MŰTÁRGYMENEKÍTÉS MAGYARORSZÁGON AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ UTÁN

Az első világháború alatti és utáni időszakból számos, műkincsek mozgatásával kapcsolatos forrás maradt fenn. Ezek iránya alapvetően kétfelé történt: Magyarország területére vagy területéről, ezt szabályozták később a trianoni békeszerződés 175. és 176. cikkei.¹ Ezen tárgyak mozgásának módjára is számos lehetőség volt: szerződéses úton,² csempészéssel,³ ajándékozással⁴ vagy menekítéssel. Ehhez kapcsolódnak a gyűjteményekben letétként elhelyezett tárgyak, melyekről 1919-ből a Magyar Nemzeti Múzeum Központi Adattárának Irattárában fennmaradt egy jegyzék, ami nagyjából 900 tételből áll. Itt lehet tudni az adományozó nevét, lakhelyét (település) és azt, hogy milyen tárgyakat helyezett letétbe, nem derül ki azonban az elhelyezés dátuma.⁵ Utóbbihoz kapcsolódva szükséges megemlíteni, hogy a Tanácsköztársaság ideje alatt minden magángyűjteményt a berendezkedett hatalom államosított, ezekből a tárgyakból a Műcsarnokban kiállítást is rendeztek.⁶

Ipolyi Arnold, Barabás Miklós litográfiája, 1858

¶ Ipolyi Arnold⁷ 1823. október 20-án született Disznóson Stummer Arnold néven. Édesapja Stummer Ferenc, Hont vármegyei főszolgabíró, édesanyja Szmrecsányi Arzénia, az egyik legősibb felvidéki nemesi család sarja.⁸ Szülei katonai pályára szánták, Ipolyi azonban az egyházi karriert választotta, így a pozsonyi Emericanumban, majd a nagyszombati gimná­ziumban tanult. Teológiai tanulmányait a bécsi Pázmá­neumban végezte, amit 1844-ben fejezett be.⁹ Ezután bevonult
az esztergomi presbitériumba, mivel a kánonjog alapján csak a 24. évét betöltött férfiakat szentelhették pappá.¹⁰

¶ 1845-ben Mednyánszky Alajos báró gyermekeinek nevelőjeként foglalkoztatták, egészen felszenteléséig, 1847-ig,¹¹ majd Szentpéterre küldték káplánnak.¹² Egy év múlva Pozsonyban működött tovább, 1849-ben Pálffy Lipót Nándor gróf családjánál töltött be nevelői állást. Édesapja halálával kényszerült arra, hogy a zohori plébánosi posztot elvállalja. Ekkoriban jelent meg kiemelkedő munkája, a Magyar mythologia, amelyet először az Új Magyar Múzeum című folyóiratban, majd 1854-ben önálló munkaként publikált.¹³

¶ Bartakovics Béla egri érsek (1792–1873, érsek 1850–1873) hívta meg Törökszentmiklósra, ahová 1860. április 27-én költözött; három év múlva egri kanonokként távozott az egyházmegyéből.¹⁴ 1863. március 8-tól Pesten a központi szeminá­rium igazgatója volt, itt-tartózkodása alatt már a Szent István Társulat alelnökeként is működött. 1872. október 20-án szentelték besztercebányai püspökké.¹⁵ 1867-ben részt vett a Történelmi Társulat létrehozásában, s annak 1878-tól haláláig
elnöke is volt.¹⁶

¶ 1886. február 18-án vette át a nagyváradi püspöki kinevezését,
s ez év december 2-án halt meg. Ebben az évben jelent meg másik nagy munkája, A magyar Szent Korona és koronázási jelvények története és műtörténeti leírása.¹⁷

A gyűjtemény kialakulása

¶ A 19. században Ipolyi Arnold gyűjteménye kiemelkedett az egyházi kollekciók közül, ehhez hasonló Simor János bíborosé és Pyrker János egri érseké volt. Ipolyinak fontos volt a keresztény és a nemzeti múlt emlékeinek tudatos gyűjtése, így megtalálhatók voltak benne festmények, pecsétek, oklevelek, hímzett lepedővégek, egyházi kellékek, szobrok.¹⁸ 1852-ben Toldy Ferenc ajánlására lett a bécsi k. k. Zentralkommission zur erforschung und Enhaltung der Baudenmäler pozsonyi kerületi conservatorává, ennek keretében bejárta a Csallóköz és a Fehér-hegység vidékeit, és megkezdte a gyűjtést.¹⁹

Archív képeslap Nagyváradról Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye Gyűjteménye

