A BALATONI MÚZEUM KÜLDETÉSE, FELADATAI ÉS VÁLTOZÁSAIK
MúzeumCafé 78.
A Balaton-parti települések közül elsőként Keszthelyen jött létre olyan egyesület, amely egy máig fennálló muzeális intézményt alapozott meg. A régészeti, múzeumi, közművelődési egyesületek országszerte a 19. század utolsó évtizedeiben alakultak meg. Céljuk az volt, hogy összegyűjtsék egy-egy régió történeti emlékeit, természeti kincseit, művészeti alkotásait. A keszthelyi képviselő-testülethez az Országos Múzeum és Könyvtár Bizottság intézett javaslatot 1895-ben, hogy állítsanak fel egy múzeumot, melynek tárgyai „…a Balaton növény-, állat- és ásványvilágára, valamint múltjára vonatkozással vannak…” A bizottság ezzel a település felvirágzását is elő kívánta mozdítani.1
¶ A következő évtől több lépésben megvalósult a Balatoni Múzeum Egyesület megalakítása alapítványok létrehozásával, a helyi polgárság, értelmiség részvételével. Az alakuló közgyűlés 1898 augusztusában zajlott; megválasztották a tisztségviselőket, az igazgató választmányt és a múzeumi őröket. Elkezdődött a tagtoborzó és anyaggyűjtő munka. A megalakulás folyamata során már hangoztak el beszédek, jelentek meg újságcikkek és összefoglalások, amelyekben az egyesület és a leendő múzeum jelentőségéről, feladatairól esik szó.
Balatoni Múzeum, Keszthely
¶ Lovassy Sándor, az egyesület elnöke 1897 nyarán két tényezőt emelt ki: a Balaton-kultusz emelésének egyik szükséges tényezője az egyesület, mely tóparti városban alakul meg;
a múzeum, szakszerű vezetés mellett, a maguk és az idegenek tájékoztatására szolgáló állandó közkiállítást képez, ami a Balaton-vidék történelmét, földrajzi, tájrajzi, természetrajzi, néprajzi és háziipari viszonyait tárja elő.2
¶ A kiemelés jelzi egyrészt, hogy a múzeum a Balaton életétől nem elválasztható. A Balaton-kultusz mint mozgalom szószólói
a 19. század végén a sajtóban, könyvekben, cikkekben fogalmazták meg észrevételeiket. Meghatározták, mit jelent a Balaton, milyennek ismerik az emberek. Hangsúlyozták, milyen értékei vannak, és javaslatokat tettek, hogyan lehet ezeket ismertté tenni. A propaganda eszközein kívül megnevezték a régiófejlesztés, a gazdasági, kereskedelmi, ipari beruházások lépéseit. Emellett a közművelődés és az értékmentés egyik feladata, hogy a Balaton természeti sajátságait, történelmi emlékekben gazdag partvidékét kutassák, és az összegyűjtött anyagot múzeumban helyezzék el.3 Másrészt megnevezik a leendő múzeum kritériumait: szakszerű vezetés (azaz múzeumi őrök), állandó, nyilvános kiállítás és többféle szakág, amelyekből elsőre hatot sorolnak fel. Így az intézmény maga is feladatokat teljesített a Balaton-kultusszal kapcsolatosan, és további célokat fogalmazott meg saját működéséről, amik azután kedvezően hatottak vissza a régió fejlődésére, megismertetésére.
¶ Csák Árpád, az egyesület titkára 1903-as összefoglalójában megindokolta, miért lett a múzeum székhelye Keszthely. A Balaton-part legnépesebb települése (nagyközségi ranggal, de városias külsővel és hagyományokkal), amelynek egész éves forgalma, vendégszáma is jelentős, megfelelő háttér a működtetéshez. Helyben élnek és dolgoznak azok a szakemberek – például a gazdasági tanintézetben és a főgimnáziumban –, akik a múzeum feladatait ellátják.4
¶ Az egyesület alapszabályának tervezete már 1898 januárjában elkészült. Végleges formáját 1901. januárban hagyta jóvá a belügyminiszter. Az egyesület célja az 5. §-ban foglaltak szerint:
∙ A Balaton-vidéken elszórva levő ős-, ó- és középkori műrégiségeket felkutatni, azokat adományozás, vétel, esetleg letét útján összegyűjteni, az elpusztulástól megóvni; alkalmas helyeken szakszerű ásatásokat eszközölni, s ekként a Balaton-vidék történelmi múltjának felderítését elősegíteni.
