„Gyűjtemény- és feladatorientált finanszírozásra gondolok”
Kálnoki-Gyöngyössy Márton helyettes államtitkár
MúzeumCafé 19.
Kálnoki-Gyöngyössy Márton az ELTE-n folytatott régészeti és történelmi tanulmányai után 2002-ben szerzett doktori fokozatot; disszertációját Magyarország késő középkori pénztörténetéből írta. 1997 óta a Magyar Numizmatikai Társulat tagja, 2000 és 2004 között az ELTE egyetemi tanársegédje, majd 2004-től az egyetem adjunktusa. 2007-ben vette át a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága igazgatói tisztét, s ezt a feladatkört egészen idén júniusig látta el, amikor is az új kormány a Nemzeti Erőforrás Minisztérium helyettes államtitkárává nevezte ki. Mivel mostani pozíciójában elsősorban a múzeumok ügyeinek intézése lesz a feladata, lapunk elsőként őt kérdezte meg az új kulturális kormányzat tagjai közül, hogy a terület jövőjére vonatkozó tervekről, elképzelésekről érdeklődjünk. És mivel a helyettes államtitkár végzettsége szerinti egyik szakterülete a régészet, ráadásul lapunk más helyén is foglalkozunk a hazai régészeti szervezet átalakulásával, így ennek a beszélgetésnek is ez lett a legfőbb témája.
– Mik a tervei a múzeumokkal, az önkormányzati, a megyei, az országos vagy a más minisztériumok kezelésében lévő intézményekkel? Tervezik-e például a szakma által sok éve hiányolt múzeumi normatíva bevezetését?
– Főleg az önkormányzatok kezelésében lévő intézmények sorsát kell átgondolni, ráadásul mindezt az önkormányzati törvénnyel együtt. Beszéljünk először az anyagiakról! A jelenlegi finanszírozás a település létszámának megfelelően történik. Tehát ha nagy egy település lélekszáma, az akkor is nagyobb normatíva felett rendelkezik, ha kisebb a múzeuma, vagy jelentéktelenebb benne a gyűjtemény. Ha viszont egy kisebb lélekszámú településen jelentősebb múzeum, értékesebb gyűjtemény van, oda akkor is kevesebb támogatás jut. A megyei közgyűjtemények, illetve múzeumok rendszere pedig a közigazgatási reformmal függ össze. Mivel a kormányzat tervei szerint a megyerendszer megmarad, a nagy közgyűjtemények fenntartása is vélhetőleg ezen a szinten marad, beleértve a múzeumok mellett a levéltárakat és a könyvtárakat is. Ez utóbbiak finanszírozási rendszere más, mert alapvetően összefügg a település lakóinak a létszámával, mivel ők konkrét szolgáltatást nyújtanak a településen lakóknak. A múzeumok esetében sem akarom lebecsülni a látogatószámot, fontos mutató, de nem lehet egyedüli mérce. A kötelező feladatellátás szempontjából – múzeumok, levéltárak, könyvtárak esetében – tehát a megye lesz az elsődleges, ha vállalják, hogy fenntartsanak egy múzeumot. Ha ezt a város vállalja, akkor azt is bele kell illeszteni a rendszerbe. Ezt a „falat” egyébként a megye és a város között már a régészeti feladatellátás kiírásánál átütöttük: ahol van régészeti feladatkörrel rendelkező gyűjtemény, azt a városi múzeumot kötelezően be kell vonni a megelőző feltárásokba. Például a hódmezővásárhelyi múzeumot, bár nem része a Csongrád Megyei Múzeumigazgatóságnak, de mert saját gyűjtőkörzete van, be kell vonni a feladatokba.
– Lesz minderre elegendő pénz?
– Az anyagi források jelentős mértékű változásáról – válság idején – egyelőre nehéz lenne beszélnünk. Gyűjtemény- és feladatorientált finanszírozásra gondolok, ez nem feltétlenül jelenthet több pénzt.
– Mikorra várhatók a módosított örökségvédelmi törvény rendeletei?
