AZ 1848–49-ES SZABADSÁGHARC EREKLYEMÚZEUMAI

A 19. század végén három 1848–49-es ereklyemúzeum is létezett a történeti Magyarországon, kettő – az aradi és a kolozsvári – a közönség gyűjtése és adakozása révén jött létre, a harmadik, végleges helyet nem találó pedig egy lelkes gróf egyéni vállalkozásaként. A háromból mára egy sem maradt meg önálló intézményként, tárgyaik nagyobb része egy magyarországi és két romániai múzeum gyűjteményeibe került, sok közülük viszont szétszóródott.

¶ Az egyesületek kiemelt szerepet játszottak a 19. századi vidéki múzeumalapításoknál – nem volt ez másképpen a hivatalosan 1881. december 15-én megalakult aradi Kölcsey Egyesület esetében sem, amely – saját megfogalmazása szerint – olyan intézmény létrehozását tűzte ki célul, amely egy közművelődési központot teremt, s az „…gyűlhelye legyen mindazon tényezőknek, melyek egy vidéki centrális fekvésű városban az általános haladást képviselni hivatvák”.

¶ Hasonlóképpen történt ez az ország más városaiban is, Arad
– történelmi örökségénél fogva – azonban más volt hozzájuk hasonlítva. Itt a múzeumalapítás összekapcsolódott a vértanúk ügyével, és az Ereklyemúzeum megalapítása olyan egyedi helyzetet teremtett, amelynek eredményeképpen a létrejött gyűjtemény a várossal együtt egyfajta nemzeti emlékhellyé vált. 1920 után az addig az ország közepén lévő város és múzeum egy másik ország határszélére került, korábbi szerepét elveszítette, s mivel az Ereklyemúzeum gyűjteményének jelentősége az új helyzetben megszűnt, a 20. század második felében raktári anyaggá vált.

Arad, Kultúrpalota, az Ereklyemúzeum nagyterme
Vasárnapi Ujság

¶ 1883. március 13-án a Kölcsey Egyesület támogatásért fordult Arad megyéhez. Mint levelükben megfogalmazták „…a megyei múzeum alapításának eszméje az egyesület kebelében merülvén föl, az egyesület azt eddig híven ápolta, tárgyakat eddig gyűjtött és vett, de életre keltéhez szükséges a megye erkölcsi támogatása, melyet, ha sikerül megnyernünk, minden akadály nélkül megindulhat a megyeszerte már minden részletében megállapított mozgalom, melynek feladata, hogy a múzeum iránt a megye művelt közönségének érdeklődését fölkeltse és áldozatkészségét fölébressze.”¹

¶ Aradon a kiegyezést követően vált rendszeressé a vértanúkról való megemlékezés. Az 1890. október 6-án felavatott Szabadság-szobor, a vértanúk emlékműve létesítésének ötlete már egy héttel I. Ferenc József 1867-es koronázását követően felvetődött, és a csaknem negyedszázaddal későbbi elkészültében a Kölcsey Egyesület is tevékenyen közreműködött, egyebek között egy Aradi vértanúk albuma című kötet megjelentetésével. A kiadvány tartalmazta Zichy Mihály két allegorikus kompozícióját, amelyeket az egyesület sokszorosíttatott,
és pénzszerzési szándékkal terjesztett.

Arad, a Kultúrpalota
Vasárnapi Ujság

¶ 1890. november 2-án a rendkívüli közgyűlés az Ereklyemú­zeum későbbi létrehozóját, Varjassy Árpád tanfelügyelőt
választotta meg alelnökének. Az egyesület alapszabálya
1890-ben jelent meg nyomtatásban. Eszerint annak feladata
„…a város és megye régészeti és történeti emlékeinek felkutatása és azok fenntartásáról való intézkedés, esetleg megyei múzeum alapítása”. Az alapításhoz azonban hely is kellett, kezdetben legalább az egyesület könyvgyűjteményének elhelyezésére, amelyhez a várostól kapott az 1890-es év végén két szobát. Az Ereklyemúzeum ötletét a következő év tavaszán indították el, és a közgyűlés egy szabadságharci múzeumi bizottságot választott. Az ezt követő években a Kölcsey Egyesület a kezébe szándékozta venni az összes nemzeti és helyi ünnep rendezését. A szabadságharci múzeum palotájának építése lett a következő nagy feladat, amely mint „a nemzeti érzület ébrentartásának tényezője” szerepelt a beszámolókban. Az épület és a múzeum tervével kapcsolatban ekkor már 1300 forintnyi pénzalap gyűlt össze. Az alapítás annál is fontosabbá vált, mert a közeli Gyulán és Makón már létrejöttek múzeumok, egyfajta konkurenciát jelentve. A könyvek mellett a továbbiakban tárgyak is kerültek a város által ellenszolgáltatás nélkül biztosított helyiségekbe.