∙ A Balaton s vidéke természetrajzi tárgyait összegyűjteni, rendszeres gyűjteményekbe foglalni, s ekként a Balaton-vidék természetrajzi sajátosságait feltüntetni.
∙ A Balaton-vidék tájkép-felvételeit összegyűjteni és szemlélhetővé tenni, s ekként a Balaton-vidék természeti szépségeit minél szélesebb körben megismertetni
∙ Úgy a történelmi, valamint a természetrajzi és a tájrajzi tárgyakat egy, Keszthelyen létesítendő s a nagy közönség által látogatható Balatoni Múzeumba összpontosítani.
¶ A múzeum szervezetét, szakágait a 32. §-ban találjuk:
∙ A Balatoni Múzeum az egyesület lényeges alkotó részét képezi, s az igazgató választmány felügyelete mellett, a múzeumi szakvezetők által kezeltetik.
∙ A múzeum történelmi, természetrajzi és tájrajzi szakosztályokból áll.
¶ 1905-ben módosították az alapszabályt, hogy belefoglalják az új néprajzi gyűjteményt és a könyvtárat.
¶ Az 1945-ig tartó korszakban a múzeum egyesületi fenntartású maradt, és az elfogadott alapszabály elvei a működésről és a gyűjtésről végig érvényesek. Az alapítás utáni évben már várták és gyűjtötték a Balaton-vidék történeti múltjának felderítésére szolgáló tárgyakat, nyomtatványokat, kéziratokat, rajzokat, festményeket, „kő-bronz-vas és egyéb régiségeket”, továbbá a vidék és a tó sajátosságait feltüntető, az „állat-növény-ásványországhoz tartozó tárgyakat”.5 A gyűjtőterületet az alapszabály 19. §-a emeli ki. Nem csupán a tó közvetlen környéke, hanem a határos három megye, Zala, Somogy és Veszprém egésze szolgáltathat anyagot. Az egyes osztályok, illetve őreik felhívásai a vármegyéket nevezték meg mint gyűjtőterületet, és a keresett tárgyak, tárgytípusok felsorolása a munkafeladatokat jelölte ki.
¶ 1900-ban már megemlítették a „bibliographiai osztályt”, amely szakkönyveket és folyóiratokat rendelt. Küldetéséről Csák Árpád írta: „különös gondot fordítottunk arra, hogy ez osztályba mindazon irodalmi termékeket megszerezzük, a melyek tartalmuknál fogva a Balatonra s a három testvér-vármegyére vonatkoznak.”6
¶ 1903 októberében a tájrajzi osztály a saját tevékenységére hívta fel a figyelmet:
a Balatonon osztozó három vármegye vidékeiről, helységeiről, épületeiről, nevezetességeiről megjelent képeket, fényképeket, metszeteket, kliséket, képes levelezőlapokat, szóval minden régi és új képes ábrázolásokat összegyűjt és meg-
őriz.