¶ Törökszentmiklósra kerülvén hasonló céllal bejárta a Jászságot, a Kis- és Nagykunságot, Heves, Borsod, Abaúj, Zemplén és Sáros vármegyéket. Egri kanonoki időszaka alatt kezdte meg az intenzív műgyűjtést, minden szabadidejét és pénzét műkincsvásárlásra fordította. Mikor a budapesti Központi Szeminárium rektora lett, az épületben kiállította műtárgyait. 1872 februárjában felajánlotta gyűjteményének egy részét az Országos Képtárba.²⁰

¶ Besztercebányai püspöksége alatt szerényebb anyagi körülményei miatt kevésbé tudott hódolni szenvedélyének. Műgyűjteményét nyári rezidenciáján, Barsszentkereszten helyezte el, már ekkor a keresztény múzeum eszméje lebegett a szeme előtt. Ebben az időszakban került megrendezésre két országos kiállítás (1876-ban a magyarországi árvízkárosultak javára rendezett műipari és történelmi kiállítás, 1884-ben a Budapesten rendezett Országos Magyar Ötvösmű kiállítás), melynek előkészítésében Ipolyi is részt vállalt.²¹ 1886. feb­ruár 18-i nagyváradi püspökké történő kinevezése idején Ipolyi már egészségügyi problémákkal küzdött, ezért a csomagolás megkönnyítése érdekében a teljes régészeti gyűjteményét a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta, ennek ellenére így is négy vagonban 120 ládányi gyűjtemény érkezett Nagyváradra. 1886. október 23-án nyílt meg az orsolyiták iskolájában gyűjteményéből hímzéskiállítás. A tárlaton 270 tárgyat mutattak be, melyből ma 96 van meg.²²

A gyűjtemény sorsa Nagyváradon

¶ Ipolyi Arnold 1886. évi halála után utódja, Schlauch Lőrinc nagyváradi püspök tíz éven keresztül nem tette lehetővé a nagyközönség számára a gyűjtemény megtekintését.²³ Ipolyi halálakor gyűjteményének egy részét a nagyváradi püspöki palotában helyezték el, ennek munkálatait Czobor Béla irányította. Ő készítette el Ipolyi halála után a gyűjtemény jegyzékét (521 tétel), s körülbelül 200 ezer forint értékűre taksálta.²⁴ A megpróbáltatások ellenére kivételes alkalmakkor a közönség megtekinthette a gyűjteményt, ugyanis
az ötvöstárgyaknak, gobelineknek és kerámiáknak a legszebb példányait 1887-ben bemutatták a régi Műcsarnokban
az Iparművészeti Múzeum szervezésében, a tárlat katalógusát Radisics Jenő írta.²⁵

¶ A millenniumra Nagyvárad városa új múzeumot építtetett, melynek telkét Schlauch püspök adta. Tíz év után ekkor kerül újra Ipolyi Arnold gyűjteménye a nyilvánosság elé mint az egyházmegye letétje. A nagyváradi püspök lépése kulcsfontosságú a gyűjtemény sorsában, ugyanis később Esztergom ez alapján nyújtotta be jogilag igényét a hagyatékra.²⁶

Kiállításrészlet tournai falikárpittal
Keresztény Múzeum archívuma

Ipolyi Arnold végrendelete

¶ Ipolyi halálakor még érvényben volt az 1715. évi 16. tc., melynek értelmében a királyi adományozás alapján javadalmakat élvező főpapok vagyonukról csak előzetesen kért királyi engedély alapján rendelkezhettek szabadon. Egyéb esetben hagyatékuk egyharmada a kincstárat, második harmada az egyházat illette, és a harmadik harmadról rendelkezhettek tetszés szerint. Ipolyi tisztában volt ezzel a rendszerrel, de nem kért felmentést alóla, helyette egy látszólag a törvényt követő végrendeletet alkotott, ugyanakkor ez a jogszabály számos pontjának ellentmondott, így azt majdnem megsemmisítették. A dokumentumot Fraknói Vilmos szövegezte meg, ezt Ipolyi 1885. szeptember 22-én írt alá Barsszentkereszten, s Nagyváradon módosította.

