A Barkóczy-album festett portréi Mária Teréziáról és családjáról
MúzeumCafé 22.
Eszterházy Károly püspök jóvoltából 1793-ban az egri Líceum épületében 16 ezer kötetes könyvtár nyílt meg. A püspök eredeti tervei szerint egyetemi könyvtárat kívánt volna létesíteni, ám miután ez meghiúsult, gyűjteményét nyilvános könyvtárként bocsátotta egyházmegyéje rendelkezésére. Az intézmény ma már 160 ezer könyvtári egységgel várja az olvasókat, köztük van 34 kódex, 98 ősnyomtatvány és számos értékes kézirat, köztük Mikes Kelemen törökországi levelei, a szatmári békekötés szövegének magyar nyelvű fordítása, valamint az úgynevezett Barkóczy-album. Esztétikai szempontból ez utóbbi a legbecsesebb.
A kötet az egri székesegyház Oltáriszentség imádására alakult társulatának névsorát őrzi 1757-től 1803-ig. A vörös bőrkötésű könyv Mária Terézia Eucharisztia-tiszteletének egyik legszebb emléke. A kötet gerincmagassága 460 milliméter, terjedelme 210 lap, ebből 91 számozott és teleírt, a többi üres. Az első hét lap, amelyeken vízfestménnyel készült illusztrációk találhatók, pergamen. A vörös bőrkötésen elöl-hátul nyomott, arannyal festett monstrancia látható IHS monogrammal és dupla, körbefutó girlanddal. Az album kötését 1791-ben Gyalogai Ignác könyvkötő, nyomdász, az egri püspöki nyomda vezetője készítette.
Barkóczy Ferenc 1710-ben született Zemplén vármegyében, tanulmányait Kassán, Nagyszombatban, majd 1729-től Rómában végezte, ahol a Collegium Germanicum et Hungaricum diákjaként a Szent Gergely Egyetemen tanult. Hazatérése után Erdődy Gábor püspök egyengette pályáját, majd annak halála után, 1744-ben Mária Terézia Eger püspökévé nevezte ki, amit XIV. Benedek pápa hamarosan meg is erősített.
Barkóczy rendkívül kedvelte a pompát, fényűző hajlamainak bizonyítéka volt a felsőtárkányi kastély, amelyet utóda, Eszterházy püspök lebontatott. Egerben (mint Heves és Külső Szolnok vármegyék örökös főispánja) 1748 és 1755 között ő építtette a vármegyeháza épületét. 1754-ben megalapította a püspöki tanintézményeket, a teológiai és a kánonjogi tanszakok mellé létrehozta a bölcseleti és a matematikai tanfolyamot is, és az egészet püspöki iskolának nevezte el. Ezekből a tanintézményekből egyidejűleg eltávolította a jezsuitákat, arra törekedve, hogy az uralkodó törekvései szerint az oktatás az állam érdekeit jobban szem előtt tartó iskolafenntartók kezébe kerüljön.
1761-ben az uralkodó esztergomi érsekké nevezte ki. Ebben a minőségében is az udvar szilárd támaszának bizonyult, sorra vette ki az iskolákat és konviktusokat a jezsuiták kezéből. Oktatási kérdésekben a királynő mindig kikérte a véleményét. Barkóczy azt tervezte, hogy egységes magyar iskolaszerkezetet hoz létre, amelyben a latin nyelv helyett a magyar és a német nyelvnek szánta a legfőbb szerepet, meg akarta szilárdítani a hitoktatás helyzetét, és a matematika tanítására nagyobb hangsúlyt kívánt helyezni. Sajnos ezekben a kérdésekben nem ért el számottevő eredményeket, csupán addig jutott el, hogy az egyházmegyéktől bekérte a tervezett átalakításokhoz szükséges adatokat (de még ezeket sem sikerült teljes körűen összegyűjtenie; Eszterházy Károly – majd Barkóczy utóda az egri püspöki székben – pél-dául válaszra sem méltatta). Esztergomi érsekként elkezdte azoknak az intézkedéseknek a sorát is, amelyek célja az volt, hogy a prímások visszatérhessenek esztergomi székhelyükre.