¶ 1892-ben született döntés arról, hogy az ereklyemúzeum önálló épületet kapjon, amihez hozzájárult a tárgyak egyre növekvő mennyisége, s ez például a város tulajdonában lévő ereklyetárgyakkal, dokumentumokkal is bővült. Közben ellenzője is támadt az ereklyemúzeum aradi alapításának, éppen Kossuth Lajos személyében, aki szerint egy ilyen múzeumnak mindenképpen a fővárosban lenne a helye. Az egyesületi gyűjtemény a Szabadságharci emléktárgyak országos múzeuma címet vette fel, s a Kölcsey Egyesület alosztályaként működött.

Jankovich Béla kultuszminiszter a Kultúrpalotában
Vasárnapi Ujság

¶ 1892. október 6-án végül megnyílt a múzeum, s bár a közönség látogathatta már a várostól kapott bérház második emeletén lévő négy szobát, az ünnepélyes megnyitót 1893. március 15-re halasztották. Ekkor egy további termet a kéziratok kaptak meg. Az állami támogatás és a tagdíjak mellett a múzeumi belépőkből befolyó pénz az egyesület fontos bevételi forrá-
sává vált.

¶ A Debreczen-Nagyváradi Értesítőben a megnyitás kapcsán közzétett gyűjtési és adományozási felhívás jól érzékelteti, mennyire fontosnak tartotta a közvélemény a múzeum létrejöttét.² Gárdonyi Géza hírlapi tudósítóként ilyen túláradó érzelmekkel írt a kiállításról: „Végig néztem ezt a borzalmasan fenséges kiállítást… Hét nagy helyiségben… van elhelyezve a tömérdek emlék. A falakat képek ezrei borítják. Az oszlopok mellett trofeumok állnak: fegyverek, amelyekből magasra emelkednek a vérrozsdás kaszák és durva oláhlándsák. Valamikor azoknak a puskáknak dörgését győzelmi kiáltás és halálhörgés követte; a kaszák pengéjét az ellenség vére festette pirosra s az oláh lándsa végére feltűzték Zalatnán az ártatlan magyar csecsemőt. A dicsőséges harczok és gyalázatos vérontások eszközei ezek. Most emlék gyűjtemény, ki tudja valamikor nem-e lesz újra fegyvertár? A tárlaton különben közel 300 külön kiadásban látható Kossuth arczképe, összegyűjtve Európa s Amerika összes országaiból. A mint hallom, a kiállítást Budapesten állandósítani fogják. Csáky miniszter Thaly interpellatiójára azt felelte, hogy a gyűjteményt a múzeum számára átveszi. Együtt marad minden s temploma lesz a nemzetnek, a hova ereklyéket csókolni zarándokol a hazaszeretet.”³

Petőfi Sándor pohara

¶ 1897. október 30-án a Kölcsey Egyesület rendkívüli közgyűlésén egyhangú határozatban támogatta a választmány javaslatát, hogy „az egyesület, az alapszabályoktól körülírt kötelezettségének megfelelően és az eddig gyűjtött anyagokra támaszkodva alapítsa meg az Arad megyei múzeumot”. Ehhez az egyesület kérte a megye támogatását, valamint
a megyei tulajdonban lévő régiségek átadását.

¶ Az 1899-es jelentésből kiderül, milyen szerteágazó tevékenységet végzett az egyesület: az irodalom és képzőművészetek pártolása, népiskolák segélyezése, „dalárdák” szervezése, mezőgazdasági oktatás, az Ereklyemúzeum létrejöttének előkészületei, könyvtár fenntartása, ásatások szervezése, megemlékezés a nemzeti ünnepekről, kapcsolat a társegyesületekkel. Az Ereklyemúzeum céljaira a város öt évre ingyen átengedte „…a szín és bérház északkeleti részén lévő, második emeleti lakást, amely helység az egyesület céljainak megfelelő módon átalakíttatván, az így nyert termek közül kettő az ereklyemúzeum céljaira vétetett használatba. A két új terem, mely a múzeum régi helységeivel összeköttetésbe hozatott, megfelelő bútorzattal elláttatott, és így a helyszűke miatt eddig ki nem állított tárgyak egy részének befogadására alkalmassá tétetett. A múzeum céljaira ez idő szerint hat utcai terem, három utcai és egy udvari szoba van berendezve, mindazonáltal a tárgyak túlzsúfoltsága még most is jogos kifogás alá esik. A múzeum céljaira használt helységek alapterülete 300 négyzetméter.”

Bem József borotvakészlete

¶ Az építésügyi albizottság 1901 februárjában megtartott első ülésén meghatározták, hogy a majdani kultúrpalotának az aradi vértanúk mauzóleumát, a szabadságharci ereklyemúzeumot, a városi könyvtárt és olvasótermet, a városi és megyei történelmi, régészeti és népismei (népismereti) múzeumot,
a képzőművészeti gyűjteményt, valamint egy előadó- és ki­állítási termet kell magában foglalnia.

