Egerészni, kicsit másként
MúzeumCafé 2.
Két egér beszélget. A mesék világához szokott olvasóknak nem meglepő fordulat ez, ám amitől mégis az lehet: legkevésbé a múzeumi kiskáté jutna az eszünkbe az egerek párbeszédéről. Az Állatok a múzeumban című könyv persze nem csak ettől egyedi, és hiánypótló kiadvány. Az elsősorban gyerekeknek szóló, ám a felnőttebbeknek, a szüleiknek sem haszontalan kalandozás a Múzeumi Egér és unokatestérvének múzeumi zootúrája. Állatfajokra még úgysem bontotta senki a művészettörténetet, éppen ideje volt másként tekinteni a nagy korokra, a nagy művészeti korok alkotóira. Ne lepődjünk meg hát azon, ha az állatábrázolásokon keresztül tanulmányozthatjuk a művész és művének kapcsolatát, az állatok mozgásának megjelenítési nehézségeit, megformálásuk körülményeit és eszközeit, a képzőművészeti stílusok vonásait, főbb jellegzetességeit. Rafinált könyvről van tehát szó, okosan, pedagógailag következetesen végiggondolt kiadványról, amelyben úgy tanulható, szerethető és érthető meg a művészet, hogy mire a könyv végére ér az ember, kicsit úgy érzi, részese lett annak, amiről eddig csak olvasott, vagy elgondolkozott a tárlatokat járva. Részese lett az alkotásnak, megérzett valamit a teremtő szellem erejéből, absztrakcióiból. Ha kíváncsiak, mitől nehéz lovat vagy oroszlánt rajzolni, kőből megformázni, vagy mitől kaphat főszerepet egy szarvasmarha a vásznon, s hogy mennyi báj rejtőzik – és mitől – egy rovar mozdulatában, el kell olvasniuk, fel kell olvasniuk a könyvet gyermekeiknek. Külön-külön, együtt, közösen. S ha eközben rájönnek arra is, hogy mindez mese, tanulható, csak egy kicsit másképpen, ahogyan eddig azt megszokták, nem járnak messze az igazságtól: lehet, eddig önök aludták csipkerózsika-álmukat.
Jánosi-Halász Rita, Entz Sarolta, Fekete-Horváth Erika
Állatok a múzeumban
Két egér kalandjai