¶ Külön kérték a fényképészek lemezeinek egy-egy levonatát
és a megyék kereskedőit, hogy a kiadásukban megjelenő képes levelezőlapokat, esetleg az ezek alapjául szolgáló fényképeket küldjék meg. A felhívás már hivatkozik a balatoni idegenforgalomra: „a turisták figyelmét mindhárom vármegye minden pontjára föl akarjuk hívni.”7
¶ Az 1905-ös, Zala megye plébánosainak címzett körlevél kiemelte, hogy a múzeum Zala és Somogy megye egyedüli közgyűjteménye, közkincs, amely állami felügyelet és pártfogás alatt áll.8 A templompadlások, sekrestyék, plébániák használaton kívüli, muzeális értékű tárgyait keresi és kéri az egyesület. 1907-ben a Keszthelyi Hírlap a múzeum történelmi arcképcsarnok- és ereklyegyűjteményét említette meg, amiben Zala, Somogy és Veszprém megye nagyjainak, kimagasló alakjainak emléktárgyai kapnak helyet – aktuálisan épp Nagyváthy János mezőgazdász hagyatéka kapcsán.9
¶ Bár ezekben az években kezdett működni Kaposváron és Veszprémben is múzeumi egyesület, a keszthelyi intézménytől nem vitatták el a Balaton-parttól távolabbi szerzeményeket. Még saját megyéjén, Zalán belül is osztoznia kellett. A keszthelyi egyesület létrejöttét megelőzte Darnay Kálmán sümegi magánmúzeumának tevékenysége, 1907-ben pedig Zalaegerszegen kezdeményeztek a megye egészére, de elsősorban Göcsejre kiterjedő tárgygyűjtést egy majdani Vármegyei Múzeum megalapozása céljából.10
¶ Nézzük meg röviden összefoglalva, hogyan valósultak meg
a felsoroltak.
¶ Az egyesület fennállásának első húsz évében minden gyűjteményben nagyarányú gyarapodás ment végbe, 1914-ben az első világháború emlékeiből a hadimúzeumi osztályt alapította meg Csák Árpád. Megteremtettek egy múzeumi törzsanyagot, de 1918 után az ásatások, vásárlások, gyűjtések lehetőségeit kedvezőtlenül befolyásolták az infláció, a gazdasági válság és a múzeumépítés terhei. A gyűjtési felhívások
és a megvalósult gyarapítás által lefedett, tág földrajzi régióban a fő hangsúly Keszthelyre és környékére, valamint a Balaton-partra esett. 1937-ben egyesítették a sümegi Állami Darnay Múzeum négy osztályát a Balatoni Múzeummal, ezek anyagát (csaknem 16 ezer tárgyat) Keszthelyre szállították.
¶ 1940 végén a következő állományokat összegezték:
∙ Könyvtár 7512 db;
∙ Régészeti tár 11 110 db;
∙ Természettudományi tár 4695 db;
∙ Néprajzi tár 4423 db;
∙ Tájrajzi gyűjtemény 990 db.11
¶ Az egyesület már 1898-as megalapításának évében kapott helyiségeket berendezkedésre, az első tárlók elhelyezésére. A Keszthelyi Hírlap felhívta a figyelmet a bemutatkozó intézményre, amely növeli a város műveltségi szintjét, és a város így az érkező idegenek, turisták számára nagyobb vonzerővel bír.12 A következő években két belvárosi épületben kilenc bérelt helyiséget foglaltak el a gyarapodó gyűjtemények. A régiségeket,
a természetrajzi gyűjteményt és a tájrajzot (képeslapok) tekinthette meg a nagyközönség. A kezdetektől dolgozott a vezetőség egy önálló épület terveztetése ügyében is. A közgyűjteményi főfelügyelőség „közművelődési házat” szeretett volna,
a kiállítási téren kívül nagy előadóteremmel, könyvtárral, olvasóteremmel. Györgyi Dénes építész tervei alapján, nagy összegű államsegéllyel és a város támogatásával az építkezés nagy része 1925–1929-ig lezajlott. Az egyesület eladósodása és az elmaradó évi segélyek miatt a befejezés késett, míg 1935-ben végre beköltöztethették a gyűjteményeket az épületbe.