Az úgynevezett Barkóczy-album teljes címe: „Album Sodalitatis S(anctis)s(i)mi Altaris Sacra-men(ti) In Cathedrali Ecclesia Agriensi Pro Alma Diocesi Agriensi Per Indulta(m) Apostolica(m) Authoritate(m) Excell(entissi)mi Ill(ust)r(issi)mi ac R(everendissi)mi Domini Francisci Episcopi Ag-rien-sis e comitibus Barkoczy de Szala Perpetui in Pálócz Comitatuum Heves et Exterior Szolnok Supremi Ac Perp(etui) Com(itis) Sac-ra(tissi)mar(um) Caes(arearum) M(aies)t(a)tum Status Cons(iliarii) Act(ualis) Intimi Erectae Anno a partu Virginis MDCCLVII. (Millesimo Septin-gentesimo Quinquagesimo Septimo)”. Az-az magyarul: A legszentebb Oltáriszentség Társulatának albuma, [amely] a minden jóval teljes Egri Egyházmegye Egri Főszékesegyházában az igen kiváló és nagytekintélyű főtisztelendő Szalai Barkóczy Ferenc Pálócz örökös ura, egri püspök, gróf, Heves és Külső-Szolnok vármegyék örökös főispánja, a Szentséges Császári Felségek titkos tanácsosa apostoli gyámolításával létesíttetett, a szűzi születés után 1757-ben.
A címoldalon a szöveg alatti képen maga a püspök látható, amint háza népével együtt térdel három címer fölött. Ezekből az egyik, az egyházmegyéé Szent János apostol evangelistát (az egyházmegye védőszentjét) ábrázolja tollal a kezében, szemben vele az őt szimbolizáló sas; mellette másodikként Barkóczy Ferenc püspöki címere, harmadikként pedig a magyar címer látható. Az Oltáriszentséget puttók veszik körül, ők tartják a felhőket, amelyeken a monstrancia talpa áll, közelében pedig egy angyal egy tálon emeli föl az adorálók szívét.
Barkóczy, mint az udvar egyik legbensőbb embere, elsőként nyilván a királyi család tagjait kívánta megnyerni az általa alapított társulat támogatására, így a címlapon és a püspök (utolsó) lapján kívül öt pergamenlapon találhatók a királyi család tagjai akvarellfestésű arcképükkel, saját kezű aláírásukkal és jelmondatukkal.
A második lapon Lotaringiai Ferenc István, Mária Terézia férje, német-római császár látható, féltérdre ereszkedve, páncélban, vörös palástban. Az Oltáriszentséget egy koronás, fekete sas tartja a csőrében a felhők között. A térdeplő uralkodóval szemben egy másik sas látható, amelyik karmai közt kardot nyújt a császárnak. A posztamensen vörös párnán két korona látható, egyik a német-római császári, a másik pedig a jeruzsálemi királyi, ez utóbbit viselte koronázásakor, 1745-ben a frankfurti dómba menet. Saját kezű bejegyzése egy posztamens előlapján lévő kartusban olvasható: „IMPERIO 1757. In te Domine Speravi. Franciscus” (Tebenned bíztam, Uram. [Zsoltárok, 31,2]). Érdekesség ezen a képen, hogy az Oltáriszentséget magába foglaló monstranciának csak az ostyaházát és a sugárkoszorúját festették meg, a talpat és a nodust nem, az egészet egy koronás sas tartja a karmaiban. Ebben a formájában a szentségtartóról akár azt is hihetjük, hogy a napot látjuk, ami szokásos istenszimbólum. Alatta három sasfiók (napba néző madarak), utalva a Szentháromságra, valamint DEO felirat. A császár mellett két sziklán két sasfészek látható, egyiket egy fehér, másikat egy fekete sas őrzi. A két fészek a Habsburg- és a Lotaringiai-ház egyesülését jelzi Ferenc és Mária Terézia házasságával.
