Európai Uniós pénzekből megvalósult projektek

Több mint 35 milliárd forint áramlott az elmúlt öt évben a magyar múzeumokba; igaz, ennek jó részét műemlék épületek felújítására fordították. Ám országszerte így is számos múzeumot sikerült korszerűsíteni, tanulmányi raktárak, gyerekfoglalkoztatók, új kiállítások épültek. Ezeken felül pedig ott vannak a közvetlenül Brüsszelnél pályázható pénzek: alig van olyan fontosabb múzeum, amelyiknek ne sikerült volna uniós forrásból korszerű múzeumpedagógiai programokat létrehoznia. A fenntarthatóság azonban jelentős probléma. A gazdasági válság megakasztotta a néhány éve megindult múzeumi boomot, így a fejlesztésekért vállalt látogatószámokat sok helyen nehéz lesz teljesíteni. A múzeumpedagógiában például az iskolákat, illetve fenntartóikat kell rávenni, hogy a számukra kifejlesztett programokat – újabb uniós támogatások segítségével – megvásárolják.

Az európai unióban a kultúrát nemzeti ügynek tekintik, ezért fejlesztési pénzek, támogatások nem hívhatók le közvetlenül ilyen célokra. Ám a hazai hiányos, elmaradott múzeumi infrastruktúra számára létkérdés volt, hogy uniós forrásokhoz jusson, ezért kerestük a lehetőséget, hogy a pályázatok közé a közgyűjteményeket segítő projekteket is becsempésszünk. A magyar pályázati rendszerben így a kulturális terület az oktatáshoz kapcsolódva jelent meg – mondja Vígh Annamária, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) közgyűjteményi főosztályvetője. – Ennek voltak pozitív és negatív oldalai is. Utóbbi, hogy az oktatás mindig is erősebb volt a kulturális területnél, így jóval nagyobb szeletet hasított ki az ilyen pénzekből, és ez még inkább így volt 2006-tól, amikor a két tárca egyesült.

A minisztérium igyekezett koordináló szerepet betölteni, összegyűjteni az igényeket és a lehetőségeket. Nem volt könnyű feladat, hiszen az unió nem feltétlenül azokra a problémákra fókuszált, amelyek a legégetőbbek voltak a magyar közgyűjtemények számára. Műtárgyvédelemre, kiállításépítésre nem lehetett pályázatot kiírni. Azt is fontos tudni – figyelmeztetnek más forrásaink –, hogy az unió gyakran szemet huny ugyan, de azt nem szereti, ha a tőlük érkező pénzeket úgy kezeli egy tagállam, hogy azzal teljes egészében kiváltja a sajátjait.

Vígh Annamária szerint hosszú ideig tartott, míg a múzeumi szakma és a szakpolitika előtt is világossá vált, hogy összehangolt módon kell közelíteni a meglévő pénzügyi forrásokhoz. Például a minisztérium által finanszírozott Alfa-program segítségével megújulhatott egy-egy állandó kiállítás, míg az uniós pénzből lehetőség nyílt múzeumpedagógiai fejlesztésekre. Az oktatással való szoros kapcsolat indokolta, hogy a legtöbb projekt a múzeumoknak az oktatásban betöltött szerepét kívánta erősíteni. Ezek voltak az úgynevezett Társadalmi Megújulás Operatív Programok (Támop), amelyek tartalmi és módszertani fejlesztésekhez nyújtottak pénzügyi segítséget. Hozzájuk kapcsolódott az infrastrukturális hátteret adó – például foglalkoztatókat, látványraktárakat – finanszírozó Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program (TIOP), valamint a turisztikai fejlesztéseket célzó Regionális Operatív Program (ROP); ez utóbbiak révén múzeumépületek, múzeumoknak, kiállításoknak helyet adó műemlék épületek – jellemzően kastélyok – újulhattak meg.

Az Emmi által rendelkezésünkre bocsátott adatok szerint 2007 és 2010 között a megyei önkormányzatok és a megyei jogú városok által fenntartott közgyűjtemények, közművelődési intézmények Támop-, TIOP- és ROP-pályázatainak keretében, illetve a Nemzeti Fejlesztési Terv 2006 után elnyert támogatásaival összesen 7,57 milliárd forint áramlott a szférába, és ebből több mint négymilliárd forint kifejezetten a múzeumi fejlesztésekre fordítódott. Ennél az összegnél is jóval nagyobbat jelentenek azonban a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség által koordinált ROP keretében meghirdetett turisztikai és városrehabilitációs fejlesztések. Ide sorolhatók a múzeumok, kastélyok, várak turisztikai hasznosítását segítő kiemelt turisztikai projektek, illetve a mindenkori kulturális tárca által fenntartott országos gyűjtőkörű múzeumok, valamint a nonprofit közhasznú kft.-ként működő intézmények által elnyert ROP-pályázatok több mint 31 milliárd forintja. Ez az összeg soknak tűnik, de hangsúlyozzuk, hogy ezek zöme inkább örökségvédelmi fejlesztést takar, még akkor is, ha az ingatlanok többségében múzeumok is működnek.

A szegedi Móra Ferenc Múzeum példája jól mutatja, hogy különböző uniós pályázatokból hogyan lehet komplex múzeumfejlesztést megvalósítani. 2006 és 2007 között egy ROP-pályázaton 177 millió forintból történt meg az előcsarnok és a kapcsolódó terek építészeti átalakítása, emellett épületgépészeti, belsőépítészeti és elektromos fejlesztések valósultak meg. Jutott pénz vetítés- és hangtechnikára, kiadványokra, eligazító táblákra, az arculat kialakítására is. 2009 és 2010 között TIOP-pályázat segítségével csaknem 21 millió forintból múzeumpedagógiai foglalkoztató terem jött létre gazdag felszereléssel. 2010 és 2011 között pedig épült egy 216 négyzetméteres néprajzi és egy 90 négyzetméteres természettudományi látványraktár 46 millióért, majd mindezt megfejelte egy 6,8 milliós Támop múzeumpedagógiai fejlesztés.