¶ Még ebben az évben meg is nyílt az első kiállítás az új helyen,
a természetrajzi anyagból. 1936-ban pedig az egyesület kérvényezte a közoktatásügyi miniszternél az államosítást.13
¶ 1942-ben a főfelügyelőség egy közös kiállítás rendezését határozta el a raktáron levő keszthelyi és sümegi tárgyakból. Szakmuzeológusok érkeztek Budapestről, akik az őskori, római kori, népvándorlás kori és középkori régészeti, valamint a néprajzi anyaggal foglalkoztak. Szeptemberben azonban a növekvő háborús veszély miatt a rendezés abbamaradt. A legértékesebb tárgyakat ládákba kellett rakni és levinni a kijelölt légvédelmi óvóhelyre, az alagsorba. 62 ládát töltött meg ez
a kiválasztott anyag, vegyesen a két múzeumból. Késedelmet szenvedett az államosítás előkészítése is.14 1945 első napjaiban kapta a múzeum azt a főispáni utasítást, hogy két vasúti teherkocsira rakják fel az óvóhelyen tárolt, ládába csomagolt műtárgyakat. A nyugat felé útnak indított vonatszerelvényt 1945. március 28-án a zalaegerszegi vasútállomáson bombatámadás érte.
¶ Álljon itt azoknak a muzeológusoknak a neve, akik 1945-ig
a legtöbbet dolgoztak az intézményért. Lovassy Sándor gazdasági akadémiai tanár, az egyesület elnöke és a múzeum igazgatója 1941-ig látta el feladatait, a gyűjtemények közül a természetrajzot, valamint néhány évig a néprajzot felügyelte. Csák Árpád jogász, újságíró az egyesület titkára és több gyűjtemény őre volt 1935-ig (régiségtár, tájrajz, néprajz, hadimúzeum). Sági János tisztviselő, író 1911-ig megalapozta a néprajzi és tájrajzi gyűjteményeket. Megemlíthetjük még Keller Oszkár gazdasági akadémiai tanárt (természetrajzi gyűjtemények), Török Gyula régész gyakornokot és Vajkai Aurél néprajzos muzeológust. Darnay-Dornyai Béla tanár, muzeológus 1940-ben került az intézménybe, a régészeti és néprajzi gyűjtemények élére, majd a következő évben igazgató lett.
1945–2005
¶ A múzeum gyűjteményeit ért bombatámadásból csak kevés tárgyat sikerült megmenteni. A Keszthelyen maradt anyagból Darnay-Dornyai Béla 1946 szeptemberében kiállítást rendezett. 1948 januárjában központilag határozták meg a múzeum gyűjtőterületét: a keszthelyi, sümegi, tapolcai és balatonfüredi járás területe, valamint Somogy megye északi része,
a Marcali–Lengyeltóti–Tab-vonalig. A négy zalai járás 1950-re Veszprém megyéhez került, a balatonfüredi járás pedig
a veszprémi múzeumhoz.
¶ 1948 nyarán nyugdíjazták Darnay-Dornyai Bélát, a múzeum ideig-
lenes vezetésére Sági Károly régész kapott megbízást. 1948 végén az értékes gyűjteményei zömét elvesztő múzeumot ki akarták költöztetni, hogy helyet biztosítsanak a mezőgazdasági technikumnak. Az épület megmentésére országos összefogással, kiváló szakemberek bevonásával, főleg a Nemzeti Múzeumból és a pécsi múzeumból kölcsönzött tárgyakkal nagyszabású állandó kiállítást rendeztek, amelyet Ortutay Gyula kultuszminiszter nyitott meg 1949. július 1-jén. A kiállítás a Föld és az ember kialakulásától a 20. századig tekintette át a Balaton környékének történetét, és több mint egy évtizeden át a múzeumi állandó kiállítások mintájául szolgált.
