Kastélyok, templomok, múzeumok
A szent vitustól az aranyművesek utcájáig
MúzeumCafé 53.
A prágai vár, pontosabban várnegyed (Pražský hrad – Hradčany) eredete a 9. századig követhető vissza, a világ egyik legnagyobb régi váregyüttese, amelynek területe csaknem hetvenezer négyzetméter, átlagosan ötszázhetvenegy méter hosszú és százharminc méter széles területet foglal el. Európai uralkodói székhely volt, cseh királyok, német-római császárok tartották itt udvarukat.
Az első kőből emelt épület a területen a Szűz Mária tiszteletére 870-ben épített templom. A Szt. György-, illetve Szt. Vi-tus-templomok már a 10. század első feléből származnak. Előbbit I. Vratislav fejedelem alapította, akit ide temettek később, fiát, I. Vencel fejedelmet pedig már az utóbbiba. Az első cseh kolostort szintén a vár területén alapították, a Szt. György-templom mellett. Az uralkodói székhely legkorábbi emléke pedig az a 12. századi román stílusú palota, amelynek maradványai ma is megtekinthetők. A palota keleti oldalán állt az 1185-ben felszentelt Mindenszentek-kápolna. A 14. században IV. Károly gótikus stílusban újjáépíttette. Ő volt a második, a Luxemburgi-házból származó cseh uralkodó, aki, mint ilyen, elsőként lett német-római császár, Prágát téve meg uralkodói központjává. Párizs (más vélemények szerint Róma) mintájára kívánta a várost kiépíteni, és ennek része volt az uralkodói székhely, a vár átformálása és az Újváros létrehozása.
A vár erődítéseit megerősíttette, a korábbi Szt. Vitus-bazilika és rotunda helyén elkezdődött az új gótikus székesegyház építése, amit csak hat évszázaddal később, a 20. században sikerült befejezni. Fia, IV. Vencel folytatta az építkezést. A huszita háborúk idején és a következő évtizedekben lakatlanul állt a vár, míg II. Ulászló (aki Mátyás halálát követően, 1490-től magyar király is volt) 1485-től belekezdett a prágai újjáépítésbe. A késő gótika egyik legkiválóbb közép-európai építésze, Benedikt Rejt (Ried) vezette a munkálatokat, az ő tevékenységének eredménye az elsőrangú látnivalók közé sorolt Ulászló Terem a várban, amelyet ma a lovasok lépcsőjén lehet elhagyni. A neve elárulja, hogy ló és lovasa valószínűleg együtt használhatta. Az erődítések kibővítése is folytatódott. 1541-ben a palota tetemes részét tűz pusztította el.
A Habsburg-uralkodók néhány reneszánsz épülettel gazdagították a várat: I. Ferdinánd a nyári palotaként szolgáló Belvedere épületével, amelyet feleségének szánt ajándékul. II. Rudolf császársága idején a legfőbb tartózkodási helye a prágai vár volt, ekkor építtette a palota nyugati szárnyát, a Spanyol Teremmel, ahol értékes művészeti gyűjteményét helyezte el. A régi palotát a Habsburg-uralkodók is – akár a korábbiak – reprezentációs célokra használták. A vár épületkomplexumának déli és nyugati részén emeltek lakóépületeket, újabb palotákat.
Az 1618-as második prágai „defenesztráció”-t követően, amikor a vár tanácstermének ablakából kihajították a Ferdinánd trónörökös által megbízott kormányzókat és titkárukat, a csehországi felkelés és a harmincéves háború nyitányaként, a vár egyre rosszabb állapotba került. II. Rudolf műgyűjteménye a svéd csapatok zsákmánya lett 1648-ban.
A vár utolsó jelentős átépítése Mária Terézia uralkodása alatt történt. A 19. és 20. század számos rekonstrukciót, átépítést hozott. 1861 és 1866 között Josef Kranner vezetésével a purista elvek szerint minden, az építés kora után keletkezett – elsősorban barokk – elemet eltávolítottak a Szt. Vitus-katedrálisról. 1870-ben kezdték a főhajó alapozását, és még az 1920-as években is a belső szobrászati díszítésén dolgoztak, ekkor készültek Alfons Mucha tervei szerint az üvegablakok.
1918-ban a vár lett a csehszlovák állam elnökének székhelye. Az Új Palota és a kertek rekonstrukciója a jeles szlovén építész, Jože Plečnik nevéhez fűződik, 1936-tól Pavel Janák vezette a munkálatokat. A Szt. Vitus-székesegyház építése 1929 szeptemberében fejeződött be, a Szt. Vencel évfordulós ünnepségekre.
