A 20. század tükre egy városháza gyűjteményének sorsában
MúzeumCafé 30.
A 19. században nemcsak Magyarországon, hanem szerte Európában megfigyelhető volt a nemzeti hősök egyfajta „újrafelfedezése”; olyan személyeket kellett példaként állítani a felnövekvő generációk elé, akiknek a munkássága a nemzeti történelem jelentős, sorsfordító állomásainak tekinthető. Hősök, államférfiak, államalapítók, forradalmárok arcképeit örökítették meg festményeken, kőbe, bronzba mintázva, hogy azok egyfajta „hősgalériát” alkotva bemutathatóvá váljanak. Nyíregyházán 1899-ben leplezték le I. Ferenc József császár és király huszártábornagyi egyenruhás, Óváry József készítette, valamint Kossuth Lajos egész alakos portréját. [1] A kormányzóportré készítőjének neve nem ismeretes. Itt is megfigyelhető volt az a kettősség, hogy „a magyarok Mózese” és az uralkodó arcképe egymás mellett, vagy legalábbis egy helyiségben függött, hogy aztán 1945 után csak Kossuth maradjon a helyén – illetve ő sem, mivel az ő arcképének is nyoma veszett a nagy politikai-társadalmi átrendeződésben.
Paur Géza (1870–1945) 1900-ban festette meg gróf Károlyi Ferenc nyíregyházi földesúr arcképét. 1905-ben készült el Bencs László országgyűlési képviselő, 1890–1901 közötti polgármester arcképe, festette Zahorai János. [2] 1912-ben állították fel a vencsellői gróf Dessewffy-kastély kertjében állott, carrarai márványból készült Erzsébet királyné-mellszobrot [3], amely később a városházára került át. De hogy ne álljon egyedül, szereztek hozzá egy Ferenc Józsefet is, így az uralkodópár szobrai évtizedekig együtt voltak láthatók a városi önkormányzat épületében; itt is pusztították el azokat az oroszok 1944-ben.
1918 novemberében, az őszirózsás forradalom nyomán a közgyűlési teremből eltávolították Ferenc József arcképét, és a polgármesteri dolgozószobában helyezték el [4], majd a Tanácsköztársaság időszakában a megyei múzeumnak adták át, több alkotás mellett a Benczúr Gyula festette Millenniumi hódolat vázlatával. [5] A képek 1920 után visszakerültek eredeti helyükre. 1921 elején leleplezték le Májerszky Béla m. kir. tanácsos, 1902–1915 közötti polgármester és Balla (eredetileg Sztempák [6]) Jenő (Bencs Kálmán sógora; Bencs László Etelka nevű lányát vette feleségül), 1915–1917 közötti polgármesterek arcképét [7], amelyeket a rendkívül tehetséges portréfestő, Keipert László örökített meg az utókornak, majd pedig még hat további városvezetőét: Zalai Szalay Pál festette meg 1924-ben Suták Sámuel (polgármester: 1841–1846) és Jármy Menyhért (polgármester: 1864–1867), 1925-ben Benkő István (főbíró: 1823–1826), Hatzel Márton (polgármester: 1848–1850), Báthy (Sztruhár) Károly (polgármester-helyettes: 1848–1850) portréját. Krasznay Gábort (polgármester: 1873–1890) szintén Keipert festette meg. A polgármesteri dolgozószobában lévő, ugyancsak Keipert László festette, Nyíregyháza főterét ábrázoló nagyméretű kép 1922-ben készült el. Burger István nyíregyházi földbirtokos arcképét Szalay Pál készítette el 1924-ben, ezt a közgyűlési teremben helyezték el. 1928 decemberében a Nyírvidék című megyei közlöny számolt be arról, hogy „a városháza kistermében »Petőfi géniuszának szobra Görömbey Imre alkotása«” [8] látható. Gyoroki (Gyurkó) Pál 1931-ben festette meg fotó alapján Kardos István városi kultúrtanácsnok arcképét.