A múzeumi szférába áramló valós összeg azonban még az említett 35 milliárdnál is nagyobb, hiszen ebben nem szerepelnek a múzeumok által közvetlenül Brüsszeltől pályázott uniós források, például a Kultúra 2000 típusúak. Igaz, ezen a téren nem túl dicsekvésre méltó a helyzet: Cseri Miklós, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatója szerint talán ha fél tucat ilyen van jelenleg. Az unió több tagország vagy azon kívüli állam múzeumának részvételével működő konzorciumoknak juttat forrást. Ezek támogatási intenzitása – az NFÜ-pályázatok kilencven-száz százalékához képest – általában negyven-hatvan százalékos. Az NKA segítséget nyújt az ehhez szükséges önrész előteremtéséhez, de az érdeklődés hiányát mutatja, hogy évről évre bennragadnak források. Cseri szerint az érdektelenség részbeni oka a magyar múzeumi rendszer és közgondolkodás provincializmusa.

A közvetlen brüsszeli források lehívásában a Természettudományi Múzeum a legsikeresebb: 2002-től 18 ilyen projektben vettek-vesznek részt. Ezekből hat közös biológiai tudományos kutatási téma volt, egy paleontológiai kutatás, öt pedig közös európai, gyűjteményekre alapozott adatbázisok felépítésére és feltöltésére vonatkozott. Utóbbi a flóra és a fauna európai adatait és az azokhoz történő hozzáférést biztosítja. A projektek között volt még két közös kiállítás és négy, amely a természettudományos iskolai képzést segítette. A Skanzennek jelenleg fut egy 1,8 millió eurós, nyolc országot tömörítő pályázata, ahol Szentendre a konzorcium vezetője. A Néprajzi Múzeum az EuropAide keretében finanszírozott projektben vesz részt.

A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum volt az egyik első a közvetlen uniós pénzeket megcélzó intézmények közül. A gyógyítás művészete Afrikában projektben már akkor közreműködők voltak, amikor még nem is volt uniós tag az ország. Fantázia, bátorság, szemfülesség kell hozzá – mondja Varga Benedek, a múzeum főigazgatója, aki elmeséli, úgy kapcsolódtak be a két egykori gyarmatosító ország, Belgium és Portugália mellett az Afrika-projektbe, hogy nem volt a témában jártas szakemberük, és kevés műtárggyal rendelkeztek. Felvett hát a projekt terhére két szakembert, és kölcsönzött tárgyakat a Néprajzi Múzeumtól. Egy másik, 2008-as projektben a görög konzorciumvezető kidőlése után ők vették át a feladatát, és a skót partnerrel befejezték a programot. A főigazgató szerint nagyon hasznosak az ilyen együttműködések: egyrészt növelik a saját bevételeket, lehetőséget adnak a munkatársaknak, hogy nemzetközi porondon is kipróbálják magukat, és növelik a múzeum presztízsét.

És hogy mit kell tudni az NFÜ által koordinált projektekről? A múzeumpedagógiai, illetve épületfelújítást, átalakítást megcélzó pályázatok lényege, hogy fenntartható fejlesztések jöjjenek létre. Öt-hét éves működtetést írnak elő, és meghatározott mutatószámokkal kell igazolni a társadalmi hasznosulást, például a munkahelyteremtést, vagy azt, hogy a turisztikai attrakció valóban növelte a fizető látogatók számát. Látni fogjuk, hogy bár a programok zömének a fenntartási szakasza csak most kezdődik, így egyelőre nem mérhető az eredmény, az bizonyos, hogy a múlni nem akaró recesszió kártyavárként omlasztja össze a néhány éve még reális koncepciókat is. Az unió nyilván rugalmas lesz, hiszen európai trendről van szó. A szakmai díjjal elismert, megkérdőjelezhetetlen sikerű gyöngyösi Mátra Múzeum esetében már módosította is az EU az elvárásait: világossá vált, hogy a tervezett 180 ezres látogatószámnak csak valamivel több mint a felét sikerül hozniuk – mondja Fűköh Levente igazgató.

Cseri Miklós szerint hiba lenne kudarcról beszélni, hiszen öt évvel ezelőtt mindez nem volt előre látható, sőt éppen az ellenkezőjét várta minden szakember. Évről évre növekedett a múzeumok látogatószáma, Magyarországon is kialakulóban volt a múzeumi boom. Cseri elmondja: a Skanzen 280 ezer látogatót vállalt be az uniós fejlesztésért, ám ma minden erőfeszítése ellenére örül, ha szinten tudja tartani a 200 ezres látogatottságot.

A múzeumpedagógiai pályázatok fenntartása is jelentős kihívás elé állítja az intézményeket. A 20-50 millió forintból elkészített tucatnyi programból a múzeumoknak legalább egyet piaci alapon kell működtetniük. A programban részt vevő iskolák, amelyek addig ingyenes szolgáltatást kaptak, kötelesek tehát egyet piaci alapon megrendelni. A magyar viszonyokat ismerve naivság volna elvárni, hogy az iskola, azaz a szülő piaci alapon rendelje meg a szolgáltatásokat. A múzeum természetesen a legolcsóbb programját viszi tovább, és arra is van lehetőség, hogy ezt ingyen nyújtsa a szerződött iskolának. Hiszen a brüsszeli bürokraták észjárása szerint a nagy összegekből fejlesztett projektek olyan minőségűek, hogy hoznak bevételt. Ám ez idehaza nem igazán érvényes. A magyar perpetuum mobile úgy működne, hogy amit az unió eddig az egyik oldalról finanszírozott, most támogassa a másikról is, azaz most az iskolák számára kellene kiírni pályázatokat, amelyekkel a múzeumoktól megvásárolják a múzeumpedagógiai szolgáltatásokat. Az Emmi részéről volt is ilyen ígéret, de 2012-ben végül ez nem történt meg. Múzeumi szakemberek szerint azonban ha nem támogatják meg pályázatokkal az iskolákat, kárba vész a múzeumok által a programokba fektetett pénz és munka. Persze az is nagy kérdés, hogy az éppen átalakuló iskolai szervezeteket hogyan lehet motiválni, hogy a számukra nem létszükségletű múzeumpedagógiai projektek pályázataiba energiát fektessenek.

