Vigyázó szemetek Cécile-re vessétek!
Fogyatékkal élők a múzeumokban
MúzeumCafé 16.
Hogy milyen bonyolult dolog a múzeumok akadálymentesítése, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy a témakörben rendezett konferencia kerekes székes résztvevőinek igencsak meggyűlt a bajuk a csak korlátozott ideig ingyenes parkolással, a büfé használhatatlan lépcsőliftjével és a mozgássérült-WC működésképtelen mosdócsapjával a Ludwig Múzeumnak is helyet adó Művészetek Palotájában. De nézzük pozitívan az eseményeket: maguk az érintettek is képviseltették magukat a szép számmal megjelent múzeumi és rehabilitációs szakembereken kívül az Animated Museums Workshop – Akadálymentesen a múzeumban címet viselő konferencián március 5-én a Ludwig Múzeumban. A háromnapos nemzetközi workshop (http://animatedlearningpartnership.blogspot.com) berlini, szófiai és magyar vendégei a Gruntvig felnőttoktatási program és a Vízválasztó Vizuális Oktatási Alapítvány jóvoltából ismerkedhettek a magyarországi múzeumok akadálymentesítési tapasztalataival. A konferencián a szentendrei Szabadtéri Néprajzi, a Szépművészeti, valamint a házigazda Ludwig Múzeum képviselői mondták el gondolataikat arról, hogy milyen lehetőségeket tud biztosítani a múzeum a fogyatékkal élőknek a művészet megismeréséhez.
Ám mindenekelőtt az derült ki, hogy a szálak nem is olyan titkos mozgatója egy ifjú francia hölgy, Cécile Ranise, aki Magyarországon írja PhD-jét ebben a tárgykörben. Mint beszámolójában elmondta: tizenöt magyar múzeumot keresett meg kérdőívével (14 válaszolt is neki), s ezek az intézmények nagyjából akadálymentesnek ítélték önmaguk működését, ám – vélekedésükkel ellentétben – szolgáltatásaik korántsem fedik le valamennyi fogyatékkal élő csoport szükségleteit. Cécile azonban nem elégedett meg az állapotok felderítésével, aktívan be is kapcsolódott a hazai akadálymentesítési programba, s szakértelmével három magyar múzeumban gyakornokoskodva segíti a munkát. Lelkesedése jótékonyan megfertőzte a vele kapcsolatba került múzeumpedagógusokat és más szakembereket, és ha ott még nem is tartunk, hogy a francia mintához hasonlóan minden múzeumban külön szakember foglalkozzék a különleges igényű látogatókkal, de azért már sok minden változik itthon is velük kapcsolatban.
Cécile Ranise előadásában részletesen taglalta, hogy milyen módon lehet és kell biztosítani a fizikai, információs és tartalmi hozzáférést a hallás-, látás- és mozgáskárosodottaknak, a tanulási nehézségekkel küzdőknek, de akár a várandós és kisgyerekes anyáknak vagy az időseknek is. Az akadálymentesítés ugyanis nem pusztán építészeti probléma, nem merül ki parkolók, rámpák és speciális mosdók építésében. Biztosítani kell a tájékozódást megkönnyítő, jól látható és tapintható jelzéseket, feliratokat, alaprajzot, veszélyjelzéseket; a felkészült személyzetet, a színekkel és eltérő felületekkel való útvonaljelzést, a nagy lifteket és az alacsony pultokat, a jeltolmácsos tárlatvezetést, feliratos videókat, megközelíthető pihenőhelyeket, a segítőkutyák bejutását. Ügyelni kell a kiállított tárgyak megfelelő magasságára, megvilágítására, esetenként tapinthatóságára, a feliratok olvashatóságára. A közönség hozzászólásai is megerősítették, hogy mennyire fontos az előzetes tájékoztatás, hogy a múzeumi látogatás előre tervezhető legyen. A prospektusokban, a weboldalakon meg kell jelenniük a lehetőségeknek, hogy mire számíthatnak az érintettek a tömegközlekedéstől a tárlatvezetéseken át a speciális programokig.
Nem lehet részletekben megvalósítgatni, teljes egységében kell végiggondolni az egész létesítmény akadálymentesítését – hívta fel a figyelmet saját kárukon tanulva Szabó Zsuzsanna, a Skanzen üzemeltetési és ismeretátadási igazgatója. A legjobb szándék mellett is hibázhat a „kívülálló”, hiszen nem találhatja ki az érintettek helyett, hogy mi a jó nekik. Ajánlatos tehát a döntés-előkészítésbe szakembereket, a fogyatékosok szervezeteit is bevonni: a Szabadtéri Néprajzi Múzeum sokat tanult például Cécile-től és egy egyiptomi építésztől az átalakítás idején. Utóbbi például olyan dolgokra figyelmeztetett, hogy a sáros parkoló beszennyezi a kerekesszéket használók kezét, ami a közlekedésüket veszélyezteti, a rosszul megválasztott ajtóelhelyezés pedig a mozgássérült-WC bezárását teszi lehetetlenné. Elkel a találékonyság is, hiszen ebben az intézményben meg kell találni a kompromisszumot a műemlék épületek eredeti formában megőrzött külleme és a speciális igények kielégítése között. Szerencsére már nemcsak a folyton tologatott határidejű hazai jogszabály, hanem az uniós elvárások is szükségessé teszik az átalakítást, viszont ezáltal forrásokat is lehet hozzá találni, ha valaki kitartó és ügyes pályázatíró. Megvalósult a továbbképzés is a Múzeumi Oktatási és Képzési Központban az „Érted?! – Értem!?” – Hogyan fogadjuk fogyatékos embertársainkat múzeumainkban? program keretében (www.mokk.muzeumokmindenkinek.hu).
Elkülönülten legyenek-e a taktilis kiállítások, vagy integrálva? – ezt a kérdést boncolgatta Deme Edina előadása. A Szépművészeti Múzeum öt tapintható kiállítása közül csak az …és akkor jöttek az inkák esetében kerültek egy térbe a tapintható és a vitrinekbe helyezett eredeti tárgyak. Előbbieket kedvtelve tapogatták az ép látású gyerekek és felnőttek is, hiszen nekik is különleges élményt jelentett az érintés lehetősége. A módszer hátránya a zsúfolt terem, amit nem minden látássérült visel el – mások viszont azt kedvelik jobban, ha nem különítik el őket. Szintén nehéz eldönteni, hogy a padlón elhelyezett vezetősáv vagy a kézzel tapintható tájékozódás használhatóbb-e: mindkét módszer mellett és ellen is hallottunk érveket.
Az esettanulmányokat a házigazdák részéről Farkas Rita és Szira Henrietta zárták, akik az általuk megvalósított múzeumpedagógiai programokról ejtettek szót. Többek közt a festmények háromdimenzióssá tételével szereztek jó időtöltést egy nyári tábor alkotóinak és a látásukban korlátozott befogadóknak egyaránt. Szót kaptak a siketek és nagyothallók, a vakok és gyengénlátók, valamint a fogyatékosok képviselői is a speciális tárlatvezetéseken szerzett tapasztalataikról. Az olykor indulatokat sem nélkülöző hozzászólások és a szelídebben érdeklődő kérdések mind-mind mutatták a téma sokakat érdeklő fontosságát.