¶ A Művészet című folyóirat 1902. évi harmadik számában olvasható beszámoló arról, hogy pályázatot írtak ki a feladatra.⁴ Ezt követően hozta meg 1909-ben a város a döntést az Ereklyemúzeumot is befogadó Kultúrpalota megépítéséről. A költségek fedezésére a város millenniumi emlékalapját, negyvenezer koronát ajánlották fel. A Vallás- és Közoktatási Minisztérium százötvenezer, Arad megye húszezer koronával járult hozzá az építkezéshez. Az építész, Szántay Lajos (1872–1961), a megrendelő kérésére a palota egyes részeit a történelmi korok építészeti stílusainak megfelelően alakította ki. A főhomlokzata az oszlopos-timpanonos főbejárattal a hagyományos mú­zeumtípust idézi, az előcsarnok fölött emelkedő négyszögletes torony az épület tömege, elrendezése, részletei és díszítése a szecessziós mintát követi. A csaknem szimmetrikus oldalhomlokzatok kialakítása hasonló,
a két hátsó homlokzaton tűnnek fel a történeti korok építészeti elemei. Szecessziós motívumokkal tarkított, stilizált neoromán, neogótikus és neoreneszánsz díszítések, ablak- és ajtónyílástípusok jelennek meg itt. Az egyszerű múzeumépületnél több volt a kultúrpalota mind funkciójában, mind kialakításában, és erre több közeli példát is találhatunk (Szeged, Békéscsaba közművelődési palotái például, amelyek egyúttal múzeumok is voltak). A főbejárat és a hátsó homlokzati torony között, a főtengelyben helyezték el a nagy előadótermet.

Munkácsy Mihály–Morelli Gusztáv: Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület emléklapja, 1890. Magyar Nemzeti Múzeum

Az épületszárnyak és a terem között mindkét oldalon egy-egy udvart alakítottak ki. A belső tér többhajós csarnoka, vörösmárvány mellvéddel ellátott galériája, szecessziós stukkódíszei, aranyozott növényi ornamentikával, szimbolikus ábrázolásokkal és domborművekkel díszített falai és boltozatai az 1978–80-as restaurálás beavatkozásai ellenére csaknem teljes mértékben az építész eredeti elképzeléseit tükrözik. Az épület terveinek jelentős része ma is a megtalálható a múzeum Szántay-hagyatékában.

¶ 1903 decemberében a Kölcsey Egyesület választmánya úgy döntött, hogy átengedi a városnak az egyesület gyűjteményeit, ha fenntartásukat az magára vállalja, ugyanakkor a Kultúrpalota vezetését a Kölcsey Egyesület választmányára bízza.

¶ Időközben az ereklyegyűjtemény állami vásárlásokkal történő bővítése is folytatódott, 1905-ben a vallás- és közoktatásügyi miniszter 600 koronáért megvásárolt egy 156 levélből álló albumot Kreith Béla gróftól,⁵ és letétbe helyezte az egyesületnél.

¶ 1913-ban a Kölcsey Egyesület különféle gyűjteményeit átszállították az új épületbe: az Ereklyemúzeum, a könyvtár, a képtár és a történeti anyag került a Maros-parton álló palotába. A Kultúrpalota koncertterem, könyvtár és múzeum szerepét töltötte be megnyitását követően, az Ereklyemúzeum termei mellett régészeti, történeti és néprajzi kiállítás volt itt látható, valamint az értékes képzőművészeti anyagot bemutató képtár és egy iskolatörténeti tárlat. Egy héten három nap lehetett csekély belépődíj ellenében meglátogatni, vasárnap délután ingyenes volt.

¶ A Kultúrpalota felépülése szükségessé tette a Kölcsey Egyesület szerepének, feladatainak és alapszabályának újragondolását. A választmány 1912. november 4-én tartott ülésén indult el erről a vita, ami folytatódott az első, immár a Kultúrpalotában tartott ülésen a következő év márciusában. Ekkor ismét felmerült a Kreith-féle gyűjteményből történő vásárlás, ami végül nem valósult meg a magas árak miatt. Műtárgyanyag azonban így is volt elegendő, és a kiállítások megrendezése 1913 augusztusára befejeződött, a látogatók is jöhettek. Az Ereklyemúzeum anyagának állandó kiállítása a délnyugati szárny emeletén, három nagy teremben, mintegy hatszáz négyzetméter területen volt látható. A tárgyakat 47 vitrinben és tárlóban helyezték el, a bemutatás váltakozóan kronologikus és tematikus volt.⁶

¶ Az ünnepélyes megnyitót 1913. október 26-ára szervezték meg, ezernél is több vendég jelent meg. Az intézmény igazgatója Varjassy Árpád (1854–1915) lett, a Kölcsey Egyesület elnöke.

