Csiby Mihály rovarillusztrátor 85 éves
MúzeumCafé 2.
Ég és föld között zajlik Csiby Mihály hosszú és eseménydús életútja. Szemét az égre szegezvén, egyházi festőként képek, freskók, üvegablakok alkotója. A földön azonban nemcsak két lábon áll, de le is térdel, ha kell, hogy megfigyelje és ábrázolja azokat a lényeket, amelyek a virágokon, a fűszálak között, a talajon mászkálnak. A Természettudományi Múzeum Állattárának munkatársaival együttműködve négy évtizeden keresztül dolgozott a múzeum anyagán, a természetben fellelt lényeken és témákon.
A földi állatkák megjelennek világi és vallási festményein is, betöltve szimbolikus szerepüket. Tudományos ismeretterjesztőként az egyik legnehezebbre vállalkozott: a rovarokat próbálja szépnek látni és mutatni, elfogadhatóvá, vonzóvá tenni. Tudományos rovarillusztrátorként a műfaj legnagyobbjai között említhetjük őt. Már a makroobjektívek és a digitális zoom korszaka előtt ábrázolta a pókok, bogarak, lepkék, legyek, poloskák egészalakos képét (úgynevezett habitus) és részleteit – kölcsönkapott mikroszkóppal figyelve meg a legapróbb részleteket is. Ennek nyomán figyelt fel rá Közép-Európa természettudományos múzeumi világa: Csehországban, Baselben és Berlinben is feltűnést keltett a tehetsége.
Az utóbbi évtizedekben önéletrajzi jellegű könyvei jelentek meg, s két általa illusztrált gyerekkönyv is díjat nyert; mert ha kellett, mesélt is a gyerekeknek, kifogyhatatlan életkedvvel, humorral, lendülettel. „Mindig mesél. Azt mondja, a hadifogságon is az önfeledt életöröm, a másik ember, a másik élőlény tisztelete és szeretete segítette át. Ez éltette a későbbi évtizedekben is, és ma is ez a leginkább jellemző rá” – írták róla hetvenedik születésnapján, a Magyar Természettudományi Múzeumban rendezett kiállítása alkalmából. Az életöröm, a mások iránti szeretet ma még inkább sugárzik belőle, mint akkor.
Csiby Mihály idén a Molnár C. Pál Társulat Életműdíját vehette át.