TÖRTÉNETEK EGY AJTÓ MÖGÖTT
AVAGY MIT ÍRHATUNK AZ ELMÚLT 171 ÉV MARGÓJÁRA
MúzeumCafé 77.
1849. október 6. hajnalán, miután a puskadörrenések elcsendesültek, kilencen készültek, hogy társaikhoz csatlakozzanak. Kilencen álltak a bitófák előtt, akik közül a legnehezebb sors talán gróf Vécsey Károlynak jutott. Bár tőle minden bajtársa búcsút vett, ő már nem volt kitől elbúcsúzzon, ezért Damjanich János kezét csókolta meg,1 majd keresztjét szorítva nézett szembe sorsával, amelyet már a nagyváradi fegyverletételt követően is tudott.
¶ A családtagok még a kivégzés estéjén megpróbálták megvesztegetni a hóhért, Franz Bottot,2 és sikeresen megvásárolták néhány vértanú élettelen testét.
Vécsey Károly holttestét Urbányi Andrásnénak sikerült ezúton megszereznie
a hóhértól, amelyet a Rosa család kriptájába rejtettek el egy teljes éven keresztül. Egy évvel később, 1850-ben egy saját kriptát emeltek számára az aradi régi katolikus temetőben,3 hogy hamvait örök nyugalomba helyezhessék.
Vécsey tábornok megcsókolja a kivégzett Damjanich kezét
Forrás: Gracza György: Az 1848–49-iki magyar szabadságharc története, V. kötet, A vérbosszú
¶ Csakhogy a történelem úgy hozta, hogy Vécsey Károly itt sem lelhetett örök nyugalomra. Mivel a dualizmustól Arad városa területileg fokozatosan gyarapodott, 1873-ban elhatározták a régi katolikus temető (Ótemető/ Régi temetők) megszüntetését.4 Ennek következtében már a 19. század utolsó éveitől elkezdték áthelyezni a családi kriptákat és az általuk őrzött hamvakat a Felső- és Alsó temetőbe, mígnem 1912-ben a régi katolikus temetőt teljesen megszüntették.5
Az aradi „Régi temetők” a Városliget mellett / A „Régi temetők” helyén 1914-ben már Sporttelep található
¶ Gróf Vécsey Károly földi maradványaira és annak kriptájára ezzel szemben némileg más sors várt. A Régi temető felszámolását követően a tábornok hamvait az aradi Felsőtemetőben, a Nikodém család kriptájában helyezték el,6 míg kriptájának előlapját 1912-ben az újonnan épülő Kultúrpalotába szállították, ahol egy kiállítóteret alakítottak ki számára, és már a Kultúrpalota nyitóünnepségén, 1913. október 26-án7 is megtekinthető volt. Ezzel csaknem egy időben,
az 1912-ben végzett ásatásokon kerültek elő Lázár Vilmos és Schweidel József vértanúk földi maradványai is, viszont azok exhumálására az arról készült jegyzőkönyv alapján mindössze 1913. október 20-án volt lehetőség,8 majd ezt követően kerültek be másnap az Ereklyemúzeumnak otthont adó Kultúrpalotába,9 történetesen a gróf Vécsey Károly kriptája előlapjának kiállítótermébe, annak két oldalára, egy-egy ládába.
Gróf Vécsey Károly földi maradványai az aradi Felső temetőben, a Nikodém család kriptája előtt
A forrás eredetije az Arad Megyei Múzeum 1848/49-es Ereklyemúzeumában, ltsz. MR 2292
¶ A Kultúrpalota második emeletén található kiállítóterem kialakítása rendkívül érdekes fejezete magának a Kultúrpalota történetének is. Szántay Lajos aradi építésznek az 1900-as évek elején készített tervrajzain nem szerepel a kripta előlapjának kialakított helyiség, ugyanis a legnagyobb valószínűség szerint
a Kultúrpalota megálmodásánál még nem számoltak a kripta előlappal. Erre utal
a mai múzeum épületének az 1976-os évekbeli átalakításai alkalmával készített felmérés tervrajza is. Az új tervrajz, leszámítva a kripta helyiségének feltüntetését, hűen követi Szántay Lajos tervrajzát olyannyira, hogy míg a kripta kiállítóhelységét utólag „toldották be”, megjelennek olyan – utólag kihúzott – falrészek is, amelyek az épületben soha nem álltak.