A harmadik lap Mária Teréziáé. A császárnő, Magyarország és Csehország királynője Bécsben született 1717-ben. Apja VI. (III.) Károly német-római császár és magyar király, a Habsburg-ház utolsó férfi tagja. Károlynak csak egy fia született, aki két hónapos korában meghalt, Mária Terézia volt a legidősebb a lánytestvérek között. Születése előtt három évvel, 1713-ban bocsátotta ki a császár a Pragmatica Sanctiót, amely kimondta a Habsburg-ház oszthatatlanságát, és lehetővé tette a nőági örökösödést. Ennek ellenére Mária Teréziát nem neveltették uralkodónak, trónra kerülésekor semmit sem tudott arról, hogy mik lesznek a feladatai. Uralkodásának kezdetét ráadásul a Habsburg örökösödési háború (1740–48) zavarta meg, amit hamarosan a hétéves háború (1756–1762) követett. Ezekben Ausztria súlyos veszteségeket szenvedett; különösen Szilézia elvesztése érintette érzékenyen. A császárnő mégis meg tudta magát és közép-európai országait védeni azoktól, akik a Habsburgok trónjára törtek. Sziléziát a hétéves háborúban próbálta visszaszerezni, de nem sikerült, egyetlen győzelme a kolini csata volt 1757. június 18-án (itt tüntette ki magát Hadik András hősies helytállásával).
Mária Terézia 19 éves korában kötött szerelmi házasságot Lotaringiai Ferenc Istvánnal, s bár valószínűleg tőle tanulta meg az „uralkodás tudományát”, Ferenc soha nem szólt bele felesége államügyeibe. Boldog házasságukból tizenhat gyermek született, közülük tizenhárom fel is nőtt. A császárnő uralkodói stílusa pragmatikus volt, nyilvánvalóan megérintette a felvilágosodás eszmerendszere. Foglalkozott társadalmi, gazdasági, pénzügyi, oktatási, népesedéspolitikai kérdésekkel egyaránt, és ezek kihívásaira igyekezett hatékony válaszokat is adni. A császárnő mélyen vallásos volt, felelősséget érzett a katolikus hit megőrzéséért. Gyermekeit igyekezett előnyösen házasítani, így szinte egész Európát átszövő dinasztikus hálózatot hozott létre.
Az ő képén a felhők között egy kerek cipó látható arany sugárkévében, a következő szöveggel: „Panem, quem vidimus non est aliud” (A kenyeret, amit látunk, semmi mást). Értelemszerű fordítása – mivel az Oltáriszentség is kenyér –: A kenyeret, amit látunk, add meg Uram – ez összefügg a Miatyánk kérésével: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” Ez az ábra is emlékeztet a napra, annál is inkább, mert itt az Oltáriszentséget semmi sem tartja, még felhők sem. Alatta „Clementia” (Kegyesség) felirat. Alatta egy kard, amelyet a következő felirat követ: „Nisi gladius gedeonis” (Hacsak nem Gedeon kardját).
Az is lehet, hogy a két szöveg összefügg; ebben az esetben az értelme: A kenyeret add, amit látunk, ne Gedeon kardját. Ez azért is valószínű, mert a térdeplő királynő hátterében a frissen megnyert kolini csatát látjuk. A képen három sátor látható, körülöttük harcosok. A kép bal alsó sarkában kartusban Mária Terézia jelszavai saját kézírásával: „1757. Justitia et Clementia (igazságosság és kegyesség) Maria Theresia.” A posztamens tetején vörös bársonypárnán nyugszik Szent István koronája a jogarral és az országalmával, valamint a cseh korona. A térdeplő uralkodónő koronázási ruháját viseli. Előtte – ugyanúgy, mint a császár előtt – egy kardot nyújtó sas.
A negyedik ábrán a trónörökös, a későbbi II. József császár látható, apjához hasonlóan páncélban, ám a páncél fölött a magyar koronázási palástot viseli. Saját kezű beírása a lapra a következő: „1757. Pro Deo et Populo (Istenért és a népért) Josephus.” A trónörökös alakját szinte színpadszerű háttérrel festették meg. A posztamensen két korona látható, a magyar és az osztrák főhercegi. Érdekesség, hogy mivel József nem koronáztatta meg magát (ezért is nevezték Magyarországon gyakran „kalapos király”-nak), a valóságban sem a palástot, sem a koronát soha nem viselte.