Ipolyi Arnold gyűjteményének részlete. Archív képeslap
Keresztény Múzeum archívuma

¶ A végrendelet a preambulumból, hét fejezetből és egy hitelesítő záradékból állt.²⁷ Az ötödik fejezet rendelkezett a műtárgyakról, könyvekről és kéziratokról, valamint egy ezeket magába foglaló közgyűjteményről. Célja elsősorban az volt, hogy saját püspöki székhelyén – először Besztercebányán, majd Nagyváradon – szülessen meg az egyházi gyűjtemény. Amennyiben ez a kívánsága bármilyen akadályba ütközött volna, Esztergomban vagy Budapesten külön múzeumi őrrel rendelkező egyházi gyűjteményben helyezzék majd el. Ha utóbbi sem valósult volna meg, abban az esetben az országos közgyűjteményekben kellett volna elhelyezni a gyűjteményt a hajdani püspök nevének megjelölésével.²⁸

Az Ipolyi-gyűjtemény útja Budapestre,

majd Esztergomba

¶ Ipolyi Arnold püspök gyűjteményének Nagyváradról Esztergomba szállítása egy évtizedes kálvária után került nyugvópontra. Az első világháború utolsó éveiben, valamint az azt követő időszakban állami és egyházi összefogásnak, sőt a budapesti antantmissziónak köszönhetően maradt az összezsugorodó országterületen belül.

¶ 1916 őszén jelentős országos figyelem irányult az Ipolyi-gyűjteményre. Augusztus 27-én Románia belépett az első világháborúba, hadserege betört Erdélybe, elfoglalta Székelyföldet, és megkezdte előrenyomulását a Tiszántúl felé. A támadás hírére a Tisza-kormány elrendelte az Erdélyben és Kelet-Magyarországon található, jelentősebb javak Budapestre való menekítését. A helyi Régészeti Egylet munkája fölött szakmai felügyeletet gyakorló Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége megbízásából Varjú Elemér és Mihalik József érkezett Nagyváradra, akik szeptember 7. és 15. között 43 ládába összecsomagolták az Ipolyi-gyűjtemény legértékesebb tárgyait, és előkészítették azok Budapestre való szállítását, azonban erre már nem került sor.²⁹

Kelyhek
Ipolyi Arnold fényképgyűjteménye, Keresztény Múzeum archívuma

¶ A Varjú és Mihalik által irányított, félbeszakadt menekítési kísérletnek két jelentős következménye volt. Ekkor készült el az első, noha nem teljes, de szakszerű és részletes jegyzék a gyűjteményről, amely a tárgyak részletesebb leírása mellett első alkalommal tartalmazta a későbbi azonosítás szempontjából lényeges információkat (keltezés, alkotók azonosítása, méretek, technika, állapot stb.). Másfelől a főfelügyelőség munkatársainak kiszállása során szerzett tapasztalatok ráirányították a figyelmet az Ipolyi-gyűjtemény kivételes értékeire.³⁰

¶ Gerevich Tibor 1916-ban lett az esztergomi Keresztény Mú­zeum igazgatója, az ő gondolata volt a gyűjteménynek a prímási székhelyre szállítása, ezt Csernoch Jánosnak 1918. december 20-án írt levelében fogalmazta meg, ennek mellékleteként található azon felvidéki plébániák listája, ahonnan további egyházi tárgyakat szállíttatna Esztergomba.³¹

¶ 1918. december elején a román hadsereg újra betört Erdélybe, ezzel aktuálissá váltak az 1916-os menekítési tervek, amelyek előkészítésén már december elején dolgoztak Budapesten. A szálakat ekkor már nem Mihalik, hanem Gerevich Tibor mozgatta, akinek sikerült megszereznie 1918. október 21-én a Károlyi-kormány kultuszminiszterének, Lovászy Mártonnak az engedélyét az Ipolyi-gyűjtemény Budapestre vagy Esztergomba menekítésére.³² Gerevich célja az Ipolyi-gyűjtemény megszerzése volt az esztergomi főegyházmegyei gyűjtemény számára. Betegsége azonban egy ideig akadályozta az elutazásban. Mivel a román csapatok ekkor már Kolozsvárt is elfoglalták, a minisztérium nem mert tovább késlekedni,
és Gerevich Tibor helyett a Nemzeti Múzeum egyik segédőrét, Ernyey Józsefet küldték a helyszínre, aki karácsony táján meg is kezdte a munkát. Később Gerevich is csatlakozott³³ hozzá
december 28-án, és január első hetében közös erővel sikerült befejezniük a gyűjtemény csomagolását.³⁴ Gerevich Tibor
1919. január 2-án Nagyváradon kelt leveléből megtudható, hogy január 5-ére tervezték a műtárgyak szállítását vonattal Esztergomba, ahova másnap érkeztek volna.³⁵

