Pécs – Fünfkirchen – Pecuh…
Soknemzetiségű város-tér(idő)
MúzeumCafé 15.
2005-ben jelent meg a Határtalan város című kötet, amellyel Pécs az Európa Kulturális Fővárosa címre pályázott; ez kiemelt témaként, európai üzenetként kezelte Pécs multikulturális jellegét. Sok-kultúrájú volt a város a múltban, és ez a sokféleség jellemzi a jelent is. A városban ma kilenc kisebbségi önkormányzat működik. A német, horvát, valamint a roma kultúra és nyelv tanítása az óvodától az egyetemig az oktatás minden szintjén megjelenik. Ez a multikulturális jelleg azonban nemcsak a politika és az intézmények szintjén érhető tetten, hanem ott van az egyének, a családok emlékezetében, rejtik a helynevek, az egyes terek, épületek történetei, jelentései. Ez a tény adta a kiindulást egy olyan kiállítás elgondolásához, amely valamilyen módon felvázolja és a jelenre vetíti Pécs multi-etnikus történetét. A bemutatás módszeréül a tér- és idősíkok egymásra vetítését, és ezek jelentésekkel való feltöltését választottuk.
Pécs tér(idő)képe húsz olyan helyszínt – városrészt, teret, épületet, lakóházat – választ ki, amelyek segítségével bemutatható a Pécsen élő nemzetiségek története, azok kulturális jellemzői. Törekedtünk arra, hogy a lehetőségek szerint olyan helyszíneket válasszunk, amelyek segítségével a különböző népcsoportok együttélése, egymáshoz való viszonya és egymásra gyakorolt hatása is érzékelhetővé válik. Így például bemutatjuk a város „Puturluk” elnevezésű negyedét, ahol a török hódoltság idején együtt éltek mohamedánok, keresztény magyarok, katolikus boszniai horvátok, ahol egyszerre volt keresztény templom és mohamedán mecset, és ahol a törökös bőrcserzés hagyományait, annak török kifejezéseit még évszázadokon keresztül megőrizték. A hódoltságot követően német és újabb boszniai betelepülők érkeztek ide, és a számos vegyeshá-zasság révén egy átalakuló, a magyarhoz egyre inkább asszimilálódó népesség jött létre.
Hasonlóan izgalmas története van a Svájcból származó, németajkú család által alapított, kezdetben leginkább cseh munkásokkal dolgoztató kesztyűgyárnak, a Havihegyi templomnak, ahol búcsú napján ma is három nyelven mondanak misét, vagy a Jakováli Hasszán dzsáminak, ahol péntekenként ismét muzulmánok imádkoznak. Kevesen tudják, hogy a Zsinagóga építtetőinek, a 19. századi pécsi izraelita hitközségnek köszönhető, hogy egy Angster nevű németajkú orgonaépítő-mester a ma horvátországi Kácsfaluról (Jagodnjak) Pécsre költözött, hogy megalapítsa gyárát, és megépítse a zsinagógában álló első orgonáját. A húsz helyszín történeteit mai és archív fotók, hang- és filmanyag, múzeumi és kölcsönzött műtárgyak, valamint szövegek közvetítik.
A témára reflektálva – a kiállítás mellett – olyan, nyilvános tereken zajló akciókat is kívánunk szervezni, amelyek a kiállításban bemutatott épületekre, terekre a helyszíneken hívják fel a figyelmet. Mivel 2010-ben a pécsi mellett egy ulmi és egy berlini bemutatóra is sor kerül, mindhárom helyszínen közös kültéri akció lesz a „székállítás”. Pécsen a húsz helyszínen olyan székeket állítunk fel, amelyek mai dizájnjukban is emlékeztetnek a hagyományos, parkokban, szórakozóhelyeken volt székekre. A háttámlák léceire olyan idézetek, jelek kerülnek, amelyek az aktuális helyszínt összefüggésbe hozzák a kiállításban kiemelt jelentéssel. A német fővárosban felállított székek kelet-nyugati tájolásukkal emellett Pécsnek a Keletet a Nyugattal, Isztambult Essennel összekötő szerepére is felhívják majd a figyelmet.
Végszónak álljon itt a kiállítás bevezető szövegéből egy részlet:
„A város olyan, akár egy bonyolult mintájú szövet: ha csak az egyes szálakat nézzük, nem látunk mást, mint egyszínű, egyenes vonalakat. Távolabbról tekintve azonban kivehetjük a mintát, amely a fénytől, a szemlélő látószögétől függően alakul Pécs változó, mégis jellegzetes képévé. Ahol a szálak keresztezik egymást, hogy egymáshoz kapcsolódva megadják a szövet kellő tartását, a minták különlegessé, intenzívvé válnak. A város különböző származású lakóinak kultúrái is ilyen szálakként húzódnak végig a városon. Hasonló módon alkotnak hálózatot az egyes helyekhez, eseményekhez fűződő emlékek, képek is. Mindezen vonalak, hálók kereszteződései, sűrűsödő-ritkuló pontjai egy közös, mentális térképpé állnak össze.”
PÉCS 2010 főbb partnerei
A Pécs Európa Kulturális Fővárosa program részeként létrejövő kiállításban közreműködő partnerek: Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága, Donauschwäbisches Zentralmseum, Ulm, Koordinierung Ostmittel- und Südosteuropa am Museum Europäischer Kultu-ren Staatliche Museen zu Berlin, Kulturforum Östliches Europa, Potsdam, Német Történelem és Kultúra Délkelet-Közép-Európában Alapítványi Tanszék, Pécsi Tudományegyetem. Támogatói a résztvevő intézményeken túl: Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa, Nemzeti Kulturális Alap, a Német Szövetségi Köztársaság Kormánya, a Magyar Köztársaság berlini nagykövetsége. A kiállítás központi programja 2010. március 4-én nyílik a Janus Pannonius Múzeum Új- és Legújabb Kori Történeti Osztályán (Pécs, Felsőmalom u. 9.), június 17-én az ulmi Donauschwäbisches Zentralmseumban és szeptember 15-én a berlini magyar nagykövetségen.
Bemutatják a város „Puturluk” városnegyedét, ahol a hódoltság idején együtt éltek mohamedánok, keresztény magyarok, katolikus boszniai horvátok, ahol volt keresztény templom és mohamedán mecset, s ahol a törökös bőrcserzés hagyományait, török kifejezéseit évszázadokon keresztül megőrizték. A hódoltságot követően német és újabb boszniai betelepülők érkeztek, a számos vegyes-házasság révén egy átalakuló, a magyarhoz egyre inkább asszimilálódó népesség jött létre.