elsősorban a felmenő épület alaprajzára, kiterjedésére utaló pince formájában jelentkeztek, ezáltal a tér alakjára és méretére is következtethettünk. Ilyen az a jelenlegi megítélésünk szerint inkább szerencsétlen sorsú pince, pincerendszer is, amelyet a média nyomán „Dra-kula pincéjének” becéznek a helyiek. Valójában egy középkori ház alatti síkmennyezetes kéregpince nyugati részét találtuk meg, amelynek északnyugati sarkából – ötletes statikai megoldásokat alkalmazva – egy újabb, folyosószerű, boltozatos pincejáratot vájtak, így kétszintes rendszert hoztak létre az ingatlan tulajdonosai. Egykor a kéregpince északi fala felett húzódó felmenő házfal a kapcsolódó régészeti jelenségek alapján a középkori térfal déli része volt. Többszöri kísérletünk ellenére sem sikerült elérni, hogy a teljes pincerendszer feltárható legyen, ezért hangsúlyoznunk kell, hogy az épület, illetve az ingatlan alaposabb értékeléséhez a teljes feltárás elengedhetetlen. Néhány dolog azonban biztosan állítható:
– a pince nem illeszthető bele abba az 1489-ben keltezett írott forrás alapján felvázolt topográfiai helyzetbe, amely alapján „Drakulyaháza”-ként azonosítani próbálták, hiszen az ingatlannak nem volt északi szomszédja, csak keleti, hiszen a tér déli szélén állt;
– nem találtunk, és nem is számíthatunk olyan tárgyi, epigráfiai, vagy más olyan leletre, amely az egykori tulajdonos(ok), mondjuk „Drakula” szadisztikus életstílusára utalnának;
– az ingatlanon álló épület pincéit a törökkorban töltötték fel, valamikor 1543 után, ahogy ezt a betöltés részbeni feltárásakor előkerült pénzleletek is tanúsítják. Ez a tény egyébként számos térszerkezet-kutatási kérdést felvet a koraújkort illetően, amely további vizsgálatokat igényel;
– Pécs középkori topográfiai kutatása jelenleg nem tudja az írott források alapján ismert telkeket és tulajdonosaikat pontos, régészetileg is azonosított objektumokhoz kötni. Ezt csak a két tudomány szorosabb együttműködése után várhatjuk, ami a várostörténet elemi érdeke. A Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat nyitott az együttgondolkodásra.
Többször, több irányból felvetődött az említett pince helyszíni bemutatásának igénye. Mi magunk is jó lehetőséget láttunk a középkori Pécs világi építészetének eddig ismert legreprezentatívabb emlékének bemutatásában. Minden fórumon hangoztattuk, hogy a bemutatásban csak a teljes rendszer értelmező láttatásával és a bemutatott részletek felelős fenntartásával szabad gondolkodni! Hogy mindez megvalósul-e? Erre csak a jövőben kapunk választ. Az esély jelenleg megvan.