¶ Az anyag legnagyobb részét Ernyey kísérte Budapestre, majd nem sokkal később visszatért egy kisebb szállítmányért. A múzeumból az Ipolyi-gyűjteményhez tartozó műtárgyak mellett a Régészeti Egylet néhány festményét, valamint Széchényi Miklós nagyváradi püspök (1868–1923) néhány saját tulajdonú festményét szállították el, amelyeket megvételre ajánlott fel a magyar államnak.³⁶

Szent László zágrábi karereklyéje
Ipolyi Arnold fényképgyűjteménye, Keresztény Múzeum archívuma

¶ A gyűjteményt annak Budapestre kerülésével nem vitték tovább Esztergomba, mivel féltek a csehszlovák megszállástól, s így a Nemzeti Múzeum épületének második emeleti dísztermében helyezték el,³⁷ itt Divald Kornél felügyelete alá került, aki jegyzéket készített a Budapestre érkezett tárgyakról.³⁸

¶ Budapest román megszállása alatt a Magyar Nemzeti Múzeumot több alkalommal fenyegette a kifosztás veszélye. A folyamat 1919. augusztus 16-án kezdődött, amikor a megszálló hadsereg őrséget állított a múzeum kapujába a műtárgyszállítások megakadályozására. Ettől a naptól kezdve folyamatos zaklatásoknak lettek kitéve a budapesti múzeumok és gyűjtemények a román megszálló hadsereg által. Ennek több komolyabb megnyilvánulása volt.

Mária alakja Vizitáció csoportból Keresztény Múzeum, lelt. sz. 56.831

¶ Az első „támadás” szeptember 8-án történt, amit az olasz katonai antantmisszió vezetőjének köszönhetően sikerült visszaverni. A folyamatos román kísérletekre Harry Hill Bandholtz tábornok tett végül pontot október 5-e estéjén, amikor a Nemzeti Múzeumban megjelent, hogy a történtekről meggyőződjön, majd Isoz Kálmán tájékoztatása után a raktárak ajtajainak lepecsételését rendelte el, s az ezek kulcsainak őrzésére szóló szekrény kulcsát magával vitte. Ezután írásbeli nyilatkozatot állított ki, mely szerint „a Magyar Nemzeti Múzeum minden tárgyának őrzése az interalliált hatalmak budapesti katonai missziójára lévén ruházva, a kulcs Bandholtz tábornoknak, az interalliált bizottság aznapi elnökének adatott át.” Az ajtók lezárásához használt papírszalagon a következő állt: „This door sealed by order Inter Allied Military Mission. (pecsét) H. H. Bandholtz m. p. Pres. of the day. 5 October 1919.” Ezután az amerikai katonai misszió elvonult.³⁹

¶ Bandholtz végül november 14-én délután 5 óra tájban átadta
a kulcsokat Fejérpataky főigazgatónak.

¶ Gerevich Tibor a gyűjtemény budapesti elhelyezését jó alkalomnak tekintette, hogy Széchényi püspök hozzájárulását ki sem kérve elkezdje a műtárgyak restaurálását, fényképezését
és tudományos feldolgozását. A dokumentumokból kitűnik, hogy több mint 30 évvel Ipolyi Arnold halála után a művészettörténészek csak ezekben az időkben fedezték fel a tudományos kutatás számára az Ipolyi által összegyűjtött kincseket.⁴⁰

¶ Csernoch 1920. április 20-án Haller István vallás- és közoktatásügyi miniszterhez írt levelében kérte a gyűjtemény Esztergomba szállítását, ezt másolatban elküldte Varjú Elemérnek, a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtár igazgatójának.⁴¹ Varjú Gerevichcsel szemben a nagyváradi egyházmegye, de főleg saját intézményének érdekeit védte. Több levélben fordult Hallerhez, hogy a gyűjteményt a Nemzeti
Múzeumban kell tartani mint Nagyvárad letétjét. Érvelései között szerepelt, hogy Gerevichet nem mint az esztergomi keresztény múzeum igazgatóját bízták meg a kiküldetéssel, hanem mert a gyűjteményt az előző évben felmérte és megismerte. Hangsúlyozta, a műtárgyak menekítését nem az esztergomi egyházmegye vagy Csernoch János hercegprímás rendelte el, hanem a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium által a kulturális értékek mentésével megbízott ügyosztály.⁴² Varjú későbbi írásában az Esztergomban történő elhelyezést azzal is ellenezte, hogy a város a csehszlovák front közelében volt, és így a háborús helyzet veszélyeztetné a gyűjtemény magyar kézben maradását, s így nemcsak Románia, hanem Csehszlovákia is jogot formálhatna a gyűjtemény
tulajdonjogáért.⁴³