¶ Az 1913-ban nyomtatásban is megjelent alapszabály szerint a cél a „…társadalmi egyesülés Arad sz. kir. város közművelődési intézetével kapcsolatban a nemzeti közműveltség terjesztésére, nevezetesen a hazai irodalom pártolására, a ze-ne és szépművészetek pártolására, Arad sz. kir. város muzeális gyűjteményeinek gyarapítására, a népműveltség fejlesztésére, és a hazafias érzelmek, de különösen az aradi vértanúk iránti kegyeletes visszaemlékezés ébrentartására.” Tehát az egyesület a múzeumi feladatok mellett általános célokat is megfogalmazott. Az előbbiek közé tartozott a gyűjteménygyarapítás, ami folyamatos volt: 1913-ban megvásárolták az Aradi Reálgimnázium éremgyűjteményét, továbbá 300 darab, Borosjenő mellett felfedezett középkori érmét. 1914-ben készült el a művészeti gyűjtemény első leltára, a 154 műtárgy közül 51 festményt a városi költségvetésből vásároltak meg, de adományozás révén is sok kép került a gyűjteménybe.
1915-ig megtörtént az Ereklyemúzeum rendezése, gyűjteményében ekkor 3804 tárgy volt 182 500 korona értékben.

A Kreith Béla által alapított Ereklyemúzeum fennállásának huszonötödik évfordulója alkalmából megjelentetett emléklap Magyar Nemzeti Múzeum

1920 után

¶ A román hadsereg 1919 júniusában szállta meg Arad városát. A Kölcsey Egyesület megmaradhatott a Kultúrpalota épületében, ahol egy irodát kapott, de elveszítette jogi személyiségét, amit csak 1928-ban sikerült visszaszereznie. 1921 januárjában az aradi polgármesteri hivatalon belül megalakult a Kultúrpalota Felügyeleti Bizottsága. A múzeumi gyűjtemények 1917. évi utolsó leltára alapján készült el az átvételi okirat, amelyet 1923-ban írt alá Tzigara Samurcas román múzeumi főfelügyelő. Az aradi Kultúrpalotának és gyűjteményeinek, közöttük az Ereklyemúzeumnak Lazăr Nichi volt az első román igazgatója, 1921-től 1944-ig vezette az intézményt. Az Ereklyemúzeum neve „Az 1948–49-es Forradalom Múzeum”-a lett, az 1915-ös 3804 darab tárgyhoz képest 3916 darab tárgy volt 1922-ben
a gyűjteményben.

¶ 1938-ban a beszámoló szerint két nagyobb teremben mintegy 2300 (!) tárgyat láthatott kiállítva a közönség. Úgy tűnik azonban, a gyűjtemény jelentősen csökkent, mivel egy 1940-es
irat már csak 2316 tárgyról tesz említést. Ekkor még mindig az 1920 előtti szabályzat szerint működött a Kultúrpalota, ezt éppen 1940-ben váltotta fel egy újabb, amelyet azonban a polgármesteri hivatal nem engedélyezett még. E szabályzat a gyűjtemények felügyeletét és konzerválásának feladatát az igazgató hatáskörébe sorolta, és előírta egy fő múzeumi szakember alkalmazását, ám ez az állás betöltetlen maradt, mivel a polgármesteri hivatal költségvetése nem biztosította az anyagi fedezetét. 1941 év végén alkalmaztak muzeológusként egy tanári képesítésű munkatársat. Teodor Tiucra volt az, aki később, a második világháborút követően elkészítette a tárgyak értékleltárát.

¶ 1948-ban, a többi közművelődési egyesülettel együtt megszűnt a Kölcsey Egyesület is. Könyvtárának csaknem negyvenezres állományát a megyei könyvtár kapta meg.

Ismeretlen művész: Gróf Kreith Béla képmása
Magyar Nemzeti Múzeum

¶ 1949 és 1954 között „Az 1848–1849-es Forradalom Múzeumának” gyűjteménye 1930 darab tárggyal gyarapodott az államosítással. 1950 és 1962 között Zala Adalbert volt a Kultúrpalota igazgatója, 1965-ig Paraschiva Kolossvari töltötte be e tisztséget, 1965 októberétől pedig Ovidiu Olariu tanárt nevezték ki igazgatónak. A kiállítás tárgyegyüttesét és méretét, helyét folyamatosan csökkentették, míg 1974-től végleg raktárba került, és nem volt többé látható állandó tárlaton az egykori Ereklyemúzeum anyaga. 1969–70-ben a Román Nemzeti Történeti Múzeumnak véglegesen átadtak 23 tárgyat a gyűjteményből, közöttük Petőfi lovassági kardját, Bem pisztolyát és portréját. Az Aradi Állami Levéltárba 225 irat került át. 1978 és 1986 között 25 fegyvert adtak át a gyűjteményből különböző múzeumoknak (Piatra Neamţi Múzeum, Suceava-i Megyei Múzeum, Zalău-i Történelmi Múzeum), illetve még egyes tárgyak Arad városán belül kerültek át más intézménybe, például a Szépművészeti Múzeumba. A 620/2004 október 13-i átvételi-átadási jegyzőkönyv szerint „Az 1848–1849-es Forradalom Múzeumának” gyűjteményében 17 013 tárgy volt található, melyek akkori becsült értéke 479 578 lej volt.

