Amikor megmozdul a költő szövege
Weöres-kiállítás a Pim-ben
MúzeumCafé 38.
A Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai Weöres Sándor születésének századik évfordulója alkalmából nagyszabású kiállítással és az ahhoz kapcsolódó különböző programokkal tisztelegnek a költő és életműve előtt. Az egész emlékév végiggondolásakor elsődleges célunk volt, hogy Weöres Sándor teljes költészetét mutassuk be kiállításunkban és programjainkban, továbbá hogy minden korosztály számára vonzók legyenek ezek az események. A nagyközönség elsősorban gyerekversei miatt ismeri Weöres Sándort, miközben ezek a versek a teljes életműnek a tíz százalékát sem teszik ki, és ő maga leginkább ritmikai stúdiumainak tartotta azokat. Ugyanakkor nem elhanyagolhatók a gyermekversekről szóló fejtegetései sem, mint például az a Trencsényi-Waldapfel Imrének írt levél, amelyben így szól erről: „…gyermekvers-sorozatommal különleges célom van, melyet egyik fő feladatomnak tekintek… a legtöbb felnőtt, ha gyermekeknek ír, a gyermeket kezdetleges, együgyű lénynek tekinti, akihez le kell ereszkedni; én viszont a gyermeket kristályosan egyszerű, kozmikus lénynek ismerem, és felemelkedni igyekszem az ő értelmen-kívüli, ősi fantáziavilágába… nem a vágyak szféráját nyújtom a gyermeknek, hanem lelkem öntudat előtti ős-formáit töltöm meg egyszerű tartalmakkal, s azt adom neki. Bár gyermekverseim nem oktatják a gyermeket semmire, mégis célzatosak: nem a tartalmukkal nevelnek, hanem a kisugárzásukkal.” (Csönge, 1944, február 11.) Felnőtteknek szóló alkotásai kevesebbekhez jutottak el, pedig ezek témája, mondanivalója és formai-ritmikai megvalósításuk a 20. századi magyar költészet legjelentősebbjeihez sorolja Weörest.
A Megmozdult szótár című kiállításunk volt a legfontosabb feladatunk. Egy múzeumban egy ilyen jeles szerző évfordulója alkalmából, úgy gondoltuk, mindenképpen kell kiállítást készítenünk, olyat, amelyik sok érdekes információval sokak érdeklődését felkelti az alkotó iránt. Ráadásul a kiállítás egy éven át látogatható, így arra számítunk, hogy a 2013/14-es tanévben sok iskoláscsoport is megnézi a tárlatot.
Nem voltunk könnyű helyzetben, amikor Weöres Sándor költészetéhez méltó kiállítást szerettünk volna rendezni. Weöres tárgyi hagyatéka a csöngei Weöres Sándor és Károlyi Amy Emlékház állandó kiállításában látható. Nagyszabású, az egész életműre kitekintő, a költő házaspárhoz méltó kiállítás született 2006-ban a megújult szülőházban. Ezért nem tudtunk hagyományos irodalmi kiállítási módszerekkel közelíteni Weöres bemutatásához, mert nem áll rendelkezésünkre a költőhöz kapcsolódó tárgyi anyag. Weöres Önarckép című versében írja: „Barátom, ki azt mondod, ismersz engem, / nézd meg szobámat: nincsenek benne díszek, / miket magam választottam; nyisd szekrényemet: / benn semmi jellemzőt sem találsz”. Az idézett gondolat meggyőzött bennünket: nem is fontos, hogy az őt körülvevő tárgyak megjelenjenek a kiállításban, mert a miliő, amelyben élt, Weörest nem érdekelte, az főleg feleségének, Károlyi Amynak volt fontos, ő teremtette meg a maga és férje számára.
