Tárlatvezetések jelnyelven
Hallássérültek a múzeumban
MúzeumCafé 26.
A pécsi Janus Pannonius Múzeum Történeti Múzeumában 2010-ben kezdtük el siket- és nagyothalló embertársaink részére rendszeres programok szervezését, amelyeket pályázatokból valósítottuk meg. [1] Partnerünkkel, a Sinosz Baranya Megyei Szervezetével közösen folyt az előkészítő, a szervező és az értékelő munka.
Én magam 2007 és 2011 között végeztem el a már uniós szabályok szerint formált jelnyelvi kommunikációs tanfolyamokat Pécsen. A három és fél év alatt bepillanthattam a hallássérült emberek – a külvilág felé eléggé zárt – közösségének életébe. Azt terveztem, hogy nagyra tárom a múzeum kapuit a hallássérült emberek előtt, hogy múzeumunkat a „bizonytalan, ismeretlen hely” szerepköre helyett az „itt jól érzem magam, ide bátran jöhetek” gondolatkörrel kapcsolom össze. [2] Még a tanulás ideje alatt „mélyvízbe” kerültem: a budapesti Hallássérültek Tanintézetéből Kiss Attila szakoktató szervezésével és vezetésével hallássérült fiatalok csoportját vezethettem a múzeumunkban. [3] De a jelnyelvi oktatás olyan nyitottsággal, annyi odafigyeléssel, a siket tanárok részéről olyan el- és befogadással történt, hogy nem volt bennem semmi félelemérzet vagy gátlás. Később is minden alkalommal érezhettem a siket- és nagyothalló emberek végtelen segítőkészségét, szeretetét, türelmét, és az örömöt és hálát, hogy valaki a saját nyelvükön szól hozzájuk.
A jelnyelv rendkívül különleges és csodálatos nyelv, megtanulni nem könnyű. Több „nyelvjárása” is van a szerint, hogy ki hol tanulta, és a mimikával, artikulációval kísért „kézzel írt” jelek kivitelezése is természetesen mindenkinél egy kicsit más, egyéni. A múzeumi foglalkozásokra a tartalmi és szervezési előkészületek mellett a jelnyelvi ismeretekben való felkészülés is fontos volt. Erre kiváló alkalmat teremtettek a rendszeressé váló múzeumi programok. [4]
Ezek 2010 szeptembere és 2011 júliusa között, két helyszínen, a múzeumban és a Sinosz pécsi székházának klubhelyiségében zajlottak. Ez több szempontból is előnyös volt. A Sinoszban rendezett programok „házhoz mentek”, és céljuk volt az is, hogy felkeltsék, illetve később már ébren tartsák az érdeklődést a múzeum iránt. De lényegesen könnyebb volt a csoport szervezése a múzeumi foglalkozásokra is, ha oda a Sinosz-székházból, együtt érkeztek a résztvevők. Célszerű volt a múzeumi foglalkozásoknak a Sinosz-klubnapokra szervezése is, vagyis egy már bejáratott időponthoz alkalmazkodtunk. Ez azt is jelentette, hogy a múzeumi témák beépültek a Sinosz előre tervezett programcsomagjába. Ez jótékonyan hatott a közönségszervezésre, aminek eszköztárában szórólapok, internetes tájékoztató mellett az előzetes személyes figyelemfelkeltés is helyet kapott.
