Különböző identitások párbeszéde mindenki közös múltjában
Taja Vovk van Gaal az Európai Történelem Házáról
MúzeumCafé 32.
Első alkalommal készül átfogó állandó kiállítás Európa történelméről. A tárlatnak otthont adó új intézmény, az Európai Történelem Háza az Európai Parlament kezdeményezése nyomán jön létre egy négyezer négyzetméteres állandó és egy nyolcszáz négyzetméteres időszaki kiállítási térrel, konferencia- és előadóteremmel, múzeumpedagógiai szobákkal, kávézóval, bolttal. A kiállítás költsége 8,8 millió euró, a többnyelvűség biztosításáé hatmillió. A munkacsoport – amelynek tagjai tizennégy országból érkeztek (köztük hazánkból az interjú készítője is – a szerk.) – 2011-ben kezdte meg az állandó kiállítás kidolgozását Brüsszelben. A szakmai műhelyben folyó munkára valószínűleg sokan lehetnek kíváncsiak, hiszen tartalma és üzenetei a kontinens valamennyi lakójához szólnak. Melyek az új intézmény céljai? Hogyan lehet Európa történelmét kiállításba foglalni, azt könnyen befogadható, ám nem leegyszerűsítő módon bemutatni? Mindezekről, valamint korábbi múzeumi tapasztalatairól Taja Vovk van Gaalt, a projekt vezetőjét kérdeztük.
Eddig hány alkalommal vett részt új múzeum létrehozásában?
Ez a harmadik olyan projektem, amelynek célja egy új múzeum létrehozása, de valamennyi közül messze ez a legnagyobb és a legizgalmasabb.
Az előző munkái közül melyiket tartja a legfontosabbnak?
Az eddigi szakmai munkám legnagyobb részét a ljubljanai Városi Múzeum felújításának szenteltem. Az a projekt nagyon összetett volt: adott volt egy több mint egymillió tárgyat őrző múzeum, egy renoválásra váró gyönyörű palota és rengeteg feladat. Az átépítési munkák célja egy modern múzeum létrehozása volt, és a látogatókkal folytatott párbeszéd elősegítése különböző eszközök által, amelyek középpontjában a kiállítás áll. A renoválás megkezdése előtt a palotát ki kellett üríttetnünk, ezért építtettünk egy raktár- és konzerválócentrumot, amelyet megnyitottunk a látogatók számára. A palota udvarán folytatott régészeti munka is hihetetlen kincseket tárt fel: történelem előtti síroktól kezdve római kori úton át a palota első, 17. századi falaiig. Nagyon büszke vagyok rá, hogy ezeket a leleteket meg tudtuk menteni és „in situ” kiállítani, beépítve őket a kiállítás narratívájába. Nagyon nehéz volt mindezt feladni, de az utódom tovább dolgozik a terven, amelynek célja, hogy a múzeum a város „nappali szobájává” váljon.
Milyen típusú intézmény lesz az Európai Történelem Háza?
Egy a szó mai értelmében vett múzeum, kiállításokkal, oktatási programokkal, műhelyekkel, online tartalmakkal. Olyan hely, ami lehetőséget nyújt az Európa és a történelem iránt érdeklődők számára, hogy kikapcsolódjanak, tanuljanak, és megvitassák az őket érdeklő kérdéseket.
Miért „ház” és nem „múzeum” az intézmény neve?
A kilencvenes évek eleje óta, a bonni Német Történelem Házának a létrehozását követően ez a megnevezés Németországon kívül egész Európában is egyre népszerűbb lett.
Melyek az Európai Történelem Háza célkitűzései?
Az első, hogy elősegítse az európaiak közös múltjának és különböző tapasztalatainak a megértését, hogy az európai emlékek tárhelyeként működjön. A távolabbi pedig az, hogy olyan fórummá váljon, amely minden érdeklődő számára lehetőséget biztosít az európai történelemről való gondolkodásra, vitára, nézőpontok megosztására és gondolatok cseréjére.
Hol kap helyet az intézmény?
A központ és az állandó kiállítás Brüsszelben lesz, az Eastman épületben, amelyet klinikának építettek a harmincas években. A mérete nem túl nagy, ami rákényszerít minket, hogy szigorúan megválogassuk a bemutatásra szánt témákat.
Hogy lesz elérhető a Ház az európai közönség számára?
Tudjuk, hogy nem tud mindenki ellátogatni Brüsszelbe, ezért őket a különböző partnerintézményekkel közösen létrehozott utazó kiállításokkal és egy interaktív honlappal szeretnénk majd elérni. Ezen természetesen a kiállítás az Európai Unió mind a 24 hivatalos nyelvén elérhető lesz.
Milyen célcsoport számára készül a kiállítás?