– A törvénymódosítás augusztus 1-jén hatályba lépett. Ma (az interjú augusztus 17-én készült – A szerk.) már ki is hirdették. Fontos vívmánynak érzem, hogy magát a feltárási jogosultságot rögzítettük. Ez 2001 óta nem törvényi szinten futott, bár a magyar hagyomány az volt 1929 óta. A törvény a megelőző feltárások felelősévé a megyei múzeumokat tette. A megyei önkormányzat kötelező feladatként gondoskodik a területén lévő leletek, történeti dokumentumok megőrzéséről, gyűjtéséről. Elkészült a régészeti feltárásokra vonatkozó új rendelet is, s ez napokon belül hatályba lép. Jóval „beruházóbarátabb” lett, mint a megelőző időszakban volt; ez alatt azt értem, hogy az eljárási határidőt lerövidítettük: a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak tíz munkanapon belül ki kell adnia az ásatási engedélyt. Ehhez hozzátartozik az is, hogy jól előkészített ásatási engedélykérelmet kell beadni; ez egyben felelősség a feltáró intézménynek is. Előírunk egy olyan dokumentációkötelezettséget, amely nem azonos az örökségvédelmi hatástanulmánnyal, sok szempontból más, olyan, ami azt szorgalmazza, hogy a beruházó is tiszta képet kapjon arról, hogy mire számíthat a feltárás közben. Azt láttuk az elmúlt három évben, hogy számos olyan hatástanulmány készült, amelyről utólag kiderült, hogy az illető régész nem is volt a terepen. Az új rendszernek nagyon fontos eleme a Nemzeti Múzeum újrapozicionálása, kisegítő, koordináló szerepkörben. A rendszer fő pillérei természetesen a megyei múzeumok és a Budapesti Történeti Múzeum. De egy jól kidolgozott rendszer révén a Nemzeti Múzeumnak is folyamatosan gyarapodó, reprezentatív régészeti gyűjteménye lesz. A rendeletben kivettük az eddigi gyakorlatból a megelőző feltárásokra eddig háruló, nem kifejezetten régészeti feladatokat, mint a lőszermentesítés, a bozótirtás és egyebek. Ez mostantól a beruházót terheli, de költségkímélő módon. Nem igaz, hogy a lőszermentesítés 160 forint/négyzetméter plusz áfa egy feltárás előtt, ha más esetben, nem régészeknek 30 forint/négyzetméter. Ugyanez igaz más protokollokra is. A KÖSZ keretében végzett munkák esetében a megelőző feltárások költsége 6000 forint/négyzetméter plusz áfa; ez szerintünk a megyei múzeumok esetében elvégezhető 4200–4800 forint/négyzetméter plusz áfa áron. Persze nincsenek illúzióim, minden rendszerben megvan a visszaélés lehetősége, de az új szabályozás jócskán szűkített mindazokon a kiskapukon, amelyeken kellett. És még egy fontos kérdés: sok hiedelem kötődik a most majd biztosan „szélnek eresztendő”, eddig a KÖSZ alkalmazásában álló régészekhez. Nos, a jelenleg ott dolgozó fiatal régészek túlnyomó többsége projektfinanszírozásból, határozott idejű szerződéssel dolgozó, számlát adó szakember. A projekteket folytató szakembereket fel fogja tudni szívni a megyei, illetve a területileg illetékes múzeum, a törzsállomány pedig benne marad a Nemzeti Múzeum rendszerében.
– Milyen strukturális változást hoz az egykori KÖSZ beépülése a Magyar Nemzeti Múzeum szervezetébe?
– Az új szervezet neve Nemzeti Örökségvédelmi Központ, feladata, hogy ellássa a koordinációs tevékenységeket, illetve levezényelje az úgynevezett „szabadcsapatokat”. Ha valamelyik megye területén nagyberuházás történik, akkor ez a „szabadcsapat” levonul, és kisegíti a helyieket. Ebben az az újdonság, hogy eddig központi irányítás volt, a mostani rendszer viszont sokkal inkább megfelel a nemzetközi tenden-ciáknak, a sokat emlegetett INRAP is hasonló elven működik. A KÖSZ ezzel ellentétben nagyon erősen monopolhelyzetre épített szervezet volt. Ha nem így hozták volna létre, most nem arról beszélgetnénk, hogy miért szűnt meg, hanem arról, hogy hogyan lehetne finomítani a működésén. A Nemzeti Múzeumban egy főigazgató-helyettes vezeti a Nemzeti Örökségvédelmi Központot, Hable Tibor. A laboratóriumok esetében azt a nézetet képviseli ma a Nemzeti Múzeum és a minisztérium, hogy a laborok a helyükön maradnak, a természettudományos feldolgozások folytatódnak, sőt a műhelyek fejleszthetők, erre kerül forrás is. Úgysem lett volna reális, hogy az országban minden megyében ezeknek a vizsgálatoknak az elvégzésére alkalmas laboratóriumok létesüljenek. Jól irányzottan és koordináltan kell arra felkészülni, hogy kellő természettudományos kapacitás alakuljon ki az országban. Ennek a szakmai felügyelete a Nemzeti Múzeum feladatai közé tartozik, valamint a feltárások és a gyűjteménygyarapítás és -feldolgozás koordinálása is. A Nemzeti Örökségvédelmi Központ pedig megtartja eddigi szokásos konferenciáit, külföldön és belföldön egyaránt, valamint kis átalakítással a kiadványait és a sajtókapcsolatait is. Az eddig elindított projektek is mind folytatódnak.
– Hogyan tartható be a törvény által említett tíznapos határidő az ásatási engedélyek kiadására? Képes lesz ezt tartani a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal?
– Meg kell oldaniuk. Mondjuk hatékonyabb működéssel.