Hitler az elfoglalt prágai várban 1939. március 15-én jelentette be a német protektorátust Csehország és Morvaország felett. Ezzel Csehszlovákia elvesztette függetlenségét. A második világháború évei alatt a prágai vár Reinhard Heydrich főhadiszállása volt. A kortársak feljegyzése szerint még a cseh koronát is a fejére helyezte, kipróbálván azt, s a néphagyomány ennek tulajdonította egy évvel későbbi halálát, mivel a legenda szerint, ha egy arra érdemtelen a fejére teszi a koronát, egy éven belül meghal. A második világháború után is hatalmi központként működött a vár, a Cseh Köztársaság megalakulása óta az államfő székhelye. Václav Havel, mint annak idején Masaryk, a vár felújításának munkálataival egy újabb jeles építészt, Bořek Šípeket bízta meg. A rekonstrukció eredményét látva van min ámulni, hiszen a hatalmas területen található paloták, templomok, házak és kertek helyreállítása mintaszerűen történt.
A prágai vár sajátos helyet foglal el az európai várak között, őrizve évszázadok építkezéseit, a különböző koroknak az uralkodói központról való elképzeléseit. Várnegyed, de nem olyan módon, mint például ahogyan Budán látjuk, ahol a palota külön egységet jelent, a Szt. György tér által földrajzilag is elválasztva a polgárvárostól. A prágai vár templomok, paloták, egyéb, különféle funkciójú épületek, erődítések, kertek együttese, egyfajta város a városban.
A templomok közül a Szt. Vitus-katedrális mellett a Szt. György-bazilika hasonlóképpen az alapítás körüli időkből származik, a Mindenszentek-templomát Peter Parler, a gótika korának egyik legkiválóbb építésze tervezte a román kori palotakápolna helyén. Az egykorú leírások szerint szépsége a párizsi Sainte Chapelle-ével vetekedett, de az 1541-es nagy tűzvész után sajnos csak a körítőfalai maradtak meg. 16. századi újjáépítésekor a területe jelentősen megnőtt, és egyik portálja az Ulászló Terem felé biztosított kapcsolatot.
A ma is látható Szt. Vitus-székesegyház a harmadik templom ezzel a titulussal ugyanazon a helyen. A tituláris szent, Vitus, szicíliai keresztény, aki 303-ban szenvedett mártírhalált. Vencel fejedelem, miután a szent ereklyéit ajándékba kapta I. Henrik német királytól, 925 körül emeltette a román kori rotundát, amelyet 1060-ban háromhajós, kéttornyos bazilikává alakítottak át. IV. Károly 1344-ben rendelte el a gótikus katedrális építését, elsőként Mathieu d’Arras-t majd Peter Parlert foglalkoztatva építészként. Ekkor készült el a szentély, kápolnakoszorús körüljáróval, a Szt. Vencel-kápolna, az Aranykapu, valamint a nagy déli torony alsó része. Amit Peter Parler itt elkezdett, azt csak a 16. században fejezték be reneszánsz stílusban.
1419-ben a katedrális építkezése kényszerűen abbamaradt a huszita háborúk miatt, és még századokon át nem fejeződött be, addig ideiglenes homlokzatot kapott. A 19. század végén alakult meg a székesegyház befejezését szervező egyesület, és ekkortól épült fel a neogótikus homlokzat. A főhajó a két mellékhajóval egészen a kereszthajóig a 20. században épült. A gótikus szentélyben és alatta a kriptában találhatók a cseh uralkodók síremlékei, egyfajta nemzeti panteonként.
A katedrálison belül önálló kultuszhely a Szt. Vencel-kápolna. Szinte minden részletében eltér a székesegyház régi részeinek belső kialakításától: a gazdag freskódísz, a falakat borító féldrágakövek, Szt. Vencel szobra mind az ereklyét övező „kellékek”. A kápolnából lehet belépni abba a helyiségbe, ahol a koronázási ékszereket őrzik. A székesegyház mellett álló monolit oszlop 1928-ban került a helyére, ez is Plečnik, a nagy renovátor műve.
