Idősebbek sem kell abbahagyják
MúzeumCafé 31.
Milyen lehetőségei vannak a felnőtteknek egy mai múzeumban egy adott kiállítás megtekintésén túl? Tárlatvezetést hallgathatnak, audiogiude-ot igényelhetnek, múzeumi programokon vehetnek részt – és közben az iskolásoknak szóló programokat áttekintve irigykedve nézhetik a kínálatot: ők mikor választhatnak ennyi, korukat, ismereteiket, tapasztalataikat figyelembe vevő tudás-, kompetencia- és készségfejlesztésre is ösztönző program közül? Pedig miközben egy 2007–2008-as átfogó kérdőíves látogatói felmérésben a válaszadóknak mindössze 19 százaléka volt 18 éven aluli, addig ma a múzeumi oktatás főleg az iskoláskorúaknak szól.
A kérdés a múzeum szemszögéből sem elhanyagolható: az intézményeknek számolniuk kell azzal a ténnyel, hogy ma már a társadalom mind heterogénebb rétegei jutnak el múzeumba, eltérő ismeretszintekkel, motivációkkal. A múzeumoknak foglalkozniuk kell azzal, miként tudják a legkülönbözőbb felkészültségű felnőtt látogatók számára érthetővé, értelmezhetővé, élményszerűvé tenni ugyanazt a kiállítást, hogyan tudják a felnőtteknek szóló programjaikat kiegészíteni olyasmivel, ami illeszkedik az élethossziglan való tanulás programjába, miként játszhat az intézmény aktív szerepet a közönség szabad művelődésében, a közösségfejlesztésben, a társadalmi feszültségek enyhítésében. A téma nem új, Magyarországon is évek óta boncolgatják múzeumpedagógusok, muzeológusok, felnőttképzési szakemberek, sőt legújabban már képzett múzeumandragógusok is. Ennek a diskurzusnak a legfrissebb produktuma Kurta Mihály most megjelent tanulmánykötete.
Kurta, aki a Herman Ottó Múzeum munkatársaként, a Pulszky Társaság Múzeumandragógiai Tagozatának elnökeként, valamint a szakterület oktatójaként csaknem egy évtizede foglalkozik múzeumandragógiával, ebben a könyvben korábbi előadásait, tanulmányait gyűjtötte egybe. (Hogy mekkora az érdeklődés a szakterület iránt, azt mi sem jelzi jobban, mint hogy a Múzeumandragógia sorozatban két év alatt ez a második megjelent kötet; az első a 2009-es I. Országos Múzeumandragógiai Konferencián elhangzott előadásokat tartalmazza). A tíz tanulmány mindegyike különböző nézőpontból vizsgálja a múzeumok szerepét az élethosszig tartó tanulásban. A témák közül nem hiányozhat a múzeumi kultúraközvetítésben észlelhető paradigmaváltás, a területen tapasztalható innovációs törekvések elemzése, a múzeumandragógia-képzés kibontakozása, de a felnőttképzés és a kortárs muzeológia kapcsolata sem. A szövegeket végigolvasva éppúgy világossá válik a szakterület kialakulásának és fejlődésének rövid története, mint társadalmi hasznossága és a közösségfejlesztésben játszott szerepe. A múzeumandragógia elmélete tehát biztos alapokon nyugszik, nem marad más, mint hogy a látogatók is mind szélesebb körben élhessenek eredményeivel.
Kurta Mihály: Múzeumandragógia Magyarországon
Szabadtéri Néprajzi Múzeum – Pulszky Társaság
Budapest – Szentendre, 2012