¶ Csernoch, értesülve Varjú leveleiről, 1920. május 30-án határozott hangvételű levelet fogalmazott Hallernek, bár ezt utóbb nem küldték el, ebből mindenesetre kiderült, hogy – Csernoch véleménye szerint – ha a Nemzeti Múzeumban marad a gyűjtemény, a román kormány igényt tartana rá a béke aláírása után. Szintén megjegyezte, hogy a Jóvátételi Bizottság joggal vetné fel a gyűjtemény Esztergomba történő szállításának hiányát. Szerinte meggyengíti a magyar érvelést, ha Budapesten állami múzeumban maradna a hagyaték, és annak elvesztését vonná maga után. Végül hozzátette, hogy a románok nem Nagyváradra vinnék a műtárgyakat, hanem azzal szabadon rendelkeznének.⁴⁴

¶ Haller 1920. június 14-én, ismerve Esztergom és a Nemzeti Múzeum álláspontját, válaszolt Csernoch április 20-i levelére. Ebben kérte Ipolyi 1886. évi végrendeletének hiteles másolatát, mivel meg akart bizonyosodni, hogy a dokumentum valóban tartalmazza-e a „keresztény múzeum” gondolatát. Mivel a gyűjtemény Nagyváradon való maradása valóságos veszélyt jelent, kérte még a prímástól „az esztergomi gyűjtemény keresztény múzeum” jellegének intézményes bizonyítását.⁴⁵

¶ Csernoch 1920. július 18-án kelt válaszában kijelentette, hogy lehetetlen beszerezni a dokumentumot. Az esztergomi gyűjtemény keresztény múzeumi jellegének bizonyítására tájékoztatásul elküldte Hallernek a Simor-féle alapító okiratot és nyilatkozott a gyűjtemény működéséről, végül újra a román veszéllyel fenyegette a minisztert.⁴⁶ Haller 1920. augusztus 20-án engedélyezte a gyűjtemény Esztergomba szállítását,
a hercegprímás 1920. szeptember 18-án felhatalmazta Gerevichet ennek végrehajtására.⁴⁷

¶ Az ügyben érintett szakemberek személyes ellentétei az egyházmegyék közötti ellenséges táborokká duzzadtak. Csernoch hercegprímás vonakodott elismerni a nagyváradi püspökség tulajdonjogát, eközben pedig Lepold Antal kanonok, az esztergomi gyűjtemény felügyelője és Gerevich is igyekezett nyomás alatt tartani a nagyváradi főpásztort azzal, hogy tulajdonjogi igényeinek hangoztatása a román tulajdonjog erősítésével járhat.⁴⁸ Az érintettek szándékainak tisztaságára mindenesetre árnyékot vet az a tény, hogy Gerevich a minisztérium, a Nemzeti Múzeum és Széchényi Miklós előtt mindvégig tagadta, hogy a menekítéskor leltárt készített volna az elszállított tárgyakról.⁴⁹ Gerevich célja az volt, hogy bizonytalanságban tartsa a főpásztort a gyűjtemény helyzetét ­illetően.⁵⁰

Az Ipolyi-gyűjtemény ügye

a párizsi Jóvátételi Bizottság előtt

¶ 1923-ban a román állam nemzetközi útra terelte a gyűjtemény ügyét, ugyanis egy nagyváradi lakos azzal az indítvánnyal állt elő a polgármesternél, hogy a román királyi kormány követelje vissza az Ipolyi- és más erdélyi gyűjteményeket. A román kormány a párizsi Jóvátételi Bizottságon keresztül kívánta visszaszerezni a gyűjteményt.⁵¹ Az ügy keretében megmozdult a teljes hivatalos és nem hivatalos magyar diplomácia, Párizsban Gerevich és Egry Aurél ügyvéd, Magyarországon Lepold dolgozott, hogy jogilag, illetve egyház- és kultúrtörténeti szempontból bizonyítsa Esztergom tulajdonjogát. A meghallgatásokon először a román, majd a magyar képviselet tartott előadást, Gerevichen és Egryn kívül jelen volt még az üléseken Korányi Frigyes párizsi követ is, aki szintén többször hozzászólt a vitához. A tárgyalások alatt Egry és Gerevich is kiválóan védte a magyar álláspontot, ennek eredményeként a jogi bizottság egyhangúlag kijelentette, hogy morális szempontból a magyar félnek van igaza.⁵² A bizonyítás keretében Lepold kimutatta, hogy
a gyűjtemény 40 százaléka Nagyváradon maradt.⁵³