A Petőfi Irodalmi Múzeum különböző táraiban sok Weöreshöz kapcsolódó kéziratos dokumentum, művészeti alkotás, hang- és filmfelvétel van. Ezekből válogathattunk a kiállításhoz. Kézirattárunkban 109 Weöres-verset és -levelet őrzünk, de ezek nem tudatosan válogatott darabok, esetleges, hogy mi található a gyűjteményben. Egy koncepciózus kiállításban nem lehet erre alapozni. A Művészeti és Relikviatárban található fotó- és képzőművészeti gyűjtemény sok értékes és érdekes anyagot őriz, amelyek fontos részeivé váltak a tárlatnak. A hangfelvételek és dokumentumfilmek gyűjteménye is gazdag Médiatárunkban, amiből válogathattunk kedvünkre.
Mindezek azonban még mindig kevésnek bizonyultak, hogy Weöres munkásságát bemutassuk. Ezért összefogtunk a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemmel. Felkértük Ruttkay Zsófiát, a MOME Kreatív Laborjának vezetőjét, hogy alakítson egy csoportot, amely a látogatót bevonó nyelvi játékokon keresztül mutatja be Weöres Sándor költészetét. A csapat összeállt: Nagy Ágoston, Ruttkay Zsófia, Sárosi Róbert és Samu Bence vett részt a munkában. Tizenhat ötletet hoztak, amelyből tízet választottunk ki. A csoporttal többször találkoztunk, és finomítottuk az ötleteket, Weöres verseihez alkalmazkodó variációkat dolgoztunk ki. Ezzel elkezdődhetett az érdemi munka. Felkértük Bartal Máriát, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének tanársegédjét – aki évek óta foglalkozik Weöres életművével –, hogy vegyen részt a munkában. Szükségünk volt olyan hozzáértő személyre, aki a teljes életmű ismeretében, a projektek sajátosságaihoz igazodva tud szövegeket válogatni a hatalmas életműből. Fontos szempont volt, hogy a kiállításban szereplő százötven vers arányosan mutassa be a költői életművet. Végül ezzel a csapattal egy olyan kreatív, interaktív játéklehetőséget adtunk a látogatónak, amely feltételezi, hogy Weöres Sándor szövegeivel foglalkozzék. A projektek az óvodás korú gyerekektől az irodalom iránt érdeklődő felnőttekig, sőt az irodalomhoz és Weöres Sándor költészetéhez értő látogatókig mindenkinek nagyszerű lehetőséget ad az életmű megismeréséhez.
Gondolnunk kellett persze azokra is, akik idegenkednek a számítógépek használatától. Ezért tíz tematikus táblát terveztünk, amelyeken Weöres életét, inspiráló élményeit, az életművére jellemző eredményeket mutatjuk be (szülőföld, család, mesterek, barátok, a vers születése körüli gondolatai, költészet és zene találkozása, az irodalmi életet szervező fiatal Weöres, a szerelem, a gyermekversek, a közéleti költő és a költő ars poeticus verseinek tablója). Az is rendkívül fontos törekvés volt, hogy látványában is esztétikus és a tartalomhoz illeszkedő legyen a kiállítás. A látványtervet Mihalkov György kollégánk tervezte. Legfontosabb feladata az volt, hogy a számítógépeket, projektorokat olyan installációban helyezze el, amely takarja azokat, és színvilága illik Weöres Sándorhoz. Mihalkov György tíz színes installációt tervezett. A színeket a költő Magyar etüdök című rajzos, kézírásos könyve alapján állította össze. Ezt a kis vidám kötetet 1951-ben készítette Weöres, feleségének karácsonyi ajándékul. „Ez a könyv ajándék. Én is ajándékba kaptam. Fiatal házas korunkban W. S. rajzolta és írta számomra, annyiféle tintával, ahányféle színt kapott. Ezért lett olyan tarka, mint a színes tojás. Nekem mindmáig legkedvesebb ajándékom” – írja Károlyi Amy a reprint kiadás bevezetőjében. A kiállítás színvilágának ez a könyv volt az alapja. A parkettát fekete szőnyegpadló takarja, amin az élénk színű installációk jól mutatnak. A fehér falakon a gyűjteményünkben található vagy magánszemélyektől kölcsön kapott képzőművészeti alkotások sorakoznak (Illés Árpád, Medveczky Jenő festményei, Illés Árpád, Gyulai Líviusz, Hincz Gyula illusztrációi, Martyn Ferenc, Veress Pál és Szervánszky Jenő Weöresről készült portré grafikái, valamint Klimó Károly, Sajdik Ferenc, Kaján Tibor, Antalffy Mária, Lantos Ferenc munkái). A tematikus táblák szándékosan kevésbé harsány színekkel készültek, hogy ne tereljék el a figyelmet a kiállítás alapkoncepciójáról, a kreatív játékokról. Kialakítottunk egy olvasósarkot is, ahol az elfáradt látogató a könyvespolcról leemelheti Weöres Sándor köteteit, kedvére olvasgathat, kikeresheti a játékokban szereplő verseket, hogy segítséget kapjon egy-egy feladat megoldásához, valamint megnézheti a Weöres Sándor hetvenedik születésnapja alkalmából készített egyórás riportfilmet.
