„CSAK EGY KIS MUNKA”
MúzeumCafé 72.
Az 1962-ben épített egykori betonbunker a Ferencvárosi pályaudvar közelében, a vele egybeépült és ezáltal megrendítő képzőművészeti alkotássá vált építmény (Párkányi Raab Péter szobrász és Birkás Gábor építész munkája) a „kis munkára”, a második világháborút követően a Szovjetunióba elhurcoltaknak állít maradandó és egyúttal szívszorító emléket. A 2017. február 26-án, a kommunizmus áldozatainak emléknapján megnyílt, múzeumi kiállítóhellyé vált monumentális kocka kihívás és egyben nagyszerű lehetőség a megismerésre és a trauma lehetséges, bár megkésett feldolgozására.
¶ Pokol, kényszermunka… egy, a napjainkban csak kevesek által tanult idegen nyelven megismert kifejezés, „málenkij robot”, és a hely, a Szovjetunió neve vajon mennyire közérthető egy most középiskolás diák számára? Mi és miként keltheti
fel az érdeklődését vagy a történelemtanáráét egy középiskolai tananyagban nem vagy csak az említés szintjén szereplő témával kapcsolatban? Vannak-e egy mai fiatal családjában felidézhető és egyáltalán: felidézni szándékozott emlékek e korszakról?
¶ Számos további kérdést vet fel a téma és annak iskolások számára történő közvetítésének igénye, amelyhez hiánypótló kiadványt vehetünk kézbe vagy tölthetünk le elektronikusan a Magyar Nemzeti Múzeum honlapjáról (https://mnm.hu/hu/publication-issue/pokol-bugyrai-malenkij-robot-kenyszermunka-szovjetunioban).
¶ A szerzők által alcímként is megfogalmazott forma (Segédanyag pedagógusok számára a kiállítás értelmezéséhez és a korszak történelmi hátterének tanításához, megemlékezések szervezéséhez) sajnos nem túl gyakori, nem túl könnyű műfaj a múzeumi szakemberek, kurátorok és múzeumpedagógusok számára.
¶ De a kiadvány nem pusztán ezért hiánypótló. Egy nehéz történelmi korszak megismeréséhez, megértéséhez teremt lehetőséget úgy, hogy használata közben a múzeumi kiállítás segít megélni és feldolgozni a második világháború utáni korszak rettenetes, több százezer ember és hozzátartozói életét örökre megváltoztató történéseit.
¶ Az emlékhelyet befogadó épület önmagában is része Magyarország és Budapest történetének, formájával, szűk és sötét tereivel maga is e sötét korszakhoz kapcsolódó üzenetek megfogalmazója. Nem könnyű tanárnak, diáknak, személyes érintettség nélküli látogatónak sem végigmenni a többszintes kiállítótérben. A kézikönyv készítői a lelki és fizikai felkészüléshez már az első oldalakon segítséget és praktikus információkat nyújtanak. Világos, rövid, áttekinthető szövegekkel, illusztrációkkal, a pedagógusok számára a felkészítést és az elemzést segítő kérdésekkel járulnak hozzá a látottak elemzéséhez és értelmezéséhez.
¶ Mit jelentenek a köznyelvben ma már szinte ismeretlen NKVD, GUPVI rövidítések, kiket és milyen okokból hurcoltak el a Gulag (Lágerek Főparancsnoksága) rendelkezései alapján kényszermunkatáborokba? Miként gyűjtötték össze a kijelölt létszámban az embereket, milyen cinikus és kegyetlen volt a megtévesztés: „csak egy kis munka”? Milyen szörnyű körülmények között utaztak?
¶ Az első kamra a második világháború utolsó szakaszába viszi vissza a látogatót. Mekkora volt a pusztítás, miként zajlott később a romeltakarítás? Megszállóként vagy felszabadítóként érkeztek a Vörös Hadsereg katonái Magyarországra, miként bántak a civil lakossággal, milyen nagyszámú atrocitás érte a nőket, leányokat? Sok-sok kérdés, amelyre a kiállítótér „bugyraiban” eredeti tárgyakkal, dokumentumokkal, kurátori szövegekkel kapunk választ. A segédanyag keretekbe foglalt, inspiráló feladataival azonban elmélyültebb lesz a diákok tudása: a korszak társadalmi csoportjait reprezentáló személyek „bőrébe bújva” dönthetik el, mit jelenthettek egy középgazdának vagy egy arisztokrata nőnek a „Budapest elfoglalásáért” kitüntetést szerzett orosz katonák cselekedetei.
¶ A második kamra a (hadi)fogoly gyűjtőtáborok helyét, történetét és az elhurcolások szörnyűségeit idézi fel, s benne a vasúti központok, a szállító marhavagonok körülményeit mutatja be, s megrendítő emléket állít a „szélpostának”, a vonatokból kidobott, hozzátartozóknak küldött cédulák szövegeinek és az azokat a rokonokhoz eljuttató ismeretleneknek. A diákok a Cinkotáról elhurcolt Sári Mihály sorsát a szélposta segítségével Temesvárig nyomon követő levelek elemzésével juthatnak közelebb az áldozatokhoz és az őket ismeretlenül segítőkhöz.