¶ Az eljárás alatt Széchényi püspök is arra kényszerült 1923-ban, hogy egy, a gyűjteményről való lemondásként értékelhető nyilatkozatot tegyen a román kormány irányába, amely után a Nagyváradi Egyházmegye végleg lemondott Ipolyi Arnold hagyatékáról.⁵⁴

Lány az egyszarvúval. 15 század közepe
Keresztény Múzeum, lelt. sz. 55.212

¶ Az Esztergommal folytatott hivatalos és magánlevelezésekből kitűnik, hogy a négytagú – Anglia, Franciaország, Olaszország és a kisantant államok közösen – párizsi bizottság előtt nem volt egyértelmű, hogy Esztergomban maradhat Ipolyi Arnold gyűjteménye. Közülük a francia és az olasz tag egyértelműen kiállt Esztergom mellett, míg az angol és a lengyel küldött vonakodott, előbbi nem nyilvánított egyértelmű véleményt, utóbbi szövetségese pártját fogta.⁵⁵

¶ A magyar–itáliai jó diplomáciai kapcsolatoknak köszönhe­tően nemcsak Róma lépett fel a gyűjtemény Magyarországon maradása érdekében, hanem a Vatikán is, amely a párizsi pápai nunciuson keresztül lobbizott az ügyért.⁵⁶ A helyzet odáig húzódott, hogy miután a jogi bizottság 1925. április 4-i szavazásán patthelyzet alakult ki – a franciák és az olaszok mellette, a többiek ellene szavaztak –, Gerevich tájékoztatta Le­poldot, hogy az Esztergomba került gyűjtemény egy részének vissza kell kerülnie Nagyváradra. Ennek értelmében utóbbi kapta volna a profán, nem magyar vonatkozású tárgyakat.
Ez azonban csak az egyik lehetőség volt, amit Gerevich felvázolt, ugyanis emellett még megemlítette, hogy egy választott bíró dönthet a következőképpen: egyezségre történő utasítás vagy kimondja az érdektelenséget.⁵⁷

¶ A többéves eljárás 1926 tavaszán lezárult, erről informálisan Gerevich adott tájékoztatást Lepoldnak 1926. március 23-án: „teljes győzelem egész gyűjtemény mienk stop. közlés egyenlőre titokban tartandó. Tibor”. A hivatalos tájékoztatás az Ipolyi-gyűjtemény Esztergomban maradásáról végül a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumból érkezett ugyanez év áprilisában.⁵⁸

Jegyzetek

[1] A békeszerződést a magyar országgyűlés az 1921. évi 33. törvénycikkben fogadta el.

[2] Például a trianoni békeszerződés említett cikkei vagy a 1932-ben kötött velencei egyezmény Ausztria és Magyarország között.

[3] Ahogy ezt a magyar katonák tették az általuk ellopott festményekkel, lásd Archivio Centrale dello Stato IT-ACS-0002613 1121. cs. 8. d. 6. Belluno 1924. Luero. Dipinti della chiesa Parrocchiale trafugati dagli Ungheresi durante la guerra.

[4] Erre példát lásd MNM IT 87/1919: Igazgatósághoz Gohl Ödön bélyeggyűjteményének adományozása tárgyában.

[5] MNM IT 139/1919 Jegyzék a Nemzeti Muzeum régiségtárában lévő, letétként, vagy más ideiglenes czélzatú alkalomból idekerült réz-, ón- és ezüsttárgyakról.

[6] A kiállítást 1919. június 14-től volt megtekinthető, lásd Bényi, 9.

[7] Ipolyi Arnold életével és gyűjteményével már többen foglalkoztak: Cséfalvay Pál: Ipolyi Arnold, a műgyűjtő. In: Ipolyi Arnold emlékkönyv. Szerk.: Cséfalvay Pál, Ugrin Emese. Szent István Társulat, Bp. 1989, 93–115. Fábián János: Ipolyi Arnold, a főpap életútja. In: Uo. 7–11., Hegedűs András: Az Ipolyi-gyűjtemény útja Esztergomba.
In: Litterarum radices amarae, fructus dulces sunt: Tanulmányok Adriányi Gábor 80. születésnapjára. Szerk.: Klestenitz Tibor, Zombori István, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Bp. 2015, 215–222., Lakatos-Balla Attila: Ipolyi Arnold püspök hagyatéka Nagyváradon. Nagyváradi Római Katolikus Püspökség, Nagyvárad 2012, Prokopp Gyula: Ipolyi Arnold. In: Vigilia 38. évf. (1973) 10. sz. 671–678., Prokoppné Stengl Marianna: Az Esztergomi Keresztény Múzeum története. Keresztény Múzeum, Esztergom 1977.