„Nyíregyháza áldozatkészsége maradandó emléket állított sokaknak, azok közül, kik valamilyen vonatkozásban a várossal (…) megörökítést érdemlően szerepeltek. A szobrok közül első helyen érdemel említést gróf Károlyi Ferenc, a Nyíregyházát betelepítő főúr mellszobra, mely a városháza dísztermében van elhelyezve. Körülötte méltó koszorú, Nyíregyháza város eddig volt polgármestereinek, Kossuth Lajosnak és I. Ferencz József királynak életnagyságú képei. Ugyancsak a városháza épületében (…) van Benczúr Gyula világhirü festőművész emlékszobra.” [9]
1934.december 27-én váratlanul elhunyt Bencs Kálmán m. kir. kormányfőtanácsos, az egyik legjelentősebb nyíregyházi polgármester (1918–1934). Halála után a közgyűlés jegyzőkönyvben emlékezett meg nagy halottjáról, és indítványozta, hogy a néhai városvezető emlékét festményen is megörökítsék. A képet 1ń937-ben leplezték le, rég nem volt olyan kegyeletes megemlékezés a városházán, mint ebből az alkalomból: „A városépítő polgármester arcképének megörökitését még az a közgyülés határozta el, amely Bencs Kálmán dr. érdemeit méltatva, megfelelően gondoskodni kívánt emlékének megörökitéséről. Az arckép megfestésével Nyiregyháza hires festőmüvész szülöttét, Barzó Endrét bizták meg, aki kiválóan oldotta meg feladatát. A kép polgári ruhában ábrázolja Bencs Kálmán dr.-t. Komoly méltósággal tekint le a képről. Arca kifejező, lélekkel telitett, a müvész nagyszerüen oldotta meg nehéz feladatát, amikor nem élő modellről készitette képét, hanem fénykép után, de emlékezve elevenen az élő arcára, olyan művet készitett, amelyről nem gondolná senki, hogy nem az élő után készült.” [10] Barzó Endre 1898. május 5-én született Nyíregyházán. Apja, Barzó Mihály az 1890-es évektől haláláig a város jeles építőmestere. A fiú 1916-ban iratkozott be a Képzőművészeti Főiskolára, ahol kezdetben Révész Imre, majd Benkhard Ágost növendéke volt. 1918 nyarán Barzó elkísérte Révész Imrét Nagybányára, Benkhard pedig 1922-ben maga mellé vette tanársegédnek, a nyarakat pedig együtt töltötték a növendékekkel a miskolci művésztelepen. Miskolc csaknem egy évtizeden át meghatározó szerepet töltött be Barzó Endre művészi kibontakozásában. 1928-ban a Nemes Marcell-díj révén olasz tanulmányúton járt. 1929-ben aranyérmet nyert a barcelonai világkiállításon. 1930-tól Nyíregyházán élt, a negyvenes évek végétől haláláig Nagykállóban, betegen.