Az a legelső percben világos volt, hogy az oktatáshoz és a turizmushoz kapcsolódva a múzeumok számára is sok lehívható pénz lesz, ám az, hogy a múzeumi rendszer képes lesz-e ezt a pénzt megszerezni, az kérdéses volt, és az is, hogy képes lesz-e a beáramló forrás hosszú távú fejlesztéseket involválni – mondja Vígh Annamária. A rossz példáért nem kellett messzire menni. A kilencvenes években lezajlott egy meglehetősen költséges, több országos múzeumot érintő épületrekonstrukciós hullám. A Szépművészetiben és a Nemzeti Múzeumban föld alatti kiállító- és kiszolgálóterek jöttek létre. Ám alighogy elkészültek, máris szűkké váltak, mert nem vették figyelembe a múzeumok nemzetközi színtéren már akkor kibontakozó boomját, az intézmények szerepének gyökeres átalakulását. Ezért akarták a döntéshozók felkészíteni a szakmát a legújabb nemzetközi trendekre, hogy majd ezekből kiindulva fogalmazzák meg fejlesztési igényeiket.

Természetesen ez a folyamat is uniós támogatásból jött létre. A magyar muzeológia egyik legnagyobb módszertani megújulása született meg – vélik sokan. A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Oktató és Képzési Központja, a MOKK 2006-ban jött létre kisebb minisztériumi forrásból, majd két évvel később a Támop Múzeumok Mindenkinek – Múzeumok oktatási-képzési szerepének erősítése pályázata segítségével összesen 437 millió forintból épült ki mai formájában. És hogy miért éppen Szentendrén? Megvolt a fenntartói akarat, az intézményi ambíció és az infrastruktúra is, a korábbi igazgatási épületből kialakított hat tantermes iskola – mondja a tárca. A MOKK komplex módszertani fejlesztéseket, képzéseket szervez, szakmai tanácsadással, országos múzeumi koordinátori hálózat működtetésével áll a múzeumi szakemberek, pedagógusok, oktatók és a felsőoktatási intézmények hallgatói rendelkezésére.

A MOKK vezetőképzőjét ma már kötelező elvégezni minden múzeumigazgatónak. Most tíz képzésük fut, ezek egy része pedagógusoknak, más részük múzeumi szakembereknek szól. Két kurzus kifejezetten a pedagógusokat célozza: azt tanítják meg az érdeklődőknek, hogyan használhatják eredményesebben a múzeumok kínálta közművelődési funkciót az oktatásban. A Múzeumi kommunikáció az oktatás szolgálatában kurzus viszont éppen a másik oldalról, a muzeológus szemszögéből közelíti meg a kérdést. A számok imponálók. Utóbbi, 120 órás tanfolyamukat 110 fő végezte el. A program végére, 2013-ra mintegy ötszázan kapják meg az akkreditált képzés oklevelét, így a két-háromezer fős múzeumi állomány jelentős hányada naprakész, korszerű ismeretekhez jut. Jelentős igény mutatkozik a tanfolyamok iránt, jelenleg háromszoros a túljelentkezés. Ám 2013-től megszűnik az ingyenesség. A projektet, csakúgy, mint az uniós pályázatokból létrejött fejlesztéseket, a következő öt évben a piacról kell üzemeltetni. Kellene. Ugyanis a mai múzeumfinanszírozás körülményei között a szférából érkező fizetőképes kereslet a nullával egyenlő. Cseri Miklós szerint csak úgy lehet megőrizni a képzést, hogy egy oktatási programot tolnak alá. A törvény értelmében a városi hatókörű megyei múzeumok oktatási bázisok lehetnek, ezek nyújtanak be majd pályázatot, és az így nyert pénzből vásárolják meg a MOKK oktatási csomagjait.

Nézzük meg alaposabban a múzeumpedagógiai pályázatok által nyert támogatásokat. A 2004 és 2013 közötti Támop 3.2.8 Múzeumok mindenkinek – Múzeumok oktatási-képzési szerepének erősítése pályázaton 45 projekt végzett sikerrel, összesen 731 millió forint értékben. A legnagyobb összeg, 550 millió forint a 2012-es pályázaton volt lehívható. Ezzel a már működő múzeumpedagógiai gyakorlatok továbbfejlesztését, terjesztését, továbbá a helyi közoktatásba való integrálását akarta segíteni a kiíró. Ennek a tükörkonstrukciója volt a TIOP 1.2.2 A múzeumok iskolabarát fejlesztése pályázat, amelyet a múzeumpedagógiai programoknak helyet adó oktatótermek, továbbá látogatható tanulmányi raktárak, gyermekfoglalkoztatók létesítésre írtak ki. A fejlesztés célja, „hogy a múzeumokban őrzött tudás élővé és elérhetővé váljon, segítse az iskolai oktatást”. 2004 és 2013 között 49 pályázatot támogattak, a megítélt összeg 1,89 milliárd forint volt, amelyből 1,7 milliárdot fizettek ki végül. Hatalmas volt az érdeklődés, az utolsó etapban a rendelkezésre álló összeg háromszorosát igényelték. A Támop 3.2.3 Építő közösségek projekt valójában közművelődési konstrukció volt, a célja pedig az, hogy az iskolában megszerzett képességeket, kreativitást fejlesztő szolgáltatások az országban arányosan és minél teljesebb körben legyenek elérhetők. Erre pályázhattak tájházak és irodalmi emlékházak is. Az Audiovizuális emlékgyűjtés című, csaknem 550 milliós Támop-pályázattal a Terror Háza Múzeumot támogatták, az intézmény az iskolák számára dolgozott ki módszertani anyagokat, tartott képzéseket, és szakemberei gyűjtötték a velünk élő történelem emlékeit is.

