„Szerencs lelke a várban lakozik”
A Rákócziak volt otthonában működik Az év múzeuma különdíjas Zemplén Múzeum
MúzeumCafé 37.
Miközben a legtöbb kistelepülés múzeumai küszködnek önállóságuk csorbulása és az egyre ínségesebb körülmények miatt, a szerencsi Zemplén Múzeum, úgy tűnik, jó helyzetben van. A város vezetése fontosnak tartja a múzeum létét, így nem „eresztette el” a megyei múzeumi szervezet átalakulása során. Az intézmény új fenntartója, az önkormányzat támogatja az intézményt minden tervében. A múzeum a 2012-es Az év múzeuma pályázaton elnyerte a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület és az ICOM, a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa Magyar Nemzeti Bizottságának különdíját. Az indoklásban a korszerű eszközökkel felszerelt új állandó kiállítást és a gyűjtemény digitalizálásában elért eredményt hangsúlyozták az elismerést odaítélők. Ám eddig a sikerig hosszú út vezetett.
A múzeum, amelynek ma az egykori szerencsi Rákóczi-vár ad otthont, „hosszú ideig nagyon romos állapotban volt” – meséli Majoros Judit igazgató, aki muzeológusként kezdett itt, és 1997 óta igazgatja az intézményt. „A várat Rákóczi Zsigmond, az egy évig a fejedelmi címet is viselő erdélyi gubernátor építette, megalapozva ezzel az utódok tekintélyét és vagyonát. Az országgyűléseiről is neves Szerencsen született I. Rákóczi György fejedelem is. A leszármazottak 1945-ig birtokolhatták a kastélyt; utolsó lakói a Szirmay grófok voltak.” Ám a fényes múltat szörnyű évtizedek követték. „A második világháborút követően előbb a román, majd a szovjet katonaság vette birtokba a kastélyt, és minden mozdíthatót elvittek. Később az állami gazdaság költözött be, a külső részen istállókat, a lakosztályokból lakásokat alakítottak ki” – emlékezik vissza a múltra Majoros Judit.
A mostani múzeum elődjét 1968-ban hozták létre, amikor Petrikovits László fogorvos, műgyűjtő a városnak adományozta több ezer képeslapból, ex librisből és könyvekből álló gyűjteményét. „A várban már az 1960-as évek végén megkezdődtek a régészeti feltárások, de a felújítási munkák évtizedekig tartottak. Csak 1991. október 23-án avatta fel az akkori köztársasági elnök, Göncz Árpád a felújított kastély múzeumi épületét” – mondja az igazgatónő. Az akkor nyílt állandó kiállítások megfeleltek a kor elvárásainak, „de semmilyen technika nem állt rendelkezésünkre: egy telefon és egy írógép jelentette a felszereltséget”. Pedig a fiatal muzeológus-igazgató tele volt tervekkel, vágyakkal, álmokkal. „Akkoriban elsősorban a kiállítások megújítását szorgalmaztam” – emlékezik vissza ma.