¶ 1949-től 1952-ig Csalog József régész, 1952-től 1956-ig Gaál Károly néprajzkutató volt az intézmény igazgatója. 1950-től Pekáry Tamás régész, 1954-től Sági Károly és Péczely Piroska művészettörténész lett a múzeum kutatója. Nagy erőkkel megindult a gyűjteményi anyag pótlása. A régészeti kutatás centrumába a fenékpusztai erőd és a római kor került. Politikai bátorság kellett 1950-ben a keszthelyi Fő téri Festetics György-szobor, majd 1957-ben az 1956. november 1-jén felavatott Fehér ember szobor megmentéséhez. A forradalom során játszott politikai szerepe miatt Gaál Károly Nyugatra menekült – 1970-től 1990-ig a Bécsi Egyetem Néprajzi Tanszékének professzora volt –, a múzeumot 1957-től 1979-ig Sági Károly vezette. Péczely Piroska nyugdíjazását követően 1959-től Frech’ Miklós botanikus, 1964-től Petánovics Katalin néprajzkutató csatlakozott a múzeumhoz.
¶ 1962-ben a „tanácsosítást” követően a Balatoni Múzeum a Veszprém megyei múzeumi szervezet tagintézménye lett. Gyűjtőterületének somogyi részét elveszítette. Az intenzív gyűjtőmunkának köszönhetően az 1967-ben, a tizenegy emeleti teremben megnyitott új, történeti állandó kiállítás tárgyainak többségét már a múzeum saját gyűjteményei adták, a földszinten a Balatoni Képtár döntően a Nemzeti Galériától kölcsönzött képekből állt. Az ideiglenes kiállításokon kívül 1962-től 1976-ig kétévente a Balatoni Nyári Tárlatnak, 1971-től 1977-ig a Balatoni Kisgrafikai Biennálénak adott otthont a múzeum.
¶ A gyűjtőterület kutatottságának elismerése volt, hogy az MTA Régészeti Intézete által indított nemzetközi hírű sorozat, a Magyarország Régészeti Topográfiája első kötete a keszthelyi és a tapolcai járás lelőhelyeit és anyagát dolgozta fel (szerzői Bakay Kornél, Kalicz Nándor és Sági Károly). 1970-től többéves tervásatás indult a fenékpusztai késő római erőd feltárására. Így került állományba Horváth László és Müller Róbert régész. A kutatás 1976 és 1980 között a magyar–szovjet régészeti expedíció része volt. Horváth László 1975-ben a Thury György Múzeum régésze, majd igazgatója lett.
¶ A múzeumépület karbantartására nem volt pénz. A beázások rövidzárlatokat okoztak, ezért a tűzoltóság 1977-ben kikapcsoltatta az áramot. A Magyar Televízió nagy visszhangot keltő riportban számolt be „a gyertyafényes múzeumról”. A felújítás kezdete elhúzódott, mert 1979. január 1-jével a keszthelyi járás visszakerült Zala megyéhez. Ezzel az intézmény a Zala Megyei Múzeumok Igazgatóságának részévé vált, gyűjtőterülete tovább zsugorodott, már csak a keszthelyi járásra és a Kis-Balaton egy részére terjedt ki. Korábbi tapolcai és a sümegi járásra kiterjedő gyűjtőterületét elveszítette, ezek a veszprémi Bakony Múzeumhoz kerültek.
¶ 1979. október 1-jével Sági Károly nyugdíjba vonult, a múzeum vezetésére Müller Róbert kapott megbízást. 1980 és 1985 között sor került a múzeum felújítására: kicserélték a tetőt, új villanyhálózatot építettek ki, a helyiségek − az emeleti díszterem is − új melegpadlót kaptak, az alagsort szigetelték, és ekkor valósult meg a Györgyi Dénes terveiben szereplő központi fűtés.
¶ A Keszthelyi-öböl megmentésére 1980-ban indult a Kis-Balaton Program, amelyhez nagyszabású megelőző feltárások kapcsolódtak. Ebből a munkából a Balatoni Múzeum is kivette részét. 1986-ban nyílt meg az emeleten az új állandó kiállítás, amely nem kronológiai, hanem tematikus felépítésű volt; a Balaton kialakulásán és természeti képén túl bemutatta a földművelés, a halászat, a kerámiakészítés, az ékszer, viselet és hajózás történetét vidékünkön. A kiállításhoz múzeumpedagógiai program készült, témazáró tanórák történelem, biológia és földrajz tantárgyakból. A város valamennyi általános iskolájában berendeztük a történelem szaktantermeket.