Egyes pályázatok a kulturális intézményrendszer egészére irányultak, s rájuk a muzeális intézmények is pályázhattak. Ilyen a Támop 3.2.11. Nevelési-oktatási intézmények tanórai, tanórán kívüli és szabadidős tevékenységeinek támogatása. A végül nyolcmilliárdos keretösszegű pályázatból több mint 800 millió forint jutott a múzeumoknak. Ennek utódkonstrukciója volt a Támop 3.2.13. Kulturális intézmények részvétele a tanórán kívüli nevelési feladatok ellátásában című, szintén nyolcmilliárdosra emelt keretösszegű pályázat. Miután a pályázat még nem zárult le, nem tudni, hogy végül hány múzeumi nyertes lesz.

A számok után nézzük, hogyan is hasznosultak ezek az összegek. Izgalmas a Vasvári Múzeum projektje, az intézmény szakemberei már a kezdet kezdetén részt vettek uniós pályázatokban; a MOKK egyik mintaprojektjét, a Kulturális Örökség Iskolája címűt ők dolgozták ki. Az ötletet az erdei iskolák adták, ahogy a gyerekek a természetben megismerkednek környezetük növény- és állatvilágával, úgy lehet egy-egy történelmi épületbe beköltözve feltárni a gyerekek előtt a múltat és azt, hogyan kell nézni, védeni egy műemlék épületet, hogyan lehet tanulni általa – mondja Zágorhidi Czigány Balázs projektgazda. A múzeum épülete, az egykori domonkos kolostor, Vasvár jeles műemléke, egyszerre könyvtár, egyházi és helytörténeti gyűjtemény, és a gyerekek elszállásolására is lehetőség van benne. Így tehát minden adott a város múltjának megismeréséhez és ahhoz, hogy a gyerekek megtanulják használni a közgyűjteményi infrastruktúrát. A múzeumpedagógiai projekthez a TIOP 1.2.2. keretében a korábban felújított padlásteret rendezték be.

Bárd Edit, a Duna Múzeum munkatársa elmondta: projektjük célja az volt, hogy helyet és teret teremtsenek a környezeti nevelésnek. A húszmilliós pályázatból oktatóterem épült, interaktív táblával. Ez a terem most jóval felszereltebb, mint a környék iskoláinak földrajzszertárai – mondja a projektvezető. Többször nekifutottak, hogy a meglévő eszközökre uniós forrásból programokat is kidolgozzanak, de a többszöri fenntartóváltás miatt nem sikerült beadniuk a pályázatot. Ugyanakkor saját erőből fejlesztettek programokat.

Az egykori Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága eddig csaknem 250 millió forint nyert el, és számos pályázata döntésre vár. A győri Fruhmann-házban kialakított kályhamúzeumban – amelyhez az egykori kályhásműhely is csatlakozik – 28,4 millió forintos támogatásból 2011 második felére oktatótermet építettek, amely a kályhás és keramikus szakon tanuló diákoknak nyújt lehetőséget a szakmatörténeti ismeretek élményszerű elsajátításán túl a csempegyártáshoz nélkülözhetetlen gipszformák tervezésére – mondja Varga Attiláné közönségkapcsolati osztályvezető. Ehhez illeszkedett egy 11,5 milliós múzeumpedagógiai program, a Sárból várat – tűznek házat című, amely a gyerekeket a cserépkályhához kapcsolódó technika-, szakma- és művészettörténeti ismeretekbe vezette be.

2011-ben ért be a Nógrád megyei múzeumi szervezet négy intézménye által 2009–2010 folyamán elnyert csaknem 400 millió forint összértékű pályázati támogatás eredménye – mondja Szirácsik Éva megyei múzeumigazgató. Valamennyi múzeumukat fejleszteni tudták, több pályázati forrás segítségével. A Pásztói Múzeumban jött létre a múzeumi szervezet első tanulmányi raktára, míg a másodikat február végén adják át Balassagyarmaton. A szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumban múzeumpedagógiai oktatótér létesítésével megindulhat a múzeumpedagógia. Az egész múzeumi szervezetet és a Nógrád Megyei Levéltárat is érintette a szakkönyvtári fejlesztés, amelynek révén Nógrád megye az elsők között mondhatja el magáról, hogy múzeumai és levéltára szakkönyvtáraiban valamennyi kötet elérhető a honlapról. Példaértékű lehet a Nógrád Megyei Önkormányzat és a Szlovák Nemzeti Múzeum közös pályázata, a Közös örökségünk, Madách. Ennek során a határ innenső oldalán a csesztvei Madách Emlékház épülete és kiállítása újult meg, emellett komplex múzeumpedagógiai program jött létre az ahhoz szükséges infrastrukturális háttérrel. A szlovák partner pedig az alsósztregovai Madách-kastélyt fejleszti. A korábbi Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Igazgatósága egy uniós pályázatról tud beszámolni, amely a komáromi Klapka György Múzeum könyvtárát érintette.