A prágai vár másodikként emelt temploma a Szt. György-bazilika. A Vratislav fejedelem által 920 körül alapított templomnak csak kevés része maradt fenn, mivel 973-ban, amikor a kolostort létrehozták, kibővítették és átépítették. A jelenlegi román kori bazilika már egy újabb, az 1142-es tűzvész utáni rekonstrukciónak köszönheti külsejét és belső kialakítását. Később még egy Szt. Ludmila tiszteletére emelt kápolnával és egy nyugati bejárati csarnokkal egészítették ki. A kora barokk formálta a jelenlegi főhomlokzatát. A Szt. György-templom sem kerülte el a 19. századi purista helyreállítást – 1887 és 1908 közt „romanizálták” Frantisek Mach tervei szerint. A templomokat épületek sora veszi körül, közöttük
a Régi Palota, az Új Palota, a Lobkowitz-palota, a Rosenberg-palota és a Belvedere, a Nyári Palota. A várat udvarokra tagolták, és nyugatról a díszkaput követően jut a látogató az első udvarba. A hatalmas teret barokk épületek zárják körül, bennük múzeum, illetve a katedrális kincstára. Innen két irányban haladhatunk tovább – a bejárati kapu oldalszárnyán a „paradicsomi kertbe”, a vár egyik remek kilátópontján lévő parkba, illetve a Mátyás kapu késő reneszánsz építményén át a második udvarba. Ez szintén egy zárt udvar, közepén díszkúttal, valamint a Szt. Kereszt-
kápolna barokk tömbjével. Itt helyezték el az információs központot, és innen lehet meglátogatni a várban található Képtárat, és mind a harmadik, mind pedig a negyedik udvar irányába el lehet jutni, ahonnét az érseki palota 16. század-ban emelt, majd a két következő évszázadban átépített épületét láthatjuk.
Az itteni itáliai kert vagy bástyakert a középkori erődítések helyén jött létre, a 18. századi Spanyol Terem bejárata is innen nyílik. A kertet 1930-ban Jože Plečnik alakította át, aki a korszak jeles avantgárd építészeként kapta meg Masaryk elnöktől a vár főépítésze tisztjét, és szinte nincsen olyan részlete a területnek, amelyen ne hagyta volna ott a keze nyomát.
A harmadik udvar közepén áll a Szt. Vitus-székesegyház – az első és második udvarok kissé steril, monumentális barokk tereihez képest itt egy kicsit más a lépték. Itt kevésbé a hatalmi központ jelleg uralkodik, mint inkább a templom építése korát idéző beépítettség a jellemző, nem elsősorban az épületek stílusában, inkább elhelyezkedésében. Innen ki lehet sétálni a kilátóteraszra, vagy meg lehet látogatni a Régi Királyi Palotát, amelynek kétségtelenül leghíresebb része az Ulászló Terem hatalmas, hálóboltozatos csarnoka, a földszinten a Károly Terem boltíves tereiben a vár történetét bemutató kiállítás látható, valamint a palota további díszes belső terei is megtekinthetők.
A harmadik udvar része még a Szt. György-bazilika, a Szt. Vitus-székesegyház szentélyét övező tér szembeötlő elemeként, sokféle korú és stílusú épülettel övezve. A székesegyház mellett, az erődítésekhez tartozik a Lőportorony, kiállítása a vár őrségének történetét mutatja be. A Szt. György-templomtól a védőszentjéről elnevezett utca vezet tovább, a Rosenberg-palotáig, amelyet a család 1545 és 1574 között építtetett, majd II. Rudolf rendezkedett itt be, végül a 18. században barokk stílusban formálták át. Ekkor harminc szegény, elárvult, illetve megözvegyült nemesasszony otthona lett. Enteriőrjei is ezt a korszakot idézik. 1919-ben megszüntették, majd a belügyminisztérium kapott itt helyet. Az 1996 és 2007 között végzett rekonstrukciót követően nyílt meg a szegény nemesasszonyokat pártoló intézmény történetét bemutató kiállítás.
Reneszánsz és barokk palotácskák mellett jut el a látogató az Aranyművesek utcájának turisták által leginkább kedvelt mesevilágáig, ahol egy régi fogadó mellett egy aranyműves, jövendőmondó és egy mesterlövész házainak belső tereit rekonstruálták. Az erődítés falához épített kicsi házak a várnép lakóhelyei voltak, egészen a második világháború végéig laktak itt, a 22. számú épület lakója 1916–17-ben Franz Kafka volt. A 12. számú ház lépcsőházán keresztül a Daliborka toronyhoz jutunk, előtte ágyúterasz, a torony alsó szintje pedig börtönként szolgált, az 1498-ban ide zárt rab lovag nevét őrzi a hely. A keleti kapun át ki lehet jutni a várból, ha a látnivalók sorrendben történő megtekintését választja a látogató. Itt is kilátóterasz vár bennünket.
