Gondolatok a kép/könyv-tárban
MúzeumCafé 34.
A Typotex Kiadó vezetője, úgy látszik, „beleszeretett” Daniel Arasse (1944–2003) francia művészettörténész, a 15. századi itáliai festészet specialistája, az Ecole des Hautes Etudes en Sciences Sociales művészettörténeti és -elméleti kutatócsoportjának egykori vezetője valóban lenyűgöző tudásába és az ezt közérthetően és szellemesen megjeleníteni tudó, élvezetes stílusába, és már a harmadik Arasse-könyvet adja magyarul az olvasók kezébe. Az elsőben, a Festménytörténetekben (2007) azoknak az előadásoknak a szövege olvasható, amelyeket a már nagybeteg Arasse 2003. július 28. és augusztus 29. között olvasott fel – különböző festmények kapcsán elmélkedve – a France Culture rádióban; a második, a Festménytalányok (2010) pedig ugyancsak képekről mesélő írásaiból válogat. Ezekben olyasmikről esik szó (a többi között), mint hogy a perspektíva „feltalálása” hogyan függ össze Cosimo Medici Firenze-politikájával és a mechanikus órák megjelenésével, a Mona Lisa mögé festett táj Leonardo térképészeti munkáival, hogy miért visel Szűz Mária fülbevalót Ambrogio Lorenzetti egyik festményén, vagy hogy miért mászik egy festett csiga Francesco dal Cossa Angyali üdvözletének a keretén. Arról pedig, hogy mindez miért is „egyedi” Arasse-nál, maga a szerző így vall: „Egyszerűen csak megpróbálom nézni a képet. Elfelejteni az ikonográfiát. Rájönni, hogyan működik… Ez nem szokás a művészettörténetben. De talán ideje lenne, hogy ez megváltozzon. Ha a művészetnek volt története, és ha még mindig van, az a művészek munkájának köszönhető, (…) annak, ahogyan ők nézték a múlt műveit, ahogyan magukévá alakították őket. Ha nem próbáljuk megérteni ezt a tekintetet, megtalálni egy régi képben azt, ami a későbbi művész tekintetét magára vonhatta, akkor lemondunk a művészettörténet egy részéről, épp a legművészibbről. Én a kompozícióról, a térviszonyokról, az alakok és a háttér, a nézők és a szereplők közötti kapcsolatról beszélek!” Ebben a most kiadott könyvben Arasse a többi között konkrétan az urbinói palota studiolója falainak díszítéséről beszél, a Mantegna-képekre festett szignókról, Prométheusz mítoszáról Piero di Cosimo, Bacchus és Noé mitológiájáról pedig Bellini képei kapcsán. Aztán Michelangelo Mózesének mutatóujjáról esik szó, majd arról, hogy Parmigianino Vulcanus-rajzán az erektált pénisz hogyan értelmezhető úgy, mint a festő és a festészet „nagyra törésének” a jelképe (ha már az olaszban a „pannello” szó egyaránt jelent kis péniszt és festőecsetet), és végül arról – Erwin Panofskytól Vicenzo Cartarin 1556-os értekezésén át Freud álomfejtéséig hozva az érveket –, hogy vajon Tiziano A Bölcsesség allegóriája című képére mennyire tudatosan nem festett rá valamit… „Gondolta a fene” – mondhatná persze erre Arany Jánossal akár Tiziano; de hogy mindezeket eddig mi sem gondoltuk ezekről a képekről, az biztos. Még jó, hogy Arasse viszont gondolta.
Daniel Arasse: Művész a műben.
Analitikus ikonográfiai esszék
Typotex Kiadó, Képfilozófiák sorozat, Budapest, 2012