A lehetőségek adottak voltak, hiszen a múzeum nagyon gazdag, értékes, sok darab esetében kuriózumnak számító gyűjteménnyel rendelkezett. Az egymillió képeslapból álló kollekció például „hatalmas képdokumentum-bázis, európai viszonylatban is egyedülálló”. Az első állandó kiállítást is ebből, az akkor még manuálisan feldolgozott gyűjteményből szervezték. Mára sokat változott a helyzet. A kor elvárásai szerint újult meg a kiállítás, miközben megkezdődött a gyűjtemény digitális feldolgozása is. „Ez egészen új kihívás volt – mondja Majoros Judit –, hiszen a korábban megrendezett kiállítás idején a kép még egészen más információt hordozott. Elődöm, Petercsák Tivadar akkor nagyon modernnek számító kiállítást rendezett, de a fő attrakció mégis a képeslap volt.” Ez viszont ma már kevés. „A digitális forradalom megújította a képről való gondolkodást. Könnyen hozzáférhetővé vált, akár otthon, számítógép előtt is megnézhető a gyűjtemény.” És hogy miért éri meg akkor mégis bemenni a múzeumba? „Kimozdítottuk kétdimenziós síkjukból a képeket. A kiállításban bemutatjuk a képeslap keletkezéstörténetét, régi funkcióját. Petrikovits László, a gyűjtemény megalapozója olyan logikus osztályozási rendszert alakított ki, ami ma is időtálló; ezen nem kellett változtatni. A keresési rendszeren viszont könnyítettünk, hiszen a digitalizálás lehetővé tette, hogy számos információval egészítsük ki a képeket” – mondja az igazgatónő. Ennek köszönhetően nyerte el a Zempléni Múzeum Az év múzeuma különdíját 2012-ben. A múzeum volt ugyanis a kezdeményezője annak, hogy az Arcanummal karöltve – és ma már három másik múzeumot is maga mellé állítva – digitalizálják az anyagot. „Az Arcanum a legnagyobb digitalizálással foglalkozó magáncég Magyarországon. Velük közösen dolgoztunk ki – először csak a múzeumi szférára – egy olyan programtervet, amelynek megvalósításával egy országos múzeumi képeslap-katalógust tudunk létrehozni” – mondja Majoros Judit. A programhoz több múzeum csatlakozott: a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Múzeum. „Az a célunk, hogy a szétszórtan, több helyen fellelhető képeslevelezőlap-gyűjteményt egy országos katalógusban egyesítsük. Jó úton haladunk! A Kulturális Alap egy meghívásos pályázatban támogatást is ad erre.” És hogy miért éppen Szerencsre esett az Arcanum választása? Nem csak azért, mert a leghatalmasabb ilyen gyűjteménnyel ez a múzeum rendelkezik. Kellett hozzá az intézmény nyitott gondolkodása is. Hiszen „sokszor félelmet jelent kiadni a kezünkből a kincseket”. Sokan gondolják úgy, ami kikerül a világhálóra, az egyúttal az intézmény ellenőrzése alól is kikerül. „Bennem is voltak félelmek, de legyűrtem az aggályaimat. Ma már látom, az egyik legjobb döntésem volt, amit muzeológusként hoztam” – véli az igazgatónő. Az érdeklődők, gyűjtők számára ez a lépés nagy könnyebbséget hozott. A múzeumunkhoz ma már leginkább azok fordulnak, akik a tudományos céllal kívánnak feldolgozni egy témát vagy egy korszakot. „Nem kell naponta bolygatni az érzékeny tárgyakat, kézzel megfogni, így az állagát is könnyebb megőrizni.” Máig 190 ezer képeslapot digitalizáltak elő- és hátlapjával. Igaz, nagy érdeklődés övezi az üdvözlő lapokat, mégis a jövőben „tematikák szerint folytatjuk a digitalizálást, a néprajzi, történelmi, tudományos tematikájú képes levelezőlapok kerülnek sorra”. A múzeum, kihasználva, hogy önkormányzati fenntartású, csatlakozott a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Alfa programjához, amely az önkormányzati fenntartású múzeumokat támogatja. „Ez a program jobb anyagi kondíciókat biztosít, mert nem csak kiállításra lehet erőforrás-támogatást kérni. Ha szükséges, a kiállítótér felújításához is támogatást nyújt a minisztérium – mondja Majoros Judit. – Ez egyedülálló lehetőséget nyújt a múzeumok számára.”
