Művészileg feldolgozott romok
MúzeumCafé 21.
Kőnig Frigyes számos mesterség birtokosa: nemcsak festő és grafikus, de tanár is, akinek szerteágazó munkásságában a régészet ugyanúgy megjelenik, mint például az anatómia. A Munkácsy-díjas festő- és grafikusművész a Magyar Képzőművészeti Főiskola rektora, emellett a művészeti anatómia és a geometria, valamint a képzőművészeti téranalízisek megszállott kutatója. Legújabb könyve korábbi, Várak és erődítmények a Kárpát-medencében (2001) című művének tematikáját dolgozza fel újra. Beke László művészettörténész a Magyar Tudományos Akadémián megrendezett könyvbemutatón a szerzőt olyan, szakmán kívülről érkezett autodidaktaként, a szó nemes értelmében vett dilettánsként nevezte meg, akivel szakértelme okán a tudósok is szívesen kooperálnak kutatásaik közben. Hiszen Kőnig ars poeticája az „art and science”, azaz a művészet és a tudomány, vagyis a két terület együttműködése.
Kőnig 2001-es munkája eredetileg saját használatra készült, több napló lapjaiból összeállítva, s igazából a művész kollégái sürgették kiadásra. A mostani – „hobbimunka” eredményeként aposztrofált – Historia Picta Castellorum sem maradhatott a fiók nyugalmában, ahhoz túlontúl nagy értékek hordozója: csaknem ezer rajza – térképszelvények, alaprajzok, vázlatok – hol felülnézeti helyszínrajzként, hol a kreatív fantázia eredményeként jelenik meg. A frottázsszerűség és a didaktikus színhasználat segítségével azonban felfedezhetjük ennek a kicsit magánnapló-, kicsit útijegyzékszerű kötetnek a minduntalan fel-felbukkanó rejtett gondolatát, miszerint a romok mint kreatív objektumok léteznek. A szellemi kalandozások eme vaskos eredménye nemcsak a múlt felidézése és a jelen ismereteinek kiaknázása, de a grafika és a régészet esztétikai és szakmai keresztezése is. A kötetben megjelennek a szerző téranalízissel foglalkozó munkáiban bemutatott, idealizált, utópisztikus várterveinek képsorai, virtuális látványtárak együttesei, sok-sok 19. századi áthallás és a térképészet rétegvonalai is. De Kőnig Frigyes nem kíván a tudományos elemzések hálójába belegabalyodni; ahogyan a könyvbemutatón megjegyezte: a várakkal foglalkozó munkáit képzőművészeti tevékenysége részének tartja, s nem szándékozott soha a tudomány képviselőivel konkurálni. A várakat rekonstruktív és kronologikus rendszerben dolgozza fel, ezért azt több ásatáson dolgozó szakember is segédeszközként használhatja, annak ellenére is, hogy a szerző rajzsorozatai nem arra válaszolnak, hogy pontosan milyen volt az általa éppen vizsgált rom, hanem hogy milyen lehetett. Így ez a kép természetszerűleg „szakmai bővítésre”, további háttértudás és ismeretanyag összegyűjtésére szorul.
Kőniget passziói a várromoktól egy honlap szerkesztői közé is vezették: a www.varak.hu oldalon a történelmi Magyarország honfoglalás után épült váremlékeinek leírásai és képei között bolyonghatunk.
Kőnig Frigyes: Historia Picta Castellorum
Erődítések és várak a Kárpát-medencében az őskortól a XIX. századig
Budapest: Archeolingua Alapítvány és Kiadó, 2010