¶ 1989 után az egykori Ereklyemúzeum anyagát az egyik belső udvarról megközelíthető nagy raktárban őrizték. Az eredeti tárlók porosan, piszkosan, néhol betört üveggel álltak, a tárgyak pedig esetlegesen összehalmozva zsúfolódtak itt. A Kölcsey Egyesület Pávai Gyula elnökletével újjáalakult, de az ereklyemúzeumi gyűjteménnyel már csak annyi lett a kapcsolata, hogy társszervezőként részt vett kisebb kiállítások létrehozatalában.⁷ A korábban is végzett általános egyesületi tevékenységét folytatta, például a március 15-i ünnepségek rendezését, nyelviskolákat nyitott, ifjúsági és kamaraszínházat szervezett, újraindította a kulturális folyóiratát.

¶ Az 1990-ben létrejött új román rendszer már lehetővé tette
a magyarországi és romániai múzeumi szakemberek kapcsolatfelvételét, legalább regionális szinten, így kezdődött el az együttműködés a szegedi és az aradi múzeum munkatársai között. A szegedi szakemberek tekinthették meg először hivatalosan a raktárban elhelyezett gyűjteményt. 1992-ben a szegedi múzeumban mintegy száz válogatott tárgyat be is mutattak egy kiállításon, majd Békéscsabán és a Hadtörténeti Múzeumban is szerepeltek válogatott tárgyak, és végül
a 2009 tavaszán a Budapesti Történeti Múzeumban az Ilyen tavasz csak egy volt életemben című, a tavaszi hadjáratról megemlékező kiállításban is.

¶ 2010-ben az Európai Unió támogatásával három intézmény,
az aradi Complexul Muzeal, a budapesti Hadtörténeti Múzeum és a szegedi Móra Ferenc Múzeum részvételével kezdődhetett meg az egykori Ereklyemúzeum anyagának feldolgozása, majd kiadványok megjelentetése. Jóllehet az Ereklyemúzeum gyűjteményének tárgyait alapítása idején leltározták, ez a magyar nyelvű leltárkönyv elveszett, talán megsemmisült. Később, valamikor a hatvanas években készült egy újabb leltárkönyv, feltételezések szerint az akkor még meglévő eredeti másolata. A pályázatok eredményeképpen a csaknem fél évszázadig láthatatlan gyűjtemény részleges feldolgozása megkezdődött.⁸

¶ A szabadságharc ötvenedik évfordulóján a Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság által kiadott ünnepi díszalbum formájában jelent meg a Jókai Mór, Bródy Sándor
és Rákosi Viktor által szerkesztett Ezernyolczszáznegyven­nyolcz című, Az 1848/49-iki magyar szabadságharcz története képekben – egykori képek, okiratok, eredeti kézírások, ereklyék, nevezetesebb nyomtatványok, kiáltványok, művészi emlékek ezer képpel alcímet viselő kötet, amely a legjelentősebb relikviákat tette közzé annak idején, és ezekről azóta sem jelent meg publikáció ilyen formában. Így hát nagyon nagy szükség volt az ereklyemúzeumi gyűjteményi anyagának 21. századi
közzétételére, annak minden problémájával és hiányossá­gával együtt.

¶ Az aradi megyei múzeum (Complexul Muzeal Arad) az örökségként kapott ereklyemúzeumi anyaggal sokáig nem tudott mit kezdeni, nem is érezte magáénak. A gyűjtemény egyes tárgyai az ezredfordulótól kezdve több időszaki kiállításon szerepeltek ugyan magyarországi múzeumokban, de a Kölcsey Egyesület által alapított Ereklyemúzeum még mindig „száműzetésben” létezett anyaintézményében. Ez annyiban változott, hogy mára a Kultúrpalota épületében lévő megyei múzeumi állandó kiállítás négy termében hasonlóképpen állandónak szánt kiállításon látható a gyűjteményből válogatott anyag, olyan ritkaságok, mint Kossuth Lajos pipája, a vértanú tábornokok egyikének, gróf Leiningen-Westerburg Károlynak a szívurnája, Damjanich János mankója és összecsukható tábori karosszéke, valamint annak a szekérnek néhány darabja, amelyen 1849. október 6-án a tábornokokat a vesztőhelyre vitték.