Az egyik legizgalmasabb a Rromanes Egyesület projektje. Magyarországon csaknem négyszáz tájház található, de a hodászi az egyetlen, amely a roma közösség életét, tárgyait, lakáskultúráját mutatja be – olvasható kiváló honlapjukon. A majd 30 milliós uniós projekttel a környékbeli iskolák elsősorban roma általános és középiskolásait szólítják meg – meséli Rézműves Melinda, a ház szakmai vezetője. Négy kreatív területen valósítanak meg kompetenciafejlesztő foglalkozásokat. A kézművességen belül a vesszőfonás és a szövés ismereteit sajátíthatják el a tanulók helyi mesterek segítségével. Az előadó-művészetet a néptánc és a népzene képviseli, de a webrádiózással is megismerkedhetnek a fiatalok, csakúgy, mint a képzőművészettel.

A Magyar Nemzeti Múzeum két Támop-pályázaton összesen 34 millió forintot igényelt. „A pályázatok keretösszege 70 millió volt, de átgondoltuk a lehetőségeinket, és olyan programot dolgoztunk ki, ami a pályázat után rendelkezésre álló erőforrásokkal is működtethető” – mondja Kesik Gabriella projektvezető szokatlan racionalitással. Nívódíjas programjuk, A tárgy egy egész világ című, kitűnik átgondolt koncepciójával. Az első foglalkozásokat nem a múzeumban, hanem az iskolában tartják, saját terepükön készítik elő a gyerekeket az egyhetes múzeumi foglalkozásra. Igyekeznek a pedagógusokat is bevonni a munkába, hogy ne csupán passzív szereplői legyenek az eseményeknek. Kesik Gabriella elmeséli: nagyon bevált, hogy huzamosabb időt töltöttek a gyerekek a múzeumban, néhány nap után otthonosan mozognak már ebben a szférában. Lassan megismerték az épületet, a kiállításokat és azt is, hogyan faggathatók a tárgyak. A témahét a 16–17. század, tehát a török hódoltság korának történetébe vezette be a diákokat. A tárgy egy egész világ címéhez méltóan kezdetben egyetlen műtárgy, Teleki Mihály erdélyi kancellár dísznyerge köré építették a foglalkozásokat. A gyerekek azzal szembesültek, hogy ellopták a múzeumból a becses darabot, az volt a feladatuk, hogy különböző stílusokban – török kori levél, bulvár televíziós-műsor, múzeumi vagy rendőrségi közlemény – bemutassák, megjelenítsék azt a közönség, a nyilvánosság számára. Múzeumi kutatólapok, DVD-k készültek, pedagógusok és muzeológusok számára használható segédanyagokkal. És hogy a múzeumon és az iskolán kívül is folytatható legyen a kutatás és a játék, a pályázatból fejlesztett muzi.hu és a felfrissített kolyokmuzeum.hu weboldalak kínálnak további muníciót. A szakember szerint azért fenntarthatók a programjaik, mert a munkatársak intenzív szakmai fejlődése valós és továbbépíthető módszertani, tárgyi és humán fejlesztést eredményezett

A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum számára is fontos volt a két, összesen 55 milliós Támop-pályázat, „mert ezzel bekerültünk azok közé az intézmények közé, amelyek az iskolák célpontjai lehetnek” – mondja a főigazgató. Olyan programokat fejlesztettek, amelyek ma is működtethetők; az egészséges életmódra nevelő Életmódszertár programjuk részeként kidolgozott, máig elérhető internetes játékuk Nívódíjban is részesült. Varga Benedek szerint 20-25 százalékkal nőtt a diákcsoportok száma a programoknak köszönhetően, és ma már olyan korosztályok számára is kínálnak programokat, akiket korábban nem tudtak megszólítani.

A Támop múzeumpedagógiai pályázatait lehet kritikusan is nézni – mondja az egyik országos múzeum igazgatója. „Ki kell mondani nyíltan: ha például 45 millióért 1400 gyereket részesítünk rendszeres programban, az nem jó arány. Óriási a rendszer által felzabált költség. Ha kapnánk öt-nyolc millió, szabadon felhasználható pénzt, garantálhatóan el lehetne látni ennyi gyereket ugyanazon a színvonalon.” A muzeológia kis szakma, a múzeumpedagógusoké még kisebb; senki nem vállalja szívesen a nevét, amikor a negatív példákról van szó. Pedig számos alibi pályázat is van: a papírok rendben vannak, az elszámolás hibátlan, szerepelnek az unásig ismert szlogenek is, éppen csak a célját nem érte el a vállalkozás. A Támop-pályázatok célja ugyanis az volt, hogy a múzeumokat mind személyi állományukban, mind infrastruktúrájukban felkészítsék arra, hogy bekapcsolódjanak az oktatásba, nem pedig az, hogy egy évig legyenek csili-vili programjaik. Ott érte el a célját a program, ahol olyan fejlesztések jöttek létre ingatlanban és emberi erőforrásban, hogy a múzeum valóban részese lett az oktatásnak, valóban hozzájárul a hátrányos helyzetűek felemeléséhez, valóban piacot szerzett. Ám ez, megszólalóink szerint, nem mindenhol történt meg. Sok helyen súlyos belső feszültségeket okozott, amikor a muzeológusok kihátráltak a feladatból, mert kiderült, hogy gyakorlatilag közönségkapcsolati feladatok várnak rájuk, és a múzeumpedagógus külsős szakembereket bízott meg a feladattal. A kézművesek, drámapedagógusok, zenészek természetesen kiváló órákat tartottak, de esély sincs a fenntarthatóságra, hiszen az iskolák és a múzeumok a jövőben nem tudják megfizetni a külsős szakemberek munkáját. Elszalasztották a lehetőséget, hogy a múzeumi szakemberek sajátítsanak el újabb készségeket. Minden pályázatban előnyt jelentett, hogy a hátrányos vagy a fogyatékkal élő gyerekeket is elérjék, de voltak olyan helyek, ahol ez csak írott malaszt maradt. Kevés olyan példát tudunk, mint a pécsi Helytörténeti Gyűjteményét, ahol az egyik munkatárs a program támogatásával elsajátította a siketnéma jelbeszédet, és így tud azóta is programokat tartani a hátrányos helyzetűeknek.