¶ 1981 és 1996 között Tar Ferenc történész, utódja Haász Gabriella, 1982 és 1992 között M. Virág Zsuzsanna régész, utódja
P. Barna Judit állt az intézmény alkalmazásában. Frech’ Miklós 1982-ben távozott, kutatási területét Gyulai Ferenc vette át.
¶ A nyolcvanas évek végétől lehetővé vált a külkapcsolatok felvétele. A Hét évezred a Balatonnál című kiállítást Ausztriában, Németországban és Szlovéniában, a Germánok a Balatonnál tárlatot két osztrák helyszínen mutatták be. Különösen a
Niederösterreichisches Landesmuseummal (St.Pölten) vált szorossá az együttműködés, a kiállításcseréken túl keszthelyi és traismaueri helyszínnel hat közös nemzetközi konferenciát rendezett az intézmény, amelyek előadásait német vagy angol nyelven a Zalai Múzeum kiadványsorozat közölte. Nagyszabású kiállítások emlékeztek meg Keszthely első említésének 750. évfordulójáról, a múzeum centenáriumáról, az európai barokk évről. A millecentenáriumra készült A magyar pipa története, a magyar történelem a pipákon című kiállítás, amelyet a Nemzeti Múzeum és a debreceni Déri Múzeum is bemutatott. A MAOE Kerámia- és Textil Szakosztályával közösen 1997 óta rendezzük meg a Pelso biennálét. Petánovics Katalin nyugdíjba vonulását követően még évekig félállásban tovább dolgozott, majd 2002-ben Gyanó Szilvia került a helyére.
¶ A múzeum munkatársai 2000-től kezdődően aktívan részt vettek a M7-es autópálya megelőző régészeti kutatásában. További feltárásaik: 1998 és 2001 között Fenékpusztán a Pusztaszentegyházi dűlőben a korai Keszthely kultúra egyik fontos temetője, 2003 és 2006 között pedig Várvölgyön a Dunántúl legnagyobb késő bronzkori magaslati telepe.
¶ A sikeres kiállítások és kutatások nem fedhetik el, hogy a kilencvenes évektől a gazdasági nehézségek következtében pénzügyi megszorítások, létszámleépítés nehezítették a munkát. Tudományos- és többletfeladatokat csak pályázati úton elnyert támogatásokból tudott megvalósítani az intézmény. 2005. május 1-jével Müller Róbert igazgató nyugdíjba vonult.
2005–2012
¶ Az intézmény vezetését 2005. május 2-ától Havasi Bálint, a zalaegerszegi Göcseji Múzeum régésze nyerte el. Legfontosabb feladatai között egy új, balatoni tematikájú állandó kiállítás létrehozása, valamint az épület infrastrukturális állapotának javítása szerepelt. A múzeum Aranyhíd – Fejezetek a Balaton történetéből című új állandó kiállítása három ütemben, 2008 és 2011 között az Alfa, majd a Kubinyi Program, valamint a Zala Megyei Közgyűlés anyagi támogatásával valósult meg. Az új tárlat a korábbi – a látogatók és a szakma körében is népszerű – állandó kiállítás tematikus jellegét és összbalatoni szemléletét megőrizve, új tematikus egységek mentén mutatja be a „magyar tenger” keletkezésének, szabályozásának, növény- és állatvilágának, várainak, halászatának, szabadidős tevékenységeinek, turizmusának és fürdőkultúrájának, valamint hajózásának történetét.
¶ Az új kiállítás teremtette meg a lehetőséget a múzeum – szintén nagy hagyományokra visszatekintő – múzeumpedagógiai portfóliójának megújítására: 2010-től több egymást követő európai uniós projekt segítségével új foglalkoztatóval, modern eszközökkel és új programkínálattal gazdagodott az intézmény. Bővült a múzeum turisztikai szolgáltatásainak köre, megújult az épület és környéke.
