50 – Ötvenéves a Magyar Nemzeti Galéria
MúzeumCafé 1.
Az ember (általában) egyszer ötvenéves; olyankor – szerencsés esetben – ajándékot kap. Egy intézmény ugyancsak egyszer ötvenéves – és olyankor vagy kap ajándékot, vagy nem. A Magyar Nemzeti Galéria idén ötvenéves, és ebből az alkalomból különféle ajándékokat ad – nekünk, a közönségének.
Kiadtak például (a Magyar Postával együttműködve) egy négy bélyegből álló emlékblokkot, amelyen gyűjteményük egy-egy kiemelkedő darabja kerül ebben a formában is az érdeklődők elé. Ugyancsak a művészetkedvelők örülhetnek annak a Mesterek és mesterművek című, kétnyelvű albumnak, amely (a Kossuth Kiadó gondozásában) a Galéria mintegy kétszáz remekművét mutatja be, valamint (a Vince Kiadó megjelentetésében) az intézmény muzeológusai által írt új, korszerű, magyar és angol tárlatvezetőknek.
Persze egy múzeum esetében az általuk adható legigazibb „ajándékok” maguk a kiállítások. Ezek közül idén a leginkább „közönségbarát” talán A restaurálás művészete című tárlat volt, amely az intézményben folyó tudományos tevékenység egyik legizgalmasabb, a kiállításlátogatók előtt azonban láthatatlanul folyó részébe engedett bepillantást. (Illusztrációnk is ebből a bemutatóból való: egy kép Roskovics Ignác Szentek és magyar királyok című arcképsorozatából.)
És hogy mit tehet egy intézmény, ha ő maga nem kap a születésnapján ajándékot, mert bár járni járna talán, csak éppen jutni nem jut? Összerakja például a maga „tortáját” a többi szülinapossal, hogy mindenki jobban járjon. A Galéria – mint ezt Szabó Lászlótól, az intézmény kommunikációs főosztályvezetőjétől megtudtuk – az évforduló alkalmából felvette a kapcsolatot csaknem minden, ugyancsak az idén ötven esztendős intézménnyel: így az 1957-ben indult Magyar Televízió tőlük közvetített a Múzeumok Éjszakáján, kiállítást szerveztek az Élet és Irodalom című folyóirat képzőművész-közreműködőinek munkáiból, és felkérték egy múzeumi koncertre az ugyancsak idén ötven esztendős Benkó Dixieland Bandet.
Persze egy ötvenévesnek az is fontos, hogy maga is jól érezze magát ebben a szép korban, hogy valamit ő is profitálhasson ebből. Szücs György, a Galéria tudományos titkára szerint a jubileumi év kiállításai – A festmény ideje, a Kogartban bemutatott portréválogatás, vagy A szóra bírt műtárgy. Új szerzemények, új eredmények című tárlatok – például kiváló alkalmat teremtettek az intézmény munkatársainak a hatalmas raktári anyag újbóli „átpörgetésére”, olyan művek elővételére, amelyeket az elmúlt időben nemhogy a nagyközönség, de sokszor még a szakemberek sem láthattak. Az utóbbi kiállításon ráadásul nemcsak az elmúlt tizenöt évben a múzeum gyűjteményébe került új műtárgyakat mutatják be, de olyan régebbi alkotásaikat is, amelyek tudományos megítélésben az elmúlt időben új eredmény született. A munkák ráadásul a Galéria hatalmas adattárának alapos „újrarendezésével” jártak, s ez Szücs szerint nagyban segíti majd a későbbi tudományos kutatást. Ők tehát ezt kapták ajándékba – saját maguktól.