Feladatmegosztás és adatkezelés
Holland múzeumi kommunikáció
MúzeumCafé 28.
A kommunikáció mindig is nagyon fontos volt a múzeumok számára, nemcsak a gyűjteményeik tárgyairól szóló információk miatt, hanem azért is, hogy az ezekről a gyűjteményekről, az azokban található tárgyakról összegyűjtött ismeretanyagot továbbítani tudják a múzeum közönségének.
Az elmúlt években az internet fejlődése gyökeresen megváltoztatta a múzeumi kommunikáció módszereit is. Nemcsak azért, mert jelentősen megnőtt a rendelkezésre álló technikák száma és a puszta kommunikáció terjedelme, de változott az információáramlás jellemző típusa is: a korábbi egy hírforrás – egy befogadó (levél, telefon) modelljét felváltotta az egy hírforrás – több befogadó (könyvek, magazinok, tévé), illetve a több hírforrás – több befogadó (közösségi háló) modellje. Habár ezek a változások sokak számára akár ijesztőnek is tűnhetnek, mivel ütköznek a hagyományos kommunikációs gyakorlattal, számos lehetőséget kínálnak, amelyekből a múzeumok is hasznot húzhatnak. Ebben a cikkben bemutatok néhány példát arra, hogy a holland múzeumok milyen modern infokommunikációs módszereket vezettek be munkájuk során az elmúlt években.
A közösségi háló
A 21. században az emberiség már nemcsak helyi közösségekbe szerveződik, hanem az interneten létrejövő világméretű közösségi hálózatokba is. A Facebooknak például a 17 milliós Hollandiában négymillió használója van. Ettől olyan értékes platform a közösségi háló, ha bármilyen célközönséggel is akarunk kommunikálni. Az információáramlás és a marketing hagyományos közegével szemben azonban a közösségi háló kétirányú kommunikáción alapul, ami sajátos hozzáállást igényel az ezen a területen mozgóktól. Nem elég hatékony megoldás ugyanis, ha a meglévő stratégiákat és termékeket egyszerűen csak áttesszük az új közegbe, itt minden szétküldött üzenetünkre választ kell kapnunk, és minden, a felhasználóktól beérkező visszajelzést kellő gondossággal kell kezelnünk. Ehhez a kétirányú kommunikációhoz elkötelezett csapatra van szükség, amelyben marketingesek és kommunikációs szakemberek éppúgy helyet kell kapjanak, mint a kultúra, a történelem, a múzeum szakemberei.
Számos holland múzeum használja már a Facebook és a Twitter közösségi hálóját a közönségével folytatott kommunikációra, csakhogy általában még nehezen találják meg az ehhez a közeghez szükséges formát. A hagyományos megközelítés, amikor időszakos üzeneteket küldtek (például sajtóanyagot, szórólapokat) nem nagyon működik a közösségi hálón, ez a felület ugyanis elsősorban az interakción alapul. A leideni székhelyű Boerhaave Múzeum (www.museumboerhaave.nl) például hatékony stratégiával a közösségi hálón keresztül próbál szert tenni nagyobb elismertségre, jelentősebb sajtónyilvánosságra, és ennek segítségével akarja bővíteni kapcsolatrendszerét. Mindez azonban egyáltalán nem vezet szükségszerűen a látogatószám növekedéséhez. A Boerhaave sokféle hálózati megközelítést használ: egyebek közt van blogja, Facebook-oldala, YouTube-címe, jelen van a Twitteren, és tagja a Flickr csoportnak is. A blogon többek között hosszabb történetek olvashatók a múzeum gyűjteményéről. Az alkotók maguk is meglepődtek, hogy a kurátorok által írt történetek rendszerint sokkal olvasmányosabbak, mint a kommunikációs szakemberek írásai. A múzeum feloldotta a tilalmat, hogy nem lehet fényképezni a kiállítótérben, ehelyett arra buzdítják a látogatókat, hogy a fényképeiket töltsék fel a Flickrre. A Twitter-bejegyzések össze vannak kapcsolva a Facebookkal, így minden, ami fölkerül a Twitterre, automatikusan megjelenik a Facebookon is. Nagyon népszerűek voltak a Boerhaave twitter-játékai, de ezeket sajnos le kellett állítani, mivel túl sok időt vettek el a múzeum dolgozóitól.
Nagyon fontos a Boerhaave Múzeum megközelítésében, hogy a közösségi médiában folyó tevékenységébe nemcsak a kommunikációs osztályt vonták be, hanem az itteni munkában különösen a kurátoroknak jutott fontos szerep. De ugyanilyen fontos volt az a döntésük, hogy egyszerre többféle platformot választottak és használnak. Ez a tendencia a jövőben még fontosabb szerepet kap, ami azt is magában hordozza, hogy szükség lesz a múzeumi dolgozók alapos továbbképzésére.