A tervezett programsorozattal a múzeumi értékek sokszínűségét szerettük volna felvillantani, múzeumunkat megismertetni, lehetőleg többféle eszköz és módszer (tárlatvezetés, filmklub, előadás, komplex foglalkozás) segítségével. A látogató számára a „múzeum” szó általában egyet jelent a kiállítással. Ezért nem véletlen, hogy az indító foglalkozás keretében állandó történeti kiállításunkkal ismerkedhettek meg az érdeklődők. A kommunikáció ebben az esetben eltér a megszokottól. A jelnyelven „beszélő” muzeológus egy-egy kiállítási egységben először elmondja az ahhoz a részhez kötődő összes ismereteket. Fontos a csoporttal szemben állni, nem lehet jelelés közben ide-oda mutogatni, mert akkor nehezebb a jelértés, valamint a szájról olvasás sem lehetséges. (A siket emberek igen jól tudnak szájról olvasni, ha valaki természetes módon beszél. Nem szabad viszont „túlartikulálni”: ez részben sértő, részben pedig nehezíti a hallássérült számára a szájról olvasást.) Fontos az is, hogy a jelelő személy kellően megvilágított térben álljon, és lehetőleg ne túl tarka öltözetben, hiszen arcát, kezeit jól kell látnia a hallgatóságnak. Amikor a muzeológus befejezte mondandóját, kellő időt kell hagyni a szóban forgó tárgyak, kiállításrész megtekintéséhez. Segíti a sérült emberek kiállításban való tájékozódását mindaz, amit egyébként is elvárásnak tekinthetünk: például a formai és tartalmi szempontból megfelelő szöveges információk, a megértést segítő vizuális eszközök alkalmazása és így tovább. Hallássérültek esetében is nagyobb a szerepe a tapintásnak, ezért a kiállításokban számukra (is) fontos kiírni, mi az (például egy-egy műtárgymásolat), amihez hozzá szabad nyúlni, aminek tapintására ösztönözzük a látogatót, és melyek azok, amelyekhez nem szabad hozzáérni. [5]
Egy tárlatvezetés vagy más múzeumi program megvalósítható úgy is, hogy felkért jelnyelvi tolmács van segítségünkre, aki szinkrontolmácsolást végez. Ez viszont azzal jár, hogy a közönség szinte folyamatosan a tolmácsra néz, őt figyeli. Ezért nekem ideális az a megoldás, hogy a jelnyelvi ismeretek birtokában én magam adhatom át közvetlen formában mindazt, amit a közönségnek szántam. Ugyanakkor a jelnyelvi kommunikáció a halló embert arra is sarkallja, hogy letisztult, egyszerű, érthető gondolatokat fogalmazzon meg és adjon át. Ha mégis inkább tolmács segítségét vesszük igénybe, akkor célszerű előzetesen megbeszélni vele a teljes tervezett programot, a témát.
Egy másik foglalkozástípus volt a diavetítéssel egybekötött előadás. A vetítés alatt a teremben – ismét csak a jó láthatóság miatt – kellő világítást kellett biztosítani. Jó szolgálatot tesz akár egy krétával írható tábla is. A menet közben felvetődő kérdésekre a bonyolultabb fogalmak, folyamatok megismertetése során egy-egy rajz, ábra, vázlat vagy csak egy nehezebben érthető szó felírva mindjárt megkönnyíti az ismeret átadását.
Harmadik típusként úgynevezett komplex foglalkozásokat tartottunk. Ezek esetében a komplexitás abban állt, hogy a bevezető előadás, a tárgyakkal való ismerkedés és a kézműves-foglalkozás egymásra épülésével egy az érzékekre ható, kreatív, önálló tevékenységre is ösztönző, kötetlenebb, mégis informatív programtípus valósulhatott meg. A téma a húsvéti ünnepkör volt, amelyet rendhagyó módon az illatokon keresztül igyekeztünk megközelíteni. Pál Gyöngyvér egyetemi hallgató óratervét adaptáltuk a hallássérültek számára megalkotott programba. A foglalkozás első részében diaképes vetítés-előadás zajlott, megismertetve a húsvéti ünnepkörrel, valamint az illatszerekkel, készítésük alapfogalmaival, munkamenetével. Ezt követte a kapcsolódó műtárgyak megismerése, illetve a ma is gyártott „kölnivizek” illataiból is lehetett szippantani. Majd az előkészített alapanyagokból született a „kreáció”, az egyénre szabott illat. Ehhez persze címkét is kellett tervezni, és mindenki maga adott nevet saját illatszerének. A kis csoport tagjai nagy élvezettel fedezték fel a több mint tízféle illatot, és hosszabb válogatás, mérlegelés után választották ki a számukra kellemesnek ítélt komponenseket. Ebben az esetben a kiscsoportos foglalkozás nagyobb lehetőséget teremtett a személyes kommunikációra is.
