Az átalakulás irányítója
Hable Tibor régész, a Nemzeti Örökségvédelmi Központ frissen kinevezett vezetője
MúzeumCafé 20.
Nem tudom és nem is akarom megkerülni azokat a szubjektív emlékeket, hogy milyen helyzetekben találkoztam Hable Tiborral. A Budapesti Történeti Múzeum régészeként szinte „körbeásta” a házunkat. Kezdődött a Corvin térrel: paleolit réteg, kelta leletanyag egy lehetetlen fekvésű gödörben, nyáron, iszonyú melegben. Aztán az Öntödei Múzeum melletti nevenincs tér: a terrakottából készült római bőségszaru előkerülése, római sírkő festéknyomokkal. Aztán eltűnt a csatornában: a budai rakparton folyt a csatornarendszer cseréje, és nem állítom, hogy bárki irigyelte a körülményekért. Rendcsináló alkat. Emlékszem, az ELTE velemi ásatási anyagát úgy feliratozta-dobozolta egyetemista korában, hogy csak néztem! Amúgy pillanatnyilag ő a szakma egyetlen teológus végzettségű régésze. Most „vidékről” jár fel naponta, a felesége által vezetett református parókiából. Merthogy a régészet azon felemelő időszakában, amikor az már nem néhány elvarázsolt ember hobbija csupán, hanem húzóágazat – „főnök” lett.
– Volt egy intézmény, amely Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat (KÖSZ) néven 2007-ben, az akkori politikai helyzet által meghatározott módon jött létre, és hihetetlen tőke-orientált alapmotivációval működött. Ezt az új kormányzat megszüntette, és létrehozta helyette a Magyar Nemzeti Múzeum szervezetébe integrált Nemzeti Örökségvédelmi Központot (NÖK). De túl az elnevezésen mi változott, ami magát a munkát illeti?
– Pillanatnyilag az alapfeladatunk ugyanaz, mint egy évvel ezelőtt volt, csak ma már egy olyan integrált rendszerben irányíthatjuk a területet – bár hangsúlyozom, ez csak az egyik szerepünk –, amit Nemzeti Múzeumnak hívnak. (Hable Tibor a múzeum szakmai főigazgató-helyettese is – A szerk.) Lehet, hogy nem ez lett volna az egyetlen üdvözítő megoldás, de ezt a keretet meg lehet tölteni szakmai tartalommal. Ebben a megoldásban az a jó, hogy egyfelől védettséget ad, másfelől korlátokat szab. A sokak szerint „vadkapitalista”, feszültségekkel terhelt folyamatok a Nemzeti Múzeumban konszolidálódhatnak. Nem szabad elhinni, hogy ez az intézmény még mindig ugyanaz, mint amilyen egy vagy két évvel ezelőtt volt, és nem szabad ugyanazt a hibát elkövetni, mint három évvel ezelőtt. Azok az emberek, akikkel beszéltem, és akik a helyzetüknél fogva képesek az egyetértésre, most egyet is akarnak. Mögöttünk áll az a hároméves tapasztalat, amivel egyfelől meg kell küzdenünk, másfelől viszont nagyon sok olyan ember van a volt Örökségvédelmi Szakszolgálatnál, akikre ebben a küzdelemben számítani lehet.
– Mi lesz a régiók sorsa?
– Van egy központi koordináció; magának az intézménynek a központi szerepe adott mind térben, mind elvárásokban. A régiók értelemszerűen átalakulnak; mondjuk úgy, hogy az intézmény profilváltásával együtt a régiók fizikai helyzete megváltozik, így az eddig azokban dolgozók egzisztenciája is átalakul. Ez ma még részleteiben kidolgozatlan. Talán az önkormányzatokhoz vagy a múzeumokhoz delegált munkatársak lesznek, állással, egy-két segéderővel. Ezt a gyakorlat fogja megmutatni, hogy egyáltalán szükséges-e, vagy elegendő a központi koordináció. A régiókról különféle nyilatkozatok hangzottak el. Az ingatlanokról is sok szó esett, de azok bérlemények. A KÖSZ-nek nem volt vagyona, ez legenda. Használt autópark van, sok lízingelt, „flottás” járművel, az eszközállomány két-három éves laptopokat jelent. Ami érték – például a laborfelszerelések –, az természetesen megmarad.
– Jogász lesz az új cégben?
– Van is, lesz is. A nemzeti múzeumbeli integráció kapcsán még vannak szakmai és szervezeti párhuzamosságok, amelyeket értelemszerűen egybe kell terelni. Ahogy megszűnnek bizonyos feladatok, mert egységesülnek, attól kezdve nem lehet két szervezeti egység sem ugyanarra a feladatra. Ugyanakkor a mi területünknek a továbbiakban is elemi szüksége lesz önálló jogi képviseletre.
– A Nemzeti Örökségvédelmi Központban a Nemzeti Múzeum szakmai főigazgató-helyettesének saját csapata lesz?
