Angyalok, szfinxek, sárkányok és gorgók a múzeumban
MúzeumCafé 16.
Nálam ez a tavalyi év múzeumpedagógiai könyve. Úgy, hogy ráadásul nem is csak a múzeu-mokhoz van köze. Inkább az egyetemes tudáshoz és örökséghez, aminek persze jelentős hányadát a múzeumok őrzik. A Különös lények a Két egér kalandjai sorozat harmadik kiadványa. Gyermekeknek készült, de felnőttek is tanulhatnak belőle. Kiváló ötlet a szerkesztőktől, hogyan ismertessék meg a mitológia legfélelmetesebb lényeit a gyermekekkel, hiszen ki más kalauzolhatná őket a múzeumok rejtett világában, mint a már jól ismert Múzeumi Egér és unokatestvére – akik, hasonlóan bármelyik fiúhoz és lányhoz, megijednek olykor egy-egy lény láttán, ám tudásszomjuk és kíváncsiságuk erősebb mindennél. Kettőjük párbeszéde a könyv, a tudás kiskátéja. Beszöknek a felújítás alatt álló múzeumba, és sorra veszik a lidérceket, őslényeket, űrlakókat, sárkányokat; rácsodálkoznak ördögökre, angyalokra; tűnődnek, vajon milyenek lehetnek az ember formájú állatok vagy az állattestű emberek, és hogy képes-e szállni a griffmadár; a végén pedig jut idő a porszívószörnyre is, amely persze inkább már csak példa a művészet szabad értelmezésére, asszociációjára.
Kedves szófordulatokkal, a gyerekek nyelvén íródott a könyv. A tördelése és betűmérete miatt is lehet talán, hogy nagyon rövid, tömör mondatokat használnak a szerzők, ami segíti a megértést, valamint arra késztet bennünket, hogy ne időzzünk sokat a szavakkal, hanem rögtön a képre, a szöveghez kapcsolódó illusztrációkra figyelhessünk. A szöveg stílusa, mondanivalója, valamint a képi világ összekapcsolása teremti meg a lehetőséget az azonnali befogadásra, az élmény feldolgozására, a tudásbázis megalapozására.
A képek feldolgozása lehetett volna talán gondosabb, mert a nyomdai munkák során számos festmény, fotó tűnik sötétnek, ami megnehezíti a részletek alaposabb vizsgálatát. A csúf lényeket is kedves játszótársaknak ábrázoló rajzokkal viszont nincs semmi gond. Olyan tökéletes átmenetet nyújtanak a gyermeki grafika, valamint az alkotói fantázia művészi megjelenítése között, hogy aligha akad olyan fiú vagy lány, aki ne próbálná meg maga is megformázni, lerajzolni ezeket a mitikus lényeket. És ha ezt megteszi, alighanem azt is tudja, miért van tevefeje a kínai sárkánynak, és hogy a testét a ponty száztizenhét pikkelye borítja.
A Különös lények szerkesztői tökéletesen ismerték fel a művészi ábrázolásban rejlő tanítás erejét. A könyvet az egymásra épülő tudás szintjei szerint állították össze. Kivágós lényösszerakót is elhelyeztek a kiadványban, tudásbázist növelő lénymutatót, valamint azt is megmutatják, hogy hol, melyik múzeumban láthatók a szörnyek ábrázolásához felhasznált tárgyak, domborművek, festmények – pontos címmel és nyitva tartással. Ezért aztán igazi múzeumi ka-lauzzá válhat a könyv, amely lehetőséget teremt arra is, hogy miután megismerte a gyermek a különös lényeket, már tudja, hogy kígyók tekeregnek Medúza fején, a szüleivel közösen felkereshesse azokat a helyszíneket, ahol eredetiben is megtekintheti ezeket az alkotásokat. Azaz a könyv nem csupán tanít, okosan és kedvesen, kellő figyelemmel és türelemmel, de be is olthatja a gyermekeket a múzeumi világ szeretetével, és felkeltheti érdeklődésüket a szépség, az igényesség, az alkotói fantázia fontossága iránt.
Különös lények – Két egér kalandjai
Írta: Jánosi-Halász Rita, Entz Sarolta, Fekete-Horváth Erika, Mészáros János
Illusztrátor: Rubik Anna, Szerkesztő: Mészáros János