¶ Míg az aradi Ereklyemúzeum és az azt létrehozó Kölcsey Egyesület mindmáig létezik, az 1848–49-es szabadságharc másik múzeuma épp a látszólagos megmenekülése, az állami vásárlás és országos múzeumba kerülés révén vált ismeretlenné és felejtődött el. Kreith Béla gróf (1851–1916) apja honvédfőorvosként és századosként harcolt 1848–49-ben. Ő maga Aradon született 1851-ben, a minoriták gimnáziumában érettségizett, majd öt évig a császári-királyi hadseregben szolgált. Ezt követően lapszerkesztőként működött, és feltalálóként is ismertté vált. Találmányainak jobb értékesítési lehetőségei miatt Bécsbe költözött, és 1885-ben itt határozta el, hogy összegyűjti a még megszerezhető 1848–49-es ereklyéket. Budapesten, a Vigadóban bemutatott gyűjteménye 1800 darab grafikát, 400 olajfestményt és egyedi rajzot, 200 oklevelet, dokumentumot és mintegy 800 darab fegyvert, öltözéket, felszerelési tárgyat, könyvet és egyéb vegyes ereklyéket tartalmazott. A gyűjtemény különleges értéke volt, hogy Bécsben vásárolta a darabjait, így a szabadságharccal kapcsolatos igen jelentős ottani anyag került Magyarországra. Kreith Béla az egész gyűjteményt szerette volna a magyar államnak eladni, de ez csak részlegesen sikerült: 1894-ben a magyar kormány 489 iratot és 1404 nyomtatványt⁹ vásárolt meg 3000 forintért a Magyar Nemzeti Múzeum részére.¹⁰ Kreith gróf ezt köve­tően is folytatta a gyűjtést.

¶ 1892-ben még folytak a tárgyalások a vételről, ekkor ezek meg-
hiúsulása esetén a városligeti királypavillont kérte volna
a gróf a gyűjtemény elhelyezésére, arra hivatkozva, hogy
„…a kis Arad is adott ingyen nagyszerű helyet az ő vidéki ereklye muzeumának…”¹¹ A vigadóbeli kiállítást a vásárlásról szóló tárgyalások befejeztéig Kreith gróf a Huszár-féle házban helyezte el, a Károly körút és a Dohány utca sarkán.¹²

¶ A részleges állami vásárlás azonban nem jelentett megoldást, 1909. június 29-én kelt, a miniszterelnökhöz írott levelében Kreith Béla a bírói zár alá került gyűjtemény megmentését kérte. Ugyanezen év december 30-án Debrecen szabad királyi város törvényhatósági bizottsága fordult levélben Wekerle Sándor miniszterelnökhöz, hogy az ereklyegyűjteményt az állam vásárolja meg, feltételezhetően a város adott volna helyet az anyagnak. Végül az 1894-es állami vásárlásból kimaradt anyag szétszóródott, a műkereskedelembe is jutottak darabjai, de a Magyar Nemzeti Múzeumba került tárgyak sem maradtak együtt, állandó kiállításon sem láthatók – a festmények a Történelmi Képcsarnokba, az iratok és nyomtatványok az Újkori Történeti Tárba, illetve a könyvtárba kerültek. Ma már csak leírókartonjaik emlékeztetnek származásukra, Kreith Béla gróf 1848–1849-es Ereklyemúzeumára, amelynek története és gyűjteményei mindmáig feldolgozatlanok.

¶ A Kreith-féle ereklyemúzeum 25 éves fennállása alkalmából 1907-ben készült egy emléklap.¹³ A nagyméretű lap középső részét a kerettel körülvett aradi kivégzés jelenete foglalja el. Ezt a „képet a képben” övezik egymást kissé takaró medalionokban a további jelenetek. Ezek a következők (föntről, balról jobbra haladva): Csányi László és Jeszenák János kivégzése, Martinuzzi György megöletése, Caraffa eperjesi kivégzései, Ormai Norbert ezredes utolsó percei, az aradi agyonlövetések, Zrínyi és Frangepán bécsújhelyi lefejezése, protestánsok kínzása és kivégzése, Nádasdy Ferenc lefejezése, Kazinczy Lajos agyonlövetése, Péró és társainak kivégzése, Hauk Lajos felakasztása, Martinovics lefejezése, Perényi Zsigmond, Szacsvay Imre és Csernyus Emánuel felakasztása. A középső kép alatt a száz vértanú egyikének utolsó percei, a zalatnai vérfürdő, Kancsur András agyonlövetése, Rulikovszky Kázmér felakasztása, az aradi vesztőhely látogatóinak elűzése, Teleki Blanka kufsteini börtöne, Maderspach Károlyné megkorbácsoltatása, az aradi vértanúk eltemetése, a pozsonyi diákok megbotozása, Bartalis Ferenc és Várady József felakasztása, Noszlopy Gáspár, Sárközy Aurél és Juhbál Károly felakasztása, valamint a székesfehérvári vértanúk agyonlövése. Bal oldalt Rázga Pál utolsó útja, Marzbarth Antal és Batthyány Lajos miniszterelnök agyonlövetése, jobb oldalt Gasparics Kilit felakasztása, Miecislav Woronieczki, Giron György és Abancourt Károly, valamint a marosvásárhelyi vértanúk felakasztása látható.¹⁴