– Csapat van! Magától értetődő, hogy a KÖSZ-struktúrából meg kell őriznünk mindazt, ami jó volt; ehhez kell illeszteni az új szervezeti egységeket, és ehhez kellenek új szakemberek.
– Ki fogja ellátni a laborok és a természettudományos kutatások koordinációját: a NÖK vagy a Nemzeti Múzeum?
– Reményeim szerint a NÖK, a Nemzeti Múzeum mint anya-intézmény ellenőrzése és védelme alatt.
– Az oktatással vannak a NÖK-nek tervei? Én úgy képzelném, hogy a feldolgozásnál elkelne az oktatási háttér, amely kiszolgálja a várhatóan nagy mennyiségű leletanyagot.
– Az oktatással való kapcsolat egyelőre nyitott kérdés, viszont egyértelmű az az igény, hogy a szakmai képzésünk határokon is átívelő legyen. Alapvető feladat lenne a restaurátoroktatás koordinálása, aminek ma nincs helye, s ennek ez az intézmény lehetne a logisztikai központja. A vidéki egyetemeknek sokkal erősebb a múzeumokkal való kapcsolatuk, hiszen azok egyelőre térben és elméletben is távol vannak a NÖK-től mint intézménytől. Nekem úgy tűnik, szívesebben vesznek részt valamilyen gyakorlati feladat ellátásában. A szakmai protokollok egységesítése, az árképzési szabályok kialakítása viszont hihetetlen nagy lehetőséget kínál arra, hogy a jelenlegi országos szétesettség csökkenjen. A személyek, az intézmények, a városi régészet, a zöldmezős beruházások megkövetelik, hogy együtt dolgozzunk! Differenciált követelményrendszert kell kialakítanunk; elengedhetetlen például, hogy a Budapesti Történeti Múzeum több mint fél évszázados tapasztalatait beépítsük ebbe az elméleti rendszerbe. A Nemzeti Örökségvédelmi Központ új ideájában az a lelkesítő, hogy ténylegesen koordináló intézményt kell kialakítanunk. Nem arról van szó, hogy én ki akarom találni, hogy milyen legyen a régészet öt év múlva.
– Mit ért – ahogy fogalmazott – „határokon is átívelő”, vagyis nemzetközi együttműködésen, képzésen?
– A nemzetközi együttműködésnek már a KÖSZ hároméves működése alatt is voltak konkrét eredményei. Mivel ezek értéke és haszna egyértelmű, az örökségvédelmi munka részeként a NÖK továbbra is részt vesz több hazai és nemzetközi projektben; ilyenek például a Norvég Alapnál megnyert TÉKA-pályázat, ami a táj-érték kataszter elkészítését biztosítja egyetemek és más állami szervek közreműködésével; több tervkutatási, anyagfeldolgozási és kultúrtáj-felmérési projekt NKA-pályázat keretében; vagy az EU által elindított, nemzeti kutatási infrastruktúrák állapotát felmérő és összehangolt fejlesztését elősegítő úgynevezett Nekifut program. Intézményünknek jelenleg is több külföldi társintézménnyel van élő együttműködési megállapodása; ilyenek a franciaországi INRAP, a szászországi Landesamt für Archeologie, az indiai és kambodzsai kutatásokat koordináló Angkor Alapítvány. Társadalmi akciókon és rendezvényeken – mint amilyen például a Sziget Fesztivál – való jövőbeli megjelenésünket immár a Nemzeti Múzeum igényei szerint kell alakítanunk. Hasonló összintézményi feladat a belső továbbképzés és az akkreditált, OKJ-s felnőttképzés összehangolása is, de lehetőség szerint a továbbiakban is tanulmányi szerződésekkel támogatjuk a magasabb szintű szaktudás, illetve végzettség, például a PhD-fokozat megszerzését.
– Átköltözik-e a NÖK a Daróczi útra, illetve visszakapja-e a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal az egykori Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurátor Központ épületét?
– A Daróczi utcai telephely és raktárbázis november végére, december elejére fűtött, belakható állapotba kerül. Jelenleg a garanciális javításokat végzik. Az úgynevezett parancsnoki épület – a majdani NÖK-központ – mellett egy nagy és több kisebb raktárépület a Nemzeti Múzeum különböző gyűjteményeinek is helyet tud biztosítani. A Dugovics Titusz téri épületre sokan tartanának igényt, de további sorsa egyelőre nem tisztázott. Valószínű, hogy a NÖK kiköltözése hónapokig eltart majd, és csak a folyamat végén lehet egyeztetni az ingatlan ügyében. Az ÁMRK ma már nem létezik, az egykori műemlékes tervezők, épületkutatással foglalkozó kollégák ma a NÖK Műemléki Főosztályának munkatársai, sok feladattal és jövőbe mutató tervekkel. A KÖH részéről pedig eddig nem érkezett megkeresés, hogy a házra igényt tartana.