Összességében azonban jól vizsgáztak a múzeumpedagógusok. Az intézményi hierarchiában nem a legelőkelőbb helyen álló szakemberek legtöbbje számára hatalmas és addig ismeretlen feladatot jelentett egy 20-50 milliós uniós projekt megtervezése, levezénylése, elszámolása, tucatnyi ember mozgatása, a külső partnerekkel való kapcsolattartás.

Kétmilliárd forintnyi uniós támogatással valósult meg a Skanzen Örökség Program 2009 és 2010 között. Első elemét, a Skanzenvasutat és az új bejáratot 2009 tavaszán adták át. Ez utóbbi egy alföldi mezőváros, Mezőhegyes állomásának másolata. A Monarchia hangulatát idéző komplexumba számos látogatóbarát szolgáltatás költözött: információs szolgálat, csomagmegőrző, pelenkázó, kerékpártároló, de ajándékbolt és kávézó is került az épületbe.

A beruházás második szakaszát 2010 júniusában adták át, ez pedig nem más, mint a Skanzen legújabb tájegysége, az Ipoly és a Bodrog közötti terület hagyományos népi építkezését és életmódját bemutató, 12 lakóházat és 26 melléképületet magába foglaló falu.

A Skanzen-örökség mellett a másik kiemelt projekt a Szépművészeti Múzeum térszint alatti bővítésének terve volt. A múzeum egy 2007. július 27-én született kormánydöntés eredményeként részesült 3,5 milliárd forint európai uniós támogatásban. Az elmúlt években rendszeresen több százezer látogatót fogadó időszaki kiállításokkal előrukkoló intézmény ennek köszönhetően mintegy hatezer négyzetméternyi területtel bővülhetett volna (lásd: MúzeumCafé 14. – a szerk.). Az eredeti tervek szerint 2011-ben nyílt volna meg az új létesítmény. A projekt csúszott, a többi között a főlépcső bevágásával számoló eredeti terv ellen kitört tiltakozás miatt. Mikor 2011 februárjában sor kerülhetett volna az első kapavágásra, a kormány hirtelen lefújta a bővítést. Úgy tudni, a pénzt a Várbazár felújítására fordítja a kabinet, a Szépművészeti Múzeum számára pedig térszint feletti bővítést helyezett kilátásba. Azóta megtörtént az intézmény és a Magyar Nemzeti Galéria összeolvadása, és kormányhatározat született a szintén uniós forrásból tervezett Múzeumi Negyed részeként felépülő új épületről, amely a Galéria és Szépművészeti modern anyagát fogadná be. Kérdés, hogy a 2014-től kezdődő uniós pénzügyi évben kerül-e forrás a beruházásra. A lassan mögöttünk lévő időszakban nem kényeztették el a Közép-Magyarország régiót, így a budapesti országos múzeumokat sem. Kevesen részesültek csak az uniós forrásokból, bár néhány turisztikai projektbe sikerült azért bekapcsolódni: a Természettudományi Múzeum 2010–2011-ben 210 millió forintból új állandó kiállítást épített, a Néprajzi Múzeum a Palotából látogatóbarát múzeum című, 260 millió forintos uniós támogatással megvalósult program keretében új közforgalmi tereket tudott létrehozni.

Az egyik első, uniós forrásból megújult kastély a Mátra Múzeumnak helyet adó klasszicista Orczy-kastély volt. Két önkormányzat, a megyei és a városi összefogása tette lehetővé, hogy közös ROP-pályázatukkal 2005 tavaszán elkezdődjenek a felújítási munkálatok. A 2,6 milliárdos költségvetésből csak 800 millió volt az uniós forrás. A későbbi projektekben már lehetőség nyílt 90 százalékos támogatásra. Bár a logika azt diktálta volna, hogy előbb a múzeum új épülete épüljön fel, a források ütemezése miatt a kastély felújításával kellett kezdeni projektet, így évekig zárva volt az intézmény – emlékszik vissza Fűköh Levente igazgató. Az Europa Nostra díjat kiérdemlő rekonstrukció során az egykor nyitott kosáríves folyosókat kibontották, és a közönségforgalom zavartalan lebonyolítása, valamint a nagyobb múzeumi rendezvények megrendezése érdekében a belső udvart üvegtetővel zárták le. A 2007-ben megnyílt múzeumnak mostantól a Természettudományi Múzeum filiáléjaként kell bebizonyítania.

A Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa projekt során a Zsolnay negyedben két, a gyárra és a családra emlékező kiállítás is nyílt, valamint a város megvásárolta és a negyedben kiállította a kiemelkedő értékű Zsolnay-kollekciót, a Gyugyi-gyűjteményt. Az uniós támogatásokból jutott pénz az akkor még a megyei múzeumi szervezethez tartozó épületek egy részének felújítására is. (Ezek az összegek nincsenek benne a fent összesített számokban). Megújult a Múzeum utca burkolata, és 1,5 milliárd forintból tatarozták a Vasarely Múzeumot, az úgynevezett kanonokházat és az egykori megyeháza épületét. Vasarely egykori szülőháza 1973 óta múzeum, a modernizált épület átrendezett anyaggal fogadja a látogatókat. A szemben lévő kanonokházban a Martyn Ferenc Múzeum kapott helyet, földszintjén Nemes Endre kiállítása látható, és a nemzetközi gyűjtemény egy része. A korábban itt – a szűkös körülmények miatt csak részlegesen – bemutatott, roppant jelentős Modern Magyar Képtár pedig átkerült az egykori megyeháza szintén felújított, kibővített épületébe. Itt valósult meg, részben a pécsiek kezdeményezésére – szintén uniós támogatásból – az azóta nemzetközi karriert befutó A Nyolcak tárlat is, egy másik helyszínen pedig a Magyarok a Bauhausban című nagy jelentőségű kiállítás. Ugyanakkor az új hely felújítása nem sikerült a legjobban – mondja Fabényi Júlia múzeumigazgató. A beszerelt légkondicionáló napi működtetése 70 ezer forint, így alig használják. Nem is volna rá szükség, ha az épület elé épített, a kiállító- és a közforgalmú tereket számottevően nem megnövelő zárt üveg előépítmény nem működne hőcsapdaként – mondja az igazgató, hozzátéve, hogy valójában az eredeti elképzelések között szereplő nagy kiállítótérre lett volna szükség, amely a Csontváry Múzeum anyagát is befogadta volna. Ehelyett, redukált formában, a Zsolnay negyedben épült kiállítótér, amelynek színvonalas fenntartására azonban nincs pénz. Az uniós projekt segített konzerválni az egyre nehezebben fenntartható, kis múzeumokra épülő közgyűjteményi struktúrát, a léptékváltás elmaradt.

2011 őszén zárult le az a három éve indult, 1,6 milliárd forintos uniós projekt, amelynek köszönhetően 1,6 ezer négyzetméter belső tér és több mint öt hektár park kapta vissza eredeti pompáját a Gödöllői Királyi Kastélyban. 2011 elején átadták a Rudolf és a Gizella szárny felújított termeit, valamint az – egy másik uniós fejlesztés keretében renovált – egykori lovardát és az istálló épületét – mondja Ujváry Tamás, a kastély igazgatóhelyettese. A Gizella és a Rudolf szárnyakban berendezett új tárlatok igyekeznek végigvezetni a kastély háború utáni, problematikus, korántsem pompás napjain is a látogatót, az egykori lovarda és az istálló tereit pedig rendezvényhelyszínként hasznosítja a kastélyt üzemeltető kft.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes 2011 tavaszán jelentette be, hogy 2014-ben elkészül a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeum a hatvani Grassalkovich-kastélyban, a körülötte elterülő parkban pedig vadaspark létesül. A kastély felújítására és a kiállítás felépítésére 3,1 milliárd forint áll rendelkezésre, zömében uniós támogatásból. Később változott a terv, ma már nem új országos múzeumról beszélnek, hiszen ahhoz nem áll rendelkezésre műtárgyállomány, hanem a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) filiáléjaként működő intézményről. Nem lesz egyszerű a konstrukció, ugyanis a pályázatot a Hatvani Önkormányzat nyerte, neki kellene üzemeltetnie is a múzeumot. Matskási István, a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgatója szerint elképzelhető, hogy megosztoznak az üzemeltetésen, a technikai fenntartás az önkormányzat, a szakmai pedig a MTM feladata lesz. Az igazgató azt is elmondta: igyekeztek a vadászat témájánál szélesebb spektrumra építeni a múzeum tematikáját, megjelenik majd a halászat, sőt a horgászat is, valamint helyet kap az ökológia és az erdőgazdálkodás. Hatalmas édesvízi akváriumot is terveznek. A négyezer négyzetméteres kastélyból 2,6 ezer négyzetméter lesz a kiállítótér. Miután az épület hosszú ideig kórház volt, majd elhagyottan állt, arra nincs mód, hogy hiánytalanul visszaállítsák az egykori belső tereket. Ám ahol ez lehetséges, ott megteszik, így például a díszterem esetében. A színházteremben viszont – funkció híján – nem rekonstruálják az eredeti berendezést. Az igazgató a fenntarthatósággal kapcsolatban óvatos. Nem helyes a vadászati múzeumot a közeli Gyöngyös Mátra Múzeumához hasonlítani – mondja –, hiszen az sem maga generálja a látogatottságát, hanem a környék turizmusából profitál. Kérdéses, hogy Hatvanba csupán a múzeumért jelentős számú turista utazik-e, bár az átmenő forgalomból sokakat megállíthat egy izgalmas közgyűjtemény. Mindenesetre a vállalt 60 ezres látogatószámot nehéz lesz teljesíteni. A beruházás csúszásban van, a hatvani polgármester, Szabó Zsolt kora őszre prognosztizálta a munkálatok elindítását, ám csak 2012 novemberében írták ki a kivitelezésre szóló közbeszerzési pályázatot, nagyon szoros tempót diktálva ezzel a munkálatoknak. Úgy tűnik – tehetnénk hozzá –, hogy a vadászó politikus urak mégsem viselik annyira a szívükön a múzeum sorsát.

A Tiszadobon álló Andrássy-kastély igazi csodapalota. A Loire menti kastélyok mintájára emelt épületnek 365 ablaka, 52 szobája, 12 tornya és négy bejárata van; csak éppen olyan tulajdonosa nincs, aki hosszú távon üzemeltetni tudná – mondja Basics Beatrix művészettörténész. A 2,2 milliárd forint összértékű beruházás – amelyből 1,74 milliárd forint volt uniós támogatás – révén a kastély felújítása mára elkészült (lásd: MúzeumCafé 26. – a szerk.). A történeti terek berendezéséhez végzett kutatások során az eredeti tárgyak jelentős részét sikerült azonosítani és megszerezni: a vásárlások mellett múzeumi kölcsönzések, letétek teszik lehetővé a minél teljesebb hiteles rekonstrukciót – mondja a muzeológus. Az állandó kiállítás nemcsak a tiszadobi, hanem más Andrássy-kastélyok történetét is felidézné a tervek szerint.