¶ A jelenetek puszta felsorolása is érzékelteti, hogy nemcsak
a forradalommal és szabadságharccal kapcsolatos kivégzések (bár azok hiánytalanul), hanem korábbi hasonló események is témái a lapnak. A szabadságharc kivégzett áldozatainak emléket állítva a szerző, a Hegedűs Rezső álnevet használó Kacziány Ödön (1852–1933) olyan hasonló, többnyire Habsburg-ellenes megmozdulások szereplőinek megöletését is szükségesnek tartotta ábrázolni, amelyek hasonlóan a hősies helytállás példájául szolgálhattak. Maga az emléklap egy olyan intézmény negyedszázados fennállásának megünneplésére készült, ami szintén azzal a céllal jött létre, hogy a szabadságharc tragikus sorsú hőseinek ereklyéit gyűjtse és bemutassa, s feltehetőleg további támogatás szerzése is vezérelte a kiadót a dokumentatív jelentőségű és értékű emléklap megjelentetésével – egy sajátos műfajon belül is egyedülálló vállalkozás volt ez. Ekkor azonban már maga az alapító sem reménykedett abban, hogy gyűjteménye önálló intézményként létezhessen.

¶ 1892-ben Kolozsváron is létrejött egy 1848–49 Országos Ereklyemúzeum.¹⁵ Kuszkó István, a múzeum későbbi őre javasolta
a múzeum alapítását 1891. február 16-án, a kolozsvári „Márczius 15. állandó bizottság”-ba történő megválasztása alkalmával. A múzeum helyeként Mátyás király szülőházát ajánlotta, amit azonban a városvezetés nem támogatott. A felhívások eredményeképpen összegyűlt anyag ideiglenes elhelyezésének gondját megoldandó két kortárs minta állt rendelkezésre: a pesti Vigadóban elhelyezett Kreith-gyűjtemény és az aradi Ereklyemúzeum. Ezek hatására Kolozsvár városa 1892. augusztus elsején a gyűjteményt a városi tornavívó intézet Széchenyi tér 20. szám alatti emeleti termeiben helyeztette el, itt látogathatta a közönség, miközben a gyűjtés tovább folytatódott. Egy fiatal művész, Jancsó Lajos elkészítette a mú­zeum szervezeti szabályzatának címképét, a plakát és a mai értelemben vett logó egyfajta keverékét, amelyet be is mutattak a közönségnek.

¶ Az Országos Történelmi Ereklye-Múzeum Egyesület saját megfogalmazása szerint az országban elsőként szándékozott megvalósítani „…az 1848–49[-es] magyar szabadságharcra vonatkozó ereklyék, iratok, történelmi adatok összegyűjtését”, és azoknak Kolozsváron való „…állandó elhelyezését, nyilvánosságra való berendezését és megőrzését; továbbá a haza­fias érzés ápolását és fenntartását”.

¶ A gyűjtemény gyarapítása és a szabadságharcra vonatkozó írások megjelentetése mellett az Ereklye-Múzeum Egyesület az aradi Kölcsey Egyesülethez hasonlóan a forradalommal és szabadságharccal kapcsolatos megemlékezéseket, ünnepségeket szervezett, egy honvédmenedékházat létesített Kolozsvárott, emléktáblákat állított, valamint „a hazafias érzés ápolására” irányuló társas estélyek lebonyolítását vállalta. Az egyesület által kiadott 1848–49 Történelmi Lapok című hírlap példányai révén nyomon követhető a múzeum sorsa és az egyesület tevékenysége. A két világháború között látogatható volt a kiállítás, majd az 1944. december 27-én újjászerveződő EMKE (Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület) 1945. március 15-ére egy jelentős kiállítást szervezett az Ereklyemú­zeum anyagából.¹⁶ 1960-ban a Kolozsvári Néptanács tulajdonában lévő és a Szabók bástyájában elhelyezendő Kolozsvári Történeti Múzeumba került a gyűjtemény egy része. A városi hatóságok a Szabók bástyájában akartak létrehozni egy várostörténeti múzeumot. 1976-ban ennek a várostörténeti múzeumnak a gyűjteményeit az Erdélyi Történeti Múzeum (a mai Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum – Muzeul Naţional de Istorie a Transilvaniei) átvette, így kerültek az Ereklyemúzeum anyagának tárgyai e múzeumba. A kollekció eredetileg festményeket, grafikákat, rajzokat, fényképeket, dokumentumokat, szobrokat és ereklyetárgyakat tartalmazott, ezek más városi intézményekbe kerülhettek, a tárgyak legnagyobb része, mintegy háromszáz darab pedig a Történeti Múzeumba.

