Egy (esőben is) kitartó krónikás
MúzeumCafé 50.
A katalógusokkal szembeni (bár lám, revideált) elutasító állásponttal ellentétben az viszont kezdetektől eltökélt szándékunk volt, hogy szerkesztőségi munkatársaink, illetve a lapunkban is publikáló szerzők frissen megjelenő köteteiről mindenképpen beszámoljunk olvasóinknak (ami alól csak a főszerkesztő könyvei jelentenek – általa kihirdetett – kivételes tiltást, de szerencsére nélküle is jó néhány példát találhattak már ilyen kiadványokra az elmúlt években ezen az oldalon olvasóink).Így tehát semmiképpen nem mehetünk el szó nélkül P. Szabó Ernő nemrégiben megjelent cikkválogatása mellett, amelybe a különösen termékeny művészettörténész-újságíró ezúttal nem kevesebb, mint száztizenkét, korábban különböző lapokban megjelent képzőművészeti témájú írását gyűjtötte egybe, közülük tizenegy olyan cikkét is, amelyek éppen a MúzeumCafé szerkesztőségének felkérésére készültek. Ez utóbbiak értelemszerűen főleg különböző – elsősorban külföldi – múzeumokat és/vagy tárlatokat ismertetnek, de a szerző a kiállítási intézmények bemutatása mellett láthatóan szívesen és értőn ír képzőművészeti vásárokról és múzeumépítőkről; kasseli dokumentákról, velencei biennálékról és az ezeken bemutatkozó legkülönfélébb projektekről, installációkról, akciókról; szobrokról (köztük a kötet címét is adó Giacometti-szoborról, pontosabban annak a Szépművészeti Múzeumban történt 2004-es kiállításáról) és festményekről; művekről és művészekről. A sokféle hazai sajtótermékben publikáló P. Szabó ugyanúgy figyel (és egyben felhívja a figyelmet) a ma felkapott világsztár Gerhard Richterre, Maurizio Cattelanra vagy Francis Baconre, mint a hazai alkotó Németh Ilonára, Csákány Istvánra vagy Korniss Péterre; a bécsi Albertina alapítására mint Mario Botta 21. századi trentói múzeumépületére; a régebbi Otto Dixre, Georg Groszra vagy Emil Noldéra, mint a mai legfiatalabbakra; ugyanolyan otthonosan jár Prágában vagy Münchenben, mint San Franciscóban vagy Nagyszebenben; beszél alkotókkal és műgyűjtőkkel; elemez műveket és kiállításokat. Természetesen más-más megközelítéssel, mélységben és terjedelemben teszi ezt akkor, ha egy napilap kulturális rovata részére készít kedvcsináló ajánlót egy-egy kiállításhoz, vagy ha nagyobb, elemző tanulmányt ír valamelyik művészeti szakfolyóiratba (például az utóbbi időben általa szerkesztett Új Művészetbe). De akármilyen is a terjedelem és/vagy a célközönség, a felkészültség és az alaposság, a szakmai tudás és alázat mindig egyforma. Mint ahogyan az is, ahogy mindezek az erények nemcsak kifejezetten olvasmányossá és szórakoztatóvá teszik P. Szabó írásait, hanem egyúttal hatalmas ismeretanyagot is közvetítenek az olvasóknak. Akik tehát egyszerre örömmel és haszonnal is forgathatják az őket minden körülmények között – tehát nyilván akár „esőben” is – a világ minden tájáról és a képzőművészet és a muzeológia minden területéről rendszeresen tudósító szerző válogatott írásait. ¶
Szabó Ernő: Férfi, esőben. Válogatott művészeti írások
Press Xpress Kiadó, 2014