[8] Fábián, 7.

[9] Prokopp, 671.

[10] Fábián, 8.

[11] Prokopp, 671.

[12] Fábián, 8–9.

[13] Ipolyi – Magyar Katolikus Lexikon. http://lexikon.katolikus.hu/I/Ipolyi.html (továbbiakban: MKL – Ipolyi).

[14] Fábián, 11.

[15] MKL – Ipolyi.

[16] Prokopp, 672.,

[17] MKL – Ipolyi.

[18] Cséfalvay, 93.

[19] Cséfalvay, 94.

[20] Uo.

[21] Uo. 96–97.

[22] Uo. 97.

[23] Lakatos-Balla, 27.

[24] Uo. 28.

[25] Cséfalvay, 97

[26] Cséfalvay, 98

[27] Lakatos-Balla, 28–29.

[28] Lakatos-Balla, 30.

[29] Uo. 39.

[30] Uo. 40.

[31] PL Cat. H. 1307/1926. cs. 7114/1918.

[32] Lakatos-Balla, 41.

[33] Gerevich Nagyváradra érkezésekor szembesült azzal a ténnyel, hogy
a gyűjtemény legértékesebb – sodronyzománcos kelyhek – darabjait
a Nagyváradi Múzeum egyik munkatársa ellopta, s azokkal Amerikába utazott.

[34] PL Cat. H. 1307/1926. cs. 2570/1919.

[35] Uo.

[36] Lakatos-Balla, 41-42.

[37] PL Cat. H. 1307/1926. cs. 1198/1920. vö Lakatos-Balla, 42.

[38] MNM IT 117/1920 Vkü miniszterhez felterjesztés az Ipolyi-
gyűjtemény tban.

[39] Jelentés 1913–1923, 21–32.

[40] Lakatos-Balla, 41.

[41] PL Cat. H. 1307/1926. cs. 865/1920.

[42] MNM IT 106/1920 V[allás- és]k[özoktatás]ü[gyi] miniszter
a hercegprímásnak az Ipolyi-gyűjtemény elszállítása tban kelt átiratát véleményes jelentéstétel végett leküldi.

[43] MNM IT 117/1920 Vkü miniszterhez felterjesztés az Ipolyi-gyűjtemény t[árgyá]ban.

[44] PL Cat. H. 1307/1926. cs. 1198/1920.

[45] Uo. 1240/1920.

[46] Uo.

[47] Uo.

[48] Uo. 1198/1920., 1768/1920. Vö. Lakatos-Balla, 42.

[49] Mint azt korábban említettem, a Magyar Nemzeti Múzeum eredetileg Divald Kornélt bízta meg a Budapestre érkezett Ipolyi-gyűjtemény leltározásával. Varjú azonban 1920. július 21-én felkérte Gerevichet, hogy ellenőrizze a Divald által készített listát, így valószínűsíthető, hogy létezett egy Gerevich által készített lajstrom is. Lásd: MNM IT 151/1920 Ipolyi-gyűjtemény ügyei

[50] Lakatos-Balla, 42.

[51] PL Cat. H. 1307/1926. cs. 2067/1923.

[52] Uo. 1526/1925.

[53] Uo. 865/1920.

[54] Lakatos-Balla, 43.

[55] Uo. 1526/1925.

[56] Uo. 4102/1923.

[57] Uo. 1526/1925.

[58] Uo. 1307/1926

Rövidítésjegyzék

● Archivio Centrale dello Stato

o IT-ACS-0002613 1121. cs. 8. d. 6. Belluno 1924. Luero. Dipinti della chiesa Parrocchiale trafugati dagli Ungheresi durante la guerra

● Magyar Nemzeti Múzeum Központi Adattár Érem- és régiségtár iratai

o MNM IT 160/1918. Jelentés 1918. II. negyedévről

o MNM IT 266/1918. Jelentés az 1918. évi III. negyedről

o MNM IT 2/1919.