A szerencsi Zempléni Múzeum 2012. december 31-ig a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság intézménye volt, saját költségvetéssel nem rendelkezett. Új kihívást jelent a városvezetés számára is, hogy fenntartója lett a múzeumnak. Szerencs város polgármestere, Koncz Ferenc szerint „Szerencs lelke a várban lakozik”. Ahogy mondja: „kultikus hely, a történelem fontos emléke, minden szerencsi kötődik hozzá.” Ez az érzelmi többlet is kellett ahhoz, hogy az önkormányzat saját fenntartásába vegye a múzeumot. „És meg kellett vívni azt a harcot is, amely a piszkos anyagiakról szól” – mondja a polgármester. A város és a múzeum között mindig jó volt a kapcsolat, korábban is, amikor az intézmény a miskolci Herman Ottó Múzeumhoz tartozott. „A múzeumnak mindig nagyon erős helyi kötődése volt; a Rákóczi-kultusz, a szerencsi gyűjtő, Petrikovits László adománya mindezt erősíti.” Így hát megérte, hogy a múzeum városi kézben maradjon. „Idegenforgalmi szempontból is fontos a vár és a múzeum.”
Kihasználva a város egyéb nevezetességeit, a nagy múltú csokoládégyárnak állítanak emléket például az múzeumban látható csokoládékiállítással. „A gyár bútorainak egy részét megmentettük, a kiállításban láthatók” – folytatja Koncz Ferenc. Profitál ebből a város és a múzeum is. „Ez az egymásra utaltság és együttműködés elegendő volt ahhoz, hogy a város saját fenntartásba vegye az intézményt.” Az idei évben új résszel, az idehelyezett Cukormúzeummal bővült a Zemplén Múzeum. Majd százhúsz évnyi működés után 2008-ban zárták be az itteni cukorgyárat; ahogy a csokoládégyártás is százéves múltra tekint vissza. „Szerencsés a város, mert a régmúlt és közelmúlt emlékei együtt vannak jelen. Ezt kívánjuk a múzeumban is megmutatni, éppen ezért pályáztunk ismét, hogy fejleszteni, gyarapítani tudjuk az intézményt.” Koncz Ferenc polgármester hangsúlyozta: „büszkeséggel tölt el, hogy a szerencsi múzeumról nemcsak a látogatók, de a szakma és a minisztérium is a legnagyobb elismeréssel nyilatkozik. Látják, milyen komoly szakmai munka van a kiállítások mögött. Mint városvezetőnek különösen simogatta a lelkemet az a díj, amellyel a szakmai munkát ismerték el.” De nem csak szavakkal támogatja a minisztérium a múzeumot. Koncz Ferenc elmondása szerint jelenleg is több pályázatuk van az Emberi Erőforrások Minisztériumánál. „Bízunk a városvezetés jó lobbijában és abban, hogy Balog Zoltán miniszter úr, aki személyesen is kötődik a városhoz, mert korábban dolgozott Szerencsen, továbbra is támogatja a múzeumot.” A minisztérium 2011-ben az Alfa program keretében 23 millió forinttal segítette az intézményt, „de az idén újra szeretnénk részesülni a támogatásból” – mondja a polgármester. A múzeum emellett részt vesz a Digitális Közfoglalkoztatás munkaprogramban is. A Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet által elindított programnak köszönhetően „kezdetben negyvenen dolgoztak, de ha újra indul a program, akkor a kétszeres munkaerőre számítok – tette hozzá Koncz Ferenc. – Főleg diplomás fiatalok vesznek részt a közmunkaprogramban, viszonylag kedvező bérért, mivel ez a program magasabb közmunkabért ad.” A környéken igen magas a munkanélküliség, „van, amikor csak a közmunka az egyedüli munkalehetőség. Jelenleg sokszor az egyedüli lehetőség, hogy a friss diplomás fiatalokat helyben tartsuk” – mondja a polgármester. És hogy mivel lehet még városvezetőként fellendíteni az idegenforgalmat, a múzeum látogatottságát? Koncz Ferenc utal arra, hogy az elmúlt években megszépült a település. „A köztudatba is be kellett emelni a várost. A csokoládé kulturális érték is, jó brandje a városnak.”