A Műemlékek Nemzeti Gondnoksága (NG) az évek során összesen 16,8 milliárd forint uniós támogatáshoz jutott. Az NG elődszervezete 1992-ben éppen azért jött létre, hogy a legfontosabb hazai, akkor még igencsak rossz állapotban lévő műemlékek felújítását elvégezze és azokat közcélokra hasznosítsa – tudtuk meg Varga Kálmántól, az NG nemrég leköszönt elnökétől, aki azért távozott, mert a KÖH utódszervezeteként létrejött Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központba olvasztották be a Nemzeti Gondnokságot, ahol a szakember szerint nem garantálható a korábbi munka színvonala.

A Műemlékek Nemzeti Gondnoksága valóban jó gazdája volt a rá bízott értékeknek: hat projektet lezártak, tizenhárom futó felújítás van, öt indul a közeljövőben, és ugyanennyi vár döntésre. Több mint hárommilliárd forint értékben befejeződött a fertődi Esterházy-kastély rehabilitációjának első üteme, a nádasdladányi Nádasdy-kastély, a sümegi volt püspöki palota, a péceli Ráday-kastély, az edelényi L’Huillier–Coburg-kastély első üteme és a siroki vár felújítása. 6,4 milliárd forint értékben futnak jelenleg projektek: négy fertődi pályázat és két edelényi mellett folytatódik a füzérradványi Károlyi-kastély, a dégi Festetics-kastély, a majki volt kamal-duli remeteség, a dobai Erdődy-kastély, a pécsi Jakováli Haszán-dzsámi, az ozorai vár és a fáji Fáy-kastély rekonstrukciója. Csaknem ötmilliárd forint értékben indulnak vagy indultak az elmúlt hónapokban projektek: a fertődi Esterházy-kastély harmadik üteme, az edelényi kastély második üteme, a somogyvári Szent László-emlékhely és az ozorai vár ROP-pályázatai. A Nemzeti Gondnokság összesen 75 millió forintot nyert Támop-pályázaton öt intézmény, Füzérradvány, Fáj, Edelény, Ozora és a Jakováli Haszán-dzsámi múzeumpedagógiai programjaira, és 2,3 milliárd forint értékben vannak beadott, döntésre váró projektjeik, így folytatódhat a munka Majkon, Fájon, Ozorán és a pécsi dzsámiban. De új beruházások is indulnak, mint a tatai Esterházy-kastély és a lovasberényi Cziráky–kastély felújítása. És bár az összegek zöme épületfelújításra és parkrehabilitációra megy el, mégis ezeket is a múzeumi fejlesztések közé kell számolnunk. Nemcsak azért, mert nincs olyan felújított ingatlan a portfólióban, amely – legalább részben – ne múzeumi funkciót töltene be vagy ne ennek szánnák, hanem azért is, mert Varga Kálmán irányítása alatt a műemlékvédelmi szervezetből egy sajátos közgyűjteményi hálózat jött létre, amely a kezelésében lévő 43 jeles műemlék építészeti, tárgyi és szellemi örökségét kezeli. Ma már többezres műtárgyállománnyal rendelkezik a Nemzeti Gondnokság, évente másfél száz kulturális rendezvényt szerveznek, és kastélyaikat egy évben csaknem 700 ezer látogató keresi fel. A pályázatok értelemszerűen a turisztikai projektek között szerepeltek a kiírásokban.

Az NG legnagyobb ívű programja a fertődi Esterházy-kastély felújítása. Az első ütem lezárult, a második még tart, a harmadik nemrég indult. A dolog bonyolultságát jelzi, hogy négy pályázatuk fut jelenleg (ROP-, KEOP- és Támop-típusúak), nemsokára indul egy ROP és egy TIOP is. 2012. október 24-én írták alá a harmadik ütem több mint egymilliárd forintos támogatásról szóló szerződését mint új, kiemelt turisztikai beruházást. A 2014 végén befejeződő ütem eredményeként a kastély főépületében megnyílhat a Travaglia című kiállítás, amely az Esterházy (Fényes) Miklós-korabeli színházak, operák kulisszái mögé enged betekintést. A támogatás segítségével megújulhat a Mária Terézia-lakosztály enteriőrje is – hangzott el a projektindító sajtótájékoztatón. Az első ütemben megújult a főépület homlokzata, elkészült a díszudvar parkosítása, és befejeződnek a díszterek restaurátori munkálatai is. Megnyílt az Esterházy (Fényes) Miklós életét bemutató tárlat. A második ütem befejezése 2013 májusában várható: a többi között felépül egy új fogadóépület, amelyben ruhatár, információs központ és múzeumi bolt is lesz.

Múzeumpedagógiai projektek is tartoznak a kastélyokban működő kiállításokhoz. Az Esterházy-kastély keleti szárnyában első körben 30 millió forintból jönne létre az Eszterházi tündérkert című fejlesztés, amely gyermekmúzeum és múzeumpedagógiai műhelykomplexum egyben – mondja Varga Kálmán. Kézművesműhely is tartozik hozzá, amely agyagozáshoz, gipszöntéshez, festéshez teremt megfelelő környezetet. A játszóház legérdekesebb eleme a kastély „megmászható” léptékű makettje. A következő lépés a Pál-major felújítása lenne. A kastély déli parkjának keleti szélén egykor volt kis „paradicsom” 1900 körül a hercegi gyermekek természetszeretetre és gazdálkodási nevelésére szolgált. A fejlesztés célja az egykori majorság hiteles visszaidézése, újraalkotása a jelenkori ifjúság számára.