o MNM IT 87/1919. Igazgatósághoz Gohl Ödön bélyeggyűjteményének adományozásának tárgyában

o MNM IT 139/1919. Jegyzék a Nemzeti Muzeum régiségtárában lévő, letétként, vagy más ideiglenes czélzatú alkalomból idekerült réz-, ón és ezüsttárgyakról

o MNM IT 212/1919. Jelentés az 1919. év I. és II. negyedéről

o MNM IT 231/1919. Főigazgatósághoz jelentés a románok által követelt tárgyak ügyében

o MNM IT 235/1919. Jelentés az 1919. év III. negyedéről

o MNM IT 277/1919. Jelentés az 1919 év IV. negyedévről

o MNM IT 106/1920. Vkü. miniszter a hercegprímásnak az Ipolyi-gyűjtemény elszállítása tban kelt átiratát véleményes jelentéstétel végett leküldi

o MNM IT 117/1920. Vkü miniszterhez felterjesztés
az Ipolyi-gyűjtemény tban

o MNM IT 139/1920. Jelentés az 1920. év II. negyedéről

o MNM IT 148/1920. Jelentés az 1918–20. munkaévi tevékenységről

o MNM IT 151/1920. Ipolyi-gyűjtemény ügyei

o MNM IT 210/1920. Jelentés az 1920. év III. negyedéről

o MNM IT 255/1920. Jelentés az 1920. év IV. negyedéről

o MNM IT 020/1921. Rövid jelentés az Érem- és régiségtár 1920. működéséről

o MNM IT 044/1921. Jelentés az 1920. évről

● Prímási Levéltár:

o PL Cat. H. 1307/1926. csomó 7114/1918. Ipolyi muzeum és egyéb mükincsek biztonságba helyezéséről Gerevicch T. képtárigazgató

o PL Cat. H. 1307/1926. cs. 2570/1919. Nemzeti Muzeumba levő „Ipolyi Arnold” féle gyűjtemény lefoglalása ügyében

o PL Cat. H. 1307/1926. cs. 865/1920. Ipolyi-gyűjtemény Esztergomba szállítása

o PL Cat. H. 1307/1926. cs. 1198/1920. Nagyváradi Ipolyi-féle gyűjteményről leltár készíttetik

o PL Cat. H. 1307/1926. cs. 1240/1920. Ipolyi-gyűjtemény birtokbavételéről okmány kiállítása

o PL Cat. H. 1307/1926. cs. 1768/1920. Ipolyi gyűjteményének Esztergomba szállításához ügyében

o PL Cat. H. 1307/1926. cs. 2067/1923. Ipolyi-gyűjtemény ügyében

o PL Cat. H. 1307/1926. cs. 4102/1923. Ipolyi Arnold gyűjteménye ügyében

o PL Cat. H. 1307/1926. cs. 1526/1925. Ipolyi gyűjtemény ügyében

o PL Cat. H. 1307/1926. cs. 1307/1926. Ipolyi gyűjtemény ügyében

● 1715. évi XVI. törvénycikk. A főpap urak szabad végrendelkezési képességéről

● 1921. évi 33. törvénycikk. Az Északamerikai Egyesült Államokkal, a Brit Birodalommal, Franciaországgal, Olaszországgal és Japánnal, továbbá Belgiummal, Kínával, Kubával, Görögországgal, Nikaraguával, Panamával, Lengyelországgal, Portugáliával, Romániával,
a Szerb-Horvát-Szlovén Állammal, Sziámmal és Cseh-Szlovákországgal 1920. évi június hó 4. napján a Trianonban kötött békeszerződés becikkelyezéséről címen

● Jelentés 1913–1923: Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1913–1923. évi állapotáról és működéséről. Bp., Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1926

● Bényi: Bényi Csilla: A Műcsarnok kiállításai 1896–2016 http://mucsarnok.hu/res/mucsarnok_kiallitasai_1896-2016_12.01.pdf

● Cséfalvay: Cséfalvay Pál: Ipolyi Arnold, a műgyűjtő. In: Ipolyi Arnold emlékkönyv. Szerk.: Cséfalvay Pál, Ugrin Emese. Szent István Társulat, Bp. 1989, 93–115.

● Fábián: Fábián János: Ipolyi Arnold, a főpap életútja. In: Uo. 7–11.

● Lakatos-Balla: Lakatos-Balla Attila: Ipolyi Arnold püspök
hagyatéka Nagyváradon. Nagyváradi Római Katolikus Püspökség,
Nagyvárad 2012

● Prokopp: Prokopp Gyula: Ipolyi Arnold. In: Vigilia 38. évf. (1973) 10. sz. 671–678.

● Magyar Katolikus Lexikon:

o Ipolyi – Magyar Katolikus Lexikon. http://lexikon.katolikus.hu/I/Ipolyi.html