¶ Az új állandó kiállításnak, a megújult múzeumpedagógiai és turisztikai kínálatnak köszönhetően a múzeum 2012-ben elnyerte az Év Múzeuma 2011 címet, majd 2014-ben a Podmaniczky-díjat.
¶ 2009-ben Heinrich-Tamáska Orsolya régésznek, a lipcsei GWZO Intézet munkatársának vezetésével, magyar és német együttműködésben, a Balatoni Múzeum, a Göcseji Múzeum és a heidelbergi Ruprecht-Karls-Universität bevonásával újraindultak a tervásatások a fenékpusztai római erőd területén. A kutatások eredményeit a közreműködő intézmények a Castellum Pannonicum Pelsonense tudományos kiadványsorozatban és vándorkiállítások keretében ismertették meg a szakmai és nagyközönséggel.
¶ A múzeum munkatársai Vándor László régész szakmai irányításával bekapcsolódtak a Keszthelyi-hegység középkori várainak, a rezi és a Tátika vár csaknem egy évtizedes feltárásába is.
Különösen gyümölcsöző az a szakmai kapcsolat, amely
a Balatoni Múzeum és a rezi közösség között alakult ki az elmúlt két évtizedben: az eredetileg a vár feltárását és népszerűsítését célzó közösségi régészeti projekt túllépett eredeti keretein, és egy várbarát egyesületként működő, valódi közösségformáló erővé vált, ami helyi termékeket állít elő, turistaházat üzemeltet, a múzeum bevonásával pedig kiállításokat és előadásokat szervez.
¶ Folytatódtak a korábbi időszak kiállítássorozatai, mint a Pelso Országos Kerámia és Gobelin Biennále, valamint az országos festészet napjához kapcsolódó tárlatok. Új színfoltként került be a múzeum kiállításai közé a 2006-ban indított Fiatal Balatoni Alkotók sorozat, mely a környékbeli pályakezdő alkotóknak kíván bemutatkozási lehetőséget biztosítani.
2013–2020
¶ 2013. január 1-jétől, a megyei múzeumi szervezet megszűnésével a Balatoni Múzeum Keszthely városának fenntartásába került, és újra önállóvá vált. A múzeum ekkor újrafogalmazta küldetési nyilatkozatát: „1898-ban a Balaton kultuszának emelésére alapították múzeumunkat. Céljaink azóta is változatlanok, mégis korszerűek: a Balaton és környéke kulturális és természeti értékeinek gyűjtésével, megőrzésével, feldolgozásával és bemutatásával a »magyar tengert« kutatjuk és népszerűsítjük.
¶ Multifunkciós kulturális intézményként sokkal többek vagyunk, mint egyszerű bemutató épület, ahol régi korok emlékei és értékei láthatók. Arra akarunk inspirálni minden hozzánk ellátogatót, korosztálytól függetlenül, hogy ne csak passzívan megismerjék, de aktívan élvezzék is a kultúrát, a tudományos eredményeket, a hagyományokat, hogy jobban megérthessék közös múltunkat, önmagukat és a világot. Ennek érdekében a gyűjteményalapú kiállításaink mellett rendszeresen és elkötelezetten otthont adunk
a legváltozatosabb képző- és népművészeti, zenei, irodalmi, oktatási és társadalmi programoknak, eseményeknek.
¶ Az egész életen át tartó élményközpontú tanulás szolgálatában dolgozunk; felelősen gyűjtve, konzerválva, tárolva és felmutatva a Balatonnal kapcsolatos lenyűgözően gazdag anyagot, hogy átmentsük a jövő generációi számára, ezáltal támogatva a kultúra folytonosságát és növelve megbecsültségét. Múzeumunk átfogó és nyilvános kontextust nyújt a Balaton régióban történő környezeti és társadalmi változások megértéséhez, hogy elősegíthesse egy olyan társadalom létrejöttét, amely fenntartható módon él, egységben a természettel, mert jövő nélkül a múlt is elenyészik.