A gróf Vécsey Károly földi maradványait a Kultúrpalotába szállító bizottság tagjai
A forrás eredetije az Arad Megyei Múzeum 1848/49-es Ereklyemúzeumában, ltsz. MR 2293
¶ Bár nem áll rendelkezésünkre semmi olyan dokumentum, amely azt cáfolhatatlanul alátámasztaná, vélhetőleg a kripta előlapjának kialakított helyiséget úgymond a körülmények hívták életre. A Kultúrpalotának az 1911 és 1913 között zajló építkezései történetesen egybeestek gróf Vécsey Károly hamvainak
a Felsőtemetőbe való átszállításával, ahol a kriptájának előlapját feltehetően
az aradi Ereklyemúzeumnak otthont adó Kultúrpalotában szándékozták kiállítani. Ezzel párhuzamosan – néhány nappal a Kultúrpalota megnyitóját megelőzően – exhumálták az előző évben azonosított Lázár Vilmos és Schweidel
József földi maradványait is, akiknek méltó nyughelyéül mi sem szolgálhatott volna jobban, mint az aradi vértanúknak emléket állító Ereklyemúzeum új épülete. Ez az elképzelés ugyanakkor magyarázatot adhat arra is, hogy az épület második emelete miért tér el az eredeti tervrajzoktól. Nem sokkal ezt követően, 1916-ban gróf Vécsey Károly hamvait is méltó helyre, egykori bajtársai mellé helyezhették át a Felsőtemetőből az egykori kriptája előlapjának
kialakított terembe.
„Jegyzőkönyv10
Felvétetett Aradon, 1916. évi július 7-én.
Tárgy: gróf Vécsey Károly tábornok, 1849. október 6-án kivégzett szabadságharci vértanú maradványainak az Arad sz. kir. Város Közművelődési Intézetében levő Szabadságharci Ereklyemúzeumban való elhelyezése.
Jelen voltak: az alulírottak.
Gásza Béla temetőfelügyelő igazolja, hogy az aradi felsőtemetőben levő s a Nikodém-család tulajdonát képező sírboltban ideiglenesen elhelyezett koporsóban gróf Vécsey Károly tábornoknak a régi kat. temető sírboltjába eltemetett s a régi temető beszüntetése alkalmából jelenlegi helyére átvitt maradványai foglaltatnak.
A szerző felvétele 2019 májusában
A koporsó felnyitása után a jelenlevő dr. Tisch Mór városi tiszti főorvos az ott talált csontváz összetartozó egyes darabjait külön – külön papírba csomagolta s e csomagokat a maradványok végleges elhelyezése céljából készült tölgyfaládába gondosan elhelyezte.
A maradványok elhelyezése után a jelenlevő Vörös Tivadar minorita lelkész azok
fölött imát mondott és a maradványokat beszentelte.
A tölgyfaládába ezenkívül elhelyeztetett ezen jegyzőkönyvnek egy, az összes jelenlevők által aláírt példánya, mire a tölgyfaláda lezáratott s Arad szab. kir. város polgármesterének és a városi Közművelődési Intézetnek pecsétjével lepecsételtetett.
E jegyzőkönyvnek egy további eredeti példánya Arad város polgármesterének, harmadik eredeti példánya a láda két kulcsával együtt a Közművelődési Intézet igazgatójának adatott át megőrzés végett.
Kelt Aradon, 1916. évi július 7-én.
Fényes Dezső sk.
Arad sz. kir. város Intézetének közműv. igazgatója
Kovács Vince sk.
Arad sz. kir. város polgármesterének képviseletében
Vörös Tivadar
rendőrfőkap.
Bittner Róbert
Minorita Lelkész
Dr. Tisch Mór
tisztifőorvos
Képviseletében
Bancsák István
Városi polg. isk. tanár
Gásza Béla
Városi temetőfelügyelő
Kara Győző
Kir. főgimn. Tanár”
¶ Az első világháború eseményeinek és a politikai szelek változásainak következtében a kripta előlapja a Kultúrpalota második emeleti kis termében fokozatosan feledésbe merült. Gróf Vécsey Károly, Lázár Vilmos és Schweidel József hamvait 1974-ben az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc leverésének 125. évfordulóján további nyolc vértanú társukkal a vesztőhelyen 1881-ben11 emelt obeliszkben kialakított kriptában helyezték el.12
¶ Ezt követően a rendszerváltás utáni időkre a kriptaelőlap szinte teljesen kikopott a helyi történelmi emlékezetből, és csend honolt az egykori kis kiállítóterem körül egészen 2019 májusáig, amikor munkálatok során előkerült a kripta előlapja.
¶ Az irattári és a sajtóforrások kutatása kapcsán a legtöbb esetben mindössze csak utalásos információkra leltünk, viszont a fentebb összegzett részeredmények mellett, a gyűjtött adatoknak köszönhetően egy kiállítás koncepciója is kinőhette magát Vécsey gróf útja címmel, amelynek megnyitóját 2020. március
14-ére terveztük az Arad Megyei Múzeum második emeletén.
¶ Röviden a koncepciót tekintve a tárlat az 1849. október 6-i események utáni időszakot is magába foglalva elevenítené fel gróf Vécsey Károly életét és „utóéletét”. A tárgyi hagyaték kiállítása mellett nagy hangsúly került a korszerű audio-
vizuális elemekre, amely alatt gróf Vécsey Károly biográfiai szövege és feleségének írt utolsó levele felolvasásának felvétele értendő, három nyelven. Továbbá a kiállítóterembe szerelt monitoron – ha megvalósul – hozzáférhető lesz a látogatók számára minden olyan, a múzeumunkban fellelt gróf Vécsey Károlyhoz kapcsolható információ, amely jelen tanulmány és a kiállítás gerincét is képezi, többek között gróf Vécsey Károlynak a feleségéhez címzett utolsó levele, amelyet a tábornok özvegye adományozott az Aradi Ereklyemúzeumot életre hívó Aradi Kölcsey Egyesület számára.