Az Európai Parlamentnek évente több mint kétszázezer, az Európai Unió tagállamaiból érkező látogatója van, akiknek a fele 25 évesnél fiatalabb. A Ház működésének elején többnyire csoportok látogatására számítunk, de szeretnénk az egyéni látogatók, a családok, a diákok, a turisták számát is növelni. És talán érdemes megemlítenem, hogy nem lesz belépődíj
Hogyan született a Ház ötlete?
Brüsszelben évtizedek óta vita tárgya egy az európai integrációt bemutató intézmény létrehozása. Az Európai Történelem Házának gondolata végül Hans-Gert Pötteringnek, a parlament elnökének 2007. február 13-i székfoglaló beszédében hangzott el. 2007-ben összehívtak egy szakbizottságot (a csoport magyar tagja Schmidt Mária – H. A.) Hans Walter Hütter professzornak, a Német Szövetségi Köztársaság Történelmének Háza igazgatójának vezetésével, amely elkészítette Az Európai Történelem Háza létrehozásának elvi alapjai című dokumentumot, amelyben meghatározták a projekt alapelveit, fő szervezeti felépítését, célkitűzéseit és értékrendszerét, úgymint az Európa-történelem széles körű bemutatása, a nézőpontok pluralitása, a tárgyak gyűjteménye, vitahelyszín biztosítása és szakmai függetlenség.
Honnan, milyen területekről érkeztek az Európai Történelem Háza projekt munkatársai?
A csoport tagjai tizennégy európai országból érkező történészek, múzeumi szakemberek és adminisztrátorok. Többségük nyílt pályázaton jelentkezett, és vállalta, hogy Brüsszelbe költözik a projekt idejére. A Tudományos Projekt Csoport a múzeumi tartalom kidolgozásáért, míg egy másik az épület átépítéséért felel. A Tudományos Projekt Csoport munkáját történészekből és múzeumi szakemberekből álló Tudományos Bizottság támogatja (ennek a csoportnak a magyar tagja is Schmidt Mária – H. A.), általános döntéshozatali szereppel pedig egy kuratórium rendelkezik.
Milyen tárgyak alkotják majd a gyűjteményt?
Az Európai Történelem Háza még nem rendelkezik gyűjteménnyel, bár az első gyűjteménypolitika ezzel kapcsolatban meghatároz néhány irányelvet, amelyet teljesítenünk kell. A végleges gyűjteménytervet az első állandó kiállítás alapján teszteljük majd és dolgozzuk ki. Az elvi alapokat tartalmazó dokumentumnak megfelelően el kell kerülnünk a különböző nemzeti gyűjtemények újratermelését. A gyűjtés középpontjában a 20. és a 21. század áll majd.
Milyen történelmi eseményeket mutatnak be a kiállításon?
Az elvi alapokat tartalmazó dokumentum szerint az állandó kiállításnak időrendi sorrendet kell követnie, egyes helyeken viszont tematikus részeket is tartalmaz majd. Nem nemzeti történelmek gyűjteménye lesz, az európai eseményeket összefoglaló enciklopédia, hanem olyan folyamatokat mutat majd be, amelyek meghatározták a kontinens történelmét. Ahhoz, hogy megérthessük a mai Európát és azokat az értékeket, amelyekre épül, vissza kell nyúlnunk a görögökhöz és a rómaiakhoz is. Így válogatnunk kell az előző századok olyan folyamataiból, amelyek segíthetnek megérteni a 20. századot. A kiállítás hat fejezetből áll, amelyeket átszőnek a vissza-visszatérő témák, mint az emlékezet, a központ és a periféria, vagy a ház metaforája. A tartalom felépítése szintezett lesz, ami lehetőséget biztosít majd a látogatóknak, hogy első szinten megértsék az üzeneteket, viszont ha többet szeretnének tudni, akkor mélyebben is beleáshassák magukat egy-egy témába. Ebben sokféle eszköz lesz a segítségükre, hiszen az eredeti műtárgyak mellett multimédiás és interaktív elemeket is használunk majd.
Hogyan lehet létrehozni az európai történelem különféle szemléleteinek szintézisét, illetve hogyan lehetséges ezt egységes kiállítássá formálni?