Az ötödik képen az uralkodópár további fiúgyermekei láthatók jelszavaikkal: „Fortitudo et Prudentia (Vitézség és okosság) Carolus. 1757” és „Pietate et armis (Jámborság és fegyverek.) Leopoldus. 1757”. Két üres kartus is van az oldalon, mivel az 1754-ben született Ferdinánd Károly és az 1756-ban született Miksa Ferenc ekkor még nem tudott írni. A középen álló posztamensen az osztrák főhercegi korona nyugszik, de azt minden egyes kartus fölé is külön-külön is odafestették. A két kisebb fiúcska gyermekruhában van. Fölöttük a szentségtartó egy püspöki címert formáz, utalva arra, hogy Miksát papnak szánták; így is történt, kölni püspök lett – és választófejedelem.
A hatodik illusztráció hét királyi hercegnőt ábrázol. Ez azért is érdekes, mert 1757-ben Mária Teréziának már nyolc élő lánya volt. Talán azért vannak csak heten a képen, mert Mária Antónia ekkor még egészen kicsike, mindössze kétéves volt. Ugyanakkor az előző oldalon az egyéves Miksa főherceg képét odafestették. Így valószínűleg inkább a művész tévesztette el a leányok számát. A főhercegnők térden állva imádják az Oltáriszentséget. Az aláírások számára készített kartusok közül három üres, a legfiatalabb leánykák sem tudtak még írni. Mária Johanna Gabriella 1750-ben született, Mária Jozefa 1751-ben, Mária Karolina Lujza 1752-ben, és Mária Antónia (XVI. Lajos későbbi felesége) 1755-ben (őt felejtették ki). A nagyobbak jelmondatai, illetve aláírásaik: „1757. Pietate et mansuetudine (Szeretet és szelídség) Maria Anna”; „1757. Non mihi sed Deo (Nem nekem, hanem Istennek) Maria Christina”; „1757. Pietate et benignitate (Jámborság és szolgálatkészség) Amalia”; „1757. Ad nutum Dei (Isten jóváhagyásával) Elisabeth”. A kartusok fölött középen az osztrák főhercegi korona. Érdekes, hogy ezen a képen az Oltáriszentséget egy bárány tartja a hátán. A bárány egyebek mellett az ártatlanság, a szűzi tisztaság szimbóluma (ez a leányok esetében értelemszerű), de az ábrázolás további üzenetet is rejt: az Ószövetség véres áldozatát (bárány) felváltotta az Újszövetség vértelen áldozata (kenyér). Alatta egy nyitott könyv „Liber Vitae” (Az élet könyve) felirattal, amiről a Jelenések könyvének első látomásában olvashatunk, amit csak a bárány tudott kinyitni, körülötte a négy élőlény, az oroszlán, a tulok, az emberarcú és a sas (Jel. 4-5).
A hetedik kép Barkóczy Ferencet ábrázolja, amint az Oltáriszentség előtt térdel. Kéziratos jelmondata és aláírása. „Suaviter et fortiter, Franciscus Episcopus Agriensis. Comes Barkóczy” (Szeretettel és eréllyel, Ferenc egri püspök, gróf Barkóczy). Itt az ostyaház alatt a magyar trikolór látszik lefelé hajló félkörívben. További két – már nem pergamen – lapon a hivatalban lévő kanonokok címerei láthatók, neveikkel, ezeket követi a társulat tagjai-nak névsora.
Az akvarellképek készítője ismeretlen, valószínűleg egy bécsi miniatúrafestő munkái, amelyeket azután Egerbe küldtek, és így kötötték őket bele az albumba. Külön érdekesség – ami miatt az utóbbi időben felfokozott érdeklődés tapasztalható a kötet iránt – a kolini csata képe Mária Terézia hátterében; állítólag ez az egyetlen korabeli ábrázolás a nevezetes eseményről.