A vár kiállításai jóllehet teljesen más jellegűek egymással összehasonlítva, általánosan jellemző rájuk, hogy mind a bemutatott műtárgyanyag, mind pedig a bemutatás módja magas színvonalú, akár történeti kiállításról, képtárról vagy éppen enteriőrről legyen szó. A prágai vár történetét bemutató tárlat 2004-ben nyílt meg, és elsőrangúan fontos szempontnak tartották a rendezők, hogy a hazai közönség és a turisták számára egyaránt tartalmas és érdekes kiállítást hozzanak létre. Az elv a történetmesélés volt, ennek megfelelően csoportosították az anyagot és a témákat: a templomok és katedrálisok története, a cseh történelem nagyjai, temetések, ünnepek. Minden kiállítás esetében találhatunk ötletes és hatásos interaktív elemeket, amelyek sok extra információt adnak hozzá a témákhoz. A múzeumpedagógiai program a cseh általános iskolai tantervhez igazodik. Bár a vártörténeti tárlatot állandó kiállításnak hívják, az elmúlt fél évtizedben több változtatás is történt, jelentős új szerzemények kerültek be.
A Lőportorony, vagy 19. században kapott nevén a Mihulka, a Benedikt Ried által tervezett késő 15. századi bástyarendszer része. A 16. században a harangöntő Tomas Jaros (a királyi kertek zenélő kútjának készítője) élt itt. II. Rudolf idején alkimista műhelyt rendeztek be, később használták csak puskapor tárolására. A 20. századig itt rendezkedtek be a Szt. Vitus-székesegyház sekrestyései, ma pedig a várőrség történetét bemutató kiállítás látható e helyen, ami azért különösen érdekes, mert a legutóbbi évekig láthatjuk és ismerhetjük meg a történetet.
A katedrális kincstára az egyik leggazdagabb Európában ebben a műfajban. A leltárkönyv legrégebbi tárgya Szt. Vitus karereklyéje, amelyet Vencel fejedelem kapott 929-ben I. Henrik német uralkodótól. A legjelentősebb gyarapodás a 14. században történt, a huszita háborúk alatt azonban súlyos veszteségek érték a kincstárat. Azt követően azonban folyamatosan gazdagodott, és mai kiállítása igen változatos és értékes tárgyakat mutat be a kora középkortól a szecesszióig.
A Szent Kereszt-kápolna, amely a kincstárnak helyet ad, a 18. század közepén épült, gazdag belső dekorációját restaurálták a kiállítás megnyitása előtt.
Nehéz eldönteni, hogy a prágai vár múzeumai és kiállításai közül melyik a legnagyobb vagy éppen legjelentősebb. A látogatók általában végignézik az összeset, ha nem is egyforma odaadással és alapossággal. A Képtár az európai festészet remekeit mutatja be, a 15. századtól a 18. századig. II. Rudolf császár, aki Prágát világvárossá tette azzal, hogy német–római birodalmi uralkodói székhelyét itt rendezte be, a korszak jelentős műgyűjteményével rendelkezett, számos művészt támogatott, és megrendelések sokasága kötődik hozzá. Családja műpártolása és kollekciója révén már ilyen környezetben nőtt fel, a korszak legértékesebb, legkiválóbb műkincsei között. Az örökölt gyűjteményt tovább gyarapította, ügynökei folyamatosan járták Európát újabb és újabb szerzeményekért. 1583-ban költözött Prágába, udvari művészeinek köre olyan festőkből állt, mint Bartholomeus Spranger, Hans von Aachen, Giambologna, Giuseppe Arcimboldo, Aegidius Sadeler, Roelant Savery, Adrian de Vries, de itáliai művészektől is gyakorta rendelt, így például Veronesétől. Az okkult tudományok iránti érdeklődése révén a műgyűjteménye mellett ritka és különleges tárgyak hatalmas kollekcióját halmozta fel. Az órák, asztrolábiumok, távcsövek és más sokféle tudományos eszközök a legjobb európai mesterek munkái voltak. Jeles tudósok vették körül, egyebek között Tycho Brahe és Johannes Kepler. Egzotikus állatok mellett botanikai gyűjteménye is különleges volt. A hatalmas és egyre növekvő műgyűjtemény megfelelő helyet igényelt. 1585-ben Giovanni Gargioli itáliai építész érkezett Prágába, hogy kialakítsa a műtárgyak helyét. A palota első emeleti képtárszobáját és a harmadik emeleti galériát egy százméteres szárnnyal kötötte össze, ez volt az úgynevezett Spanyol Terem vagy Csarnok. 