¶ Mindent elkövetünk, hogy intézményünk ne csak pusztán informatív és szakszerű, hanem vendégszerető, családbarát, szolgáltató szemléletű, befogadó és mindig élettel teli közösségi tér legyen. A Balatoni Múzeum nemcsak Keszthely, de az egész közép-dunántúli régió egyik tradicionális szellemi csomópontja, a Balatonnal kapcsolatos ismeretek bázisa. Filozófiánk szerint a múzeum a tudásbővítés és közkinccsé tétel szenvedélyének kerete, a megőrzés és a megújulás dinamikus egyensúlya, a fejlesztés örök kihívása.”
¶ A küldetésnyilatkozattal az intézmény az új kihívásokra is választ ad: elkötelezettség a Balaton, a kultúraközvetítés (élethossziglani tanulás, múzeumpedagógia, nevelés), a helyi kultúra és identitás, valamint a fenntartható fejlődés mellett. 2013 után tetten érhető, hogy a múzeum egyre inkább a helyi közösség felé fordult: a festészet napjához kapcsolódó kiállításoknál túlsúlyba kerültek a helyi alkotók és alkotóközösségek. Elindult az intézmény múzeumi önkéntes programja. 2016-tól önkéntesek bevonásával, közösségi finanszírozás keretében elkezdődött a vállusi pálos monostor feltárása.
¶ A fejlesztések ebben az időszakban sem álltak le. Megújult a római és középkori kőtár, 2019-ben elkezdődött az új néprajzi látványtár kivitelezése. 2020-ban pedig egy szabadulószobával gazdagodik az intézmény turisztikai kínálata.
¶ 2013-tól a Magyar Nemzeti Digitális Archívummal együttműködve a múzeum megkezdte gyűjteményeinek digitalizálását. Ennek a munkának köszönhető, hogy ma már több mint hetvenezer digitális rekord között kutathatnak a Balaton iránt érdeklődők.
[1] Az Országos Múzeum és Könyvtár Bizottság levele, 1895. június 10.
Sági Károly: Hetven éves a keszthelyi Balatoni Múzeum. In: Éri István (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 8. köt. Veszprém 1969, 11.
[2] Balatoni Múzeum történeti dokumentációs gyűjtemény M 68.19.2. Lovassy elnök beszéde az alakuló közgyűlésen. Sajtóközlemény, 1897. jún. 27.
[3] Csák Árpád: Az egyesület megalakulása és első éve (1898–1899). In: Lovassy Sándor (szerk.): A Balatoni Múzeum-Egyesület első évkönyve. Keszthely 1903, 110.
[4] Uo. 115.
[5] Balatoni Múzeum történeti dokumentációs gyűjtemény M 68.36.4. A Balatoni Múzeum Egyesület felhívása Zala, Somogy, Veszprém vármegyék közönségéhez, 1899. jan. 15.
[6] Csák Árpád: Az egyesület második éve (1899–1900). In: Lovassy Sándor (szerk.): A Balatoni Múzeum-Egyesület első évkönyve. Keszthely 1903, 127.
[7] Balatoni Múzeum történeti dokumentációs gyűjtemény
M 68.49.1.
[8] Balatoni Múzeum történeti dokumentációs gyűjtemény
M 68.65.1. 1905. júl.
[9] Csák Árpád: A „Zalavármegyei Muzeum” kérdéséhez, Keszthelyi Hírlap, 1907. 8. sz. 1–2.
[10] Sümeg ebben az időben még Zala megyéhez tartozott.
[11] Az adatok nem tartalmazzák a sümegi gyűjteményeket, Csák Árpád külön régészeti letétét, Capellaro Gottlieb lepkegyűjteményét és a hadimúzeumot. Sági: i. m. 29.
[12] A Balatoni Muzeum ideiglenes helyisége, Keszthelyi Hírlap, 1898.
49. sz. 2.
[13] Sági: i. m. 27–28.
[14] Uo. 30.