A filmklub ötletének megvalósítása is nagy sikert aratott. 1939-ben egy pécsi polgár, Hamerli Antal elkészítette Egy nap Pécsett című filmjét, amely igen fontos kordokumentum. [6] A Pécs Tv 2006-ban elkészített egy az 1939 óta eltelt változásokat dokumentáló filmet is. A két alkotás egymás után megtekintve különleges élményt nyújtott. A vetítést a Múzeumok Éjszakája program keretében tartottuk; a programban rövid bevezető előadás ismertette meg a nézőkkel a filmek készítőit.
Utolsóként olyan program készült, amelynek kiindulópontjául egyetlen tárgy szolgált. A múzeum gyűjteményben őrzünk egy megkopott, sokat forgatott kis könyvecskét, amely a 19–20. század fordulóján közkedvelt „virágnyelvek” számos változatát mutatja be. Úgy gondoltam, fontos lenne a jelnyelvet használó embereknek ismereteket átadni arról, hogy a kommunikációnak a beszélt nyelven kívül más módozatai is kialakultak az idők folyamán. Így talán a saját nyelvükre való rátekintéshez is újabb szempontokat adhatunk. A gyakorlati bemutatóval egybekötött előadáshoz és az azt követő kötetlen beszélgetéshez szórólap is készült, amelyhez a „kesztyűnyelv”-ből válogattam a példákat (ezzel már kapcsolódási pontot teremtve az év második felében tervezett, a pécsi kesztyűgyártás történetéről szóló foglalkozáshoz is).
Hogyan tovább? [7] Úgy gondolom, három irányban lehet folytatni a munkát. Először is a siket közösségek számára szervezett programokat kell folytatnunk az elégedettséget felmérő kérdőívekből leszűrhető tapasztalatok alapján. A második irányt a szerzett tapasztalatok egyetemi oktatásba történő konvertálása jelentheti. A harmadik pedig a sérült emberek integrációjának segítését célozza. Fontos lenne halló és hallássérült emberek számára közös programokat is terveznünk.
[1] A1. TIOP 1.2.2/08/1 „Múzeumok iskolabarát fejlesztése és oktatási-képzési szerepének infrastrukturális erősítése”: A Bezerédy Győző Terem korszerű múzeumi foglalkoztató térré alakítása, valamint virtuális pontok kialakítása a pécsi Várostörténeti Múzeumban. Pályázati azonosító: TIOP-1.2.2-08/1-2009-0039., és Új Magyarország Fejlesztési Terv Társadalmi Megújulás Operatív Program „Múzeumok Mindenkinek Program – Múzeumok oktatási-képzési szerepének erősítése” (TÁMOP 3.2.8/10/B) A Bezerédy Győző Terem infrastruktúrájának működtetése, kompetenciafejlesztő foglalkozások a Janus Pannonius Múzeum Történeti Osztályának szervezésében; projektmenedzser mindkét pályázat esetében Pásztor Andrea muzeológus. [2] Az első három tanfolyamot munkahelyem, a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága finanszírozta, amiért hálás köszönettel tartozom. [3] A bőrtárgykészítő mesterséget tanuló diákok ipari műemléképületünk, az egykori tímárház történetével és a bőrkikészítő-ipar hagyományaival ismerkedhettek meg a múzeumban. Köszönettel tartozom Kiss Attilának, aki nagyon sok értékes szakmai segítséggel támogatta ennek a pécsi ipartörténeti múltnak a mélyebb feltárását. [4] Az épületben a jobb tájékozódást kihelyezett piktogramok segítik, előadótermünkben a kommunikációt interaktív tábla és számos egyéb eszköz segíti. [5] Megköszönöm a Sinosz Baranya Megyei Szervezete titkárának, Cseri Zsuzsának, hogy tapasztalatait rendelkezésünkre bocsátotta. [6] http://www.youtube.com/watch?v=yvAgYmZpnPQ [7] Annak, aki többet szeretne megtudni a jelnyelvi tanfolyamokról, a siket kultúráról, az alábbi webhelyeket ajánlom: www.Sinosz.hu; www.hallatlan.hu; http://www.youtube.com/watch?v=q5FGXEHb8E0; http://indavideo.hu/video/Nemzeti_dal_-_jelnyelven; http://www.siketek.hu/; http://www.Sinoszbaranya.weboldala.net/; http://siketekbp.co.hu/.