1606-ra egy új Spanyol Terem is felépült a mintegy háromezer tételes kollekció számára. Rudolf halála után a trónon őt követő II. Mátyás a gyűjtemény jelentős részét Bécsbe szállíttatta. A maradékból sokat zsákmányként vittek el a szász csapatok 1630-ban, végül a svédek 1648-ban újabb jelentős műtárgyanyagot hurcoltak el Krisztina királyné gyűjteményébe. A veszteséget a későbbi uralkodók igyekeztek pótolni, de például VI. Károly titokban el is adott egy jelentős műtárgyegyüttest. Amikor Nikolaus Pacassi építész Prágába érkezett, hogy a Mária Terézia által elrendelt újjáépítési munkálatokat irányítsa a prágai várban, a képtár már zárva volt, a festmények egy része az Új Palota hivatali helyiségeit díszítette. A Csehszlovák Köztársaság létrejöttekor nyilvánvalóvá vált, hogy a széthurcolt gyűjteménnyel kezdeni kell valamit. 1930-ban törvényt hoztak a kollekció visszaállításáról, ehhez a Masaryk Alapítvány költségén vásároltak műveket. 1962-ben a régi mesterek képeinek egy csoportját a kormányzat bemutatásra alkalmatlannak ítélve raktárban helyeztette el, helyettük kortárs műveket vásároltak. 1998-ban a rekonstrukciós munkálatokkal párhuzamosan a gyűjtemény újjáformálásának folyamata is megindult, és a gondos kutatómunka eredményeképpen, az egykori Rudolfinus-kollekció számos darabját visszaszerezve a vár Képtára ismét megnyílhatott.
Az épületek és múzeumok, gyűjtemények csak egy részét jelentik a prágai várnak, legalább ilyen jelentősek a kertek és a hozzájuk kapcsolódó pavilonok, építmények is. A keleti vároldalon Szt. Vencel szőlőskertjei a régi ábrázolásokon is látható ültetvények mintájára lettek visszatelepítve. A Kisoldal felé a Déli kertek veszik körbe az erődítés falait, és a teljes várterület körül kertek, parkok helyezkednek el. A Déli kertek három együttesből állnak: az úgynevezett Paradicsomi kertből, amely egykor Ferdinánd főherceg, majd II. Rudolf magánkertje volt, jelenlegi formájában Plečnik alakította ki az 1920-as években. Legimpozánsabb elemei a monumentális lépcsősor, valamint a hatalmas gránitmedence. A második elem az Erődítések kertje, amelyet a 19. század közepén formáltak a bástyák között, majd az 1920-as átalakításkor geometrikus kert jött itt létre. Innen is – akárcsak a többi kertből – gyönyörű kilátás nyílik a városra. A legkisebb a Hartig kert a zenepavilonjával, ezt 1965-ben alakították ki.
Az északi oldal vizesárka a Brusnice patak természetes folyását követi. A 17. században szarvasokat tartottak itt, mostani cseh elnevezése is emlékeztet erre. Mellette a legrégebbi kertegység az 1534-ben létrehozott reneszánsz Királyi kert, az egykori középkori szőlőskertek helyén. Különleges egzotikus növényekkel telepítették be, és a királyi ünnepségek megszervezéséhez és lebonyolításához szükséges építményeket emeltek itt, mint például a Labdaházat vagy a különlegesen könnyed és kecses reneszánsz Belvederét, a királyné nyári pavilonját. Jelenlegi formájában a 19. század közepén kialakított angolpark, reneszánsz és barok elemekkel.
A prágai vár egész története a hatalmi és egyházi centrum és a kultúra szoros összefonódását, együttélését példázza. A középkortól kezdve egészen a 19. század végéig ez a lehető legtermészetesebben és magától értetődőbben történt, lévén uralkodói lakhely is. A Csehszlovák Köztársaság létrejöttével a hatalmi központ szerep egyre csökkent és mára minimálissá vált, az elnöki rezidencia épülete szinte észrevehetetlen, a hivatalos események helyszíne jószerivel az Ulászló Teremre korlátozódik. Az évszázadok folyamatos építkezései és időnként a rombolások mellett az épületállomány egyre bővült, és építészettörténeti szempontból a vár egyházi és világi épületegyüttesei páratlan stílustörténeti bemutatót és áttekintést adnak. Az 1920-as évek hivatalosan kezdeményezett, az egész várra kiterjedő rekonstrukciója olyan szellemben történt, amely ma is érvényes, és a későbbi felújítások számára mintául is szolgálhatott. Turisztikai szempontból mintaszerű, a látogatók szempontjait elsődlegesen szem előtt tartó módon működnek a vár intézményei. Nem véletlen, hogy mindmáig modellként szolgál (szolgálhatna) minden hasonló műemlék helyreállításához és működtetéséhez.