Arra a kérdésre pedig, hogy vajon milyen költségvetésből tud talpon maradni, sőt fejlődni is egy kismúzeum, Majoros Judit elmondja: „A minisztérium 13 millió forint támogatással járul hozzá a költségvetéshez, ami nagyságrendileg a bérköltséget fedezi. Ezen felül van saját bevételünk és az önkormányzati támogatás.” Amikor az intézmény átkerült a városhoz, a minisztérium az egyes önkormányzati és intézményi vezetőkkel külön tárgyalt. „Számított az itt folytatott magas színvonalú szakmai munka, és az, hogy nemzetközileg is jegyzett a múzeum. A kutatószolgálatunk nemzetközi, sokszor keresnek bennünket a határokon túlról is – teszi hozzá az igazgatónő. – Ezért is fontos a digitalizálás. A digitális közmunka próbaprojektben már kísérletet tettünk arra, hogyan lehet a múzeum hatalmas európai anyagát is feldolgozni. Amikor a svéd nagykövet járt nálunk, elétettem a svéd anyagot; annyira élvezte, hogy alig lehetett mellőle felállítani.”
Ahhoz, hogy minél szélesebb körben ismerjék a múzeumot, a jó PR is fontos. „Ebben még vannak kiaknázatlan lehetőségek. Ehhez járulhat hozzá az a pályázatunk, amely a kommunikáció fejlesztésére ad lehetőséget. Ezzel új arculatot kaphat az intézmény. Jelenleg a honlap megújításán dolgozunk. Tudjuk, jelen kell lenni minden közösségi portálon. Ősszel, a Kulturális Alap pályázati támogatásával új kiadványt állítunk össze a múzeumról.”
És hogy milyen szerinte a 21. század múzeuma? „Nyitott, és ebben történt a legnagyobb változás az elmúlt évtizedben. Az alapító Petrikovits László jelmondata volt: »Vágyam, hogy mindaz, amit összegyűjtöttem, közkinccsé váljon« – ez a filozófiája a múzeumnak is.” De a megvalósítás nehéz, hiszen a legfogékonyabb korosztályt, az iskolásokat kell becsábítani a múzeumba. „Szomorúan tapasztalom, hogy ha egy osztály el is jön a múzeumhoz, a gyerekek be már nem szívesen jönnek” – mondja Majoros Judit. Ezért van szükség jó szakemberekre. „Idén nyártól végre felvehettem egy múzeumpedagógust. A Múzeumok Éjszakája rendezvényén már látszott a keze nyoma.” A legkisebbeknél kell kezdeni, ezért „olyan programot dolgoztunk ki, amelybe az óvodásokat is bevonjuk” – mondja az igazgatónő.
„Egy ilyen kis múzeumban nincs lehetőség a specializálódásra, mindenesnek kell lennünk; a takarítástól a pályázatírásig mindent mi csinálunk. De élvezem a sokféle munkát, a rengeteg kihívást. És persze szakmailag folyamatosan képeznie kell magát az embernek. Ehhez nagy segítség a más múzeumokkal tartott kapcsolat, a konferenciák, a szakmai találkozók. Nem szabad elszakadni a szakmától” – mondja Majoros Judit, aki ha hazai vagy külföldi múzeumokban jár, szívesen vesz át jó ötleteket. „Nem kell feltalálni a langyos vizet” – vallja, csak tovább kell gondolni, amit lát, és a saját helyére alkalmazni. A holland muzeológiát példaértékűnek tartja, mert „életet képes bevinni a kiállításba”. A British Múzeum, amely csak arról szól, mennyi mindent sikerült felhalmozni, elrettenti. És büszke a saját múzeumukra, az új állandó kiállításra, mert bár a vár műemlék jellege sok kötöttséget jelent, sikerült úgy beépíteni, hogy a régi hangulat is megmaradt, de korszerű tárlatot élvezhet a látogató. „A jövőben egy kis toronyszobával bővülünk, hamarosan ezt a nagyon hangulatos részt is megnyitjuk.” Mert sokat számít, hogy milyen hangulatú a múzeum.