¶ 1989–90 után a kolozsvári ereklyetárgyakból válogatott anyag Magyarországon is látható volt a Hadtörténeti Múzeum 1998-ban szervezett „Fényesebb a láncnál a kard…” című emlékkiállításán. Bem József kulacsa, borotvakészlete, nagyítója, tábori térképe, pohara, lovaglóostora mellett Gábor Áronhoz, Avram Iancuhoz kapcsolódó ereklyetárgyak először jelentek meg magyarországi tárlaton.¹⁷ A kolozsvári történeti múzeum 2008-ban, a szabadságharc 160. évfordulóján rendezett kiállítást az egykori Ereklyemúzeum gyűjteményéből, bár néhány tárgy már korábban is szerepelt az állandó kiállításon. Ez az időszaki tárlat azután tovább vándorolt a
következő években, bemutatták Szamosújváron, Gyergyó­-
szentmiklóson (2009), Nagybányán (2010) és Sepsiszent-
györgyön (2014).

¶ A három ereklyemúzeumi gyűjtemény megismerhető, rekonstruálható, bemutatható, még ha részben nem is magyarországi gyűjteményekben őrzik őket. A műkereskedelembe került, szétszóródott tárgyak azonban gyűjtőket inspiráltak újabb, jelentős kollekciók létrehozására. Ezek anyagából az ezredforduló után múzeumi kiállításokon és kiadványokban is megjelent válogatás. Az, hogy lesz-e a 21. századra ismét
1848–49-es ereklyemúzeuma az országnak, nem a gyűjtőkön fog múlni.

[1] Zakar Péter–Felicia Aneta Oarcea: „Muzeului Revolutiei 1848–1849” din Arad – „Az 1848–1849-es forradalom múzeumának” története Aradról. Editura/Kiadó Trinom, Arad 2011.

[2] Debreczen-Nagyváradi Értesítő, 1892. jún. 26. címo.

[3] Uo. –
a „Budapesten állandósítás” nem következett be, de ez a beszámoló hírt ad róla, hogy mindenesetre felmerült
a köztudatban, feltehetőleg éppen Kossuth véleményének hatására.

[4] Művészet, 1902. I. évf. 3. sz., 223. o.
Az aradi kultúrpalota tervpályázatáról.

[5] Kreith Béla ereklyegyűjteménye csaknem egyidejűleg jött létre és vált látogathatóvá;
az alapító nemcsak vásárolt, de cserélt
és el is adott kollekciója tárgyaiból.

[6] A Vasárnapi Ujság, 60 évf. 44. sz. Az 1913. nov. 2-i számában közölt fényképsorozatot
az állandó kiállításról.

[7] Például 2019 őszén az Arad Megyei Múzeummal közösen rendezett kamarakiállítást
a Kölcsey Egyesület az egykori ereklyemúzeumi tárgyakból válogatva, az Aradi Magyar Napok programsorozata keretében.

[8] Aradi Ereklyemúzeum, Gyűjteményi Katalógus I. köt., Tárgyak, Szerk.: Kedves Gyula,
II. köt., Grafikák, fényképek, dokumentumok, szerk.: Kedves Gyula, Szeged 2012, Aradi Ereklyemúzeum – Okmánytár. Válogatott iratok és dokumentumok. Szerk.: Hermann Róbert, Szeged 2012.

[9] A részletes összesítés megtalálható: Évnegyedes jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának állapotáról. 1895.
júl. 1. 272. o.

[10] Miniszter-
tanácsi jegyző-
könyvek, 32. ülés, 1894. 12. 9. – A gróf Kreith Béla által összegyűjtött 1848/49. évi ereklyemúzeum megvásárlása az állam részére. 1894. december 14-én kelt báró Helfert József Kreith Bélához címzett levele, amelyben a 30 ezer forintért eladott gyűjteményt 100 ezer forint értékűre becsüli.

[11] 1848–49 Történelmi Lapok, 1892. szept. 15. 190. o.

[12] Ma a Hoepfner Guido által tervezett, az Első Katonai Biztosító Intézet megbízásából épült ház áll itt, a korábbi épület nevét az építtetőről, Huszár Károlyról kapta.

[13] Felirata: Gróf Kreith Bélának, a magyar vértanúk emlékei összegyűjtőjének, az 1848–49-i és Kossuth Múzeum megalapítójának,
a forradalom
és a magyar nemzeti függetlenség eszméi ébren tartójának. Az ereklyemúzeum 25 éves jubileuma alkalmából hazafias tisztelettel ajánlják Vass József
és Hegedűs Rezső.”

[14] Történelem-Kép. Szerk.: Mikó Árpád, Sinkó Katalin. Budapest, 2000. XI. 16. Magyar vértanúk 1551–1854, Sinkó Katalin.

[15] Ismertetése: 1848–49 Történelmi Lapok, 1892. szept. 15. 192–193. o.

[16] Erdélyi Múzeum L. kötet, 1945. 1–4. füzet, Kolozsvár,
az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadása, Vidovszky Erzsébet: Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület újjászervezése,
126–128. o.

[17] „Fényesebb
a láncnál a kard…” Szerk.:
Cs. Kottra Györgyi, Hadtörténeti Múzeum, 1999.
202–203. o.