Szíriai–Magyar Régészeti Misszió
A Margati erőd feltárása
MúzeumCafé 20.
A szíriai Margat keresztes várában 2007 óta folyik a Szíriai–Magyar Régészeti Misszió kutatása, a ma legnagyobb szabású magyar vezetésű külföldi régészeti expedíció. A munkát számos szakember és önkéntes végzi a Pázmány Péter Katolikus Egyetem irányításával, több intézmény – a Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeuma, a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága, a Magyar Képzőművészeti Egyetem – szakmai pártfogásával, különböző szponzorok anyagi támogatásával, valamint a szíriai régészeti és műemlékvédelmi hatóság hatékony segítségével. Az interdiszciplináris program történeti, régészeti, művészettörténeti, építészettörténeti, geológiai, geofizikai, archeozoológiai, geoarcheológiai, néprajzi, műemlékvédelmi, freskó- és tárgyrestaurálási kutatásokat fog össze, és emellett jelentős szerepet vállal a szíriai és a magyar egyetemi hallgatók szakmai gyakorlati képzésében is.
A 11. században helyi arab törzsek által emelt vár a 12. században került a keresztesek kezére. A Johannita Lovagrend 1187-ben vásárolta meg az erődöt korábbi tulajdonosaitól, az Antiochiai Hercegség egyik befolyásos családjától, a Mazoiroktól, és megszerzése után nyomban hatalmas erődítésekbe is kezdett, amelyek 1200 körül fejeződhettek be. A 13. században már lassabb ütemben folytatódtak a vár építési és átépítési munkálatai. 1218-ban II. András magyar király seregével meglátogatta Margatot, és gazdag évjáradékkal támogatta a várépítés további munkálatait.
Margat a johannita rend legnagyobb és legfontosabb vára volt. A lovagok csak 1285-ben, hosszas ostrom után adták át az egyiptomi mamlúk szultán seregének. Az ostrom okozta károk kijavítása után a mamlúkok már nem sokat törődtek a várral, amely a szentföldi keresztes államok megszűntével elveszítette jelentőségét. A földrengésektől megrongált, hatalmas épületegyüttes még a 20. század elején is lakott volt, régészeti kutatásokat azonban a magyar misszió megérkezése előtt soha nem folytattak benne.
A szíriai műemléki hatóságok felkérésére Major Balázs régész-arabista, a Pázmány Péter Katolikus egyetem oktatója szervezte meg és vezeti a kutatásokat végző munkacsoportot, amelynek létszáma évről évre gyarapodik. Ennek köszönhetően az idei évben vált lehetővé az eddigi legnagyobb szabású helyszíni terepmunka, amely számos új felfedezéssel gazdagította ismereteinket a várról és annak középkori környezetéről.
Az elmúlt négy év ásatásai révén mára már a belső vár minden részét megismertük, megvizsgáltuk, és jobbára sikerült azonosítanunk az egyes épületrészek eredeti funkcióit, rekonstruálnunk építéstörténetüket és középkori formájukat is. Az idei év új eredményei a központi várudvar délkeleti szárnyának belső traktusában feltárt műhelysor, valamint az északkeleti szárny külső traktusában talált, két hatalmas kenyérsütő kemencével ellátott pékműhely, továbbá a belső traktusban kitisztított fürdő voltak. Ez utóbbi immár a harmadik keresztes kori fürdőépület a várban. Ezek működését gondosan kiépített vízrendszer biztosította, amely hatalmas nyitott és boltozott esővízgyűjtő ciszternákból, valamit cserép- és ólomcsövekből álló vízvezeték- és falazott szennyvízelvezető csatornákból állt. A vízvezetékek az ivóvíz-szolgáltatás és a fürdők ellátása mellett lehetővé tették a várban az ipari létesítmények működését, valamint a latrinák tisztán tartását is. A vezetékrendszer és a ciszternák feltárása és felmérése terén is az idén értük el azt a szintet, amikor már az egész rendszer működése érthetővé vált.
A régészeti kutatások kiterjedtek a johannitákat megelőző Mazoir-korszak vizsgálatára is. Egy többször átépített, nagyméretű kőépület falait és padlóit találtuk meg közvetlenül a johanniták által 1187 után emelt várkápolna alatt. A lovagok belső vára körül egy jóval nagyobb kiterjedésű külső vár is fennmaradt, amelynek egyik jelentős középkori épületegyüttesét még 2009-ben feltártuk. Idén azonban bebizonyosodott, hogy a középkori településnek volt egy harmadik része is: a vár alatti hegyoldalban nagy kiterjedésű, egykor fallal övezett külváros nyomaira bukkantunk. Itt sikerült feltárnunk egy keresztes temető néhány sírját és a mellettük álló kápolna egy részletét, amelyben freskótöredékek is felszínre kerültek.
A régészeti ásatások és az építészeti felmérések mellett a kutatási program fontos részét képezik a várkápolnában folyó falképfeltárások is. A kápolna hajójában az elmúlt években talált, poklot és mennyországot ábrázoló falképek mellett az apszisban újabb festmények bukkantak elő, amelyek töredékességük ellenére francia gótikus stílusukkal a 13. századi szentföldi falfestészet kiemelkedő alkotásainak bizonyultak.
Az ásatások és a falkutatások mellett jelentős eredmények születtek a leletanyag feldolgozása terén is. A leletek legfontosabb része a 12–13. századi kerámiaanyag. A kőfaragványleletek felmérése lehetővé tette az 1202-ben földrengés áldozatául esett első johannita káptalanterem kőfaragványainak beazonosítását és ezáltal a később alapozásig visszabontott terem elméleti rekonstrukcióját, továbbá az 1202 után épült és a 18. században szintén egy földrengésnek áldozatul esett, hatalmas méretű, háromhajós második káptalanterem megismerését is. Az egyes feltárt részletek építészettörténeti kiértékelése és rekonstrukciójának kidolgozása, valamint a vár részletes építészeti-geodéziai felmérése nyomán az idén el tudtuk készíteni a teljes vár 13. század végi állapotának virtuális modelljét.
A kutatás elért eredményei, az ásatásokból eddig a felszínre került gazdag leletanyag már méltónak bizonyult arra, hogy a hazai nagyközönség elé tárjuk. Terveinket Pécs városa karolta fel, oly módon, hogy az Európa kulturális fővárosa projekt részeként lehetőséget és támogatást biztosított egy kiállítás megrendezésre, amely az idei évben október 21. és november 14. között a pécsi Művészetek és Irodalom Házában volt megtekinthető. A kiállítás fotók, tablók, felmérési és rekonstrukciós rajzok mellett két makettel és a számítógépes modellről készült animáció segítségével mutatta be a látogatóknak a várat, és ismertette meg őket annak történetével.