¶ Az etnikai és politikai alapú deportálásokat megidéző harmadik kamra „beszélő tárgyai” és dokumentumai, az azokhoz kapcsolódó lehetséges feladatok felidézik a német nemzetiségű vagy éppen csak németesen hangzó nevűek elhurcolását, majd a negyedik kamra már a lágerek körülményeit eleveníti meg. A nehéz fizikai munka, a 10-12 órás munkaidő, az elégtelen higiénés körülmények, az élelmezés hiánya, az időjárási viszontagságok, a legyengült fizikai állapot a fertőzések következtében tömeges halálozást, az életben maradottaknak szörnyű kilátástalanságot okoztak. E körülmények értelmezéséhez a diákok számára ajánlott forráselemzések kiváló lehetőséget nyújtanak. A fogolytáborban töltött időt a túlélés érdekében nyelvtanulásra használó Baják Lászlót még saját sorstársai sem igazán értették meg: „Az egyik telepi házban találtam egy német–orosz tankönyvet… Ezt felhasználva saját használatra szótárt és nyelvtant kezdtem írni a szerencsésen becsempészett noteszembe. A barakk ügyeletese mellett egész éjjel égett a lámpa, amit ki tudtam használni tanulásra. … A többiek hülyének neveztek.” Ez az idézet nemcsak a helyzet abszurditását idézi meg, hanem az „embernek maradni” örök igényét is a fiatalok számára. A témához kapcsolódóan
választott karakterek (a Horthy-hadsereg katonatisztje, holokauszt-túlélő, pártfunkcionárius, gyárigazgató, Gulag-túlélő, GUPVI-túlélő) bőrébe bújhatnak a pedagógusok segítségével a diákok, egy tragikus helyzet szimulálásával pedig még mélyebben élhetik át az egykori lágerélet nehézségeit.
¶ Az ötödik kamra kulcsszavai: áldozat, árva, emlékezet, gyász, özvegy, tömegsír. A diákoknak feltett kérdések arra inspirálják a foglalkozás résztvevőit, hogy megkeressék saját családjukban azokat vagy a leszármazottaikat, akik részesei voltak a sorstragédiának. Az emlékezés gyakran az egykori lágerek helyszínének felkeresésére ösztönzi a túlélőket, ahová gyermekeik, unokáik kísérték el őket, mint látjuk a régi és közelmúltbeli temetői képeken.
¶ Mégis talán a leginkább megrendítő az az igaz történet, amely a Rakamazról várandósan elhurcolt édesanya, majd a táborban megszületett kislányának viszontagságos hazaútját, a vonatúton elvesztett sorstársak ma is nehezen felfogható tragédiáját idézi fel.
¶ A hatodik kamra az 1945–46-os hazatérés témáját dolgozza fel, annak valamennyi ellentmondására utalva: az egymásnak feszülő, eltérő túlélői számadatokra. A visszatérést segítő szervezetek plakátjaira hívja fel a figyelmet, s utal az 1948-ban bekövetkezett politikai fordulatra is a beszélő tárgyakkal. Itt azonban látunk egy elvarratlan szálat is a kiadványban: Toma András, az utolsónak tekintett magyar hadifogoly életéről célszerű lenne, ha a diákok keresnének adatokat. És ez át is vezethet bennünket a hetedik, az emlékezésről szóló kamrába, amely már a 2015 és 2017 között lezajlott Gulag/GUPVI-emlékév eseményeit, az emlékműállításokat állítja a középpontba.
¶ A kiadvány következő részei további kérdéssorokat kínálnak a pedagógusoknak a kiállításon látottak, tanultak elmélyítésére, valamint segédletet adnak további, elsősorban interjúkon alapuló, diákok által végezhető kutatások számára. Végül, de nem utolsósorban ugyancsak főként a pedagógusok, de a diákok témaválasztását és felkészülését is segítő összeállítást olvashatunk a témához kapcsolódó megemlékezésekhez, és a kiadvány filmajánlója további inspirálódásra is lehetőséget ad. A látottak, tapasztaltak későbbi felidézését, az elmélyülést és a pontos, megbízható ismeretek könnyű megtalálását nyújtja a kronológia és a kötet végén található kislexikon, a rabok által gyakran használt szavak szótára, valamint a gazdag tartalmú irodalomjegyzék.
¶ A bőségesen és igényesen illusztrált, jól szerkesztett, a kiállítás tematikáját követő, de tőle függetlenül is használható, változatos múzeumpedagógiai és pedagógusi módszereket alkalmazó kiadvány hiánypótló. Nemcsak a témája miatt, hanem azért is, mert tömör, a lényeges adatokra fókuszál, megszólaltatja a tárgyakat, dokumentumokat, vállalja a nehéz, sőt tragikus életesemények felvetését is a diákok számára. Változatos módszertani megoldásaival pedagógust és diákot egyaránt inspirál a „nagy történelem” bugyrai, kataklizmái között az egyéni életsorsok mélyebb megértésére, majd a látottak továbbgondolására és a méltó emlékezésre.
A pokol bugyrai „Málenkij robot” – Kényszermunka a Szovjetunióban
Berényi Marianna–Kenesei Zsófia Orsolya–Makra Mónika
Segédanyag pedagógusok számára a kiállítás értelmezéséhez
és a korszak történelmi hátterének tanításához, megemlékezések
szervezéséhez
Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest 2019