A német nyelven írt levél fordítása:
Drága, egyetlen szeretett Linám!
Kötél általi halálra itéltek – egy nagyon szigorú, nem igazságos ítélet, de eröszakkal mindent lehet – tőled Linám nehezemre esik elválni, mert te voltál a mindenem, veled álmodtam egy új életröl, te voltál Minden, még akkor is, ha időnként igazságtalan voltam veled szemben, úgy kérlek, bocsáss meg nekem, soha nem történt ez szándékosan, hanem inkább szenvedélyből, mely mindent hevesebbé tesz, úgy kérlek bocsáss meg nekem mindent, én mindig lelkem teljes erejével szerettelek.
A kis Gizellát csókolom, neveld őt nekem egy angyallá, te voltál nekünk az élet, legyél jó és drága.
Egy fél óra múlva bejöhetsz hozzám. Isten veled, Csókol Károlyod.
A kiállítás szervezésében, a koncepció kidolgozásában az Arad Megyei Múzeum együttműködő partnere az Aradi Kölcsey Egyesület részéről Fekete Károly vett részt.
Gróf Vécsey Károly búcsúlevelének másolata
Forrás: Arad Megyei Múzeum, ltsz. MR 1345
Kurátor: Mizsur Anitta Kinga
Társkurátor: Adelina Stoenescu
Grafikai design: Călin Man
Restaurátorok: Kocsis Rudolf , Pomlényi József, Cornel Racoveanu
Dramaturg: Mizsur Anitta Kinga
Fordító: Popné Gombár Éva
Segédmunkálatok: Lucea Marius, Iacob Bembe
[1] A megható jelenet megtörténtét megkérdőjelezi és
a nemzeti romantika legendáriumába utalja Pelyach István: Egy legenda nyomában. Vécsey Károly gróf kézcsókja az akasztófa árnyékában. In: Aetas, 28 évf. 2. sz., 2013, 107–128..
[2] Katona Tamás: Batthyány és az aradi vértanúk temetése. In: História 1989/3. 3–16.
[3] Uo.
[4] Ujj János: Arad. Történelmi városkalauz, Alma Mater Alapítvány Arad, Arad 2001, 96.
[5] Ha megtekintjük az 1913. október 27-én készült Arad Sz. Kir. város térképet, azon az Ótemető/Régi temető már nem szerepel, míg az azelőtt készült térképeken fel van tüntetve, valamint látjuk a Vasárnapi Ujság egyik 1913-as számában
a kripta előlapját a Kultúrpalotában (Vasárnapi Ujság, 60. évf. 44. sz., 1913. november 2.).
[6] A vértanúk sírja. Cikkek és adatok. Összegyűjtötte Ficzay Dénes (Arad, 1960), szerk.: Pávai Gyula, Edy Optic LTT, Arad 2008, 89. és Katona Tamás, i. m.
[7] Az Aradi Kölcsey Egyesület Évkönyve az 1914–1915. esztendőről, összeállította Rudnyánszky Endre, a Kölcsey Egyesület kiadása, Arad 1915, 36–37.
[8] A vértanúk sírja. Cikkek és adatok. Összegyűjtötte Ficzay Dénes (Arad, 1960), szerk.: Pávai Gyula, Edy Optic LTT, Arad 2008, 68–70.
[9] Uo. 74–75. és Katona Tamás, i. m.
[10] A vértanúk sírja… 89–90.
[11] Az Aradi Honvédegylet már 1871-ben egy terméskövet helyezett el
a kivégzés helyszínén, majd 1874-ben ezt megmagasították,
és csak 1881-ben került
az emlékoszlop helyére a Jablonszky Vince által tervezett obeliszk.
[12] Amint már korábban említettem, néhány tábornok hozzátartozójának sikerült megvásárolnia a tábornokok földi maradványait. Így került gróf Vécsey Károly a Rosa család kriptájába, Damjanich János és Láhner György Mácsára
a Csernovics-
birtokra, Leiningen Westerburg Károly a borosjenői plébánia kriptájában aludta örök álmát, Dessewffy Arisztid Margonyán,
a családi kriptában, Schweidel József és Lázár Vilmos az 1912/1913-as ásatásokat követően a Kultúrpalotában, Kiss Ernő Eleméren, a családi kriptában, Török Ignác, Nagysándor József, Aulich Lajos, Poeltenberg Ernő és Knezich Károly az 1932-es ásatások alkalmával előkerült földi maradványait a Felső temetői kriptában helyezték el. (Lásd Katona Tamás, i. m.
és Pataky Sándor: Feljegyzések
az aradi vértanúsírok feltárásáról (Arad 1934) sajtó alá rendezte és szerkesztette Pávai Gyula, Edy Optic LTT, Arad 2008).