Úgy gondoljuk, hogy ez az újszerű, 21. századi kiállítás méltó Weöres Sándorhoz, aki maga is a legnagyobb kísérletezőkhöz tartozik, és aki a Nagyság című versében azt írja: „Munkámat használni lehessen, ne szájtátva csodálni”. Ennek a kívánságának felel meg a kiállítás.
A kiállítással párhuzamosan Weöres költészetéhez kapcsolódó számos programot is megvalósítottunk az év során. A Múzeumok Éjszakáján nagy sikert aratott a tíz meghívott slammelő fiatal, akik háromperces írásaikkal versenyeztek nagyszámú közönség előtt. Ezzel a programmal a 17–25 éves korosztályt szólítottuk meg. Éjfélkor Gryllus Dániel zenés tárlatvezetést tartott. Havonként egyszer, a szerda esti hosszú nyitva tartáskor, a PIM Esti Extrában mindig foglalkozunk a Weöres-kiállítással. Múzeumpedagógus kollégáink színes, gyerekeknek szóló foglalkoztatófüzetet készítettek a kiállításhoz. A Mesemúzeumban szeptembertől decemberig havi egy-egy, gyerekeknek szóló program foglalkozik a költővel kortárs alkotók bevonásával. Havas Judit és Budai Ilona előadóművészek gyerekeknek szóló előadóestje is sikerrel zajlott a Mesemúzeumban. Szeptember 17-én és 18-án „Tánc volnék, mely önmagát lejti” címmel a Petőfi Irodalmi Múzeum, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke és a Károli Gáspár Református Egyetem Magyar Nyelv-, Irodalom- és Kultúratudományi Intézete szervezésében tudományos konferenciát tartottunk érdeklődő közönség előtt. Az előadásokat kötetben is megjelentetjük. Október 29-én mutattuk be a Petőfi Irodalmi Múzeum produkcióját, a Bob és Bobék Orchestra Weör-est, köszöntés a harmadik évezredből című előadását. Két slammelő, Horváth Kristóf „Színész Bob” és Tengler „Napherceg” Gergely két zenésszel, Eged Mártonnal (basszusgitár) és Szarvas Dáviddal (ütőhangszerek és loop) együtt Weöres Sándor verseiből készített költői estet. A versmondás hagyományos kereteit feszegető, a slam eszközkészletével újraértelmező, de mindig a versből kiinduló, Weöres kevéssé ismert arcát megmutató, ritmikus, irodalmi és zenei élményt nyújtó est nagy sikert aratott a közönség körében. Ezt az előadást többször is műsorra tűzzük a múzeumban.
A Petőfi Irodalmi Múzeum Weöres-évhez kapcsolódó eseményeit úgy állítottuk össze, hogy óvodásoktól idősekig, laikusoktól hozzáértőkig, szűkebb közönségtől a széles közönségig mindenki megtalálja a neki tetsző, értéket közvetítő programokat. Munkánkat a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.