Adatmegosztás
Nagyon fontos informatikai alapelv a holland múzeumokban az információ megosztása. A legtöbb múzeum minden érdeklődővel szeretné megosztani a metaadatait. A megosztás egyik előnye, hogy azok, akik használják ezeket a metaadatokat, hivatkoznak az intézményre, így remélhetőleg egyre több embert sikerül rávenniük, hogy látogassák is meg a múzeumot. A másik előny, hogy azok közül, akik használják egy intézmény metaadatait, egyesek arra is hajlandók lesznek, hogy bővítsék és gazdagítsák az adott intézmény adatbázisát.
Vegyük például a Rembrandt-kortárs Bartholo-meus van der Helst híres festményét, az 1656-ból származó A Számszeríjász Lövészegylet elöljárói (De overlieden van de Voetboogdoelen) című képet. Kétféleképpen is el lehet jutni a festmény metaadataihoz: 1.: http://ahm.adlibsoft.com/ahmonline/dispatcher.aspx?action=search&database=ChoiceCollect&search=priref=38475 (rövidítve http://goo.gl/qLnqM), illetve 2.: http://purl.org/collections/nl/am/proxy-38475. Mindkét hivatkozás alapjában véve egy-egy URL, azaz a tárhelyre mutató internetes link. Az első cím egy weboldalon található információra mutat, amelyet úgy terveztek, hogy az átlagos látogató számára is olvasható legyen. Az oldal nem mutat meg minden információt, csak egy válogatást, vagyis nem alkalmas újrafelhasználásra, például egy másik weboldalon történő megjelenítésre. A további felhasználáshoz ugyanis minden információt tartalmaznia kell, valamint automatizáltan hozzáférhető formátumú kell legyen. Ezt látjuk, ha megnézzük a második URL-t. Bár közönséges ember számára is olvasható, ez a megjelenítés úgy van megtervezve, hogy a metaadatokat újra fel lehessen használni.
Az előző bekezdés két URL-je a metaadatok megosztásának kétféle megközelítését mutatja. Az első egy webszolgáltatást használ. (A webservice vagy webszolgáltatás egy internetes alkalmazások közötti adatcserére szolgáló protokoll vagy szabványgyűjtemény – A ford.) Ez alapjában véve egy webszerverre telepített szoftvercsomag, amely az örökségi adatbázisban keres. A keresett kifejezést (vagy lekérdezést) az URL-en keresztül adja át a szervernek. A keresés ebben az esetben nagyon egyszerű, a keresőfunkció rendkívül rugalmas.
A második URL a Linked Data Approach-ra (kapcsolt adatmegközelítés) mutat példát: itt egy olyan URL-t látunk, amely egyetlen múzeumi tárgyról egyedi módon azonosít minden metaadatot.
A Linked Open Data (összekapcsolt nyílt adatok) megközelítésnek az a koncepciója, hogy – egészen minimális megkötéseket leszámítva – bárki számára az interneten hozzáférhetővé tegyen minden információt úgy, hogy egyedi és standardizált azonosítókkal lehessen hivatkozni rájuk.
A Linked Open Data (http://en.wikipedia.org/wiki/Linked_Data) alapelveit Tim Berners-Lee (http://en.wikipedia.org/wiki/Tim_Berners-Lee) találta ki és fogalmazta meg. A koncepciót az Amsterdam Museum (www.amsterdammuseum.nl) is a maga irányelveinek részévé tette, amikor a gyűjteménye minden adatát bárki számára hozzáférhetővé tette az interneten. Mindkét URL ugyanahhoz az Amsterdam Museumban lévő metaadat-gyűjteményhez ad hozzáférést.
A múzeum egyébként Amszterdam város múltjához és jelenéhez kötődő gazdag képzőművészeti gyűjteménnyel, tárgyakkal és régészeti leletekkel rendelkezik. 2010-ben egy webservice segítségével indították el azt a szolgáltatást, amellyel mindenki számára hozzáférhetővé tették a gyűjtemények metaadatait, 2011 elején pedig valamennyi tárgyfotójukat átadták a Wikipédiának. Nem sokkal később minden metaadatot Linked Open Data-ként bárki számára hozzáférhetővé tettek.
Az utrechti Centraal Museum (http://centraal-museum.nl) ugyancsak mindenki számára elérhetővé tette gyűjteménye valamennyi adatát. Ez a közgyűjtemény a legrégebbi városi múzeum Hollandiában; eleinte főként régiségeket gyűjtött, de idővel egyre inkább a modern képzőművészet, a divat és a dizájn felé fordult a figyelme. Itt van a világon a legnagyobb gyűjtemény Gerrit Thomas Rietveld (1888–1964) holland építész és bútortervező alkotásaiból. A Centraal Museum még nem alkalmaz a nagyközönség számára elérhető webservice-t vagy kapcsolt adatokat, de olyan webalkalmazást azonban már igen, amelyik lehetővé teszi a keresést a gyűjteményben (http://centraalmuseum.nl/ontdekken/object).