Ezek a kérdések a projekt kezdete óta foglalkoztatnak minket. A múlt évben elemeire bontottuk, dekonstruáltuk a történelmet néhány kritérium alapján: megvizsgáltuk, hogy a kiválasztott folyamat, esemény, eredmény európai eredetű-e, Európa-szerte elterjedt-e, releváns-e napjainkban is, majd ebből kiindulva kezdtük el felépíteni a kiállítás történetét. De még ezután is szelektálnunk kellett. Nagyon nehéz röviden összefoglalni azt a folyamatot, amelynek során kiszűrtük azokat az alapokat, amelyre elkezdtünk építkezni. A mi múzeumunk célja nem feltétlenül a tanítás vagy végérvényes válaszok megfogalmazása, hanem hogy lehetőséget biztosítson az ismeretek bővítésére, hogy a látogatók az Európában lezajló folyamatokat különböző nézőpontokból ismerhessék meg, és megbeszélhessék azokat. Az Európáról szóló vita valóban végtelen, és mi nem szeretnénk végső válaszokat adni, inkább lehetőséget szeretnénk biztosítani, hogy mindenki kialakíthassa a saját véleményét a különböző nézőpontok ismeretében. A muzeológiai koncepciónk magva az a meggyőződés, hogy a kiállítás megértéséhez nem szükséges az európai történelem mélyreható ismerete. Ez jelentős feladatot ró ránk, mivel az összetett történetet érthető és könnyen befogadható, ám semmiképpen sem leegyszerűsítő módon kell bemutatnunk. És mivel a kiállítás huszonnégy nyelvű, az írott szöveg használatát a lehető leginkább el kell kerülnünk. Egy múzeumi kiállítás közelebb áll a színházhoz, mint a könyvhöz, és minden mondatot huszonnégyszer megjelentetni egy kiállítási térben igazán nem egyszerű. Találtunk már néhány lehetséges megoldást, de még teszteljük őket.
A legtöbb európai ember egyszerre határozhatja meg önmagát egy vagy esetleg több nemzet tagjaként, európaiként, közép- vagy kelet-európaiként, és a sort még folytathatnánk. Az európaiság, az európai identitás kérdését hogyan tárgyalja a kiállítás?
Több tudományág, így a történelem is foglakozik az identitások kérdésével. De már önmagában a fogalom is vita tárgya, hiszen nincs pontos definíció arra, hogy mi is az európai identitás. Egy kollégám, Andrea Mork részletes kutatást végzett a témával kapcsolatban, és ez alapján döntöttünk úgy, hogy helyette a „kollektív emlékezet” fogalmát fogjuk használni. De az identitás kérdése nem csak a tudósokat és a politikusokat érdekli: a legtöbben szembesülünk ezzel a kérdéssel, amikor önmagunkat próbáljuk meghatározni. Édesapám 89 éves, a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságban született, élete során öt államnak volt az állampolgára. Kétnyelvű családban nőtt fel, ami saját véleménye szerint nagy szerencséje volt, ugyanis meggyőződése, hogy kiváló némettudásának köszönheti, hogy túlélte a második világháborút. Az élettapasztalatai hozzásegítették, hogy józan távolságot tartson az identitás kérdéseivel kapcsolatban. Az egyetlen, amihez ragaszkodik, hogy ő európai, és mindig is az volt. Én Tito Jugoszláviájában születtem, de az anyanyelvem, a kultúrám, az öröklött értékeim alapján mindig szlovénnek tartottam magamat. Támogattam Szlovénia függetlenségét, ahogy a legtöbben, de a háború mély nyomokat hagyott bennem és számtalan kérdést az egyéni felelősségről, és a tömeget agresszív nacionalizmussal manipuláló politikusok és a média felelősségéről is. Ami ott és akkor történt, arra emlékeztet, hogy a béke és a demokrácia nem tekinthetők alapvetőnek. Szlovénnek születtem, Európában érzem magam otthon, amelynek felelős polgáraként tiszteletben tartom azokat az értékeket, amelyek szerint élni szeretnénk. Az identitásaim nem ütköznek egymással, hanem az életem tapasztalataira emlékeztetnek.
Hol tart most a projekt, és mik a következő lépések?
A forgatókönyv-tervezetet készítjük egy „narratív” dizájner közreműködésével, és dolgozunk a lehetséges kiállítási tárgyak szűrésén is. Az állandó kiállítás tárgyainak nagy részét kölcsönzés útján szeretnénk beszerezni. Ez azt jelenti, hogy a szükséges tárgyak ügyében fel kell vennünk a kapcsolatot valamennyi olyan múzeummal, amelyről előzetesen kiderítettük, hogy az adott tárgy megtalálható a gyűjteményében. Ez egy kicsit olyan, mint a nyomozói munka: nagyon érdekes, de nagyon időigényes. Viszont sok múzeum és kolléga jelezte már, hogy szívesen együttműködne velünk.
Mikorra várható a Ház megnyitása?
Az épület átépítése a tervek szerint 2014 áprilisában fejeződik be. Ezután még alkalmassá kell tenni az állandó kiállítás befogadására, s csak ekkor következhet a kiállítás építése, ami szintén több hónapot vesz majd igénybe. Úgy gondolom, a múzeum megnyitása 2015-ben reális.