Az egyetemes örökség őrei
Renner Zsuzsa, Iparművészeti Múzeum főigazgatója, az ICOM Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke
MúzeumCafé 11.
A szervezet ismertségének növelése, szakmai szerepvállalás és a minél hatékonyabb információáramlás biztosítása – részben ezeket a célokat szeretné megvalósítani az ICOM Magyar Nemzeti Bizottságának elnökeként Renner Zsuzsanna. Az Iparművészeti Múzeum főigazgatóját márciusban választották meg a szervezet vezetőjévé, megbízatása három évre szól. Főbb céljai közé tartozik, hogy ismertebbé tegye az ICOM tevékenységét Magyarországon, és hogy az ICOM is jobban megismerjen minket.
– Mennyire jellemző, hogy a Múzeumok Nemzetközi Tanácsának külön nemzeti szervezete működik egy-egy országban?
Az ICOM-nak száznegyven országban vannak tagjai, de csak száztíz nemzeti bizottsága van. Harminc tematikus és regionális alapon szerveződő nemzetközi bizottság működik, de számuk folyamatosan nő. Az ICOM kongresszusa háromévente ül össze, és határozatai jelentik az irányelveket a nemzeti és nemzetközi bizottságok számára. Ezen kívül minden nemzeti bizottságnak megvan a hazai körülményekhez igazodó sajátossága is. A magyar bizottság fő célja, hogy összehangolja a magyar és a nemzetközi múzeumi szervezetek tevékenységét.
– Nem túl nagy feladat ez?
Az ICOM ajánlásokat fogalmaz meg, amelyek nem kötelező érvényűek, miután az egyes országokban a múzeumok a nemzeti törvényhozás alapján működnek. Arra kell törekednünk, hogy az irányelvek megfogalmazása során a nemzetközi szakmai bizottságokban tagjaink egyre nagyobb számban legyenek jelen. Fontos, hogy a szakma nemzetközi elvárásait itthon megismertessük, és segítsük a nemzetközi normák, elvárások érvényesülését a hazai muzeológiában.
– Jelenleg milyen sürgető kérdésekkel kell az ICOM-nak szembenéznie?
A mostani programban fontos helyet kapott az egyetemes örökség megőrzése és megismertetése a kulturális és természeti sokféleség tiszteletben tartásával, a műtárgyak tiltott kereskedelmének megakadályozása, és ezzel kapcsolatban a kulturális tulajdon visszaadásának, repatriációjának és restitúciójának kérdései, az infrastrukturális megaprojektek helyett a fenntartható múzeumi fejlődés támogatása, a szakmai színvonal emelése.
– Nemcsak múzeum, de magánszemély is ICOM-taggá válhat. Hogyan?
A jelentkezési lap kitöltésével és a tagdíj befizetésével. Az ICOM magyarországi bizottsága kapcsán meg kell említeni, hogy ez az ország legtöbb intézményi tagot számláló muzeológiai szervezete. A másik szakmai szerveződésben, a Pulszky Társaságban több az egyéni tagok száma, ám ott intézmények nincsenek. A Magyar Nemzeti Bizottságnak körülbelül háromszáz tagja van, ebből harminchat intézmény. Minden szakmabeli kérheti a felvételét, de nem múzeumi dolgozók is jelentkezhetnek, ha tudásuk, szakterületük elősegítheti az ICOM céljainak megvalósítását.
– Milyen pénzekkel gazdálkodhatnak?
A tagdíjak tíz százaléka marad az ICOM nemzeti bizottságánál, ezen kívül pedig pályázunk.
– A Magyar Nemzeti Bizottság vezetése jelent plusz terhet az Iparművészeti Múzeum irányítása mellett?
Egyáltalán nem teher, nagy megtiszteltetés számomra, hogy megválasztottak. Fontosnak tartom, hogy a szakmai munkát egyénileg és intézményileg is nemzetközi kontextusba ágyazzuk. Ha pedig a nemzetközi szervezetekben való részvétel külön munkával jár, azt vállalni kell.
– ICOM-elnökként melyek a legfőbb céljai?
Szeretném, ha ismertebbé válna a szervezet tevékenysége Magyarországon. Szeretnénk több hírrel szolgálni a honlapunkon, konferenciákon és más eszközökkel, több nyilvánosságot adni azoknak a témáknak, amelyek fontosak a szakmának. Feltétlenül támogatandó, hogy minél több tagunk kapcsolódjon be a nemzetközi szakmai bizottságok munkájába.
– Korábban a szentendrei Skanzen igazgatója vezette a magyar bizottságot. Befolyásolja a működést, a prioritásokat, hogy éppen ki az elnök?
A feladat adott, a mozgástér pedig függ a rendelkezésre álló anyagi eszközöktől. Mindenkinek van saját arca, de elődleges szempont a szervezet minél jobb működése. A hangsúlyok és a problémafelvetések változhatnak, részben a nemzetközi színtér, részben a hazai múzeumi szféra és muzeológia aktuális kérdései miatt, és nyilván döntés kérdése, hogy ezen a széles palettán minek adunk elsőbbséget. Ezeket a döntéseket azonban nem egyedül, hanem a kitűnő szakemberekből álló elnökséggel közösen szeretném meghozni.
– Jó ideje halljuk, hogy a hazai múzeumi hálózat jócskán lemaradt a nyugatitól. Lefaragható-e a lemaradás, elindultunk-e már az úton, amelyen a világ múzeumai járnak?
A hazai múzeumok is elindultak a változás útján, ami elsősorban a nagyobb hozzáférést és a látogatók jobb, élményszerűbb kiszolgálását jelenti. De jó alkalom lehet erre az ICOM mostani központi témája is, a múzeumok és a turizmus kapcsolata; a kulturális örökség jelentős részét őrző intézmények bekapcsolása a turizmusba úgy, hogy biztosított legyen az általuk őrzött örökség védelme, továbbörökítése. Mert noha a turizmus gazdaságélénkítő tényező, kulturálisan vagy természetileg érzékeny régiókban káros hatásai is lehetnek. Jó lenne itthon is megtalálni azokat az érdekeltségeket, amelyek révén a turizmus szervezői és a gazdaságpolitika irányítói olyan lehetőséget látnának a múzeumokban, amely gazdasági hasznot jelenthetnek. Szeretnénk segíteni ezt a folyamatot, és nyilvánosságot adni a kulturális és természeti örökség kincseinek megóvására vonatkozó ICOM ajánlásoknak.
– A múzeumokban megvan az igény az efféle nyitásra?
Ma már a múzeumi közbeszéd központi témája a látogatóközpontúság és a tárgyakhoz való hozzáférés kérdése. Utóbbival főként a műtárgyak megóvását szokták szembeállítani, noha a műtárgyvédelem egyik legfőbb funkciója éppen az, hogy ellenőrzött, a műkincsek számára kedvező feltételek között biztosítsa a hozzájuk férést. Minden múzeumi eszköznek – legyen az a kutatásé, a tudományé, a múzeumpedagógiáé, vagy a szórakoztatásé – azt a célt kell szolgálnia, hogy mindazt, amit a múzeum őriz, a látogatók elé tárhassa. A múzeumok közvagyont őriznek, és az a feladatuk, hogy a köz elé bocsássák mindazt, amit rájuk bíztak.
Renner Zsuzsanna 1990-től muzeológusként, 1994-től főmuzeológusként, 2003-tól igazgatóként dolgozott a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeumban. 2007. december 1-jétől az Iparművészeti Múzeum főigazgatója.