Mindkét múzeum Adlib-szoftvert használ gyűjteménye kezelésére. Az Adlib egy holland vállalat, amely múzeumi gyűjtemények informatikai rendszereire szakosodott. Az elmúlt évek során kifejlesztettek egy igen hatékony webservice-t, amely külső fejlesztők számára is lehetővé teszi, hogy a website-on könnyen tudják kezelni a metaadatokat. Mivel már eddig is sok holland múzeum vezette be ezt a szoftvert, nagyon valószínű, hogy a későbbiekben egyre többen veszik majd igénybe a webservice-t, amellyel hozzáférést biztosítanak a gyűjtemény metaadataihoz.
Feladatmegosztás a látogatókkal
A múzeum világán belül a crowdsourcing – tehát a felhasználók kiegészítései, vagyis egyfajta „közösségi intelligencia” – azt jelenti, hogy nemcsak a múzeum dolgozói, hanem az érdeklődők nyílt internetes közössége is szolgáltathat metaadatokat vagy más információkat egy-egy gyűjteményről. Ha megfelelően használják, a feladatmegosztás révén megsokszorozódhat az az információmennyiség, amit a múzeum közzé tud tenni a gyűjteményéről. A dolog egyetlen hátulütője, hogy a (gyakran névtelen) nagyközönség nincs azonos szinten a múzeum szakembergárdájával. Ezért nagyon fontos, hogy a minőségi standardok fenntarthatósága érdekében megfelelő eljárásmódokat alkalmazzunk. Számos múzeum éppen emiatt vonakodik a crowdsourcing bevezetésétől. Sok esetben az egyetlen információ, amelyet a névtelen felhasználók hozzátehetnek, a kulcsszavakkal vagy tagekkel történő kiegészítés.
A Holland Színházi Intézetnek (Theater Instituut Nederland; www.tin.nl) hatalmas múzeumi gyűjteménye van színházi tárgyakból és színházi témájú publikációkból. Az intézet digitális gyűjteménye az 1900-as évek végétől napjainkig őriz felvételeket színházi bemutatókról, kiemelkedő személyiségekről, színházakról és társulatokról, és a gyűjteményt rendszeresen frissíti. Az információk mennyisége meglehetősen korlátozott, mégis nagyon értékes. A TIN egy hibrid megoldást választott a rendelkezésére álló információk megosztásához, illetve az adatoknak az internet látogatói segítségével történő megsokszorozásához. Ahhoz ugyanis, hogy ezt elérjék, egy wikihez kapcsolták az adatbázisukat (http://www.theaterencyclopedie.nl), hogy az információt mindkét irányba el lehessen mozdítani. A végső termék még csak fejlesztés alatt áll ugyan, de máris nagyon népszerű.
A projekt legfőbb értéke abban van, hogy kétirányú: információt szolgáltat az internet végfelhasználóinak, ugyanakkor gyűjti is a felhasználóktól származó adatokat. Ez a fajta megközelítés távolról sem egyszerű, különösen azért, mert nagyon körültekintő protokollt kell kifejleszteni, amikor az intézet adatbázisába beengedik a végfelhasználók által generált adatokat. Az első kérdés mindjárt az, hogy publikálás előtt vagy után értékeljék a felhasználók által előállított tartalmakat. De crowdsourcing nélkül egyszerűen lehetetlen lenne befejezni a színházi enciklopédiát. A nyolcvanezer oldal többsége alapinformációkat tartalmaz, amelyeket az intézmény adatbázisából gyűjtöttek, és nincs bennük semmiféle szöveges magyarázat. Még a leggyorsabb író/kutató se képes naponta akár egyoldalnyi leíró szöveget létrehozni, mellette kutatni és megtalálni az oda illő hang-, kép- és videoanyagokat. De még ha sikerülne is napi egy oldalt megírni, akkor is száz író háromévi munkájára lenne szükség, hogy elkészüljön az enciklopédia. Nincs az az örökségvédelmi szervezet, amelyik ekkora személyzetet tudna alkalmazni.
A fenti cikk mindössze néhány kiragadott projektet említ, de ezek mellett is számos más holland múzeum próbálkozik hasonló szolgáltatásokkal.
A következő években a közösségi háló, az adat- és feladatmegosztás rendkívül fontos lesz a múzeumok számára. Ez vezet a kutatók és a látogatók jobb kiszolgálásához – ugyanakkor a múzeumokon belüli hatalmas változásokhoz is.