Tanulni, tanulni, tanulni
MúzeumCafé 18.
Azt, hogy a múzeumokban ma már rendszeresen jelen van a pedagógia, vagyis a gyermekek képzésével foglalkozó tudományág, mára talán már mindenki elfogadta; napjainkra megszokott látvány lett a kiállításokon a szakképzett múzeumpedagógussal – adott esetben játszva – dolgozó-tanuló gyermekcsoport. (Pedig harminc évvel ezelőtt még – személyes emlékem – volt olyan vidéki múzeumigazgató, aki azzal érvelt a kiállításába tervezett múzeumi rajzóra ellen, hogy az ott festegető gyerekek után ki fogja majd felmosni a padlót.) Csakhogy a mai, napról napra változó világban eközben azt is megtapasztalhattuk, hogy a képzés aligha érhet véget az iskolai évekkel; ma már felnőttként is rendre újabb és újabb ismeretekre, állandóan változó, bővülő tudásra van szükségünk. Ezért kap ma a világban egyre nagyobb hangsúlyt az andragógia, azaz a felnőttképzés. És ebből az egyre gyorsabb ütemben fejlődő tudományterületből természetesen a múzeumok, a kulturális örökség egy részét őrző, kiállításaikkal jelentős tudást közvetíteni képes intézmények sem maradhatnak ki. Ezt felismerve gyűltek össze tavaly a széphalmi Magyar Nyelv Múzeumában azok a jórészt felsőoktatási intézményekben, illetve múzeumokban dolgozó szakemberek, akik a múzeumoknak a felnőttképzésben betölthető lehetőségeit vitatták meg. Az előadások szövegeit most egy könyvben is kiadták – mindenekelőtt nyilván a téma iránt érdeklődő kollégáik okulására, illetve a további szakmai vitákhoz szolgáló kiindulópontként.
A kötet huszonnyolc tanulmányt tesz közzé. A szerzők között van egyetemi tanár és néprajzos-muzeológus, főiskolai hallgató és minisztériumi főosztályvezető, múzeumigazgató és egy civil alapítvány munkatársa, a felvetett témák között pedig éppúgy szerepel történelmi visszatekintés a reformkori múzeumeszmékre, mint előretekintés a mai múzeumok jövőképének alakulására, a budapesti Szépművészeti és a londoni British Múzeum képzési-oktatási tevékenységének összevetése, mint a múzeumi „frontszemélyzet” képzésének kérdései, a múzeumoknak a turizmusban betölthető szerepe, mint a múzeumpedagógiai oktatás helyzetének áttekintése. És persze sok konkrét példa arra – az Egyesült Államokban folyó felnőttnevelési gyakorlattól számos hazai múzeumig, utóbbiaknál esetenként akár egyes konkrét foglalkozások vázlataiig lebontva –, hogy mit és hogyan tehetnek hozzá a kiállítási intézmények a gyermekeké mellett egyre inkább a felnőtt látogatók tudásának szervezett gyarapításához. Úgyhogy ne csodálkozzunk, ha néhány év múlva – remélhetőleg – a múzeumi gyermekcsoportok mellett egyre gyakrabban fogunk olyan felnőttekkel is találkozni, akik egy-egy múzeumot, kiállítást választanak új ismereteik megszerzése helyszínének.
Múzeumandragógia
Az I. Országos Múzeumandragógiai Konferencia válogatott anyaga
Szerkesztette: Kurta Mihály–Pató Mária
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság–Szabadtéri
Néprajzi Múzeum, Szentendre, 2010