1938-ban született meg az az elhatározás, hogy Horthy Miklós kormányzó 70. születésnapja alkalmából megfestetik az ő arcképét is. „Nyiregyháza város közönsége elhatározta, hogy Horthy Miklós kormányzó úr őfőméltósága 70-ik születésnapja alkalmából életnagyságú arcképét elhelyezi a városháza közgyűlési termében. A közgyűlés az elhatározást örömmel fogadta és megbízta Szohor Pál polgármestert a magasztos szép terv kivitelezésével. Szohor Pál polgármester vitéz Aba Novák országoshírű festőművészt, képzőművészeti tanárt, a Korvin-lánc tulajdonosát felkérte a mű elkészítésére. Vitéz Aba Nováknak a kormányzó úr őfőméltósága két alkalommal ült modellt és a remekül sikerült portré nemrégiben elkészült. A képet már leszállították Nyíregyházára és nemzetiszínű lepellel lefedve, a közgyűlési teremben helyezték el ideiglenes helyére. A napokban megérkezett a városhoz a kabinetiroda engedélye, amelyben a kormányzó úr őfőméltósága engedélyt ad az arckép elhelyezésére. Az életnagyságú arckép Horthy Miklós kormányzót tengernagyi díszruhában ábrázolja, amint a visszaszerzett országrészek térképére mutat. Az arcképet ezenkívül a vitézi szék és a nagybányai Horthy-család címere díszíti. A rendkívül jól sikerült s megszólalásig élethű portrét Nyíregyháza városa december 6-án, a kormányzó úr neve ünnepén, a Vitézi Székkel együttesen rendkívüli közgyűlés keretében leplezi le.” [11] A megfestett portré után 1940 májusában pedig – a Művészeti Hetek keretében – Hóman Bálint kultuszminiszter ajándékaként került Nyíregyházára Horthy Miklós kormányzó bronz mellszobra is, amelyet ugyancsak ünnepélyes keretek között adtak át a városnak. [12]
Nyíregyháza 1944. október 31-én került szovjet megszállás alá, amivel együtt járt, hogy a városháza épületében mérhetetlen pusztítást végeztek. Ekkor semmisült meg számos képzőművészeti alkotás is: Ferenc József és Kossuth Lajos portréja, Erzsébet királyné, Ferenc József, Károlyi Ferenc, Benczúr Gyula, Horthy Miklós és Petőfi Sándor mellszobra. A pótolhatatlan veszteséget csak növeli, hogy egyik-másik műről még csak fényképfelvétel sem készült, jóllehet jeles művészek alkotásai voltak. Ekkor kapott sérülést a Horthy-kép is, szívtájékon, ami ma is szemmel látható (vélhetően belelőttek vagy beleszúrtak).
1950. november 27-én a Városi Tanács a Jósa András Múzeumba száműzte a megmaradt képeket, amelyek 1990-ben restaurálva, új keretekben, tartós letétként kerültek vissza a városházára, bár nem a közgyűlési terembe, hanem az emeleti folyosóra és a lépcsőházba. Amikor pedig a közelmúltban felújították a dísztermet, új bútorzatot faragtak, új műmárvány borítást kaptak a falak (amelyeken még láthatók voltak a képek eredeti helyét jelölő kampók), erős fényű spotlámpákat és klímaberendezést is felszereltek, vetítővásznakkal és nagyméretű fali zászlókkal takarták el a falakat, így téve teljesen alkalmatlanná a közgyűlési termet arra, hogy a képeket valaha is ismét ott helyezzék el. Ráadásul a felújítási munkák közben komoly sérülést szenvedett Fazekas Jánosnak, az 1944 és 1948 között volt polgármesternek a portréja, amelyet azóta sem javítottak ki, inkább a Jósa András Múzeumba vitték. Jelenleg is a múzeum raktárában van Horthy Miklós és Burger István portréja, míg néhány városvezető arcképe már a múzeumi leltározás után tűnt el, semmisült meg, vagy talán csak lappang valahol.
[1] Nyírvidék, 1899. június 4. [2] Nyírvidék, 1905. február 19. [3] Vasárnapi Újság, 1912. november 24. 949. o. [4] Nyírvidék, 1918. november 17. [5] Nyírvidék, 1919. március 27. [6] Láczay Magdolna: Sorsok a múltunkból. Nyíregyháza, 1988. 103–105. o. [7] Nyírvidék, 1921. január 1. [8] Nyírvidék, 1928. december 8. [9] Szabolcsvármegye fejlődése és kortörténete. Szerkesztette: Háger László, 1929. 82–83. o. [10] Nyírvidék Szabolcsi Hírlap, 1937. február 28. [11] Nyírvidék Szabolcsi Hírlap, 1939. október 28. [12] Nyírvidék Szabolcsi Hírlap, 1940. május 6.